Téli szezon - végszámadás

Itt a vége, fuss el véle a télnek, bár ezt a mostani idő nem támasztja elő. Ha pedig vége, akkor ideje számot adni a téli felhozatalról.

Sakura Trick

Az év eleji összefoglaló statisztikámban kiemeltem, mint az egyik legjobban várt sorozatot, és tulajdonképpen nem okozott csalódást. Kicsit sok volt benne a fenékvillantós és mellbedobásos fanservice, de mivel a történet és a karakterek bőven jók voltak, így figyelmen kívül tudtam hagyni a dolgot. Na meg ugye én egy szót se szóljak a Free! után  xD Ezt leszámítva szép volt a grafikája, minden leányzó a szívemhez nőtt, szerettem benne a kapcsolatokat, főleg, hogy nem a megfoghatom - e a kezét volt a cselekmény csúcspontja, ezek mellett pedig nem vitték túlzásba a drámát, voltak ugyan komolyabb momentumok, főleg Mitsuki kaichounak hála, de alapvetően végig a vidámság volt a domináns, ezt borzasztóan tudtam értékelni.

 Így nyugodt szívvel adhattam meg a sorozatnak az utolsó rész után a 8 pontot. 

Inari, Konkon, Koi Iroha

Ez nagyon aranyos sorozat volt. Hangulatilag mintha a Kamisama Hajimemashitat és a Gingitsunét gyűrték volna egybe, megtoldva egy kellemes grafikával és szerethető szereplőkkel, szóval nálam nem sokat kockáztattak a készítők. Ha meg már szereplők, nekem nagyon tetszett a közöttük szövődő kapcsolat, mind a baráti, mind a családi, mind a romantikus szálak, és az őszinte szeretet, ami összekötötte őket. A kedvenc párosom ezúttal a Sumizone és Keiko kettős lett, én sem hittem volna, hogy ennyire ki merik bontakoztatni az egymás iránti érzelmeiket, de kellemes meglepetéssé váltak a részek folyamán. 

Az Uka és Touka szál is esetemben a helyén volt,  hiszen amilyen tsundere és magának való volt Touka az elején sokat fejlődött ő is és az Ukával való kapcsolata is. Ami külön öröm volt, hogy Koyasu Takehito szerepet kapott, mostanában őt is olyan ritkán hallani, és itt remekül hozta a húgikomplexusos bátyót, akinek egyébként szerintem nagyon poén személyisége volt, én jókat kuncogtam a csetlésein és botlásain.

Összességében örültem ennek a sorozatnak és egy folytatást is szívesen elnéznék, kap tőlem egy erős 7/10-et

Hamatora

Ez volt az egyik olyan sorozat, amivel a végéig nem tudtam hányadán állok, mert egyszer kifejezetten tetszett, máskor meg ilyen What this? érzés lebegett a fejem felett, hiszen volt, hogy teljesen komolytalan részekbe ágyazták a meglehetősen komoly mondanivalót, máskor meg nagyon drámába, és  a zárással sem sokat segítettek rajtam a készítők. xD A karakterek egy részével dettó ugyanígy voltam, főleg Nice volt, akit sehova nem tudtam beilleszteni, ő nagyon lógott a levegőben. Valamint Honey ment az agyamra, nem kedvelem az olyan hercegnőtípusú lányzókat, mint ő, bár ez egyéni szocprobléma. Raito és Birthday karaktere viszont nagyon jó volt, az ő kettősük mindig tudott nekem kellemes perceket szerezni, illetve Takahiro történetszála érintett meg. A többi karakterrel megvoltam, annak ellenére, hogy volt, aki nem túl sok vizet zavart.

A seiyuuk szokás szerint csillagos ötös, de hadd dicsérjem kiemelten Ono Yuukit, néha lélegzet visszafolytva hallgattam csak, mennyire jól hozza Moralt. Na meg Wacchat, mert bár nem Murasaki hagyta bennem a legmélyebb nyomot, de a játéka kifogástalan volt, mint mindig és a szezon kedvenc endingjét énekelte fel. 

Összességében ez nálam 6/10 egyelőre, egy esetleges második szezon még viheti feljebb, de jelen pillanatban úgy érzem, nem volt elég jó pillanat, hogy a rosszakat teljesen ellensúlyozza.

