Ősz szezon start
Touken Ranbu: Hanamaru
Az első rész utáni első gondolatom pedig az volt, hogy imádom ezt az endinget, sokkal jobban tetszik, mint az opening. Nem mintha Waccha nem tudna, de ez talán eddig az egyik legjobb dala.
A kori animáció gyönyörű volt, le vagyok nyűgözve, ahogy az alatta futó zene is csodás dallam lett. Nem vagyok korcsolyaszakértő, de tényleg fantasztikusan nézett ki a koreográfia, meglátszik, hogy szakember áll mögötte. Viktor (és a cuki kutyája) még viszonylag keveset szerepelt, de már most tudom, hogy nagyon bírni fogom ezt a folyamatosan zizegős természetét főleg, ha egyszer belendül az edzőmunkájával járó Yuuri molesztálásba. Yuuri is érdekes személyiség, és nagyon szeretem, hogy már felnőtt, annyira ritka, hogy valaki nem középiskolás gondokkal küzd, hanem úgymond kilépett már a nagyvilágba. Remélem ezzel a szállal is kezdeni fognak valamit. Yurio első látásra nem volt túl szimpatikus, de másodikra már neki is előjött az aranyos oldala a pukkancs mögött. A tanárnő meg nagyon vicces volt, és gyönyörű nő, remélem neki lesz fontosabb szerepe is a későbbiekben.
Az első rész alapján az elővetítésről kiszivárgott spoilerek eléggé pontosak, így alig várom a további részeket és a többi versenyzőt.
A Honey and Clover című, nálunk is leadott animesorzat eredeti szerzőjének Umino Chikának a shogiról szóló mangáját a dolgozza fel a Shaft stúdió. Kiriyama Rie 17 éves fiatal fiú, aki hála annak, hogy profi shogi játékos lett és így biztosítva van a megélhetése, elkezdett egyedül élni, de nem fenékig tejfel az élete. A kapcsolata az örökbefogadó családjával feszült, a pályafutásában is jelnetkeznek mély pontok, és érzelmileg sem igazán számít érett felnőttnek. Az fényt az életében három nő jelenti, akik testvérek. Akari, Hinata, és Momo jóval szerényebben, de nagyobb boldogságban élnek Rei szomszédságában, így a fiú gyakran meglátogatja a őket. Abban a meleg családi fészekben kapja meg azt a gondoskodást és szeretet, amit korábban soha. Róluk és az életükről szól ez a sorozat.
A 2030-as években járunk Tokióban, amikor is Akechi Kougoro, a titokzatos detektív létrehoz egy klubot. Az ifjú nyomozócsoport különféle rejtélyeket és bűntényeket old meg. Egy nap az egyik tag, Hanasaki Kensuke találkozik Kobayashi Yoshioval, aki különleges képesség birtokában van. A teste halhatatlan, azonban Kobayashinak ez inkább átok, semmint áldás, hiszen arra vágyik, hogy olyan legyen, mint a többi ember és vágyik a halálra. Hanazaki, akinek felkelti az érdeklődését Kobayashi, felkéri, hogy kapcsolódjon be a klubjukba, így találkozik a fiú Akechivel, valamint így hozza össze a sors a korszak legnagyobb gazemberével is, aki a "Fiend with Twenty Faces" nevet viseli.
Tettem már említést ezen a blogon a Touken Ranbu című online történelmi játékról, amivel több, mint egy éve játszom napi rendszerességgel, de gyorsan írok róla egy rövidebb összefoglalót. A DMM és Nitroplus közös játékban megszemélyesített japán kardok kapják a főszerepet. A Saniwanak nevezett játékosok kirándulást tehetnek a múltba, ahol legfőbb céljuk minden kard összegyűjtése és minél magasabb szintre emelése lesz az egyre nehezedő pályákon, ám bonyolult szabályok tömkelege, gyilkos eventek és a kardok életére törő ádáz ellenségek nehezítik meg a küldetést. A játék érdekessége, hogy a kardok többsége valóban létezett és ezt a történelmi hátteret használták fel a készítők a csinos férfiak alakját felvevő kardok személyiségének megalkotásához. A kardok között mindenféle egyéniség megtalálható, akik hála a készítők gondos odafigyelésék, nagyon kidolgozott figurák lettek. Márciusban az is kiderült, hogy két animációs feldolgozást is kapunk, az egyik a Hanamaru, a másikat pedig a Tales of Zestiriat levezénylő ufotable fogja elkészíteni 2017-ben.
A készítők azt mondták, kezdetben 17 kard fog fontosabb szerepet kapni, ami később bővülhet, illetve az animét akciósorozatként definiálták, ami nem csak a kardok mindennapi, nyugalmas életét, hanem a harcaikat is megjeleníti. Nyár folyamán szépen kiderült, hogy a két főszereplő Yamatonokami Yasusada és Kashuu Kyoumitsu lesz, mellettük pedig Heshikiri Hasebe, Imanotsurugi és Maeda Toshirou fog feltűnni. Rajtuk kívül a négy másik kezdőkard Yamanbagiri Kunihiro, Hachisuka Kotetsu, Kasen Kanesada és Mutsunokami Yoshiyuki is fontosabb szerephez jut, valamint már biztosan láthatjuk animálva Nikkari Aoet, Namazuo Toushirout, Gokotait, Yagen Toushirout, Ishikirimarut, Shishiout, Souza Samonjit és Shokudaikiri Mitsutadat, de a következő részektől szépen hozzáadják a többi alapkardnak számító fiút is.
Az első rész pedig instant fangörcs volt. Mindenki olyan édes volt, Ishiki papa imádnivaló, Hasebe meg egy cuki dork, és Micchan, meg a kis tantouk és Namaozou pimaszsága, és sorolhatnám napestig. Őszintén szólva nem tudom, mennyire szerette az, aki soha nem játszott a játékkal, bár a visszajelzések szerint sokan azért így is élvezték, de nekem hatalmas élmény volt, főleg, mikor a fiúk a játék során használt nagyon jellemző mondataikat használták.
Az anime az első rész alapján nagyon a játékosokra épít. Gyakorlatilag a játékot ülteti át az animére, annak szabályaival együtt, hasonlóan, mint a Kantai Collection annak idején. Ez egyrészt jó, másrészt viszont lesznek negatív hozadékai, gondolok itt arra, hogy nem mennek bele túl mélyen a kardok történetébe. A játéknak arra, hogy megszeretesse a fiúkat, és kialakítson egy szövevényes, érdekes kapcsolatrendszert közel két éve volt, animének meg lesz kb. 40 kardra 12*20 perce. Nyilván, aki játszik már egy idje ideje, és megszerette a fiúkat, előbb-utóbb nagy vonalakban a történelmüknek is utána nézett, így még jobban értékeli, mikor egy új fiú jön és azt, ahogy bekapcsolják a hálóba. Az animekészítőknek viszont dönteniük kell, hogy kiknek akarnak elsősorban kedvezni, márpedig a logika úgy diktálja, hogy azoknak, akiknek már alapvető ismeret van a fiúkról. Így nem lehet kikerülni, hogy a nézők egy jelentős része, akárcsak a KanColle-val annak idején ezzel sem fog tudni mit kezdeni, Illetve egy módon ki lehetne kerülni, ha maradna kezdő 17 kard, és csak velük foglalkoznánk. De akkor megint ott van, hogy mindenkinek más a kedvence, és a kevésbé népszerű kardokat is sokan szeretik, és várják a képernyőre. Ha az alapkardokat lefedik, jó eséllyel minden néző legalább egy kedvencet fog találni, akinek örülhet.
