Omega Vampire

Elöljáróban annyit, hogy spoilerek előfordulhatnak. 

Ha most azt mondom, hogy megint egy játékról szeretnék írni, soha nem fogjátok elhinni nekem, hogy nem vagyok valami nagy játékos. xD Ezúttal egy Visual Novel került a szemem elé, ami több okból is érdekelt. Gondolom nem sok mindenkinek kell bemutatnom a japán Visual Noveleket, amelyek egyfajta képes regények. Animált jelenetekben a szereplők párbeszédeket folytatnak, mellette olvasható a kísérő szöveg, amely a nem látható részeket írja le és az olvasó választásokkal alakítja a történet menetét. Általában több szereplősek, és többfajta véget írhatunk a karaktereknek. Vannak jó és rossz végek egyaránt. Nos Visual Novelt különböző okokból keveset olvastam, pontosabban az Omega Vampire előtt a Nessa no Rakuent teljesen, és félbemaradt a Lucky Dog, amit sajnálok, mert jó darab volt és kíváncsi lennék rá. Egyszer mindenképpen befejezem.

Az Omega Vampire is egy ilyen Visual Novel, amely a mostanában annyira sikeres omega univerzumot aknázza ki. Ez az univerzum eléggé érdekes, hiszen a benne szereplők alá vannak rendelve a természet törvényeinek és egynemű párok is vállalhatnak gyereket. Ha röviden akarnám elmagyarázni, akkor három fajta embert különböztetünk meg. Vannak a domináns alfák, akik képesek gyermeket nemzeni, vannak az átlagembernek megfelelő béták, és vannak a befogadó omegák, akik a megfogant gyermek kihordására képesek. Az omegák feromont bocsátanak ki, amely nagyon vonzza az alfákat, és van egyfajta ciklusuk, amit gyógyszerrel tudnak valamennyire uralni. Az alfák képesek megjelölni egy omegákat és ezáltal kizárólagos uralmat szereznk a testük fölött, ami egy szerelmes kapcsolatban jó dolog, viszont egy erőszakos támadás esetén a megtestesült rémálom. Ez ellen az omegák egy nyakörvvel védekeznek.

Eddig nagyon sokféle kapcsolatot mutattak be a szerzők, kihasználva ennek a világnak a sajátosságait. Hiszen olvashattunk egymásba őszintén szerelmes alfa x omega párról, a természet törvényeivel dacoló alfa x béta párról, sőt béta x omega párról is. Azonban egy alfa x omega párosnál mindig ott lehet a kétely, hogy vajon az érzelmeik őszinték-e, és nem csupán az ösztönösen mindent felülíró vonzalom hiteti el velük a szerelmet. Az alfák elveszíthetik a fejüket, ami miatt olyat tesznek az omegákkal, amit aztán maguk is megbánnak, és amit józan fejjel soha nem tennének. Nem ritkák az erőszakos, igencsak szemét alfák sem, akik szándékosan kihasználják vagy bántják az omegákat főleg, de akár a bétákat is.  Az omegák sincsenek szerencsés helyzetben, hiszen számtalan műben kerül elő, mennyire kiszolgáltatottak és mennyi borzalmas élmény érheti őket, míg párra találnak  És persze akár az omegák is visszaélhetnek a természet adta csáberejükkel. Ez abszolút zanzásított összefoglalója ennek az univerzumnak és mint mesélni fogok róla, a játék eléggé ki is használja ezeket a lehetőségeket. A játékot az Omertát is fejlesztő Karin Chatnoir Omega adta közre, a  projekttervet Kazenomiya Sonoe készítette, a játékot Natsumi Kanna rendezte, a forgatókönyvet Kazenomiya Sanae, Natsumi Kanna és Yuki Susuki írta.

Nézzük röviden a történetet. Yokohamában járunk a 21. században, amikor az emberek és vámpírok együtt élnek. Szerencsére az Aoi vállalat kifejleszt egy szert, amely kiváltja a vérivást a vámpíroknál, így azok, akik eddig a sötétségben voltak kénytelen bújkálni, végre módot találnak az emberekkel való együtt élésre. Ám nem mindenki örül ennek a felfedezésnek, és bizony vannak vámpírok, akik nem mondanának le a vérivás öröméről sem. Főszereplőnk a bétának született Moriya Keiichi egy átlagos diák, aki a legjobb barátjával, a szintén béta Tanival csak nyugalomban szeretné tölteni az iskolás éveit. Ám egy délután az iskola egyik alfájával történő összetűzést követően Keiichi tanúja lesz, ahogy ugyanez a diák, Gousawa erőszakot tesz omega osztálytársán, Fuwatarin. Keiichi, akit gyötör a lelkiismeret, hogy korábban miért nem védte meg a fiút, próbálja jóvátenni a vétkét, és segítséget hívni, azonban baleset éri. A középiskolai senpai-ja,  az EX- BLOOD nevű szer kifejlesztőjének unokája, Aoi Setsuna megmenti az életét, azonban ennek ára van. Egy félig vámpír, félig ember hibriddé válik, bétából omega lesz, ráadásul olyan feromonokat kezd kibocsátani, amik vonzzák a vámpírokat, márpedig Keiichi gyűlöli őket. Hiszen a vámpírok ölték meg a szüleit. 

