Tavaszi szezon start

Tanaka-kun wa Itsumo Kedaruge

Tanaka-kun egy különleges fiú, olyan, mintha nem is ebben a világban élne. Mindent a saját, meglehetősen komótos tempója szerint végez el. Még szerencse, hogy a legjobb barátja Outa mindig mellette van és megóvja főhősünket a fenyegető veszélyektől. Róluk és a barátaik mindennapi iskolai életéről mesél a sorozat.

Mivel a mangáját olvasom, így már nagyon vártam az animés adaptációt is. Igazából a cselekmény nem nagy durranás. Különböző iskolai ügyek, ráérős tempóban, de a karakterek, a humor és a hangulat  kellemes. Tanaka és Outa barátsága pedig  aranyos, szeretem a kémiát kettejük között, na, az ilyen férifbarátságok egyébként is a gyengéim.  És tetszik, hogy a lányokkal nem a rinyát hozta be a mangaka, legalábbis addig, ameddig én olvastam, ráadásul a hölgyek  személyisége is ugyanolyan szimpatikus, mint a két főhősé.

A Kurokon edződött Ono Kensho egyszerűen pazar választás Tanaka-kun szerepére, nála jobbat keresve sem lehetne találni, és Hosoyannal remek párost alkotnak. Az openinget meg már imádom, egy csomószor csak az op részlete miatt néztem meg a PV-t, iszonyatosan fülbemászó dallam.

Sakamoto Desu ga?

Sakamoto-kun a világ legmenőbb sráca, úgy, hogy nem is nagyon törekszik erre, azonban hála a kotnyeles osztálytársaknak, akik keresztbe akarnak tenni neki, azzá válik. Mindig úgy húzza ki magát a pácból, amibe pont a tökéletessége sodorja, hogy az csak még ellenállhatatlanabbá teszi a környezete számára.

Egy hamisítatlan vígjáték jó sok mondanivalóval a zseniális Takamatsu Shinji rendezésében. Takamatsu - sensei mindig biztos kézzel nyúl a sorozataihoz, legyen szó eredetiről vagy feldolgozásról, így ettől az animétől is sokat várhatunk, hiszen egy eleve jó alap került egy jó rendezőhöz. A Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu után a DEEN ismét alkothat valami tényleg ragyogót. Idén nagyon megy nekik az ipar xD Ennek fényében persze az első rész is lenyűgözőre sikerült, nagyon hatásos kezdés volt. 

A főszerepre Midorikawa Hikarut sikerült megnyerni, ami már önmagában is hatalmas teljesítmény, és persze ahogy egy ilyen seiyuu legendától várja az ember, kisujjból kirázza Sakamotot. A mellékszerepekre sem akárkiket választottak, Sugita Tomokazu, Ishida Akira, Horie Yui, Morikubo Shoutarou, Iwata Mitsuo, Hiyama Nobuyuki, és még sokan mások, a szakma krémje fog gondoskodni a szórakoztatásunkról. Az opening állati jó lett,  a zene és a képek is. Mindent egybevetve, ha tartja ezt a minőséget végig - márpedig tartani fogja - akkor a szezon egyik legjobbja lehet. 

Super Lovers

Nézzük a másik DEEN animét, ami viszont hatalmas csalódás, és mint a manga hűséges olvasója ez duplán fáj. Arról már szót ejtettem, hogy Minagawa Junko főszerepével sikerült kiölni az animéből, mindent, ami egy sorozatot BL animévé tesz, hiszen egy női seiyuu egy meleg fiú szerepében illúzióromboló és dilettáns hülyeség., de más bajok is vannak ám, mert ellentétben Takamatsu - sensei hozzáértésével itt bizony a rendező úr nem muzsikál valami fényesen. 

Kaidou Haru elvált szülők gyermeke, aki egy ideig édesanyjával Kanadában élt, majd édesapja új házassága után visszaköltözött hozzá. A mostohája egy ikerpárt hozott a házasságba, így Haru hirtelen bátyus szerepben találta magát, két kisöcsi mellett. 16 éves korában Haru édesanyja, Haruko hazahívja nagyfiát Kanadába, hogy segítsen neki megszelídíteni egy vad farkaskölyköt, akit magához vett. Így találkozik Haru Rennel, a fiatal, vadóc fiúval, akivel sorsuk végzetesen összefonódik.