Az anime az első rész alapján nagyon a játékosokra épít. Gyakorlatilag a játékot ülteti át az animére, annak szabályaival együtt, hasonlóan, mint a Kantai Collection annak idején. Ez egyrészt jó, másrészt viszont lesznek negatív hozadékai, gondolok itt arra, hogy nem mennek bele túl mélyen a kardok történetébe. A játéknak arra, hogy megszeretesse a fiúkat, és kialakítson egy szövevényes, érdekes kapcsolatrendszert közel két éve volt, animének meg lesz kb. 40 kardra 12*20 perce. Nyilván, aki játszik már egy idje ideje, és megszerette a fiúkat, előbb-utóbb nagy vonalakban a történelmüknek is utána nézett, így még jobban értékeli, mikor egy új fiú jön és azt, ahogy bekapcsolják a hálóba. Az animekészítőknek viszont dönteniük kell, hogy kiknek akarnak elsősorban kedvezni, márpedig a logika úgy diktálja, hogy azoknak, akiknek már alapvető ismeret van a fiúkról. Így nem lehet kikerülni, hogy a nézők egy jelentős része, akárcsak a KanColle-val annak idején ezzel sem fog tudni mit kezdeni, Illetve egy módon ki lehetne kerülni, ha maradna kezdő 17 kard, és csak velük foglalkoznánk. De akkor megint ott van, hogy mindenkinek más a kedvence, és a kevésbé népszerű kardokat is sokan szeretik, és várják a képernyőre. Ha az alapkardokat lefedik, jó eséllyel minden néző legalább egy kedvencet fog találni, akinek örülhet.
Márpedig az opening alapján az alapkardokat biztosan lefedik. És ha már opening, ezt mindenképpen megmutatom, mert annyira cuki. Van KogiMika közös jelenet, van Jiji megmutatja a nem ártatlan oldalát jelenet Tsuru kárára, van Kane-san és Hori, vannak Samonji tesók, van Ichi-nii és a kistesói, vannak a Kosetsu tesók és van Midare-chan is. Nagyon féltem, hogy esetleg kimarad a babám, de szerencsére ott lesz, és talán már a második részben is feltűnik. Úgyhogy a sorozat bizony hype. Annak ellenére is,hogy az első rész elég feszített tempót diktált, de ha bele akarnan vagy negyven kardot szuszakolni, akkor nem sokat lazíthatnak ezen.
És még egy apróság, de nagyon tanulságosak voltak a nézői reakciók. Azok, akik nem ismerték az univerzumot jellemzően két dolgon akadtak ki. Az egyik a komédia. Bár szerintem aki csak egy hírt is olvasott róla, annak leesett, hogy a Hanamaru inkább a kardok között mindnnapi életre helyezi majd a hangsúlyt, nem a harcokra, ebben is hasonlít a KanColléhoz. A harcolósabb, sötétebb, tragikusabb, a kardok drámai múltját felhasználó feldolgozás minden valószínűség szerint a jövőre érkező ufotable sorozat lesz. A másik, hogy ebben nincsenek nők és túl lányosak a fiúk, Yasusadat meg volt aki egyenesen trapnak bélyegezte. Mivel ez egy alapvetően lányoknak szóló játék, ami különösen is vonza a fujoshikat, így talán sem azon nem kell csodálkozni, hogy jóképű férfiak a főszereplők, sem azon, hogy bizony, már csak a történelmi hátterük okán is vannak közöttük brománcok. Ebben bizonyosan az ufo feldolgozás sem lesz kivétel. A KanColle esetén senki nem akadt fent, sem a csak lányokból álló szereplőgárdán, sem azon, hogy ott is volt olyan lányka, aki egy másikra szinte szerelmes áhítattal tekintett. A másik, hogyha Yasu trap, akkor vajon Midare-chan feltűnése mit váltana ki ezekből a nézőkből? xD
Hadd hagyjam itt az openinget, ha már annyit beszéltem róla. :3
És még egy apróság, de nagyon tanulságosak voltak a nézői reakciók. Azok, akik nem ismerték az univerzumot jellemzően két dolgon akadtak ki. Az egyik a komédia. Bár szerintem aki csak egy hírt is olvasott róla, annak leesett, hogy a Hanamaru inkább a kardok között mindnnapi életre helyezi majd a hangsúlyt, nem a harcokra, ebben is hasonlít a KanColléhoz. A harcolósabb, sötétebb, tragikusabb, a kardok drámai múltját felhasználó feldolgozás minden valószínűség szerint a jövőre érkező ufotable sorozat lesz. A másik, hogy ebben nincsenek nők és túl lányosak a fiúk, Yasusadat meg volt aki egyenesen trapnak bélyegezte. Mivel ez egy alapvetően lányoknak szóló játék, ami különösen is vonza a fujoshikat, így talán sem azon nem kell csodálkozni, hogy jóképű férfiak a főszereplők, sem azon, hogy bizony, már csak a történelmi hátterük okán is vannak közöttük brománcok. Ebben bizonyosan az ufo feldolgozás sem lesz kivétel. A KanColle esetén senki nem akadt fent, sem a csak lányokból álló szereplőgárdán, sem azon, hogy ott is volt olyan lányka, aki egy másikra szinte szerelmes áhítattal tekintett. A másik, hogyha Yasu trap, akkor vajon Midare-chan feltűnése mit váltana ki ezekből a nézőkből? xD
Hadd hagyjam itt az openinget, ha már annyit beszéltem róla. :3
Nanbaka
Egy, a világtól elzárt szigeten található egy börtön, ahol egy rakat színes egyéniség tengeti életét. Itt játszódik történetünk, ahol négy elítélt és az őket őrzők mindennapjaiba tekinthetünk be. Juugo, Uno, Niko és Rokku akarva - akaratlanul gondoskodnak róla, hogy a 13-as egység vezető őrének, Hajimének egy nyugodt pillanata ne legyen tőlük.
Egy újabb Takamatsu Shinji rendezés, és ezúttal, akárcsak a Sakamoto Desu ga..? esetén mangaadaptációról van szó. A mangát már egy ideje olvasgatom és a humora nagyon tetszik nekem. Kicsit csillogó, kicsit gall, de szerintem remek. Ha Takamatsu - sensei rendezései közül kellene választanom valamit, amihez hasonlít, akkor talán a középsulis fiúk mindennapi életéhez tudnám, csak ezúttal rabok kerülnek a középpontba, illetve az őreik. Hosszabb - rövidebb szórakoztató sztorik néhány - egyébként a légynek sem ártani képes - balek rab mindennapjairól. A szereplőgárda nem csak kinézetében nagyon színes, de személyiségben is, hiszen van itt mindenféle karakter. Akit én kiemelnék az Hajime, a 13-as részleg vezető börtönőre. Egyszerűen haláli az a fazon és nagyon szeretem a Juugoékkal való kapcsolatát. Szegény fején ugrálnak rendesen a srácok, szerintem az ő felügyeletük alatt lesz kopasz, ő meg közben zsörtölődik, meg néha felemeli a hangját velük, de mégis olyan aranyosan apáskodik a fiúk felett. Seki Tomokazu pedig egyszerűen telitalálat választás hozzá. PV-k és az első rész alapján Takamatsu - sensei megint hozni fog egy decens mangafeldolgozást, jó humorral, kis mondanivalóval, ami abszolút a stílusa. Nagyon örülök, hogy idén ilyen aktív volt a kedvenc rendezőm, mert ha valaki, akkor ő tényleg ért a rendezéshez, meg a komoly komédiákhoz is. Meg ahhoz is, hogy kell névtelen tehetségeknek esélyt adni, hiszen az olyan nevek mellett, mint a már emlegetett Seki Tomokazu vagy Kakihara Tetsuya van egy csomó ismeretlenebb, vagy épp csak pályát kezdő színész is, akik közül Uemura Yutot emelném ki. A Bungo Stray Dogs első évadában nagyon jól játszott, így biztos itt is remekelni fog.
