Tavaszi szezon - végszámadás

Kabukibu!

A Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu után megint egy nagyon érdekes sorozatot hozott a DEEN egy másik történelmi színházi formáról a kabukiról és akárcsak a Shouwa esetében itt is egy tehetséges BL írónő nem BL művét dolgozták fel.  Persze ez teljesen más stílust és teljesen más hangulatot adott, mint a Shouwa. Eleve az iskolai környezet már sejtette, hogy ez jóval könnyedebb lesz, mint a másik, és így is lett. A másik fontos eltérés szerintem, hogy itt a főszereplők 21. századi fiatalok voltak, akik a tradíciók ápolása mellett nem féltek modernizálni, hogy a tanulótársaik is megértsék ezt a művészeti ágat. 

Az az igazság, hogy tudom én, hogy ez a sorozat messze nem tökéletes, kezdve a néhol rémes grafikával. Voltak gyönyörű snittek, de voltak szörnyen elhanyagoltak. Bizonyos szempontból elég klisés, hiszen iskolai klubokról szóló anime nem egy van már és bizony az sem ritka, hogy a főszereplő és ellenlábasának rivalizálása adja a történet egyik sarkalatos pontját.

Azonban ezzel együtt én őszintén megkedveltem ezt a sorozatot. Kuro egy kellemes főhős volt: akadtak bőven kreatív ötletei, belátta a gyengeségeit, ügyesen terelgette a klub életét, emellett pedig a kedvessége, a vidámsága és a lelkesedése még aranyos maradt szerintem. A klub többi tagja is szerethető lett, és nagyon vegyes, színes társaság, kezdve a lányos attitűdöt képviselő Hana-channal és folytatva mondjuk a lány létére az iskola hercege címet elnyerő Kaoru - senpai-jal. Kicsit sajnálom, hogy ezt a szálat nem volt idő kibontani, már ha a regényben ki van. Nagyon jónak találom, hogy a szerző mert játszadozni a nemiséggel, illetve a nemi szerepekkel ilyen tekintetben, ugyanakkor volt rá utalás, hogy bizony Hana-chanban ott a férfi és Kaoru-senpai sem bánja, ha időnként nőként tekintenek rá. Szóval ezt kicsit bővebben is elnéztem volna. 

De elképesztően bírtam Shint is, akinek a vérében van a kabuki, illetve itt van nekünk az önmagával küszködő Ebiharánk is, aki ugyan már elismert színész, mégis keresni kell önmagát, mint művészt, és azt, hogy mit jelent örömet lelni egy karakter eljátszásában és ezt az örömöt átadni a közönségnek is. Arra is kíváncsi lennék, hogy az utolsó rész után, hogy változik a viszonya egyrészt a klubbal, másrészt a színészettel, valamint, hogy mi lesz a Shinnel való kapcsolatukból.

Imádtam, hogy a női szereplők nagyrészt tényleg kedvelhetőek és természetesek lettek. Ebből külön kiemelném Riri-chant, aki imádnivalóan tüneményesnek bizonyult a bájos külseje mellett.

Szerencsére kaptunk kabuki darabokat. Különleges a színészetnek ez az ága, és biztosan szokni kell, de örülök, hogy szántak erre időt, és láthatóan a szerző nagyon is tisztában van a kabukival. Rengeteg magyarázat és elemezés hangzik el, ami nekünk nézőknek is megkönnyítette egy-egy mű megértését.

A seiyuuk fantasztikusak voltak, komolyan, akárcsak a Shouwában Ishida - sanák, itt ugyanúgy ők is úgy hangzottak, mintha világ életükben ezt csinálták volna. Ez különösen is nagy teljesítmény szerintem Ichikawa Taichitól, akinek rögtön az első animés szerepe főszerep lett, ráadásul egy ilyen szempontból nehéz főszerep. De mindenki nagyon tetszett, Shimazaki Nobunaga különösen is Hana-chanként, illetve Yamamoto Kazutomi, aki most megint egy kissé fiúsabb szerepben tündökölhetett az elmúlt időszak lányosabb vonulata után.

Összességében tudom, hogy egy 7/10-nél talán nem nagyon érne többet ez a sorozat, viszont lágyszívű vagyok, ezt nem tagadhatom, szóval felkerekítem 8/10-re.

Oushitsu Kyoushi Haine

Őszinte leszek, az egyik szezonkedvencem volt ez a sorozat. Nagyon megfogott. Egyrészt ugye a karaktereivel, ami nálam az egyik legfontosabb pontja egy sorozatnak. Heinen nincs igazán mit magyarázni, mert a tökéletes tanár megtestesülése volt. Okos, határozott, tapasztalt, és úgy terelgette a hercegeket, hogy azt tanítani kéne. A négy herceg viszont meglepett. Az elején szerettem volna sok mindent velük kapcsolatban, és ebből sokat be is váltott az anime. Kezdetben még kis palánták voltak, és mindegyiknek megvolt a maga kattanása. De már akkor látszott, hogy szeretik egymást, és törődnek egymással, aminek roppantul örültem, mert gyengém a testvéri kötelékeket bemutató történetek. Emellett viszont azért néha ott volt a rivalizálás a trónért, olykor a féltékenység a többiek jó tulajdonságaira, szóval életszerű volt, hogy még egymást szerető testvérek között is felüthetik a fejüket ilyen érzelmek. És kaptak egy gyönyörű jellemfejlődési ívet. Komolyan, oda vagyok meg vissza tőle, hogy nem erőltetetten és szájbarágósan, de jutottak valahonnan valahova. Egy szó mint száz, aranyosak voltak, szerethetőek, és a végére igencsak kikupálódtak Heine kezei alatt. Az én kis kedvencem Leon lett, de a másik három fiút is kellően megkedveltem, egyikre se tudnék panaszkodni. A kedves papa pedig egy jelenség. xD

Volt a sorozatnak egy remek hangulata. Nagyon eltalálták ezt a kicsit századeleji, herceges, királyos hangulatot, és plusz pont a mangakának azért, hogy ennyire a mi közegünkbe helyezte. Mármint sokszor kapom magam azon, hogy hiába a nyugati környezet, mégis nagyon japánosok maradnak a sztorik, itt viszont teljesen átjött az európai miliő, ráadásul külön öröm, hogy az Osztrák - Magyar Monarchia révén némi magyar vonatkozás is felfedezhető volt a sorozatban. 

Mivel ez egy slice of life, hatalmas események nem történnek benne, de ezt abszolút kiváltja a remek szereplőgárda és az érzelmek széles skálája. Kedveltem a sorozat humorát, kellemes volt, de a komoly részek is átérezhetőek lettek, mikor arról volt szó és akár egy részen belül is jól megfért ez a kis viccelődés, ami főleg a hercegek jelleméből fakadt, és a komolyság, mikor olyan szituáció jött.

És még két szót a seiyuukről, akik közül a fele társaság nem is főállású seiyuu, de ügyesek voltak. Ueda Keisuke különösen is tetszett Heine szerepében, de Hirose Daisukének is van egy bájos színe, amit szívesen hallgatnék más művekben is, szóval remélem fogunk még vele találkozni. A többiek is ügyesek voltak persze és Adachi Yuuto uraságnak köszönöm a már nem is tudom hanyadik hangszínét, amit rövid karrierje alatt bemutatott, ugyanis még kétszer egyformának nem hallottam. xD

Összességében szívesen adom meg rá a 8-ast és nem haragudnék, ha hozzánk vágnának egy második évadot.

Alice to Zouroku

Ez meglepően jó kis sorozat lett. Mármint eleve vártam, mert a gyerekneveléses téma közel áll hozzám és azt gyönyörűen hozta is. Igazán bájosra sikeredtek a SoL részek. Viszont mellette jól ki lett bontva a természetfeletti szál, és megjártuk az érzelmek teljes skáláját. 

Zorokut nagyon bírtam a gyerekek mellett. Eleve ritka egy nagypapakorú szereplő főszerepben, ráadásul tényleg úgy is viselkedett, mint egy kicsit szigorú, de nagyon tisztelettudó és egyenes öreg bácsi. A lányok mellette édesek voltak, Sana és Sanae is belopták magukat a szívembe. Sana-chan sok mindenen ment keresztül, amíg Zorukuval egymásra találtak, és ezért is volt nagyon megható figyelni, ahogy újabb és újabb élmények érik, ahogy újabb és újabb dolgokat tanul a világról, a családról, az érzelmekről. Ugyanígy megszerettem a feltűnő szereplők nagy részét. Mindenki kapott szépen kibontott sztorisztálat a főbb szereplők közül és igazán megható pillanatokat is. Ichijou - sant külön kiemelném, mint felnőtt női karaktert, aki kellően profi a munkájában, közben pedig empatikus és együttérző az emberekkel, illetve az érte rajongó kouhai-jat, aki nagyon aranyos volt, mikor fangirlködött egyet senpainak. Illetve eleve, hogy itt valóban voltak felnőtt karakterek, nem tizenévesek próbálták megváltani a világot, hanem ahogy egy ilyen, olykor komoly helyzethez illik, igen is szükség volt a felnőttek erejére, támogatására.

Egyszóval, vagy többel, hangulatos, szeretetreméltó darabnak találtam, ami olykor tudott izgalmas, másszor érzelmes lenni. Nem tudom, mennyi maradt a mangából, de egy második évadot simán el tudnék viselni belőle. 8/10

Starmyu

Szerintem jobb lett, mint az első évad, úgy, hogy én az elsőt is nagyon szerettem. xD Az egész eleve kissé feszültebb lett emiatt a szerepválogató miatt, ami ugye nem csak a barátságok elmélyülését eredményezte, hanem a rivalizálás komolyabb megjelenését is. Hiszen itt egyéni verseny volt, így a csapattagok kevesebbet támaszkodhattak egymásra és többet voltak magukra utalva. És ez az egyéni karakterfejlődéseknek nagyon jót tett véleményem szerint, sőt érdekes módon a kapcsolatok alakulásának is. Mindenki kapott a főbb szereplők közül időt, így jobban megértettük a motivációikat, a félelmeiket, a kétségeiket, ezzel együtt pedig elszántabbak, erősebbek is lettek, akár győztesen jöttek ki végül a megmérettetésből, akár vesztesen. A régi barátságok mellett újak is születtek, illetve mutatkoztak be másik oldalukról. Ebből nekem a Nayuki x Ugawa szál különösen is tetszett. Hiszen ők egy szerepért versengtek, mégis Ugawa egy nagyon fontos támogató lett Nayuki életében. Na meg Tsukigami is jobban tisztába jött magával, illetve a testvéreivel kapcsolatos érzelmeivel, ezt is jó volt látni.

Az új szereplők közül az öregdiákok hatalmas arcok voltak, imádtam őket. A Haruto x Uozumi csipkelődések kellően viccesre sikerültek, na meg a négyes kapcsolati dinamikája is. Érezhetően egy összeszokott csapatról van szó, akik nem restek szívni egymás vérét, de közben meg számítanak a másikra. A diákok közül Ageha jellemfejlődésének örültem. Nem indított túl szimpatikusan és egy ponton féltem, hogy valami rossz kerekedik ki belőle, de egy remek dolog született a végére belőle. 

És végül itt a Hoshitani x Ootori páros, akiknek az első évadban építeni kezdett kapcsolata egy fantasztikus végkifejletet kapott. Komolyan, nekem nagyon tetszett, hogy honnan hova jutottak, és hogy ez ugyanúgy okozott vidám pillanatokat, mint egy csomó érzelmeset. És külön jó volt látni, hogy ennek Hiiragi is szerves része maradt. A grafika simán hozta az első évad színvonalát, még mindig remek, hogy a táncos részek nem CGI megoldással készültek, a seiyuuket öröm volt hallgatni, akár beszéltek, akár énekeltek és persze az első évadból megmaradt a szoros és mély férfibarátság tematikája

Mindent összevetve, leszámítva a musical részeket, amik most szerintem annyira jó zenéket nem adtak, mint az első évad zenés betétei, tényleg szerettem ezt az évadot is. Mivel az eladásai és a nézettsége megint kellően jó volt, így ha jönne egy harmadik évad, én biztos nem utasítanám vissza. 8/10.

Natsume Yuujinchou

Igazából sok mondanivalóm nincs, nekem ez a sorozat még mindig 10\10. Tele van kedvességgel, bájjal, érzelemmel és egy csipet szomorúsággal. Ugyanazt adta, mint az előző évadok, és még mindig erre a sorozatra tudom azt mondani, hogy ez az én ezájízemnek megfelelő darab, ha érzelmes, de nem érzelgős animét akarok nézni. És jó látni, ahogy Natsume változását is évadról-évadra

Uchouten Kazoku

Hasonlóan a Natsuméhez, ez is még mindig remek történet, remek karakterekkel és egy egészen utánozhatatlan hangulattal. Az egész évad méltó folytatása az elődjének minden téren. Az előző évadban nekem különösen is tetszett, ahogy az összetartozásról mesélt a testvérek és a családtagok között. Ebben az évadban ugyan olyan remek a családi szeretet ábrázolása, és egyszerűen imádom a testvérek között interakciókat. Annyira természetesek, könnyedek, néha csipkelődősek, igazán megvan az a tesós érzés. Amiben kicsit más volt, hogy ebben az évadban egy csipetnyivel több romantika került bele. Nem vagyok az a túlzottan romantikus alkat, de itt az a véleményem, ugyanolyan jó lett, mint minden más és egyáltalán nem volt ellenemre. Nem volt belőle sem túl sok, sem túl kevés, és igen szerethető része lett a sorozatnak. Gyokuran valóban szuper karakter lett, és nagyon jól illik a család legidősebb fiúgyermeke mellé.

Szintén örülök, hogy az utolsó részben a Yasaburou×Kaisei vonalra tért rá a történet. Az egyértelmű volt, hogy Yasaburounak soha nem volt közömbös Benten, mégis mindig úgy gondoltam, hogy világok választják el őket egymástól és túl sok múltbeli esemény ver éket közéjük ahhoz, hogy ez valaha beteljesedjen. Ellenben Kaisei remek társa lehet bolondos főhősünknek, amellett, hogy önmagában is egy szerethető, vagány leány.

Mindent összevetve ez a történet nem tud nekem csalódást okozni és a tavasz egyik legüdítőbb színfoltja lett. 9/10 és megy az első évad mellé a kedvencek közé.

Little Witch Academia

Az az igazság, hogy nekem a főszál nem jött be annyira, sokkal jobban élveztem az első felének a könnyed, szórakoztató részét. Főleg azután ráncolgattam a szemöldököm, hogy Croix bejött a képbe, mert valahogy azoknak a részeknek a hangulata kicsit veszített a varázsából. 

Ennek ellenére a sorozat abszolút pozitív élményként marad meg és jó volt nézni. Viccesek voltak a kitekintések, így a Napfogyatkozás paródia, a Gundam vagy Star Wars utalás. Akko egy jó főhősnő lett, kellően pörgős és bolondos, viszont ha kellett, akkor tudott komoly is lenni.

Azt külön értékeltem, hogy összecsapottság ide vagy oda, a Chariot ügy végén kevés depi volt és a Diana-val történt beszélgetés után gyorsan helyretette magában az ezekkel kapcsolatos érzéseit. Nem hiányzott volna onnan nekem a részeken keresztüli angst, ráadásul azzal a beszélgetéssel közöttük szépen feloldották a dolgot.

Mellékszereplők tekintetében Diana korrekt történetet és korrekt jellemfejlődést kapott, ahogy az Akkoval való kapcsolatának alakulása is tetszett, és tök jó, hogy szinte mindegyik másik boszi is jellegzetes figura lett. Viszont azt sajnáltam, hogy a második felére Lotte és Sucy nagyon kikerültek a képből, vagy legalábbis én úgy éreztem, hogy néha csak háttérfigurának voltak jelen. A személyes kedvencem Ursula-sensei lett több okból is, és nála is kiemelném az Akkoval való kapcsolatát, amit szépen sikerült ábrázolni. 

Seiyuuk tekintetében Han Megumit imádtam, nagyon ráérzett Akkora, és egyáltalán nem találtam benne a korábbi szerepeit, ami tök jó. Sem Five-ot, sem az Ore Monogatari!! bájos tündérkéjét, sem a Show by Rock! szexi énekesnőjét. Ügyes volt. 

A pontozásával viszont kicsit bajban voltam, mert A 7-est kevésnek éreztem, viszont a főszállal szembeni idegenkedésem miatt 8-ast soknak. Miután aludtam rá egyet, a 7-es mellett döntöttem, mert sehogy sem igazán jött be a modern mágia és Croix kavarása. 

Yowamushi Pedal 3

Őszinte leszek, én tulajdonképpen szeretem ezt a sorozatot, és leginkább a karakterek miatt. Oké, Midon például ráncolom a szemöldököm és ilyen WTF, mi bajotok van nektek fejjel ámuldozok a fandom egységes imádatán ahogy egyre creepybb lesz, háttértörténet ide, meg oda. Ugyanakkor ez az évad különösön is kedves számomra Teshima - san és a T2 miatt. Teshima - san egyszerűen fantasztikus, emberként, sportolóként, kapitányként, és így talán már az anime only nézők is értik, miért nyerte meg kétszer is a YowaPeda karakterszavazást. Míg róla meg róluk szól az évad, rajtam van egy elfogultság szemüveg és mindent megbocsátó mosollyal veszek tudomásul. Ráadásul, ahogy Szasza is mondta, ez az évad megint jobb lett, mert nem két nap eseményeit húzták el 25 részben, hanem változatos volt és nem csak egy verseny egy ívére koncentrált. 

De nem lennék igazságos, ha a Kurokot a vélt vagy valós hibái miatt lehúznám, erre meg azt mondanám, hogy, ah nem is olyan nagy dolgok. De azok. Mostanra ez is átment mahou shounenbe, már ami a képességeket illeti, ismétli magát valóban, és nem mindig jó a tempója, illetve félő, hogy a negyedik évad a második sorsára jut, ha csak az IH vége lesz benne meganimálva. Szóval nagyon is látom, hogy mostanra, mint sportsorozat nem hogy nem tökéletes, de tökéletesen beleesett a Kuroko számos hibájába. És ha az elfogulatlan véleményem kellene, akkor ezt leginkább a karakterek miatt ajánlanám, nem a fantasztikus sportrésze miatt.

A pontozással kapcsolatban viszont mégis lágyszívűnek fogok bizonyulni, mert mégiscsak az egyik legkedvesebb OTP-m köszönhetem ennek a sorozatnak Teshima-san és Aoyagi személyében és az egyik legkedvesebb karakterem is. Így egy erősebb 7/10-et meg fogok neki ajánlani.