Space Dandy 

Simán besorolt a nagy ökörségek, amiket animés pályafutásaim során láttam frakcióba. Hihetetlen mennyire random volt, és mennyire nem vette magát komolyan. Történetek ilyen dolgok, történetek olyan dolgok, hol itt, hol ott, amit a szereplők a maguk stílusában lereagáltak, és kb. ennyi volt, igazából még csak fő történetszálat sem tudok mondani, annyira nem kötötte össze a részeket semmi, azon kívül, hogy Dandy utazott az űrben a robotjával és macskájával, Zselé prof meg követte őket. Viszont ennek ellenére nagyon is megszerettem a sorozatot, Dandy fergeteges karakternek bizonyult, Suwabe Junichi remekül adta vissza és volt néhány pillanat, amikor komolyan meghatódtam, meg jó sok, amikor ilyen WTF fejjel néztem (hát különösen szegény Miau esetén, akinek a gyerekkori szerelméről kiderült, hogy leszbi, talán azon a jeleneten borultam a leginkább. xD) 7/10 lett az értékelésem, és várom a nyári második évadot, mert ezt nagyon szívesen néztem. 

Noragami

Sokáig a szezon egyik legjobb darabja volt nálam, aztán észrevétlenül valahogy hátrébb került nálam, a végére olyan jó volt, szép volt, de volt ennél jobb is lett, annak ellenére, hogy kifejezetten szórakoztató sorozat volt, történet és karakterek szintjén is. Yato nekem való főhős, mindig sikerült valamivel meglepnie, meg azok a fejek, amit vágott. xD Yukinét is meg tudtam valahol érteni, hiszen azért tizenévesen feldolgozni, hogy meghalt és már soha többé nem lehet átlagos élete kutyanehéz lehetett, én úgy gondolom, hogy ezt felnőtt fejjel is nehéz lenne elfogadni, nemhogy egy ilyen egyébként sem könnyű korban, ennek tükrében csoda lett volna, ha normálisan reagál. Hiyoritól kicsit tartottam az elején, de végig szimpatikus tudott maradni, nem vált belőle valami teszetosza csajszi , ha itt kezdődne az átlag hősnő, és ennél csak jobb lenne, akkor én már boldog lennék a magam részéről, annak ellenére, hogy voltak rögvest falra mászok dolgai. xD Kofokut és Daikokut nagyon bírtam, ahogy az öreg istenséget, Tenjint is, Kazumáról meg valamiért mindig valamint Okumura Yukio jutott eszembe, és nem csak FukuJun miatt. Seiyuukről nem ömlengenék sokat, Kamiya Hiroshi neve eleve garancia a minőségre, de mindenki ott volt, különösen tetszett Uchida Maaya alakítása Hiyorként, valamint legnagyobb örömömre Yutan, annak ellenére, hogy cuki shota volt egy elég jó hangszínt választott, szóval panaszra nincs sok okom. 

Végül, de nem utolsó sorban 7/10 az értékelésem.

Chuunibyou demo Koi ga Shitai! Ren

Szörnyű csalódás lett a végére, az első évad szintjét meg sem ütötte semmilyen téren, illetve de, grafikailag hozta az első évad színvonalát és a seiyuuk is szokás szerint csodásak voltak, de ezeken kívül semmi nem klappolt. A karakterek még - még hagyján, hogy nem fejlődtek semmit, de a történet is kb. egy helyben állt, igazából volt, hogy unatkoztam a részeken. És még az első évadra gondolkodás nélkül adtam meg a 9 pontot és dobtam a kedvencek közé, ennél fájó szívvel, de még a 7 ponton is eltöprengtem, hogy megérdemli - e tőlem, azok után, hogy ebben a szezonban milyen sorozatoknak adtam 7-est, amiket ennél sokkal jobban élveztem. 

Végül azért ennyi jár neki, már csak az előző évadra való tekintettel is, szóval 7/10, nagyon moe volt, nagyon cuki volt, a látványvilág gyönyörű volt, de nekem szörnyen üres és műanyag volt az egész. És itt őszintén remélem, hogy nem akarnak sem a közeli, sem a távoli jövőben még egy bőr lenyúzni erről a rókáról.

Silver Spoon 2

Ez viszont, szemben a fenti delikvenssel mindig zseniális a magam részéről, akárcsak az első évadot, ezt is nagyon élveztem, minden remek volt benne, főleg a szereplők és azon belül is Hachiken folyamatos változása, fejlődése egy kellemes történetbe ágyazva. Aminek örültem, hogy ebben az évadban nagyobb hangsúlyt kapott a Hachiken - Aki történetszál, teljesen olyan voltam az egész sorozat alatt, mint Aki anyukája és nagymamája, én is szívesen beházasítanám a Mikage családba Hachikent. xD Akiról jut eszembe, akár idézhetném is az első évadbeli jellemzésem róla, mert még mindig az egyik kedvenc hősnőm, őt muszáj megint kiemelnem. Na meg Icchan történetszálát, ami engem személy szerint eléggé meghatott, főleg, ahogyan Icchan viselte az egészet, őt eddig is kedveltem, de most hatalmasat nőtt a szememben, a poénok nagy részén meg borultam (az a férfijoghurt, azon sírva nevettem. xD) 

Egy szó mint száz, még mindig nagyon szeretem, még mindig nézném tovább, a előző évadbeli pontszámom nem változott, és az sem, hogy ez az évad is a kedvencek között találta magát. 9/10.