All Out!!
Történetünk főhőse, a középiskolás gólya, Gion Kenji, Gion egy bátor és magabiztos fiú, ám alacsony növésű, ami az egyik érzékeny pontja. A Kanagawa középiskolában töltött első napján ismerkedik meg Iwashimizu Sumiakival. A magas és erős, de végtelenül szelíd Iwashimizu annak idején rögbijátékos volt, azonban egy incidens miatt felhagyott a korábban annyira szeretett sporttal. A két fiú találkozása sorsdöntőnek bizonyul, nem csak számukra, hanem az iskola rögbicsapatának a számára is.
Egy seinen sportsorozat a baseballos Daiya no Acet levezénylő Madhoustól és a biciklis Yowamushi Pedalt adaptáló TMS Entertainmenttől. A Madhouse nem először társul így, hiszen a Daiyat a Kuroko no Basukés Production I.G-vel készítették. A mangáját egy ideje ennek is elkezdtem olvasni és hangulatában engem nagyon a Daiyara emlékeztet. A fiúk között kapcsolat a Daiyas srácok közötti kapcsolatot idézi, ahogy a főszereplő lelkesedése is folyton eszembe juttatja Eijunt. Ami ennél jobb, hogy egyrészt nincs egy rahedli szereplő, másrészt nem egyszerre zúdítják a nyakunkba őket, hanem hagynak időt- egy-egy karakterre. Az angol fordítás nem haladt még nagyon el, és még tétmeccset nem láthattunk a srácoktól, de már így is izgalmas. Eddig ez is egy reálisabb sorozatnak tűnik. És Etsugo, aki a személyes kedvencem, ami nem véletlen, tekintve, hogy legalább annyira fabulous, mint a Kurokos Reo-nee volt. A seiyuu felhozatal meg zseniális. Sportanime mostanában nincs Hosoya Yoshimasa és Ohsaka Ryota nélkül, akik természetesen itt is szerepelnek, de remélhetőleg a két friss tehetség is jó választás lesz. Ono Kensho telitalálat Etsugo szerepére, és akinek még nagyon örülök, az Murata Taishi. A karaktere mondjuk egy elég érdekes fazon, lobbanékony és nagyhangú, de pont ezért Tai-san most egy nagyon új oldalát mutathatja meg ebben a sorozatban.
És a kinézet, ami nem semmi. Egyrészt ezek a testek abszolút passzolnak a rögbihez (és ezért is zseniális például Iwashimizu karaktere, mert izmos és erős kinézetileg, aki képes ezt a rögbiben is kihasználni, de közben meg egy igazi kis cukiság személyiségileg), másrészt meg huh, női nézőknek lesz min legeltetni a szemüket. De mint mangaolvasó tényleg azt kell mondanom, hogy egyáltalán nem idétlen fanservice sorozat, amiben a férfias idomok érnek valamit egyedül, sőt. Mikor azt írom, hogy a Daiyahoz hasonló, akkor valóban úgy is gondolom, és a Daiya, mint sportsorozat - félretéve, hogy nekem milyen fenntartásaim voltak vele szemben - az egyik legjobban kidolgozott, nagyon részletes, és nagyon átgondolt sorozat.
Yuri!!! on Ice
Főszereplőnk a tehetséges jégkorcsolyázó, Katsuki Yuuri, Japán reménysége, aki győzelmi esélyekkel indul a Grand Prix-n, de végül elbukik. A vereség után Kyushuba hazatérve tele van félelemmel és kétségekkel, nem tudja, hogyan folytassa a korcsolyát. Azonban a sors nem hagyja, hogy sokáig eméssze magát a szülei házában bezárkózva, hiszen egy nap megjelenik előtte a világhírű orosz versenyző, az ötszörös világbajnok Viktor Nikiforov és annak tanítványa Yuri Plisetsky, akik új reményt adnak Yuuri számára.
A MAPPA stúdió anime original műve, amely a jégkorcsolyát helyezi a középpontba. Már a bejelentéskor is izgatott voltam, hiszen ez egy gyönyörű sport, aztán az előzetesek csak még magasabbra tolták az elvárásaim, hiszen gyönyörűen animált jeleneteket mutattak benne. Mivel ez egy látványsport, így megköveteli a minőséget, de remélhetőleg nem kell majd csalatkozni. Ezt csak megerősíti, hogy koreográfusnak egy olyan szakembert kértek fel Miyamoto Kenji személyében, aki a híres jégkorcsolyázónak, Japán egyik büszkeségének, Hanyu Yuzurunak is állított már össze műsort. Rendezni pedig az Endless Night című kisfilm rendezője, Yamamoto Sayo rendezi, aki ott már bizonyította, hogy nagyon ért ehhez a sporthoz. Mindenképpen érdekes alap, hogy már a profik világában járunk, és profi versenyzők lesznek a főszerepben, így valami izgalmasat várok tőle. Karakterfejlődés, szemetgyönyörködtető koreográfiák, szenvedély, és esetleg némi dráma, de csak egy csipetke.
Az első rész utáni első gondolatom pedig az volt, hogy imádom ezt az endinget, sokkal jobban tetszik, mint az opening. Nem mintha Waccha nem tudna, de ez talán eddig az egyik legjobb dala.
A kori animáció gyönyörű volt, le vagyok nyűgözve, ahogy az alatta futó zene is csodás dallam lett. Nem vagyok korcsolyaszakértő, de tényleg fantasztikusan nézett ki a koreográfia, meglátszik, hogy szakember áll mögötte. Viktor (és a cuki kutyája) még viszonylag keveset szerepelt, de már most tudom, hogy nagyon bírni fogom ezt a folyamatosan zizegős természetét főleg, ha egyszer belendül az edzőmunkájával járó Yuuri molesztálásba. Yuuri is érdekes személyiség, és nagyon szeretem, hogy már felnőtt, annyira ritka, hogy valaki nem középiskolás gondokkal küzd, hanem úgymond kilépett már a nagyvilágba. Remélem ezzel a szállal is kezdeni fognak valamit. Yurio első látásra nem volt túl szimpatikus, de másodikra már neki is előjött az aranyos oldala a pukkancs mögött. A tanárnő meg nagyon vicces volt, és gyönyörű nő, remélem neki lesz fontosabb szerepe is a későbbiekben.
Az első rész alapján az elővetítésről kiszivárgott spoilerek eléggé pontosak, így alig várom a további részeket és a többi versenyzőt.
Long Riders!
Főhősnőnk, az egyetemista Kurata Ami nem tartja magát túl atletikus alkatnak, ám egy hirtelen jött szerelem mégis ráveszi, hogy sportolni kezdjen. Az egyik nap az állomás előtt meglát egy összecsukható kerékpárt, ami azonnal elnyeri a szívét, így miután vesz magának egy biciklit, mégiscsak belefog a testmozgásba. Szerencsére nem egyedül kell nyeregbe pattannia, így nem csak új hobbit, hanem új barátokat is szerez a kis kétkerekűjének hála.