Magam részéről bátor voltam, meghallgattam Minagawa Junkot, hogy ne érhessen az a vád, hogy nem adok esélyt sem neki. Mit mondjak? Ezt soha nem fogom megemészteni. Yunnak teljesen jó volt ez hang a Yonában, de Yun nem is mászott rá Yonára egy hamisítatlan yuri jelenetben, így nem ilyen füllel hallgattam, itt meg folyamatosan előttem volt, hogy mi lenne ha eljutnánk az intimebb részekig egy női ukével. Igen..... remélem nektek kevésbé van jó fantáziátok, mert én megsirattam. Maeno Tomoakival nem volt különösebb bajom, szerintem ő jól belőtte Harut , az ikrek meg jövő héten debütálnak. Terashii még okozhat meglepetést, de Tsugu felől nyugodt vagyok ez ügyben. 

Rajzolás. Hálás lettem volna, ha hozzák a Hakkendent minőségben, ez azért elég fapados. A manga sokkal szebb, nagy csalódás volt ahhoz képest. Nem tudom, lehet tényleg ezért nem jöttek át a poénok sem, mert emlékszem, hogy a mangában itt  jókat vigyorogtam Ren és Haru bimbózó kapcsolatán, az anime viszont egyáltalán nem tudta ezt átadni. Nincs hangulata na. De őszintén szólva ezt nem bánom, mert ha minden jó lett volna, csak Junko nem, sokkal nehezebb szívvel szidnám. 

A Love Stage!!-ben tetszett, hogy mindennel hozzátettek az animében az eredetihez, még a full kezdő Daigo is jó ötletnek bizonyult, itt meg az alapvetően izgalmas eredetit herélik ki. Ajajajaj DEEN, az előbb, meg a Shouwa kapcsán még az égig dicsértelek, most meg itt vagyunk. Nem lesz ez így jó.

Bungou Stray Dogs

És itt a BONES is, ami az egyik kedvenc stúdióm. Most egy érdekesnek tűnő természetfeletti sorozatot hozott némi irodalmisággal megspkéleve., hiszen híres írók és költők bukkannak fel a sorozat folyamán. 

Főhősünk Atsushi egy nem olyan szép napon éhesen és fáradtan találkozik Dazai Osamuval. Na de hogy találkozik. A fiú nagylelkűen kimenti az írót a folyóból, ám köszönet helyett számonkérik rajta, hogy miért avatkozott be egy jól induló öngyilkosságba. És ez még csak a kezdet, mert  mint később kiderül Atsushinak egy természetfeletti rejtélyekkel foglalkozó nyomozócsoporttal van dolga, és pont ő szolgáltatja az új ügy megoldásához a kulcsot. 

Kifejezetten jó kezdés volt, a poénok ütöttek, a szereplők kellően lököttek, A mangába belelapoztam, így az első rész még nem tartogatott túl sok meglepetést, de annyit le tudtam szűrni belőle, hogy egyelőre eltalálták a mangához illő hangulatot. Az opening a fantasztikus GRANRODEO-tól származik, így természetesen zeneileg is topon van, az endinget meg fülbemászó dallam és aranyos képi világ jellemzi.

Endride

A kristályokért rajongó Asanagari Shun egy átlagos középiskolás diák, aki éli a mindennapi életét, leginkább édesanyjával kettesben, mert édesapja egy elfoglalt tudós. Pont ezért szeretné, ha az apja születésnapját együtt tölthetné a család, így amikor az nem érkezik meg időben, maga megy érte. Ám az irodájában nem az apja fogadja a fiút, hanem egy különös kristály, ami egy fantasy világba sodorja Shunt, ahol az életben maradása a tét. 

A szezon egyik másvilági sorozata, ami nem maradhat ki mostanában. Igazából én csak Tori-san meg a gyönyörű karaktere miatt kezdtem bele az animébe, szóval túlzott elvárásaim nincsenek felé, ennek tükrében az első rész az elment kategória. Nem volt bűnrossz, de kiemelkedően jó sem, innen még bármi lehet. Ha másért nem, a seiyuu castért érdemes lehet nézni.

