Tavaszi szezon 2014 start

Haikyuu!!

Hinata Shouyou a röplapba szerelmese azóta a nap óta, hogy elcsípett egy közvetítést, amiben a Karasuno Középiskola diákjai játszottak. Annyira lenyűgözte az az élmény, hogy onnantól fogva minden idejét a gyakorlásnak szentelte. A legjobb akart lenni apró termete ellenére is. Még jobban megerősítette eme elhatározását a találkozás a tehetséges Kageyama Tobioval, akitől Sho-chan első hivatalos meccsén alaposan kikapott és akivel a sors furcsa fintorának hála alsó gimi után a Karasunában immár nem csak riválisként, hanem csapattársakként látják viszont egymást.

Megmondom őszintén, hogy, mint sportanime szerelmes ezt az animét vártam a szezonban a legjobban, és nem csalódtam. A kezdés remek volt, bár az első rész emlékeztetett kicsit az Ace of Diamond első részére, hiszen az alap ott is egy lenyűgöző játékos, akiben van kellő akaraterő és tehetség, de nem volt lehetősége, hogy olyan csapatba kerüljön, ahol kamatoztathatja a tudását. Cserébe Sho-chant rögtön megkedveltem, jók voltak a flascbackek, amik bemutatták, hogyan szeretett bele a röplabdába és mit tett meg érte, valamint a tsundere királlyal való versengés alapjait is szépen lefektették, a második részben feltűnő senpaiok és a harmadik részben belépő elsősök szintén jópofák, főleg a kapitány nyerte el a szimpátiám. 

Az animáció nagyon tetszik, az opening meg királyság, a Spyair egyszerűen nem tud nálam hibázni, ez a daluk is fülbemászó, alig várom a teljes verziót. Sho-chan seiyuuje Murase Ayumu nagyon aranyos, illik is hozzá, Kageyamaként meg végre alaposabban megismerkedhetem Ishikawa Kaitoval, akivel sajnos még nem volt szerencsénk mélyebb barátságot kötni, de azt hiszem itt az ideje. És hadd örvendezzek egy kicsit Masuda Toshikinek, akit Masayoshiként, függetlenül a SF minőségétől nagyon megszerettem, úgy örülök, hogy itt megint kulcsszerepet kapott. 

Baby Steps

Mauro Eiiturou, barátoknak és iskolatársaknak csak Ei-chan elsős, de máris nagy hírnévre tett szert iskola szerte, hiszen annyira részletes és precíz jegyzeteket készít, hogy mindenki róla másolja a tananyagot. Olyannyira népszerű a fiú, hogy minden füzetéről rendelkezésére áll egy másolat, amit szükség esetén oda tud adni bárkinek. Egy nap az iskola egyik legnépszerűbb leánya is a segítségére szorul, aki mint később kiderül a teniszklub egyik üdvöskéje, de ezt szeretné a nagyobb nyilvánosság előtt titokban tartani. Ei-chan meg azon veszi észre magát, hogy ő is csatlakozott a tenisz klubhoz, ahol keményen meg kell dolgoznia, hogy utolérje a többieket. 

Kifejezetten tetszett az első része, bár a grafika, mind a karakterdizájn, mind a mozgásanimáció az én szememnek helyenként elnagyolt, de ez olyan baj, amin egy jó történet, meg jó karakterek mellett el tudok siklani, ezt pedig itt jelen állás szerint megkapom. Különösen a főhős srác érdekes egyéniség, arról nem is szólva, hogy ebben a sorozatban is jelentős szerepet kap a sport. 

La Corda D'oro Blue Sky

Mielőtt részletesebben kitérnék magára a sorozatra, meg kell emlékeznem róla, hogy ez folytatása a La Corda D'oro című műnek, de nem a klasszikus értelemben. Nem az első évad történetszálát veszi fel, hanem egy teljesen újat indít, ugyanaz a környezet, ugyanaz az iskola, de évekkel az első sorozat után játszódik teljesen új szereplőkkel. 