Főhősnőnk, az egyetemista Kurata Ami nem tartja magát túl atletikus alkatnak, ám egy hirtelen jött szerelem mégis ráveszi, hogy sportolni kezdjen. Az egyik nap az állomás előtt meglát egy összecsukható kerékpárt, ami azonnal elnyeri a szívét, így miután vesz magának egy biciklit, mégiscsak belefog a testmozgásba. Szerencsére nem egyedül kell nyeregbe pattannia, így nem csak új hobbit, hanem új barátokat is szerez a kis kétkerekűjének hála.
Ha már sport, akkor jöjjön ez is. Miyake Taishi 2012-ben, négy évvel Watanabe Wataru után alkotta meg a saját kis biciklista csapatát. A PV után nagyon izgatott voltam miatta, hiszen azonnal megtetszett a hangulata és a lányok is édesnek tűntek. Az első rész pedig abszolút igazolta a várakozásaimat.
Örülök neki, hogy így őszre is van egy biciklis sorozat, télen meg úgyis jön a YowaPeda harmadik évada a másodikosaimmal, illetve a női párja, szóval el leszek látva biciklistákkal. Azt kifejezetten remeknek találom, hogy most egy lányos széria érkezik, ami az első rész alapján nem kizárólag fanservice sorozat, hanem akárcsak a fiúpárja tényleg leginkább a egy alakuló sportklubra és a sportolók között szövődő emberi kapcsolatokra koncentrál. Hiányzott már a palettáról egy sportszéria lányszereplőkkel, ráadásul szimpatikus lányszereplőkkel. A főhősnő egy lelkes újonc lányka, míg a barátnője a kissé komoly, de egyáltalán nem merev fiatal nő megtestesítője, akik jól működnek együtt. Az első két rész alapján ez nem lesz egy YowaPeda féle, klasszikus sportsorozat, ahol a klub megmérettetéseken vesz részt, inkább egy Free! féle, inkább érzelmi sportsorozat. Bár a második részben már említettek egy olyan biciklitúrát, amit öt fős csapatok csinálnak meg. Nem klasszikus verseny, de azt gondolom, ez lesz majd a végső cél, így lesz behozva a sport.
Örülök neki, hogy így őszre is van egy biciklis sorozat, télen meg úgyis jön a YowaPeda harmadik évada a másodikosaimmal, illetve a női párja, szóval el leszek látva biciklistákkal. Azt kifejezetten remeknek találom, hogy most egy lányos széria érkezik, ami az első rész alapján nem kizárólag fanservice sorozat, hanem akárcsak a fiúpárja tényleg leginkább a egy alakuló sportklubra és a sportolók között szövődő emberi kapcsolatokra koncentrál. Hiányzott már a palettáról egy sportszéria lányszereplőkkel, ráadásul szimpatikus lányszereplőkkel. A főhősnő egy lelkes újonc lányka, míg a barátnője a kissé komoly, de egyáltalán nem merev fiatal nő megtestesítője, akik jól működnek együtt. Az első két rész alapján ez nem lesz egy YowaPeda féle, klasszikus sportsorozat, ahol a klub megmérettetéseken vesz részt, inkább egy Free! féle, inkább érzelmi sportsorozat. Bár a második részben már említettek egy olyan biciklitúrát, amit öt fős csapatok csinálnak meg. Nem klasszikus verseny, de azt gondolom, ez lesz majd a végső cél, így lesz behozva a sport.
Watashi ga Motete Dousunda
Kae egy kissé molett, ám kedves és aranyos hölgyemény, aki odavan a BL-ért és az egymásra találó hercegekért. Élénk a fantáziája, így nem csoda, hogy a közelében lévő osztálytársait is szívesen képzeli el kompromittáló helyzetekben. Aztán egy nap egy tragikus trauma következtében lefogy, így a csinos lányra több fiú is felfigyel. Igen ám, de Kae magának nem nagyon akar herceget, ezért a fiúkat akaratlanul is mindenféle kétes helyzetbe sodorja a bolyhos álmodozásai következményeként.
A mangáját olvasgatom és mint vígjáték, valamint műfajparódia zseniális, Kobayashi Yuu pedig állati jó Kaenak. Sokan nem örültek, hogy lecserélték a Drama CD castot, de Kobayashi kisasszony hihetetlenül izgalmassá teszi Kae eleve nagyon jópofa karakterét, ami HanaKanának egyáltalán nem sikerült véleményem szerint. HanaKana egy nagyszerű seiyuu, de pont Kae az a karakter, akit annak ellenére, hogy a lány egy igazi egyéniség, a cuki shoujo jókislány hangja rémesen átlagossá tett. Kaenak pont az kell, amit Kobayashi Yuu tud nyújtani, izgalom, változatosság, beleéltség. A fiúk esetében szintén sokkal elégedetebb vagyok a mostani szereposztással. Igen, tudom, egy Kamiya Hiroshi, Suzuki Tatsuhisa, Sakurai Takahiro és Hosoya Yoshimasa négyes láttán bűn ilyet kijelenteni, de egyik sem igazán illett a saját karakteréhez. Most végre a kinézetükhöz és korukhoz illő seiyuuket kaptak Shimazaki Nobunaga, Matsuoka Yoshitsugu, Koumoto Keisuke és Ono Yuuki személyében. Szóval a cast láttán még inkább hype hangulatba kerültem, mint előtte. Na meg a fujoshi poénok, azok nagyon ütnek. xD
Az első rész szépen követte a mangát, így elégedett voltam vele, bemutatkozott Kae és a fiúk is. Mondjuk itt az az érdekes helyzet van, hogy én képtelen vagyok erre igazi fordított háremként gondolni, annyira inkább a komédia részét élvezem, szóval nincs kifejezetten fiú, akinek tudnék szurkolni. Mondjuk talán Senpai a legszimpatikusabb, de igazából, ha valakivel össze kéne hozni a hősnőt, az nálam Shima lenne. Egyrészt, mert Shima az, aki tényleg mindenhogy szereti Kaet, másrészt annyira stílusosnak találnám, ha egy paródia shoujo vége is szembemenne a sablonokkal, és végül egy lány happolná el a hősnőt a fiúk orra elől xD Persze ez biztos nem fog megtörténni, de álmodozni még szabad.
Mahou Shoujo Ikusei Keikaku
Történetünk főhősnője, Himekawa Koyuki egész életében imádta a varázslatos lányokat, akik erősek, segítenek a bajba jutottakon és legyőzik a gonoszokat. Aztán egy nap egy mágikus játék segítségével maga is mahou shoujová vállhatott, így valóra vált az álma. Snow White néven kezdte meg munkásságát gyerekkori barátja Sou-chan mellett. Sou-chan eredetileg fiú, ám La Pucelleként nem csak varázserőt kap, de teljesen női testet is. Igen ám, de történik egy kis baki, hiszen Koyuki körletében n 16 különleges képességű ember is akad, ami túlságosan megosztja a varázserőt. Ezért a játék kabalafigurája, Fav egy játékot talál ki, miszerint aki a legkevesebb varázscukorkát gyűjti össze egy héten, az elveszíti az erejét, egészen addig míg a lányok száma meg nem feleződik. Ám azt nem teszi hozzá, hogy az erejével együtt a vesztes életét is magával viszi.
Ha valaki szerette a Mahou Shoujo Madoka Magica című művet, az biztos ezt is örömmel fogadja a szezonban, hiszen egy cukinak induló mahou shoujo válik hirtelen bizar túlélőjátékká. Az első rész nagyon nyugisan indult, a lányok (-fiúk) cukik voltak, ám a második részben szép lassan felfedte a történet az igaz valóját és rögtön el is búcsúztunk egy lánytól. Nos akkor válik igazán érdekessé a játék, ha majd a többiek rájönnek, mi történik azokkal, akik elveszítik a kihívást. Biztos vagyok benne, hogy Fav terve nagyszerűen fog működni, hiszen előbb-utóbb a saját életüket féltve szépen egymást fogják a lányok lemészárolni.