És akkor lássuk az őszről maradt felhozatalt.

Nagi no Asukara

A felénél Tori-san és Uroko - sama ellenére dobásra lett ítélve, egyszerűen nem bírtam tovább. A grafiak gyönyörű volt, Uroko - sama meg zseniális, de az összes többi csak meh. Túl sok dráma a semmin, túl sok sírás a semmin, szerelmi csillagtérkép. Nem ment tovább. 

Log Horizon

Az évadzáró rész után, befejezetlenül, bár a folytatás reményében és az LN ismerete nélkül sem tudtam kevesebb pontot adni ennek a sorozatnak, mint 10/10. Leesett állal néztem hétről - hétre, ahogy újabb és újabb csavarok kapnak helyett, ahogy a karakterek előre haladnak, ahogy változtak, ahogy a kapcsolataik kibontakoznak,  ahogy kitárult a világ, egyszóval nálam mind a történet, mind a karakterek abszolút telitalálat volt. Shiroe érdekes főhősnek bizonyult, nem a harci ereje, hanem a csavaros esze emelte ki a többiek közül, ez pedig nekem nagyon tetszett, valamint abszolút kiérdemelte a szemüveges gazfickó nevet. xD De a többi karakterre sem tudok semmiféle panasszal élni, nagyrészt ők vitték el a hátukon az animét, számomra mindenki fontos volt és mindenki tett hozzá a történethez. Shiroe mellett Minori és Rudy (meg a kisgazdája) volt nagy favorit. A sok magyarázatnak külön örültem, hiszen amellett, hogy Elder Tale világát is szinte teljes mélységében bemutatta, nagyban segített, hogy én, mint MMO-val egyáltalán nem játszó néző sem vesszek el, hogy most mi van. A seiyuuk szintén dicséretet érdemelnek, és Terashima Takumának kifejezetten jó volt hallani ezt a kellemesebb hangszínét az elmúlt idők rengeteg dörmögése után. xD  

A sorozat indulása után ejtettem két szót a SAO-val való hasonlóságukon, nos mivel az LH egy idő után teljesen másfelé kanyarodott, így a további összehasonlításnak nincs értelme, legyen elég annyi, hogy ez a sorozat indult el végül abba az irányba, amit a SAO-tól vártam és ez a sorozat adta meg mindazt, amit a SAO-ból nagyon hiányoltam. 

Szó, mi szó ment a kedvencekhez, és őszinte szeretettel várom ősszel a második évadot, biztos nézni fogom.

Samurai Flamenco

Sok mindent lehet mondani erre a sorozatra, de hogy kiszámítható és sablonos lett volna, na azt nem. xD Az elején elindult ilyen jóféle Noitamina sorozatnak, elég érdekes volt az alapszitu, szuperhős a mindennapokban szuperképesség nélkül, a karakterek szimpatikusak voltak, és nagyrészük produkált némi jellemfejlődést is. Aztán jött a nagy fordulat és onnantól soha nem tudhattad, mire számíthatsz. Nekem olyan érzésem volt, hogy a hatodik rész felénél egyszerűen lecserélték a forgatókönyvírót, vagy hat hét alatt teljesen rászokott a spanglira. És ez a skizofrén állapot végig megmaradt, mert egyfelől ment a Power Rangers négy éves szellemi színvonalon, de közben meg egész komoly egyéni drámákat és társadalmi kérdéseket is érintettek. Az utolsó három részre meg mintha visszavették volna a régi forgatókönyvírót, vagy sikerült az elvonója, mert az megint hozta az első részek színvonalát, főleg Goto - san esete. És nem tudom mi volt a céljuk a készítőknek ezzel az egésszel. Akartak valami egyedit, gondolom, oké, és végül is sikerült is nekik, de nem érzem, hogy nekem ez átjött volna, biztos az érzelmi fejletlenség beszél belőlem, azonban néha a kevesebb több alapon ez csak túl sok volt, pedig egyébként bírom a nem hétköznapi műveket, a paródiát, a humort (minden válfaját).