Kohinata Kanade egy tehetséges hegedűs, kisgyermekként két barátjával zenélt együtt. Aztán ahogy cseperedtek, a testvérek közül az idősebbik,  a meglehetősen koravén Kisaragi Ritsu elhagyta a triót, hogy komolyan foglalkozhasson a zenével a Seishou Akadémián, még a fiatalabb, a heves vérmérsékletű és lobbanékony Kisaragi Kyoua a lánnyal maradt. Egy nap meghívást kapnak egy hangversenyre, ahol Ritsu is részt vesz. Kanade örömmel mond igen, hiszen szeretné látni és hallani Ritsut, Kyouya már kevésbé lelkes. Amire nem számítanak, hogy Ritsu egy meglehetősen hirtelen ajánlattal áll elő, ami mindenki életét fenekestül felforgatja.

A kezdés nem volt rossz azt is figyelembe véve, hogy vannak ám elvárásaim is a sorozat felé, mivel az első évad volt az egyetlen olyan otome, amit tényleg azért néztem, mert szerettem. Nagyon tetszett benne, hogy nem csak az udvarlás és a romantika volt benne mérvadó, hanem központi elem volt a zene, gyönyörű darabokat hallhattunk, a jövő, a személyes kérdések is előtérbe kerültek, tényleg igazi története volt.  A lement három rész után még mindig elégedett vagyok. Bár ebben az évadban több lesz a játékba hozható fiú, és Kanadénak is voltak facepalm pillanatai, de sokat megtartott az első évadbeli erényeiből is egyelőre. Csak maradjon így. Érdekesség, hogy szinte az összes seiyuut viszont hallhatjuk az előző évadból, azt hiszem csak Kishio Daisuke nem kapott vagy nem vállalt szerepet benne, mindenki más igen, így maradtak a régi seiyuuk új köntösben. xD

Isshuukan Friends

Hase Yuukinak nincsnek túl nagyratörő vágyai, mindössze szeretne összebarátkozni a zárkózott, de nagyon aranyos Fujimiya Kaorival. Hosszú ideig meg sem meri szólítani a lányt, aztán egy nap összeszedi minden bátorságát, de elég határozott visszautasítást kap. Na persze Hase - kun nem hagyja annyiban, azonban arra amit megtud, egyáltalán nem számít, hiszen Kaori elmondása szerint minden vasárnap eltűnnek az emlékei a barátairól,ezért egyszerűbb távol tartania magától mindenkit. Pedig nagyon is vágyna barátokra és boldog emlékekre, hiszen a páncél alatt egy kedves és melegszívű lány lakik. Hase - kun elhatározza, hogy minden héten újra megnyeri Kaori barátságát, amiben a legjobb barátja is segíti a maga módján. 

Óh ez engem megvett kilóra a színek, a hangulat, a szereplők, az ábrázolásmód, meg maga a történet is. Hase - kun elszánt, erős akaratú és szimpatikus, valamint képes belátni a hibáit, Kaori pedig bűbájos, és ahogy az ember jobban megismeri, teljesen át tudja érezni, milyen magányos is lehet.  Engem is az 50 első randira emlékeztet az alapszituáció, kérdés mit hoznak ki belőle, de annyira kellemesek voltak az első részek, hogy nagyon várom a folytatást.

Akuma no Riddle

Vajon milyen lenne az életünk, ha állandóan a halál ellen kellene hadakoznunk? Nos főhősnőnk Ichinose Haru erről bizonyára sokat tudna mesélni, hiszen neki az elmúlt évei így teltek. A testét sebhelyek borítják, és bár kedvesnek, mindig vidámnak és javíthatatlan naivának tűnik, de van harci tapasztalata. Történetünk kezdetén ő és 12 társa a Myoujou Magánakadémián kezdik el tanulmányaikat a Fekete Osztályban, csakhogy nem közönséges iskolai közösség, hiszen a 12 gyönyörű hölgy mindegyike bérgyilkos, aki Haru életére pályázik. Azonban Haru nem marad egyedül a bajban, hiszen az egyik leány szembeszegülve a feladatával testőréül szegődik, és eközben talán több is kialakul közöttük, mint barátság.