Mahou Shoujo Ikusei Keikaku
Történetünk főhősnője, Himekawa Koyuki egész életében imádta a varázslatos lányokat, akik erősek, segítenek a bajba jutottakon és legyőzik a gonoszokat. Aztán egy nap egy mágikus játék segítségével maga is mahou shoujová vállhatott, így valóra vált az álma. Snow White néven kezdte meg munkásságát gyerekkori barátja Sou-chan mellett. Sou-chan eredetileg fiú, ám La Pucelleként nem csak varázserőt kap, de teljesen női testet is. Igen ám, de történik egy kis baki, hiszen Koyuki körletében n 16 különleges képességű ember is akad, ami túlságosan megosztja a varázserőt. Ezért a játék kabalafigurája, Fav egy játékot talál ki, miszerint aki a legkevesebb varázscukorkát gyűjti össze egy héten, az elveszíti az erejét, egészen addig míg a lányok száma meg nem feleződik. Ám azt nem teszi hozzá, hogy az erejével együtt a vesztes életét is magával viszi.
Ha valaki szerette a Mahou Shoujo Madoka Magica című művet, az biztos ezt is örömmel fogadja a szezonban, hiszen egy cukinak induló mahou shoujo válik hirtelen bizar túlélőjátékká. Az első rész nagyon nyugisan indult, a lányok (-fiúk) cukik voltak, ám a második részben szép lassan felfedte a történet az igaz valóját és rögtön el is búcsúztunk egy lánytól. Nos akkor válik igazán érdekessé a játék, ha majd a többiek rájönnek, mi történik azokkal, akik elveszítik a kihívást. Biztos vagyok benne, hogy Fav terve nagyszerűen fog működni, hiszen előbb-utóbb a saját életüket féltve szépen egymást fogják a lányok lemészárolni.
3-gatsu no Lion
A Honey and Clover című, nálunk is leadott animesorzat eredeti szerzőjének Umino Chikának a shogiról szóló mangáját a dolgozza fel a Shaft stúdió. Kiriyama Rie 17 éves fiatal fiú, aki hála annak, hogy profi shogi játékos lett és így biztosítva van a megélhetése, elkezdett egyedül élni, de nem fenékig tejfel az élete. A kapcsolata az örökbefogadó családjával feszült, a pályafutásában is jelnetkeznek mély pontok, és érzelmileg sem igazán számít érett felnőttnek. Az fényt az életében három nő jelenti, akik testvérek. Akari, Hinata, és Momo jóval szerényebben, de nagyobb boldogságban élnek Rei szomszédságában, így a fiú gyakran meglátogatja a őket. Abban a meleg családi fészekben kapja meg azt a gondoskodást és szeretet, amit korábban soha. Róluk és az életükről szól ez a sorozat.
Bevallom őszintén, hogy a Honey and Clovert nagyon régen láttam már, és bár elég jól emlékszem rá, nem tudom, mostani fejjel mennyire tetszene. Akkor mikor néztem, pont főiskolás voltam, így nagyon sok témával tudtam azonosulni. Felnőtté válás, barátok, szerelemek, útkeresés, tényleg rengeteg olyan élethelyzetet mutatott be, amiben én is benne voltam, de így visszagondolva, elég sok volt benne a sírás, illetve a szerelmi sokszög és ezt mostanában annyira nem viselem jól. De már csak a nosztalgia miatt is kíváncsi vagyok a szerző másik művére, hogy az milyen lett.
Udon no Kuni no Kiniro Kemari
Tawara Shouta webdizájnerként dolgozik Tokióban. Egy alkalommal, mikor hazalátogat a Kagawa Prefektúrában található szülőfalujába, felfedez egy kisfiút, akinek különös titka van. Mikor erre Shouta rájön, kilép a munkahelyéről, hogy fel tudja nevelni a Poco nevű gyereket. Kettejük és a körülöttük élők közös kalandjait mutatja be a sorozat.
Tawara Shouta webdizájnerként dolgozik Tokióban. Egy alkalommal, mikor hazalátogat a Kagawa Prefektúrában található szülőfalujába, felfedez egy kisfiút, akinek különös titka van. Mikor erre Shouta rájön, kilép a munkahelyéről, hogy fel tudja nevelni a Poco nevű gyereket. Kettejük és a körülöttük élők közös kalandjait mutatja be a sorozat.
A mostani szezon gyerekneveléses sorozata oltári csalódás, szóval minden bizodalmam ebben maradt, és így talán Nakamura Yuuichi is szépíteni tud Kousei után valamennyit xD Az első rész alapján egész ígéretes. Kellemes, és nyugodt vidéki hangulat uralja, finom pasztellszínek, Poco aranyos, Shouta szimpatikus, és az első benyomásom alapján az ő múltja, a szüleivel való viszonya és a jövője lesz a sorozat egyik nagy mozgatórúgója. Az emlékeiből az tűnik ki, hogy nagyon sokáig csodálta az apját, és az volt az álma, hogy átvegye a családi vendéglőt, de néhány kegyetlen gyerek miatt lemondott erről. Ezt még jócskán lenne hova boncolgatni. Nem tartom lehetetlennek, hogy az emberek szeretete az apja főztje és az étterem iránt fogja ismét a gyerekkori álma felé terelni, Poco pedig az elköteleződés lesz az életében.
ClassicaLoid
Történetünk színhelye egy kisváros, és annak is egy régi küllemű, bájos háza. Főhősnőnk Kanae nagymamája élt ott. A fiatal lánynak nagyon bensőséges kapcsolata volt a mamájával, aki maga is a zene szerelmese vált, ám a mama halála után az a döntés születik, hogy a házat lebontják. Igen ám, de nem csak a gyerekkori barátjának, Sousukének van ott néhány cucca, hanem néhány fura alaknak is helyet ad. Ezek a mókás népek pedig nem akárkik, hiszen a történelem legnagyobb zeneszerzői elevenednek meg bennük. Schubert, Mozart, Bach, Beethoven is felbukkan, ráadásul különleges erőknek parancsolnak, ám kérdés, hogy mit keresnek itt és mi lesz velük, ha a házuk romba dől.
Az első rész alapján még magam sem tudom, mi lesz ebből. Annyira kaotikus, hadaró volt az egész, hogy néha még követni sem tudtam, hol tartunk. Szóval egyelőre azt sem tudom felmérni, mennyire fog tetszeni nekem. xD De benne van Tori-san, szóval még szeretnék neki adni egy kis időt, hogy mi sül ki belőle
ClassicaLoid
Történetünk színhelye egy kisváros, és annak is egy régi küllemű, bájos háza. Főhősnőnk Kanae nagymamája élt ott. A fiatal lánynak nagyon bensőséges kapcsolata volt a mamájával, aki maga is a zene szerelmese vált, ám a mama halála után az a döntés születik, hogy a házat lebontják. Igen ám, de nem csak a gyerekkori barátjának, Sousukének van ott néhány cucca, hanem néhány fura alaknak is helyet ad. Ezek a mókás népek pedig nem akárkik, hiszen a történelem legnagyobb zeneszerzői elevenednek meg bennük. Schubert, Mozart, Bach, Beethoven is felbukkan, ráadásul különleges erőknek parancsolnak, ám kérdés, hogy mit keresnek itt és mi lesz velük, ha a házuk romba dől.