A karakterek nagy részét még így is kedveltem, különösen is a főhős párost, Masayoshi egy naiv, de alapvetően kedves és jószándákú srác, aki a sorozat lehetőségeihez mérten azért változott és kicsit fel is nőtt, úgy, hogy közben azért maradt idealista, még Goto - san a hű barát, a saját problémáival. Kettejük kapcsolata is egész szépen fel volt építve, volt jópár olyan jelenetük, ahol olvadoztam, hogy milyen szép barátság (vagy több xD ), illetve Masayoshi menedzserasszonya volt még nagy kedvenc nálam. Viszont, akivel nem tudtam mit kezdeni az Mari, az elején még láttam benne fantáziát, de a végére végérvényesen falat kapartam, ha megjelent. Nem hogy fejlődött volna bármennyit, de visszamaradt, idegesítő volt, arrogáns, és annyira maga körül forgott, hogy még csak na. Volt jó néhány helyzet, ahol, mint elefánt a porcelánboltban úgy taposott keresztül bárkin a saját sértett egója miatt. 

Pontozás. Nehéz ügy volt, pont emiatt a kettősség miatt. Mert rossz volt a PR, meg a többi, de voltak olyan részei, amik viszont nagyon is szíven találtak. Ha hagyták volna az eredeti keretet neki, akkor könnyebb dolgom lenne, de így..... Legyen végül is 5/10, mert voltak jó pillanatai, meg mert Masayoshi házassági ajánlata annyira édes volt a végén, hogy egy fene, ennyit megérdemel xD

Magi: The Kingdom of Magic

Az első évad elég magasra tette a mércét, így kíváncsi voltam a másodiknak sikerül - e megugrani. Örömmel jelentem sikerült, hiszen ismét egy remek évad került a képernyőkre. Bár most főleg Aladdin sorsárt kísérhettük figyelemmel, a végére ismét összeállt a nagy csapat, miközben olyan eseményekkel és élethelyzetekkel találták szembe magukat, amiket igazán nehéz volt megítélni, hiszen volt, aki rosszat tett, de nem volt rossz, és az ő saját szemszögéből érhető volt minden tette. Az új szereplők közül hadd emeljem ki Titust, mint nagy favoritot és vele Matsuoka Yoshitsugut, aki egyszerűen fantasztikusan alakította a fiút. Talán az ő  és vele történetszála volt ebben az évadban számomra a leginkább megindító.  

Sajnos, mivel eléggé utolérte a mangát, nem fog egyhamar folytatódni, pedig lenne hova, hiszen messze nem lett lezárva sok fontos szál, így a másik nagy favoritom, Hakuryuu története csak most veszi igazán kezdetét, de remélem, hogyha eléggé el fog húzni a manga, akkor az anime is folytatódik. 8/10 az értékelésem. 

Kuroko no basuke2

És a másik folytatás, ami csalódás, bár közel sem akkora, mint a Chuu2. Az első évad remek volt, a meccsek izgalmasak, és bőven szemet lehetett hunyni az esetleges túlzások fölött, mint a műfaj velejárói, hiszen a pozitívumok jócskán kárpótoltak. Ezzel szemben ez az évad, annak ellenére, hogy kiválóan kezdett, egy idő után a shounen képességek röhejes tárházává vált, amiknek biztos van alapja, de itt nagyrészt csak ostobán festettek, zárlatot kapott szereplők, állóképek, felesleges visszaemlékezések, időhúzás és a mélypont, egy bizonyos bizonyos meccs, ami nekem is rányomta a bélyegét az egész sorozatra, holott érzelmileg a legjelentősebb volt.

Jó pont a szereplők, őket továbbra is kedvelem, különösen örültem Kiyoshinak, aki az előző évadban ugyan keveset szerepelt, de már ott is nagyon bírtam, meg a Hyuugával való kapcsolatuknak, valamint Riko még mindig best. A seiyukk is csodásak, hadd emeljem ki, hogy bár csak két mondatot erejéig, de szerepet kapott Waccha is, sőt, ha lesz harmadik szezon, abban már kulcsszerepbe lép a karaktere. Az openingek most nem jöttek be annyira, azzal, hogy természetesen jók voltak, hogyis lettek volna rosszak, Granrodeo számok, de inkább az edeket nyúztam, Ono Kenshoé szerintem is különösen jól sikerült. 

Végül a pontozás, ami elég nehéz dió volt, de a 7/10 mellett döntöttem. Egyszerűen ennél többet nincs szívem adni neki, a harmadik évadot meg egyszerűen kevesebb elvárással fogom kezdeni, mert onnan még  jöhet felfelé. 

Részemről most ennyi voltam, hamarosan a tavaszi felhozatallal jelentkezem. Mivel jelenleg az Ace of Dimond és a Yowamushi Pedal még fut, ezek később kerülnek ide, illetve a Buddy Complex-szel, meg a Hoozukival nem végeztem, ezek szintén bekerülnek majd a tavaszi végszámadásba.