Nincs elírás, a Sakura Trick után ismét egy yuri a szezonban,  aminek örülök, mert tényleg kedvelem ezt a műfajt is. Ezen felül szerintem remek volt a felütés, tetszett a sötét világ, amit felmutatott, és a karakterek is meglehetősen egyedi figurák. Suwa Ayaka csodás ebben a sorozatban, elsőre fel sem ismertem volna, ha nem tudom, hogy ő az és mit figyeljek, Sugita Tomokazu meg csak szimplán hűha az igazgatónak. Remélem marad ez a hangulat, és nem megy át valami tinidrámába. 
  
Mahouka Koukou no Rettousei

Tatsuya és Miyuki testvérek, akik igencsak közel állnak egymáshoz és, bár ez nem meglepő egy anime főhőseitől nem hétköznapi emberek. Abban a világban, ahol a két testvér él a mágia létező dolog, amit a tudomány is elismer és felhasznál, a kellően tehetséges embereket pedig egy direkt nekik létrehozott iskolában képzik. Ide jár a Tatsuya és Miyuki is, hogy tökélyre fejlesszék magukat.

Nem volt rossz  kezdés, Tatsuya verekedős jelenetei meg állejtősre sikerültek, szóval egyelőre maradhat. Ezenkívül szeretem, ha tesók szeretik egymást, csak maradjon is sima szeretet, ne vigyék át incestbe, sem hárembe, mert az instant drop lesz neki.  Tatsuyat hadd emeljem ki,  az egyik legjobb férfiszereplő eddig a szezonban, Nakamura Yuichira pedig mintha rászabták volna  a szerepet, már csak miatta megéri figyelemmel kísérni.

 Soredemo Sekai wa Utsukushii

A fantasy anime a szezonban némi humorral és romantikával vegyítve, eddig legalábbis úgy tűnik nekem. Nike hercegnő az Eső királyságból származik. Apja, az uralkodó felajánlja őt a Nap király feleségének. Persze az előre elrendezett házasság nincs túlságosan a tűzrőlpattant Nike ínyére, de hát hercegnőnek lenni nem csak móka és kacagás, így útnak indul. Kalandos utazást követően érkezik a Nap király színe elé, aki teljesen romba dönti a Nike képzeletében élő képet, hiszen a pletykák szerint a király egy kegyetlen, öreg és csúf férfi, a valóságban ezzel szemben egy meglehetősen ifjú fiú, szomorú múlttal. Egyedül az stimmel vele kapcsolatban, hogy zseni, aki félelmetes érzékkel kormányozza a birodalmat. Kettejük teljesen eltérő személyisége persze számos mókás szituáció melegágya lesz, miközben a háttérben szépen lassan kibontakozik a múlt és körvonalazódik a két fiatal közös jövője.

Nagyon kellemes meglepetés lett, a harmadik részt ugyan még nem csekkoltam, de az első kettő alapján szeretni fogom Nike borzasztó szimpatikus hősnő, kedves és aranyos, de vagány és megvan a magához való esze, valamint nem fél visszanyelveni Őfelségének, ha azzal elszaladna a ló.

Apropó Őfelsége, akinek a hangát az állandóan vigyorgó Shimazaki Nobunaga adja, kis durcimorci, de  úgy vettem ki a sorok közül, hogy nem alaptalanul vált ilyenné, szóval kíváncsian várom, hogy alakul a közös sorsuk

Inugami-san to Nekoyama-san

 A szezon másik yurija. Inugami - san nevével ellentétben a macsakákat szereti még Nekoyama - san kutyabolond. Bár látszólag nincs közös érdeklődési körük valami oknál fogva mégis barátok lesznek, vagy kicsit többek is. xD Kb. ennyivel össze is foglaltam az első részt, hiszen mindössze három percesek az epizódok.

És ezzel meg is van  legnagyobb hibája, ha szabad ezt mondanom. Három perc volt az első rész és úgy rohantunk, hogy csak na. Nem ismerem a mangát, de az első részben igazából csak kapkodtam a fejem. De a kutyák cukik, én kutyabolond kutyatartó vagyok, a csajokat meg bírtam, így ezt a heti néhány percet mindenképp meg fogja érni.

Bokura wa Minna Kawaisou

Usa Kazunari, a főhősünk élete nagy kalandja előtt áll, egyedül fog élni. Jó, az egyedül túlzás, hiszen egy olyan apartmanba költözik be, ahol többen is álomra hatják a fejüket, sőt szobatársat is kap, de mindenképpen szülői felügyelet nélkül. Csodás napok előtt áll, gondolja ő, amire az tenné rá a koronát, ha találna egy csinos és okos barátnőt, egy olyan lányt, akit a könyvtárban szokott látni. Aztán jön a valóság és leteríti. A szobatársa egy perverz különc, a házinéni szintén nem átlagos, a többi lakó pedig egyenesen UFO. Hátra is hagyná az apartmant, ha nem találná magát szemben a könyvtárban ülő lányzóval Kawai Ritsuval, aki szintén a lakók egyike, csak hát elég magának való hölgy, akit egyedül a könyvek érdekelnek. Usa - kun kemény fába vágja a fejszéjét, ha meg akarja hódítani, és eközben a többi lakó ügyes bajos életével is szembe kell néznie.

Őszintén szólva nem is akartam belekezdeni, de annyian mondták, hogy remek nyitányt tudhat magának, hogy végül mégis felvettem a listára és tényleg jó, nem túloztak a beszámolók róla.  Nagyon tetszenek a karakterek, a történet és a látványvilág is hűha. Remélem marad a hangulat ilyen kellemesen lökött és könnyed, a nagy drámákat meg mellőzzük majd, mert ez eddig rendkívül bejövős.

Ryuugajou Nanana no Maizoukin

Usa-kunhöz hasonlóan eme történetünk főhőse, Yuma Juugo szintén az egyedül élés kapujában áll, a különbség, hogy még Usa - kun a szülei hozzájárulásával költözhetett, addig Juugot kitagadták és nem nagyon volt más választása. Egy szigeten kezdi meg a különélést, ami a Speciális Tanuló Zóna nevet viseli. Csakhogy nem egyedül fogja tengetni napjait, hiszen a szobáját egy Nanana névre hallgató szellemleány lakja, neki pedig nincs más választása, mint ezzel megbékülni, mert túl üres a zsebe, hogy új helyet keressen. Csakhogy a leány nem akárki és egy csomó gond szakad vele Yuugo nyakába.

A másik sorozat, amibe egyébként nem nagyon akartam belekezdeni, de  Tori-san miatt belenéztem. Említettem már párszor ezen a blogon is, hogy nagyon szeretem Tori-sant és mivel olyan sok szezonos animében nem játszik sajnos, hogy nagyon válogathassak a sorozatai közül, így úgy voltam vele, ha törik, ha szakad, de ezt lecsekkolom, hátha még jó is kisülhet belőle. Tulajdonképp nem rossz, nem lesz a kedvencem, de eddig olyan heti húsz perc szórakozásnak simán belefér.

Black Bullet

2021-ben járunk, de nem túl barátságos állapotok tárulnak elénk. A Föld népessége igencsak megfogyatkozott egy vírusnak hála, ami a megfertőzött embereket szörnyetegekké teszi. Az emberiség utolsó reménye a  Varanium nevű fém maradt, amit ezek a szörnyek nem bírnak elviselni, így hatalmas falakat húztak maguk köré, valamint ez Elátkozott Gyermekek, aki anyjuk méhében fertőződtek meg, különleges erővel születnek és mind lányok. Sokan egy társ oldalán harcolnak a szörnyek ellen, de az emberek félnek tőlük, és bár minden bizodalmuk ezekben a kislányokban van, szörnyen bánnak velük. Egy ilyen párról Enjuról, valamint Rentarouról szól a sorozat.

Ez a sorozat a hirtelen fellángolás kategória, egyáltalán nem terveztem, annyira nem is olvastam utána és nagy kedvencem sem játszik benne, hacsak Kaji Yuukit nem említem, szóval tényleg csak bevillanó ötlet volt. Eddig viszont azt mondom megérte belekezdeni, szintén nem kedvenc és nem azonnal, ahogy kijön, de abszolút nézhető. Valaki írta, hogy az opening olyan mintha az AoT és az Accel World opját gyúrták volna össze, ez szerintem is így van, de nagyon kellemes.

És itt a vége fuss el véle egyelőre, nekem jelen pillanatban ennyi a tavasz. :3