Az első rész alapján még magam sem tudom, mi lesz ebből. Annyira kaotikus, hadaró volt az egész, hogy néha még követni sem tudtam, hol tartunk. Szóval egyelőre azt sem tudom felmérni, mennyire fog tetszeni nekem. xD De benne van Tori-san, szóval még szeretnék neki adni egy kis időt, hogy mi sül ki belőle
Fune wo Amu
A sorozat alapjául regény Majime Mitsuya és Nishioka Masashi barátságát helyezi a középpontba. Ők ketten arra tették fel az életüket, hogy közösen létrehozzanak egy szótárt Daitokai címen. A két férfi között alakuló barátságot, és a közös munkát követhetjük nyomon a részek folyamán, valamint bepillantást nyerhetünk a férfiak szerelmi életébe.
A Genbu Shobō kiadó eladási osztályának dolgozója, a komoly Majime Mitsuya annak ellenére, hogy ügynök, nehezen tudja szavakba önteni a gondolatait. Vele szemben a barátságos, közvetlen és társaságkedvelő Nishioka Masashi a Genbu Shobō kiadó szótárszerkesztő részlegének munkatársa, kiválóan kommunikál az emberekkel, de egyáltalán nem érdekli a szótárak összeállítása, amíg meg nem ismerkedik Takahiroval. A történet főhősnője a Hayashi Kaguya névre hallgató hölgy aki szakácsnak tanul és Mitsuya főbérlőjének, Take nagyinak az unokája. Ő is a nagyi házában él, így találkozik a férfival, aki iránt hamarosan érdeklődni kezd. A hármójuk életét mutatja be ez a sorozat. Egy kis slice of life, josei köntösben a NoitaminA progamblokkban. Jól hangzik. Ráadásul a filmet, ami a regény alapján készült sokan dicsérik, és azt mondják gyönyörűen mutatja be a barátság és a szerelem témáját. A karakterdizájnért az a Kumota Haruko lesz a felelős, aki többek között az idén télen futott, nagykedvenc sorozotam, a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu című animének alapot adó, azonos című, díjnyertes mangat írta.
Trickster
A 2030-as években járunk Tokióban, amikor is Akechi Kougoro, a titokzatos detektív létrehoz egy klubot. Az ifjú nyomozócsoport különféle rejtélyeket és bűntényeket old meg. Egy nap az egyik tag, Hanasaki Kensuke találkozik Kobayashi Yoshioval, aki különleges képesség birtokában van. A teste halhatatlan, azonban Kobayashinak ez inkább átok, semmint áldás, hiszen arra vágyik, hogy olyan legyen, mint a többi ember és vágyik a halálra. Hanazaki, akinek felkelti az érdeklődését Kobayashi, felkéri, hogy kapcsolódjon be a klubjukba, így találkozik a fiú Akechivel, valamint így hozza össze a sors a korszak legnagyobb gazemberével is, aki a "Fiend with Twenty Faces" nevet viseli.
A másik Rampo anime nagy csalódás lett, ezért abban reménykedem, hogy hátha ez tud valamit jobbat mutatni. A két főszereplőt egyébként Ohsaka Ryota és az a Yamashita Daiki fogja megszólaltatni, aki már a Rampo Kitanban is játszott. Érdekesség, hogy a sorozat "főgonoszát", Fiend with Twenty Faces-t a híres japán énekes, Gackt fogja alakítani és ő hozza a sorozat főcímzenéjét is, amely a “Kimi dake no Boku de Iru kara“ címet viseli. Bár Gackt nem seiyuu, nem ez lesz az első szerepe animében. Többek között a Shiki című műben Kirishiki Seishirout alakította.
Az első rész alapján ebből még bármi lehet. Fogyaszhatóbbnak tűnik a másik Rampo animénél, és a főszereplő helyzete valóban nem irígylésre méltó, viszont azt sem szeretném, ha beleragadna az önsajnálatba 24 részen keresztül, ahelyett hogy próbálná kitalálni, hogy tudna együtt élni vele. Na meg egyáltalán mi az, ami miatt nem hogy meghalni nem tud, de akaratlanul is megölhet bármilyen élőlényt? A másik Hanasaki, aki elég érdekesen reagálja le a dolgokat. Persze lehet, hogy csak alapjáraton ilyen a természete, de lehet van valami háttértörténete is hozzá. Ami még érdekes volt, azok megint a nézők. Több helyen is olvatam, hogy félnek, nehogy BL legyen, meg érezték a homoerotikus kisugárzást, de én, mint fujoshi képtelen vagyok rájönni hol. Pedig tőlem nem áll messze a shipelés, de hogy az első részben semmit nem láttam, ami erre utalt volna. Sőt, Akechi például éppen a szép nyomozónőnek csapta a szelet. o.O A két főhős között sem igazán érzékeltem ilyesmit. Még csak pusztán most találkoztak, Hanasaki meg megszánta Kobayashit, ezért barátkozni próbált vele az ő különös módján, de egyáltalán nem kétértelműen.
Az első rész alapján ebből még bármi lehet. Fogyaszhatóbbnak tűnik a másik Rampo animénél, és a főszereplő helyzete valóban nem irígylésre méltó, viszont azt sem szeretném, ha beleragadna az önsajnálatba 24 részen keresztül, ahelyett hogy próbálná kitalálni, hogy tudna együtt élni vele. Na meg egyáltalán mi az, ami miatt nem hogy meghalni nem tud, de akaratlanul is megölhet bármilyen élőlényt? A másik Hanasaki, aki elég érdekesen reagálja le a dolgokat. Persze lehet, hogy csak alapjáraton ilyen a természete, de lehet van valami háttértörténete is hozzá. Ami még érdekes volt, azok megint a nézők. Több helyen is olvatam, hogy félnek, nehogy BL legyen, meg érezték a homoerotikus kisugárzást, de én, mint fujoshi képtelen vagyok rájönni hol. Pedig tőlem nem áll messze a shipelés, de hogy az első részben semmit nem láttam, ami erre utalt volna. Sőt, Akechi például éppen a szép nyomozónőnek csapta a szelet. o.O A két főhős között sem igazán érzékeltem ilyesmit. Még csak pusztán most találkoztak, Hanasaki meg megszánta Kobayashit, ezért barátkozni próbált vele az ő különös módján, de egyáltalán nem kétértelműen.
Bloodivores
Hasonlóan a nyári Hitori no Shita: The Outcast című animéhez, ez is egy kínai képregény adaptációja, a témája pedig a vámpírok. 60 évvel történetünk kezdete előtt egy különös jelenség arra kényszerítette az embereket, hogy egy teljes hétig ébren maradjanak. Persze mind tudjuk, hogy az alvásmegvonás egy kínzással ér fel, így nem csoda, hogy aki egyáltalán túléli, annak szembe kell nézni az őrülettel. Akad egy gyógyszer, ami segíthet, de a mellékhatásaként a kezeltek vámpírokká válnak, ezzel pedig egy véres háború veszi kezdetét emberek és vámpírok között. Örökké is tartana ez a csata, ha nem születne egy félvér csecsemő, Miu Liu, a remény gyermeke. Azonban Miu Liu felnőve nem a két faj közötti békén dolgozik, hanem turpisságokon töri a fejét, ezért egy speciális börtönbe kerül, ahol sok titokra jön rá a születésével, az emberekkel és a vámpírokkal kapcsolatban.