Négy párjelölt közül választhatunk Keiichinek. Aoi Setsuna, a középiskolai senpai-ja, aki megmenti az életét. A fiú mindig is nagyon felnézett senpai-ra, így nyilván adott, hogy az ügy kapcsán közelebb kerülnek egymáshoz. Oizumi Genma egy vámpír, azonban igazi úriember, aki a családjának tartja az embereit. Keiichinek egy veszélyes szituációban siet a segítségére, majd maguk közzé fogadja. Hakurou egy farkasfiú, Genma egyik legodaadóbb szolgálója. Vérbeli tsundere, aki imádja a gazdáját, ezért nem osztatlan az öröme a vetélytárs feltűnése miatt. Végül pedig itt van nekünk Heinrich, egy európai nemes, aki Genmát is vámpírrá tette. Kegyetlen gazember, aki a kupik mellett egy harci klubot működtett, ahol életre - halálra vívják meg a párbajokat az ellenfelek. Természetesen vannak egyéb mellékszereplőink is, akik a történet függvényében mutatkoznak be új oldalukról. 

Akit a legjobban vártam, az Hakurou volt a farkasfiú, több okból is. Egyrészt szerintem neki a legszebb a  kinézete. Bár azt el kell mondanom, hogy tulajdonképpen mindenki jól néz ki, kifejezetten kellemes a szemnek ez a játék. Másrészt Iguchi Yuuchi miatt. És igazából mondhatom, hogy ő lett a kedvencem, leszámítva a Heinrich route-ot, ahol egy ostoba ku***t csináltak belőle, aki gyerekes féltékenységében elárulta a mesterét és simán beállt Heinrich ribancának. Szóval azt a route-ot szeretném elfelejteni. A Genma route-on se volt boldog Keiichi miatt, de szerencsére ilyen messze nem ment el, és egy kiadós verekedés után a GOOD enden rendes kerékvágásba tudták terelni a kapcsolatuk. Azért is esett rosszul a Heinrich routebeli viselkedése, mert egyébként legtöbbször egy talpraesett kölyök, igaz kicsit hisztis, de alapvetően okos, pici rafináltsággal, éles nyelvvel és aranyos tsundere vonallal. Azon például meghaltam, mikor azt mondta Keiichinak, hogy egy hülye, de az ő hülyéje. Szerintem neki van a legszomorúbb múltja ilyen szempontból, ami egyúttal meg is magyarázza a Genma iránti imádatot, valamint ő kapta a legszomorúbb BAD és SAD endet, amin bevallom, sikerült pityeregnem. Szóval nagy szüksége lenne Keiichi szerelmére is. A másik kedvencem Genma lett, hiszen egy igazi régivágású úriember, aki tele van felelősségérzettel, ezen felül pedig becsületes és erős. Mellette a legjobb talán Keiichinek, hiszen egy olyan pár, akire minden ember vágyhat, ráadásul az ő múltja csak kevéssel marad el Hakurou mögött és ő is megérdemelne minden boldogságot. Ugyanakkor nála az jött ki rosszul, hogy a routejaban sok esemény kapott helyet, így kevés idő maradt a közös, meghitt pillanatokra. Minden esetre a lánynak öltöztetett Keiichi aranyat ért. >.< Aoi - senpai egy meglepetés volt, mert azt hittem, vele sokkal rosszabb lesz Keiichinek. Senpai  nagyon sokáig teljesen kettős jeleket küldött, mert egyszer úgy tűnt, hogy őszintén aggódik Keiichi miatt, máskor meg úgy tűnt, hogy élvezettel kegyetlenkedik vele. Aztán a végére kisült, hogy tulajdonképpen nagyon jól rejtegette a fülig szerelmes, moe énjét.

Akitől viszont kiszaladtam a világból az Heinrich. Senpai és Hakurou routejában szerencsére nem tette tiszteletét, de Genma routeján egy rohadt szemét volt végig, és a sajátjában is nagyrészt. Bár a GOOD endje nem volt annyira rossz, de a fazon egy erőszakos szemétláda, és ki nem állhattam Keiichivel, az az igazság. A négy jelölt közül ő volt az, akit a pokolba kívánok még most is. Azért is, amit Hakurouval tett a routeja és a személye miatt is. Persze tragikus volt a múltja, de ez nem hatalmazta fel arra, hogy ő többszörösen kegyetlenkedve másokat is bántson. Egyszerűen nem tudtam felmenteni a végéig sem, és ez sajnos nekem nem árnylat karakter meg személyiségfejlődés.

Szóval, ha objektíven vizsgálom a legjobb Senpai routeja volt. Ez volt az a történeti szál, ahol minden egyben volt, jól alakult a szerelem, aranyosak voltak együtt, kellő mennyiségű romantikázós pillanatot kaptak, elég információ kiderült és minden szereplő abszolút hű maradt önmagához. Heinrich routeján sok titok kiderült, de a szerelmi rész taszító volt leginkább Heirnich miatt, Hakurou indokolatlan személyiségváltásáról nem is beszélve. Genma routeján a szerelem része aranyos volt, sok titok kiderült, Hakurou normális maradt, de kevés közös pillanat jutott nekik. Hakurouval szintén aranyosak voltak, sok közös pillanatuk volt, de alig derült ki valami a környező világról.

Akik érdekesek voltak, az Gousawa és Fuwatari. A kapcsolatuk, mint utaltam is rá, nem kezdődött valami fényesen, tekintve, hogy Gousawa elég erőszakosan tette magáévá az omega fiút, de négyből három route-on Gousawa a végére teljesen normális lett és egy jól működő kapcsolatot alakított ki Fuwatarival. Nem hittem volna, de például Heinrich route-ján egyedül nekik tudtam örülni. A másik fontos mellékszereplőnk Tani, Keiichi legjobb barátja, aki valóban egy remek barát volt Keiichi oldalán. Szerencsére ő egyelőre nem választható karakter, de ez így a legjobb, mert tökéletesen funkcionált Keiichi mellett barátként. 

Mint mondtam, a játék viszonylag sok lehetőséget kiaknázott a kapcsolatokban, hiszen Keiichinek lett béta, alfa és omega párja is, ráadásul ő maga is többféle életbe kóstol bele, így a route-ok elég változatosak. Vannak BAD endek, SAD endek, és GOOD endek. Bár a BAD és SAD endek tényleg szomorúak, a GOOD endek mindig nagyon boldogságosak, és három esetben még mondjuk hihetőek is. Ha minden route-ot végigviszünk, kapunk extra sztorit, illetve a történet közben is nyílnak extra fejezetek, ha egy útvonalon többször is sikerült járnunk. A kedvencem az ilyen titkos extrák közül, mikor az iskolai banda egy temetőbe ment, hogy megijedjenek, ahol Hakurou próbálta rávenni Tanit, hogy elcsábítsa Keiichit,. Ám a terve alaposan dugába dőlt, ráadásul még a frászt is magára hozta. A végeredmény az lett, hogy kézen fogva kellett hazakísérni. Hakurou - chan kawaii xD Az egyetlen bosszantó dolog az az időzítő. Van egy bizonyos időtartam, míg ki kellett választani, mit szeretnénk tenni, ami picikét rövid. Szerencsére vissza lehet lépni, ha rosszul döntünk, na meg sokadszori végigjátszáskor azért már könnyebben megtaláljuk a nekünk kellő válaszokat. 

Nyilván itt is gyűjthetünk szépséges CG képeket, elég sokat egyébként. A játék elég hosszú, nekem úgy három hetembe került mindent kiolvasni, bár én tényleg nagyon gyakorlatlan vagyok ebben. xD Sajnos angol fordítás egyáltalán nincs hozzá és összefoglalóból is kevés, ami pedig nagyon jó lenne, hogy az apró finomságokat is megértsem. A játék horroként van besorolva, és vannak benne valóban durva részek, hiszen javarészt a vámpírlét dominált a cselekményben. Szerencsére ezeket jól oldották például a komikus snittek. Genma és az emberei valóban család érzetét keltették, Hakurou eszméletlen volt, mikor bevágta a durcát, és Keiichi is jó főszereplőnek bizonyult. Nem a legegyedibb, de jól állta a sarat a helyzetekben és kellően aranyos pofa. 

A seiyuuk ügyesek voltak, szokás szerint. Nakazawa Masamoto egyszerűen lubickolt Keiichi szerepében, remekül állt neki, de ugyancsak dicsérni tudom Iguchi Yuuichit, aki fantasztikus munkát végzett Hakurouval és Iida-sant is, aki igazán csodálatossá varázsolta Genma karakterét. Akinek még örültem, az Shirai Yusuke, aki ugyan egy mellékszereplőt játszott (illetve kettőt xD), de azt remekül csinálta.

Mindent összevetve tényleg elégedett voltam ezzel a játékkal, és szívesen áldoztam rá az időmet. Örülök, hogy végül sikerült megcsinálnom. Szerencsére az Omega Vampire univerzuma nem csak a játékból áll, hiszen folyamatosan jelennek meg hozzá a Drama CD-k. Hakuroué már kapható, és hamarosan Genmáé is elérhető lesz. A sort Aoi - senpai folytatja, majd az a ***, tisztes nevén Heinrich zárja.