Re:ZERO - Kara Hajimeru Isekai Seikatsu -

A másik másvilági sorozat, ahol az alapfelállás majdnem ugyanaz, mint az Endride esetében, hiszen átlagos főhősünk átkerül egy idegen világba,  ahol mindenféle fura lényekkel kell vált vállnak vetve küzdeni, bár az Shunnal ellentétben, aki mindkét nemből kap társakat, itt az egyszem férfiemberre elég sok nőnemű lény jut. xD

Rögtön egy duplarésszel nyitott a sorozat, ahol az első fele egy könnyedebb rész volt, a másodikban viszont már egész más arcát mutatta a történet, így egyelőre meglátjuk, hogy melyik vonal lesz a hangsúlyosabb. Amiért engem érdekelt, az Kobayashi Yuusuke és Takahashi Rie főszerepe, de egyelőre érdekesnek és izgalmasnak tűnik a dolog.

Shounen Maid

Az általános iskolás Chihiro, édesanyja halála után az érdekes személyiségjegyeket viselő nagybátyjához Madokához költözik annak hatalmas, ám meglehetősen elhanyagolt házába, ahol bizonyos események következtében a kisfiú veszi kezébe a házat és annak különc lakóját is.

Aranyos első rész volt, nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog, de kis kikapcsolódásnak nagyon jó lesz. Madoka imádnivaló ezzel a kis pörgős, lelkes személyiségével (ráadásul Zakki megint magát hozza benne) és Chihiroval való kapcsolatuk is szépen alakul. Az a rész, ahol Madoka pánikrohamot kapott egy tenyérnyi kutyustól haláli volt xD Chihiro meg tüneményes a maid szerelésében. Tényleg meg voltam vele elégedve, a saját műfajában teljesen korrekt a történet. Az ending is nagyon hangulatos lett, zeneileg meg pláne nagyon szeretem. Kíváncsian várom a továbbiakat.

Boku no Hero Academia

A szuperhősös animék, filmek, képregények általában úgy kezdődnek, hogy vannak az átlagos emberek és vannak az átlag felettiek, akik a képességeiket a jó vagy rossz ügy szolgálatába állítják. De mi van, ha ez megfordul? Mi van, ha már az az átlagos, aki átlag feletti és az megy ritkaságszámba, aki átlagos? Nos történetünk főhőse pontosan ilyen. Egy világban, ahol mindenki szuperhős lehet Dekonak nem jutott semmilyen erő, pedig minden vágya, hogy a példaképe nyomdokába lépve embereket menthessen meg. Szerencsére, bár néha túl mimóza, az álmáról még így sem mond le, és minden erejét összeszedve küzd, hogy ő is hőssé válhasson. Ám egy kirekesztett kissrácnak nem fenékig tejfel ez az élet.

Amiért belekezdtem, mert érdekelt, hogy mit tud kezdeni egy sorozat ezzel a felállással és az első rész alapján még jó is lehet. Deko a maga módján nagyon aranyos, a többieket meg még meglátjuk, van egy-két szereplő, akit egyelőre betettem a remélem mutatsz némi jellemfejlődést kategóriába.  Yamashita Daiki kapta meg a főszerepet és telitalálat volt, tökéletesen áthozta. Remélem szezon végén is pozitívan tudok nyilatkozni róla. 

Kumamiko: Girl Meets Bear

Michi egy papnő a szentélyben, otthonát pedig egy hatalmas és felelmetesnek tűnő, de igazából ártalmatlan és vajszívű medvével Matsuval osztja meg. Kettejük kapcsolatát helyezi középpontba a sorozat.

Az első rész előtt én egy olyan Gingitsune féle sorozatot vártam, ami arról szól, hogy a papnő és a misztikus állatkája mennyire kedvelik egymást, ami kiteljesedik egy puha és ártatlan slice of life-ban.  Aztán ez a vonal is ott van, de mellette egy erőteljes gag szál is helyet kapott az első rész alapján, szóval bár nagyon élvezetes volt, de még át kell állítanom az agyam az én elképzelt habos-babos álomképemről az Osomatsu - san féle valóságba. 

Joker Game

1937-et írunk, két évvel vagyunk a második világháború előtt. A történet középpontjában egy rejtélyes kémszervezet a D Ügynökség áll, és annak a tagjai, azon belül is egy Sakuma nevű ember. Sakuma régi vágású, egyenes katona, aki nehezen tud beilleszkedni az Ügynökség tagjai közé, és a meglehetősen bajjósaltú ügyeken túl a saját társaival is meggyűlik a baja.

Nehezen indult be az az igazság, nekem nagyon döcögősen, de a vége egy olyan csavarral ért véget, aminek a megoldására nagyon kíváncsi vagyok. Csak mivel az elejét eléggé ellazáztam, azt hiszem kénytelen leszek újranézni. xD Seki Tomokazu főszerepe viszont olyan érv, ami miatt akkor sem tudnám könnyen ott hagyni, ha minden résznek csak a vége lenne jó,. Elég sok szereplős sorozat, de most úgy tűnik nekem, hogy három-négy karakter lesz fókuszban. Amire viszont nincs és nem is lehet panaszom, az a megvalósítás, végül is a Production I. G. vette kezébe a dolgot. Azért remélem, hogy csak az induláshoz kellett hangulatba jönni, mert egy történelmi kémjátékért kár lenen, ha unalomba fulladna.

Sousei no Onmyouji

Egy olyan világban járunk, ahol démonok járnak - kelnek, ellenük pedig csak a démonirtók tudják felvenni a harcot. Egy ilyen, magasan képzett démonirtó sorozatunk főhőnője Benio, aki egy akció során találkozik a híres ördögőzű családból származó Rokuroval. Persze a fiú hiába erős, egy múltbeli tragédia után esze ágába sincs ismét használni a képességeit, ám Benio érkezése sok mindent felkavar körülötte.

Őszinte leszek, alapjáraton eszembe sem lett volna nézni, egészen addig még be nem közölték, hogy Murata Taishi kapott benne és imádott kouhaia mellett egy aprócska szerepet. Oké, nem sok, de már az első részben is beszélt szóval nekem már megérte. Ezt leszámítva elmegy kezdés, nem hiszem, hogy olyan nagyon meglepne, de ha legalább ezt a szintet tartja, akkor heti húsz percre jó lesz. Persze csak ha Tai-san karaktere nem dobja fel félúton a pacskert.

Flying Witch

A 15 éves Kowata Makoto hosszú idő után tér vissza gyerekkorának színhelyére, hogy az unokatestvéreivel Kei-kunnel és Chinatsu - channal éljen, valamint, hogy itt végezze el velük a középiskolát. Igen ám, de Makotonak van egy apró titka, bár ő maga annyira nem igyekszik elrejteni ezt a tényt, mégpedig, hogy boszorkány. Az az igazi seprűnlovalós fajta.

A Tanaka-kunhöz hasonlóan egy nyugis, bájos slice of life sorozatnak ígérkezik egy aranyosan lökött főhősnővel és annak baráti és családi körével, amit megbolondítottak némi ártalmatlan mágiával. Mert bár Makoto valóban boszorkány, de ebből az alapfelállásból nem számítok Harry Potter és Voldemort féle nagy ívű eposzra, inkább egy olyan sorozatra, ahol a boszorkányság pici fűszer az egészbe. Kiki felnőtt és most itt van, hogy megmutassa milyenek  egy átlagos lány életét élő boszi mindennapjai..

Kiznaiver

A Kill la Killt is levezénylő Trigger új akciósorozata is megérkezett ebben a szezonba, a kezdéssel pedig nem hazudtolták meg magukat.

Mindenki egyért, egy mindenkiért,: ismerős mondást lehet, de itt egészen új értelmet nyer, hiszen a főszereplők olyan emberek, akik annak érdekében, hogy győzzenek, átveszik egymás fájdalmát., az ő nevük Kiznaiver. A történet színhelye Sugomori város, ahol él egy csapat középiskolás, akik mélyebb kötelékeket kötnek, mint azt valaha tervezték.  Kérdés meg tudnak-e birkózni egymással és a rájuk bízott feladattal.

Az az igazság, hogy én ezt nem terveztem nézni, mert bár a Kill la Kill bejött, erre nem voltam kíváncsi egészen addig, amíg be nem jelentették, hogy Nishiyama Koutarou kapta meg az egyik főszerepet. xD És elég harmatos kezdés volt.  Mármint van a főhős a nagyon szomorú, megfejtésre váró múlttal, van a kislány, aki fülig bele van esve, de keresztülhúzva a srác meghódításának tervét  megjelent a titokzatos szépség, és adott melléjük egy csapatot, amiben van jégkirálynő, furi loli, szoknyapecér jófiúnak látszó sunyiság és rosszfiúnak látszó jófejsrác. Persze nyilván csak Kou-chan karaktere nem tűnt föl az első részben. Ez annyira eredeti gárda, hogy csak több száz sorozatban lehet hasonlót találni, de sebaj. Aztán a hét főbűn, megint, megspékelve a mindenki egyért bölcsességgel, mindezt előadva a lehető leghatásvadászabb módon, ami üzeni, hogy ez egy nagyon komolyan veendő és nagyon mély cucc, amit csak a kiválasztottak fognak megérteni. Hát..... én még reménykedem, hogy innen inkább valami pörgős akció sorozat lesz, de félek, hogy elmegyünk abba az irányba, amikor már annyira komoly és mély akar lenni a sorozat, hogy az fogja nevetségesen izzadságszagúvá tenni.

Koutetsujou no Kabaneri

Egy világ, ahol az emberiséget falak mögé kényszerítették az óri....izé zombik, de van egy bátor, elszánt fiú, Ere... izé Ikoma, aki felveszi velük a harcot és kis csapatával az emberiség felszabadításáért fog küzdeni. Az óri.... izé zombik nem hallhatatlanok, a testük egy pontján sebezhetőek, Erenék... izé Ikoma és kis csapata ezt kihasználva indul az óri... izé zombik elleni harcba. Mindezt pedig steanpunk környezetben a középkori hangulat helyett.

A Wit stúdió visszatért a Shingeki no Kyoinnal. Úgy konkrétan, Olyan eredeti volt, hogyha nem lenne más a karakterdizájn, én simán benyelem, hogy ez a dolog itt Eren és bandájának kalandjai egy alternatív univerzumban. Nagyon, nagyon, nagyon szép próbálkozás, hogy Isayamát megkerülve húzzanak le egy csomó pénzt a Titánról, amin nem kell osztozniuk. Persze a látvány és a zene zseniális, szinte mozifilm minőségű, de akkora kopi egyelőre, hogy az már bosszantó. Azt vártam, hogy legalább egy kicsit próbáljanak úgy tenni, mintha nem lopták volna le az SnK-t, de egyelőre még csak a megerőltetésnek a szikráját sem látom és az az igazság, hogyha SnK-t akarnék nézni, elővenném az eredetit. Mindegy, még egy - két részt kap, de ha azt látom, hogy kicsit sem mernek elkanyardni az aranytojást tojó tyúkról, hagyom a francba az egészet és várok a minden tekintetben érdekesebb eredetinek a második évadára.

Magi: Sinbad no Bouken

Aki ismeri a Magi szériát, annak nem kell bemutatni belőle Sinbadot, akinek a történetét dolgozza fel ez a széria. Korábban már megjelent hozzá egy öt részes OVA, de az se essen kétségbe, aki nem látta ezeket, mert a sorozat első fele az OVA-k eseményeit dolgozza fel.  A történet 30 évvel a Magi eseményei előtt játszódik és azt mutatja be, hogyan lett Sinbad a hét tenger ura.

Mivel ez csak jövő héten startol, nem várnám meg vele a kezdést, de mivel ugyanaz a stáb tér vissza rá, mint a főszériára, ezért a minőségre biztosan nem lesz majd semmi panasz.

Kyoukai no Rinne 2

Ahogy azt megígérték, visszatért Rinne és kis csapata hozzánk. Mivel ez már a második évad, ezért a történetet nem ismertetném, akit érdekel, itt írtam róla.

Mintha nem is lett volna szünet, onnan folytatódik a történet, ahol abbamaradt, és pont úgy, ahogy az előző szezonban, se nem jobb, se nem rosszabb, így aki eddig szerette, az ezután is fogja.. Rögtön megismerkedtünk egy új szereplővel, aki Ageha életében játszik fontos szerepet (Matsuoka Yoshitsugu nagyon édes cicahangokat produkál), de az opening alapján nem ő lesz az egyetlen frissen csatlakozó. Magam részéről már vártam, mert az első évadot minden bugyutaságával együtt kedveltem, így ezt is örömmel fogadtam. 

Gakusen Toshi Asterisk 2

A másik folytatás a szezonban, ami szintén ott veszi fel a fonalat, ahol az előző évad abbahagyta. Ayato és Julis közös küzdelme folytatódik, miközben alakul a hárem és talán végre kiderül hova tűnt el Ayato nővére. Ez ugyancsak olyan, hogy akit az előző évad érdekelt és /vagy szerette, az biztos erre is vevő lesz, mert a minősége semmit nem változott az első részek alapján.