Igazából a Hitori no Shitaról nem sok jót hallottam, de ezt muszáj volt beiktatnom, hiszen Satou Takuya kapta meg az egyik főszerepet, Akabane Kenji a másikat, szóval miattuk kezdtem bele. Az első rész viszont elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Nem nevezném kifejezetten rossznak, vagy nézhetetlennek, inkább erősen középszerű volt. A vége fordulat keltette fel igazán csak a figyelmemet, egyrészt az apa-fia konfliktussal, másrészt a bűnténnyel, ami miatt főhőseink a halálsoron végezték. Abból a párbeszédből, amit Miu Liu folytatott az apjával, erősen lehet sejteni, hogy nem volt éppen felhőtelen gyerekkora a kedves papa mellett, ami magyarázatot adhat arra, miért lett fiatal felnőttként egy simlis gazember. Sajnos Takuchan ebben a részben még nem hallatta a hangját, de remélhetőleg hamarosan ő is felbukkan.
Hasonlóan a nyári Hitori no Shita: The Outcast című animéhez, ez is egy kínai képregény adaptációja, a témája pedig a vámpírok. 60 évvel történetünk kezdete előtt egy különös jelenség arra kényszerítette az embereket, hogy egy teljes hétig ébren maradjanak. Persze mind tudjuk, hogy az alvásmegvonás egy kínzással ér fel, így nem csoda, hogy aki egyáltalán túléli, annak szembe kell nézni az őrülettel. Akad egy gyógyszer, ami segíthet, de a mellékhatásaként a kezeltek vámpírokká válnak, ezzel pedig egy véres háború veszi kezdetét emberek és vámpírok között. Örökké is tartana ez a csata, ha nem születne egy félvér csecsemő, Miu Liu, a remény gyermeke. Azonban Miu Liu felnőve nem a két faj közötti békén dolgozik, hanem turpisságokon töri a fejét, ezért egy speciális börtönbe kerül, ahol sok titokra jön rá a születésével, az emberekkel és a vámpírokkal kapcsolatban.
Igazából a Hitori no Shitaról nem sok jót hallottam, de ezt muszáj volt beiktatnom, hiszen Satou Takuya kapta meg az egyik főszerepet, Akabane Kenji a másikat, szóval miattuk kezdtem bele. Az első rész viszont elég vegyes érzéseket váltott ki belőlem. Nem nevezném kifejezetten rossznak, vagy nézhetetlennek, inkább erősen középszerű volt. A vége fordulat keltette fel igazán csak a figyelmemet, egyrészt az apa-fia konfliktussal, másrészt a bűnténnyel, ami miatt főhőseink a halálsoron végezték. Abból a párbeszédből, amit Miu Liu folytatott az apjával, erősen lehet sejteni, hogy nem volt éppen felhőtelen gyerekkora a kedves papa mellett, ami magyarázatot adhat arra, miért lett fiatal felnőttként egy simlis gazember. Sajnos Takuchan ebben a részben még nem hallatta a hangját, de remélhetőleg hamarosan ő is felbukkan.
És vannak itt folytatások is.
Natsume Yuujinchou Go
Gondolom kevés embernek kell bemutatnom a most következő sorozat ötödik évadát, de aki nem ismerné ezt a szímelengető shoujot Midorikawa Yuki tollából, annak röviden összefoglalom. Főhősünk a korán árván maradt Natsume Takashi, aki kiskorától fogva látja a szellemeket és a túlvilági lényeket. Ezt a tulajdonságát a nagymamájától örökölte, de soha senki nem hitt neki és kissé bogarasnak találták a gyereket. Ebből fakadóan Natsume sokáig nagyon magányos életet élt és meglehetősen zárkózott fiatalember lett belőle, aki nem túlságosan szívlelte a túlvilági lényeket. Aztán egy napon miután örökbefogadta egy kedves és melegszívű házaspár, rátalál a nagymamája igencsak nagy hatalmat biztosító örökségére, és az útjába sodorja a Nyanko - sensei névre hallgató, macska alakját magára öltő démonurat, aki bizonyos okok miatt a testőrévé szegődik. És ahogy egyre több emberrel és démonnal ismerkedik meg, úgy nyílik ki számára a világ, és érti meg, hogy emberek vagy démonok, egyre megy, hiszen minkét világban vannak jók és rosszak, és a démonok ugyanúgy képesek örülni, sírni, szeretni, gyűlölni, mint az emberek és közöttük is vannak magányosok, akiknek megváltás lesz Natsume kedvessége.
Az első négy évadot a mai napig imádom. Gyönyrű, kedves, bájos történet egy magányos fiúról, aki egy vidéki kisvárosban barátokra és családra lel, mindezt megtámogatva egy kellemes grafikával, valamint gyönyörű zenékkel. Voltak kifejzetten drámai részek, amin bőgtem, mint az ócsiszamár, és voltak könyedebb részek, amik széles mosolyt csaltak az arcomra. A történet kifejezetten lassú sodrású, de nem is az a lényeg, hanem Natsume és barátainak közös útja, így főleg azoknak lesz főnyeremény, akik nem a pörgős történetért néznek egy sorozatot, hanem a karkaterek miatt.
Gondolom kevés embernek kell bemutatnom a most következő sorozat ötödik évadát, de aki nem ismerné ezt a szímelengető shoujot Midorikawa Yuki tollából, annak röviden összefoglalom. Főhősünk a korán árván maradt Natsume Takashi, aki kiskorától fogva látja a szellemeket és a túlvilági lényeket. Ezt a tulajdonságát a nagymamájától örökölte, de soha senki nem hitt neki és kissé bogarasnak találták a gyereket. Ebből fakadóan Natsume sokáig nagyon magányos életet élt és meglehetősen zárkózott fiatalember lett belőle, aki nem túlságosan szívlelte a túlvilági lényeket. Aztán egy napon miután örökbefogadta egy kedves és melegszívű házaspár, rátalál a nagymamája igencsak nagy hatalmat biztosító örökségére, és az útjába sodorja a Nyanko - sensei névre hallgató, macska alakját magára öltő démonurat, aki bizonyos okok miatt a testőrévé szegődik. És ahogy egyre több emberrel és démonnal ismerkedik meg, úgy nyílik ki számára a világ, és érti meg, hogy emberek vagy démonok, egyre megy, hiszen minkét világban vannak jók és rosszak, és a démonok ugyanúgy képesek örülni, sírni, szeretni, gyűlölni, mint az emberek és közöttük is vannak magányosok, akiknek megváltás lesz Natsume kedvessége.
Az első négy évadot a mai napig imádom. Gyönyrű, kedves, bájos történet egy magányos fiúról, aki egy vidéki kisvárosban barátokra és családra lel, mindezt megtámogatva egy kellemes grafikával, valamint gyönyörű zenékkel. Voltak kifejzetten drámai részek, amin bőgtem, mint az ócsiszamár, és voltak könyedebb részek, amik széles mosolyt csaltak az arcomra. A történet kifejezetten lassú sodrású, de nem is az a lényeg, hanem Natsume és barátainak közös útja, így főleg azoknak lesz főnyeremény, akik nem a pörgős történetért néznek egy sorozatot, hanem a karkaterek miatt.
Haikyuu!! - Karasuno Koukou VS Shiratorizawa Gakuen Koukou
Tavasszal ért véget a második évad, most pedig itt a harmadik. Sajnos ez most csak 10 részes lesz, de a semminél kicsit több. Hinatáék most egy még keményebb ellenféllel találják szembe magukat, akiket igazi kihívás lesz legyőzni.
Szomorú hír azonban, hogy az Ukai edzőt játszó seiyuu, Tanaka Kazunari a hét elején elhunyt, így egyelőre nem lehet tudni, hogy ki és mikortól veszi át a szerepét.
Tavasszal ért véget a második évad, most pedig itt a harmadik. Sajnos ez most csak 10 részes lesz, de a semminél kicsit több. Hinatáék most egy még keményebb ellenféllel találják szembe magukat, akiket igazi kihívás lesz legyőzni.
Szomorú hír azonban, hogy az Ukai edzőt játszó seiyuu, Tanaka Kazunari a hét elején elhunyt, így egyelőre nem lehet tudni, hogy ki és mikortól veszi át a szerepét.
Show by Rock 2
A nyári rövid részek után végre itt az új évad, amelyben a régi ismerősök mellett új zenekarok is bemutatkoznak. Annak idején én ezt nem szezonban néztem, csak utólag pótoltam be, de a maga műfajában kellően tetszett ahhoz, hogy érdekeljen a folytatás is. Nézzük gyorsan, miről van szó a történetben. Hijirikawa Cyan egy átlagos, kissé félink gimnazista lány, aki nagyon szereti a zenét. Szívesen csatlakozni az iskolában működő zenekarhoz is, ám saját gyávasága akadályozza meg ebben. Egy nap aztán különös dolog történik vele. Egy különleges erő elragadja egy olyan bolygóra, ahol a zene a minden, és tényleg az, ő pedig hirtelen egy lánybanda tagjaként nyakig benne van ennek a zenétől hangos világnak az életében.
Több zenekar is bemutatkozott az első évadban és tényleg mindegyiknek megvolt a saját hangzása. Nekem a shingancrimsonz lett a kedvencem, egyszerűen nem lehtetett nem szeretni ezt a dork bandát, de egy-két zenekart leszámítva mindegyik kedvelhető lett és fülbemászó dallamokat kaputnk tőlük. Külön tetszett nekem, hogy végig a csapatok közötti összefogáson volt a hangsúly és azon, hogy a lányok puszta csapattársakból hogyan válnak igaz barátokká.
A nyári rövid részek után végre itt az új évad, amelyben a régi ismerősök mellett új zenekarok is bemutatkoznak. Annak idején én ezt nem szezonban néztem, csak utólag pótoltam be, de a maga műfajában kellően tetszett ahhoz, hogy érdekeljen a folytatás is. Nézzük gyorsan, miről van szó a történetben. Hijirikawa Cyan egy átlagos, kissé félink gimnazista lány, aki nagyon szereti a zenét. Szívesen csatlakozni az iskolában működő zenekarhoz is, ám saját gyávasága akadályozza meg ebben. Egy nap aztán különös dolog történik vele. Egy különleges erő elragadja egy olyan bolygóra, ahol a zene a minden, és tényleg az, ő pedig hirtelen egy lánybanda tagjaként nyakig benne van ennek a zenétől hangos világnak az életében.
Több zenekar is bemutatkozott az első évadban és tényleg mindegyiknek megvolt a saját hangzása. Nekem a shingancrimsonz lett a kedvencem, egyszerűen nem lehtetett nem szeretni ezt a dork bandát, de egy-két zenekart leszámítva mindegyik kedvelhető lett és fülbemászó dallamokat kaputnk tőlük. Külön tetszett nekem, hogy végig a csapatok közötti összefogáson volt a hangsúly és azon, hogy a lányok puszta csapattársakból hogyan válnak igaz barátokká.
Nos a második évad onnan folytatja a történet mesélését, ahonnan az első véget ért. Midi városát egy új, mindennél pusztítóbb ellenfél fenyegeti, ezért Cyannek vissza kell térnie és a barátai oldalán ismét meg kell menteni a számára annyira kedves világot.
Bungou Stray Dogs 2
Erről sem nagyon akarok sokat írni, hiszen az első évadot végigkövettem. Akkor azt mondtam, hogy szerintem a maga műfajában egy kifejezetten szórakoztató sorozat lett, ezért várom a második évadot, ami most itt van és ott folytatódik, ahol abbamaradt annak idején. A Nyomozóiroda visszatér, hogy újabb eseteket oldjon meg, ám előtte Dazai múltjába nyerhetünk bepillantást.
Erről sem nagyon akarok sokat írni, hiszen az első évadot végigkövettem. Akkor azt mondtam, hogy szerintem a maga műfajában egy kifejezetten szórakoztató sorozat lett, ezért várom a második évadot, ami most itt van és ott folytatódik, ahol abbamaradt annak idején. A Nyomozóiroda visszatér, hogy újabb eseteket oldjon meg, ám előtte Dazai múltjába nyerhetünk bepillantást.
Uta no Prince - sama - Maji LOVE Legend Star
És persze megérkeztek az arcpirítóan gay szerelmes idol lovagok, immár negyedszerre is plusz hét sráccal. Hurka az animevilág legnagyobb rosszéletűje ennyi pasival a háremben, az egyszer szent. A harmadik évad még Uta no Prince - sama mértékkel mérve is elég gázos lett, szóval reméltem, hogy az első két évad szintjére legalább visszakapaszkodik.
Viszont az első rész nem kecseget túl sok reménnyel ez ügyben. Hurka háreme tovább bővül, és szerintem azért már egy húszfős kansereg kicsit nevetséges, bár talán az még inkább, hogy ennyi felajzott hím között a csaj még mindig érintetlen minden tekintetben. A kibővült HEAVENS-ről még nem tudom, mi a véleményem, azon kívül, hogy rém felesleges volt már őket is berakni a hárembe, de mindegy. Persze megvoltak a kötelező "romantikus" klisék, Hurka kapott lehetőséget még egy fiú ölében is fetrengeni. Hát, azzal, hogy elkezdték ennyire komolyan venni az udvarlást, nem tudok mit kezdeni. Szóval kedves TsukiPro kiadó. A fiúk inkább molesztálják egymást jeligére szeretnék egy ALIVE és SolidS animét, ha már idolok kellenek. Szerencsére jövőre jön a Starmyu, és a gaységével majd feldobja a tavaszom, ha már az összes UtaPüré idol Hurkába öli magát xD (Oké, most komolyan, de tényleg, mit kezd a majd húszéves lány egy 13 éves kölyökkel? o.O)
És persze megérkeztek az arcpirítóan gay szerelmes idol lovagok, immár negyedszerre is plusz hét sráccal. Hurka az animevilág legnagyobb rosszéletűje ennyi pasival a háremben, az egyszer szent. A harmadik évad még Uta no Prince - sama mértékkel mérve is elég gázos lett, szóval reméltem, hogy az első két évad szintjére legalább visszakapaszkodik.
Viszont az első rész nem kecseget túl sok reménnyel ez ügyben. Hurka háreme tovább bővül, és szerintem azért már egy húszfős kansereg kicsit nevetséges, bár talán az még inkább, hogy ennyi felajzott hím között a csaj még mindig érintetlen minden tekintetben. A kibővült HEAVENS-ről még nem tudom, mi a véleményem, azon kívül, hogy rém felesleges volt már őket is berakni a hárembe, de mindegy. Persze megvoltak a kötelező "romantikus" klisék, Hurka kapott lehetőséget még egy fiú ölében is fetrengeni. Hát, azzal, hogy elkezdték ennyire komolyan venni az udvarlást, nem tudok mit kezdeni. Szóval kedves TsukiPro kiadó. A fiúk inkább molesztálják egymást jeligére szeretnék egy ALIVE és SolidS animét, ha már idolok kellenek. Szerencsére jövőre jön a Starmyu, és a gaységével majd feldobja a tavaszom, ha már az összes UtaPüré idol Hurkába öli magát xD (Oké, most komolyan, de tényleg, mit kezd a majd húszéves lány egy 13 éves kölyökkel? o.O)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése