Őszi szezon start
High School Star Musical
Történetünk főhőse, Hoshiya Yuya felvételt nyer a rangos Ayana Akadémiára, ahol a jövő reménységeit oktatják és segítik a világot jelentő deszkákra. Azonban a sok tehetség közül kitűnni nem túl egyszerű, Yuyának és barátainak szembe kell nézniük nem csak a saját korlátaikkal, hanem hozzájuk hasonlóan tehetséges és ambiciózus társaikkal is. Ám szerencsére nem maradnak ezzel a kihívással egyedül, hiszen felkeltik az egyik különleges diák figyelmét, aki a pártfogásába veszi őket, annak ellenére, hogy az első meghallgatáson eléggé elbuktak. Így indulnak el együtt az idollá válás rögös útján.
És ott van Marco, ráadásul életben. Igaz csak két szót szólt, de halálra vagyok tőle hatódva. Drága babám. (Aki nem tudná, Marco volt az egyik kedvencem és az, hogy életben látom, ráadásul Jean mellett, az nagyon jó érzés. Úgy örültem neki)
Tachibana Aya egy 12 éves kislány, aki meglehetősen magányos, nincsenek barátai. Szeretne ő társaságot magának, azonban valahogy nem túl jó barátkozásban. Aztán egy nap a tanára felajánlja neki, hogy látogasson meg egy speciális osztályt, ahol a tanulók, akik egyes dolgokban gyengék, másokban erősek egymást segítik, hogy felzárkózzanak a gyengébb tantárgyaikból, miközben a többieket oktatva csiszolnak az erősségeiken. Azonban az első találkozás nem alakul túl jól, hiszen a terembe belépve a nagyon híres és nagyon népszerű KZ focicsapat tagjaival találja magát szemben. Aztán végül egy ellopott bicikli indítja el a nyomozói karrierjüket és löki őket a barátság útjára.
Sajnálom, hogy csak öt perces, mert nagyon kellemes hangulata van. Nyilván nem a mély detektív sztorik lesznek az erősségei a sorozatnak, ez már most látszik, hanem azok csak alibinek lesznek, hogy a négy fiú Aya barátja legyen, és elmúljon a kislány magánya, de van egy olyan jó nézni érzése közben az embernek, legalábbis nekem, hogy ebből a fajta csendes slice of lifeből tudnék többet is viselni. Arról nem is beszélve, hogy Nishiyama Koutarou főszerepének tényleg rettentően örülök, megérdemelné abszolút, hogy elkezdjen fölfelé ívelni a pályája és Saito Soma is mindig szívesen hallott vendég. Van még egy seiyuu ügy, amit szeretnék megemlíteni. Nem tudom ki emlékszik a Kokoro Connect botrányra, ami kis híján Terashima Takuma karrierjébe került. Ő és néhány társa elsütöttek egy roppant ízléstelen viccet az egyik seiyuu újonc, Sugita Tomokazu jóbarátja, Ichiki Mitsuhiro rovására, amit ugyan Ichiki - san bocsánatkérés után természetesen hajlandó volt elfelejteni, de az eset láthatóan megviselte és egy ideig látványosan háttérbe húzódott, sőt, ha a pletykák nem hazudnak, az egészsége is megsínylette. Persze Terashii sem viselte túl jól, és sokan azóta is felböfögik neki, holott tulajdonképpen ezt az egy estet leszámítva senkinek nem volt panasza rá. Valószínűleg nem érezte, hogy túl ment egy határon, de mikor szembesítették vele, hajlandó volt átgondolni és magába szállni (A másik két seiyuu, Mizushima Takahiro és Oogame Asuka karrirje kicsit bele is roppant a dologba). Nos mostanra úgy tűnik, Ichiki-san valóban túl van a történteken, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy hajlandó volt egy animében szerepelni Terashiival, hiszen mindketten kaptak egy-egy szerepet ebben a sorozatban.
Comet Lucifer
Az első rész meglepően kellemes volt, az eddig megismert szereplők mindegyike szimpatikus. Szerintem az alapfelállásban sok újdonság nincs, de ha marad ilyen kellemes, akkor végül is egy nagyon is nézhető darabja lesz a szezonnak. Mivel az első részben Felia még meg sem szólalt, így az ő személyisége még kérdéses, nagyon remélem, hogy nem egy nyafka csaj lesz, hanem Somához hasonlóan egy belevaló kislány. Ráadásul a látványvilág és a karakterek kinézete is nagyon szép szerintem, nagyon tetszett az egész világ atmoszférája.
Szerintem maga a rész korrekt volt, bár teszem hozzá talán egyedül a világmindenségben én vagyok az egyetlen de legalábbis a kisebbség, aki annyira nem várta, inkább csak hát ha már megvolt az első legyen meg a folytatás is alapon nézi. Sajnos vagy nem, de annyira nem nyert meg az első évad, hogy túl lelkesen várjam a folytatást, de annyira nem is volt rossz, hogy könnyű szívvel dobjam. xD Bishamon mindenképpen érdekes karakter, és az a múltszilánk kellően felkeltette az érdeklődésem az iránt, hogy mi történt közte és Yato között a múltban.
Yukine és Suzuha jelenete szerintem nagyon cuki volt, remélem nem csak annyi szerepe lesz, hogy nekiugrasztják Yukinének, hanem később barátok lesznek. Yukine nagyon megérdemelné, hogy legyen egy ilyen kedves és aranyos barátja, ami kárpótolná kicsit a kiesett kamaszévekért. Japp és Kou-chan isteni volt ebben a szerepben, úgy örülök, hogy kezdik megtalálni a komoly ajánlatok.
Ha csak valami agyatlan hárem-ecchi-cuki srácok és lányok cukiskodnak limonádé lenne, akkor megint kit hat meg, hiszen az egész sorozat annyit is ér, de itt tényleg lenne hova vinni, lehetne nagyon jó témákat feldolgozni és nem teszik. Szomorú vagyok miatta és amiatt is, hogy az első rész alapján ezt hagyományt kívánják továbbra is követni, ahelyett, hogy kihoznák a történet igazi erejét.
Történetünk főhőse, Hoshiya Yuya felvételt nyer a rangos Ayana Akadémiára, ahol a jövő reménységeit oktatják és segítik a világot jelentő deszkákra. Azonban a sok tehetség közül kitűnni nem túl egyszerű, Yuyának és barátainak szembe kell nézniük nem csak a saját korlátaikkal, hanem hozzájuk hasonlóan tehetséges és ambiciózus társaikkal is. Ám szerencsére nem maradnak ezzel a kihívással egyedül, hiszen felkeltik az egyik különleges diák figyelmét, aki a pártfogásába veszi őket, annak ellenére, hogy az első meghallgatáson eléggé elbuktak. Így indulnak el együtt az idollá válás rögös útján.
A sorozatot megelőzte egy Drama CD is, aminek a meghallgatása után és és PV-ket megnézve egy Idolmaster féle sorozatot reméltem. A CD kifejezetten tetszett, a srácok szimpatikusak voltak nagyrészt és kb. le is fektették benne a viszonyokat rövid kis slice of life szösszenetek keretében, szóval azt meghallgatva, mindenképpen pozitív volt a benyomásom róla. Akadt már idolos sorozatunk fiúkkal, de eddig még egy sem az lett, amit én személy szerint vártam, szóval ez felpiszkálta bennem a reményt, hogy végre olyan fiúidolokkal rukkolnak elő a japán kollegák, ami tényleg az is, és nem csak alibi.
És akkor nézzük, mit is adott az első rész. Vessetek az oroszlánok elé, de nekem nagyon tetszett. Nem csak maga a rész, hanem a zene is és a koreográfia is, ezen tényleg látszik, hogy kértek szakmai tanácsot és kaptak szakmai segítséget. Volt benne némi csillogás, de egyáltalán nem UtaPürés giccs, és a SH féle moralzálás sem volt jellemző rá. Úgy néz ki, itt tényleg sokat énekelnek majd a fiúk, ami nem baj, sőt, az Idolmasterben is nagyon tetszett, hogy sokszor volt előadás, és az azzal járó gyakorlás, ami hitelesebbé tette. Remélem itt is legalább annyira változatosak lesznek a zenék, mint ott voltak. A fiúk szimpik, a viszonyok érdekesek, különösen is Hiragi és Otori között szikrázik a levegő, az első rész még úgy is inkább erre ment, hogy mindenkit bemutassanak, Hirarin szemüveges karaktere nagyon bejött, egyedül a kissé beképzelt vöröskével nem tudok mit kezdeni, de remélem idővel azért jellemfejlődik ő is. A többiek viszont tényleg szimpatikusak, jól néznek ki, jól énekelnek, jól riszálnak és még valamiféle történet is kibontakozni látszik, így most már tényleg nagyon megnőttek vele szemben az elvárásaim. Az opening is nagyon jó lett különben, Gero számai általában nagyon fülbemászóak, és itt a képek is jól kiegészítették. Tori-san kis zöldhajú cukija meg kiemelendő, kis édes, ha továbbra is marad ilyen, tényleg vele fogom nevezni az Awardsra. xD
Ami mindenképpen pozitív, hogy az Arashi együttes egyik koreográfusa segíti a munkát, aki olyan PV-ket vezényelt le, mint a Monster vagy a Love so sweet, így van tapasztalata, nem csak abban, hogy kell megtáncoltatni a fiúkat. A stáb többi része is nagyon kellemesnek tűnik, és a seiyuuk meg csak hűha. Arthur barátunknak kellemes hangja van, a többiek meg vitán felül tehetséges színészek és tehetséges énekesek is. Az csak a plusz, hogy a Maeno Tomoaki x Toriumi Kousuke pár megint együtt szerepel egy idolos cuccban az UtaPüré és a Tsukiuta után. Bár sok esély nincs rá, hogy itt is olyan közeli kapcsolatban legyenek a karaktereik, mint a Camus X Cecil vagy a Hajime x Haru páros volt, de már csak maga a tény, hogy együtt vannak, kifejezetten az ínyemre van. Bár már önmagában Tori-san egy hatalmas öröm a számomra, tekintve, hogy az abszolút kedvenc seiyuum a világon, és totális a szerelem irányába részemről.
Young Black Jack
Osamu Tezuki világhíres művét szerintem azoknak sem kell bemutatnom, akik esetleg nem látták az eredetit, hiszen egy kultikus alakról van szó. Az alvilági sebész, aki amilyen zárkózott és mogorvának tűnő személyiség, olyan jól bánik a szikével és nincs előtte megoldhatatlan eset. Ám hogy lett a fiatal, Hazama Kuro nevű orvostanhallgatóból Black Jack? Nos ezt ebből az előzménysorozatból most megtudhatjuk, hiszen doktorunk 1960-as évekbeli diákéveit követhetjük nyomon a következő hetekben, azokat az éveket, amikor Japánban a diáklázadások zajlottak.
Bevallom én az eredeti művet nem annyira ismerem, de mivel ez előzménysztori, így gondoltam bátran belevágok, hátha kedvet kapok a később játszódó történetekhez is. Az első rész kellően izgalmas volt, és a fiatal doktor is érdekes személyiségnek ígérkezik ahhoz, hogy mindenképpen a nézője maradjak. És ha nem lenne elég motiváció maga a sorozat és annak a nagyon érdekes témája, mint orvosos shounen, akkor még inkább fokozza a lelkesedésem, hogy Umehara Yuuichirou játssza Hazamát.
Shingeki! Kyojin Chuugakkou
És itt a másik ismert darab Black Jack után, a Shingeki no Kyojin univerzum, amit szintén legalább hallomásból ismer mindenki . Magam is megemlékeztem annak idején róla. Nos ez még nem a várt második évad, hanem egy paródia sorozat, amiben a sorozatból megismert hőseink hirtelen iskolások lesznek, és mindenféle idióta helyzetbe sikerül saját magukat kiröhögtetni. Persze a titánok léteznek, továbbra is esztelenül zabálnak, és Eren továbbra is égetően utálja őket, ám dühének forrása ezúttal kicsit más, mint amit a fősorozatban megismertünk. Paródia, a karakterek jellemző tulajdonságainak nevetségessé tétele, és egy zseniális opening, ebbe pedig még a seiyuuk is beszállnak. Vajon mi fog kisülni ebből?
Én bevallom őszintén jókat vihorásztam az első részen, volt néhány poén ami nekem ütött, a Ymir x Christa páros pillanataiért meg élek-halok. Remélem még nagyon sok ilyen lesz közöttük. Eren továbbra is adja a formáját, ahogy a többiek is erősen kisarkítottan hozzák a karaktereikre jellemző tulajdonságokat, ez pedig, ha tudja tartani ezt a szintet halál vicces lesz.
Azt még hozzá kell tennem, hogy is azoknak a táborába tartozom, akik örülnének, ha az eredeti sorozat történéseit parodizálnák ki, nem pedig random ökörségek lennének, ám ha végig ilyen szórakoztató marad, akkor azt sem bánom.
Azt még hozzá kell tennem, hogy is azoknak a táborába tartozom, akik örülnének, ha az eredeti sorozat történéseit parodizálnák ki, nem pedig random ökörségek lennének, ám ha végig ilyen szórakoztató marad, akkor azt sem bánom.
És ott van Marco, ráadásul életben. Igaz csak két szót szólt, de halálra vagyok tőle hatódva. Drága babám. (Aki nem tudná, Marco volt az egyik kedvencem és az, hogy életben látom, ráadásul Jean mellett, az nagyon jó érzés. Úgy örültem neki)
One Punch Man
Komédia komédia hátán ebben a szezonban, és bőven belefér ez is a paródia műfajába is, csak ezúttal egyetlen mű helyett egy egész műfajon röhögünk vagy akár többön is, hiszen ebben a sorozatban a világot mentő shouneneknek állítanak a készítők görbetükröt és ezáltal a shounen iránt rajongóknak is.
Főhősünk Saitama a régen elfeledett múltjában egy munkanélküli irodistaként tengette napjait túl a hamradik X-en. Bár kiskorában, akárcsak sok más vele egyidős kisfiú, hős akart lenni, mielőtt észrevette volna szépen beleszürkült a japán társadalomba. Ám egy napon a végzet az útjába sodor egy szörnyet, aki egy nagyon fura fiúcska életére pályázik, és ez más irányba tereli a sorsát. Hős lesz belőle, és a szorgalmas gyakorlásnak meg is lesz az eredménye, olyan hős válik belőle, akit senki sem tud legyőzni. Igen ám, de egy ilyen hősnek az élete gyorsan unalmassá válik, ezért Saitama arra teszi fel az életét, hogy találjon egy ellenfelet, aki két ütésnél hosszabban bírja az iramot, így hozva vissza a hőslétben rejlő izgalmakat Saitama életébe.
Ez sem egy normális darab, az is tuti, de ha valaki vevő a nagyon hülye humorra, annak kötelező darab. A pofavágások, a szörnyek, de még a harcos betétek is mind a röhögést, a saját magunkon való röhögést is eredményezi. Mivel pedig én rettentően szeretek magamon és az animézési szokásaimon röhögni, így garantált élvezetet nyújt ez a sorozat az első rész alapján.
A főszerepet ezúttal Furukawa Makoto kapta meg és zseniálisan hozza önjelölt hobbi hősünket, mellé pedig olyan seiyuuk járnak, mint Kaji Yuuki, Ishikawa Kaito, Miyano Mamoru, Tsuda Kenjirou, Hino Satoshi, Hayami Saori, Hatano Wataru vagy Toriumi Kousuke (hurrá ^_^ ), szóval elég kis impozáns lista seiyuu rajongóknak is.
Komédia komédia hátán ebben a szezonban, és bőven belefér ez is a paródia műfajába is, csak ezúttal egyetlen mű helyett egy egész műfajon röhögünk vagy akár többön is, hiszen ebben a sorozatban a világot mentő shouneneknek állítanak a készítők görbetükröt és ezáltal a shounen iránt rajongóknak is.
Főhősünk Saitama a régen elfeledett múltjában egy munkanélküli irodistaként tengette napjait túl a hamradik X-en. Bár kiskorában, akárcsak sok más vele egyidős kisfiú, hős akart lenni, mielőtt észrevette volna szépen beleszürkült a japán társadalomba. Ám egy napon a végzet az útjába sodor egy szörnyet, aki egy nagyon fura fiúcska életére pályázik, és ez más irányba tereli a sorsát. Hős lesz belőle, és a szorgalmas gyakorlásnak meg is lesz az eredménye, olyan hős válik belőle, akit senki sem tud legyőzni. Igen ám, de egy ilyen hősnek az élete gyorsan unalmassá válik, ezért Saitama arra teszi fel az életét, hogy találjon egy ellenfelet, aki két ütésnél hosszabban bírja az iramot, így hozva vissza a hőslétben rejlő izgalmakat Saitama életébe.
Ez sem egy normális darab, az is tuti, de ha valaki vevő a nagyon hülye humorra, annak kötelező darab. A pofavágások, a szörnyek, de még a harcos betétek is mind a röhögést, a saját magunkon való röhögést is eredményezi. Mivel pedig én rettentően szeretek magamon és az animézési szokásaimon röhögni, így garantált élvezetet nyújt ez a sorozat az első rész alapján.
A főszerepet ezúttal Furukawa Makoto kapta meg és zseniálisan hozza önjelölt hobbi hősünket, mellé pedig olyan seiyuuk járnak, mint Kaji Yuuki, Ishikawa Kaito, Miyano Mamoru, Tsuda Kenjirou, Hino Satoshi, Hayami Saori, Hatano Wataru vagy Toriumi Kousuke (hurrá ^_^ ), szóval elég kis impozáns lista seiyuu rajongóknak is.
Dance with Devils
Sok udvarló fiú, egy átlagosnak hazudott némber, démonok, beszélő kutya.... igen, egy újabb fordított hárem a láthatáron, ráadásul a Diabolik Loverset ránkszabadító Rejettől. Bevallom nőiesen, hogy baromira tartok tőle, mert a fordított háremek általában számomra élvezhetetlenek, egyrészt a nyálas szerelmi szálnak eladott ömlengés miatt, ami az őrületbe tud kergetni és abszolút nem a romantikus jut róla eszembe, másrészt mert itt aztán nem lehet tudni, hogy kézcsók lesz vagy terror, de öt jó okom van nézni Különben én egyet várok el a sorozattól, hogy ne legyen nagyon nyálas. Persze ez gyakorlatilag kizárható, de annyira szeretném, ha szerelmi idétlenkedés meg hárem helyett valami normális plottal állnának elő az írók és ténylegesen összeraknának egy jó történetet, amiben a csaj esetleg összejön az egyik sráccal, de nem mind lenne belezúgva, csak a két main srác, a többiek meg pusztán incselkednének vele, de semmi komoly, annyira szeretlek Ritsuka érzést nem táplálnának irányába. Sokat kérek egy reverse háremtől?
Nézzük ezúttal hogy érik el a készítők, hogy öt csinos bishi egy lány körül legyeskedjen. Főhősnőnk Tachibana Ritsuka egy átlagos diáklány, aki egy híres iskola tanulója lesz. Az édesanyjával egyedül élő Ritsuka azonban nem sokáig nevezheti életét eseménytelennek, miután a nagyon bishi diáktanács látókörébe kerül és fenekestül felfordul körülötte minden, hiszen nem elég, hogy a diáktanács csupa hím tagjának rajongásával (vagy szadizmusával esetleg egyszerre mindkettővel) kell megküzdenie, hanem azzal is, hogy a fiúk bizony démonok.
Tulajdonképpen az első rész egész elment, bár ez a random dalolgatás érdekes, ami a StarMuba még illett is, itt hirtelen jött. xD Viszont Hirarin yanderéje meglepő módon aranyos. Úgy értem yandare, de aranyos, nem érzem azt, mint mondjuk Kanatonál, hogy Teddystül vágnám ki az ablakon, csak nyávogjon még egyet, ez simán meglepett. Még valami, az anyukának a hajviselete némi aggodalomra ad okot, gyanús, hogy meg fog halni xD Halott mama haja van.
És az öt ok, akik miatt egyáltalán belevágtam a Hatano Wataru, Kondo Takashi, Saito Soma, Hirakawa Daisuke és Yamamoto Kazutomi nevet viselik valamint, hogy Kazu-chan egy kutyusnak adja a hangját. Végre kutya, tele van a padlás a macskákkal, és itt végre nem egy macska hízeleg a főhősnőnek, hanem egy kutya fog csipogni neki. Ezen felül a Waccha által énekelt opening mindenképpen a szezon egyik legjobb darabja.
Tantei Team KZ: Jiken Note
Tachibana Aya egy 12 éves kislány, aki meglehetősen magányos, nincsenek barátai. Szeretne ő társaságot magának, azonban valahogy nem túl jó barátkozásban. Aztán egy nap a tanára felajánlja neki, hogy látogasson meg egy speciális osztályt, ahol a tanulók, akik egyes dolgokban gyengék, másokban erősek egymást segítik, hogy felzárkózzanak a gyengébb tantárgyaikból, miközben a többieket oktatva csiszolnak az erősségeiken. Azonban az első találkozás nem alakul túl jól, hiszen a terembe belépve a nagyon híres és nagyon népszerű KZ focicsapat tagjaival találja magát szemben. Aztán végül egy ellopott bicikli indítja el a nyomozói karrierjüket és löki őket a barátság útjára.
Sajnálom, hogy csak öt perces, mert nagyon kellemes hangulata van. Nyilván nem a mély detektív sztorik lesznek az erősségei a sorozatnak, ez már most látszik, hanem azok csak alibinek lesznek, hogy a négy fiú Aya barátja legyen, és elmúljon a kislány magánya, de van egy olyan jó nézni érzése közben az embernek, legalábbis nekem, hogy ebből a fajta csendes slice of lifeből tudnék többet is viselni. Arról nem is beszélve, hogy Nishiyama Koutarou főszerepének tényleg rettentően örülök, megérdemelné abszolút, hogy elkezdjen fölfelé ívelni a pályája és Saito Soma is mindig szívesen hallott vendég. Van még egy seiyuu ügy, amit szeretnék megemlíteni. Nem tudom ki emlékszik a Kokoro Connect botrányra, ami kis híján Terashima Takuma karrierjébe került. Ő és néhány társa elsütöttek egy roppant ízléstelen viccet az egyik seiyuu újonc, Sugita Tomokazu jóbarátja, Ichiki Mitsuhiro rovására, amit ugyan Ichiki - san bocsánatkérés után természetesen hajlandó volt elfelejteni, de az eset láthatóan megviselte és egy ideig látványosan háttérbe húzódott, sőt, ha a pletykák nem hazudnak, az egészsége is megsínylette. Persze Terashii sem viselte túl jól, és sokan azóta is felböfögik neki, holott tulajdonképpen ezt az egy estet leszámítva senkinek nem volt panasza rá. Valószínűleg nem érezte, hogy túl ment egy határon, de mikor szembesítették vele, hajlandó volt átgondolni és magába szállni (A másik két seiyuu, Mizushima Takahiro és Oogame Asuka karrirje kicsit bele is roppant a dologba). Nos mostanra úgy tűnik, Ichiki-san valóban túl van a történteken, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy hajlandó volt egy animében szerepelni Terashiival, hiszen mindketten kaptak egy-egy szerepet ebben a sorozatban.
Comet Lucifer
Történetünk főhőse Amagi Sogo, aki egy bányabolygó lakója. A fiatal fiú, aki meglehetősen vagány és pozitív személyiség egyik nagy hobbija a ritka ásványok gyűjtése, emiatt elég sokszor alászáll a mélybe. Egyik alkalommal talál egy ritka kristályt, ám mint kiderül ez nem egy közönséges ásvány. Ennek hála találkozhat a titokzatos Felival, egy vörös szemű lánnyal, aki kalandok egész sorát hozzá Soma és barátai életébe.
Az első rész meglepően kellemes volt, az eddig megismert szereplők mindegyike szimpatikus. Szerintem az alapfelállásban sok újdonság nincs, de ha marad ilyen kellemes, akkor végül is egy nagyon is nézhető darabja lesz a szezonnak. Mivel az első részben Felia még meg sem szólalt, így az ő személyisége még kérdéses, nagyon remélem, hogy nem egy nyafka csaj lesz, hanem Somához hasonlóan egy belevaló kislány. Ráadásul a látványvilág és a karakterek kinézete is nagyon szép szerintem, nagyon tetszett az egész világ atmoszférája.
Az opening nagyon fülbemászó, ahogy a seiyuuk is. Kobayashi Yuusuke ismét főszerepet kapott, tényleg boldog vagyok, hogy ekkor lendületet vett a karrierje, abszolút megérdemli, de a Kaont játszó Takahanashi Rie is ügyes, Terashima Takumáról meg nem is beszélve. Egyedül azt sajnálom, hogy a kis shouta lányhangot kapott, Suwa Ayaka személyében, mikor van nekünk jópár nagyon kellemes, de kisfiús hangú férfi seiyuunk, egy Murase Ayumu vagy Yamamoto Kazutomi simán bírta volna a kissrácot.
Lance N' Masques
A lovagok korának leáldozott, a 21. század modern embere már régen maga mögött hagyta a lovagkultúrát és csak a filmek romantikája idézi meg néha őket.... legalábbis ezt gondolhatnánk, ám e történet szerint ez bizony tévedés. Lovagok még léteznek, és azonnal segítségére sietnek mindenkinek, aki bajban van, kicsit udvarolnak a hölgyeknek és nem restek kézcsókra sem vetemedni. Az egyik ilyen lovag a történet főhőse Hanabusa Youtarou, aki egy nemes származású lovag egyetlen sarja. Bár sokszor vannak kétségei a lovagsággal kapcsolatban, mégis azonnal ott terem, ha a szükség úgy kívánja. Így esik meg, hogy találkozik egy fiatal lánnyal, aki cselédeit leszámítva egyedül tengeti napjait egy hatalmas kúriában.
Érdekes első rész volt, de tökre bejött. A történet mozgalmas volt, a szereplők mind felbukkantak. Youtarou és az ifjú hölgye helyes páros, mint főhősök, és mindkettőnek meglehetősen mozgalmas múltja lehet az eddig kiderültek alapján. Van egy lányka, aki nagyon súrolja a fogja be valaki a száját lehetőleg örökre határát, de egyelőre még nem volt esélyes sokat szerepleni, aztán meglátjuk, hogy a későbbiekben lesz-e fontosabb szerepe annál, hogy Youtarou fangörl. És a kézcsókok mennyiségéből is visszavehetnének, de itt, figyelembe véve Youtarou nevelését még mindig bocsánatosabb bűn, mint amikor otoge adaptokban random földrezuhannak kacsót nyalogatni a srácok.
A főhős srácot egyébként Yamashita Daiki játssza, és nagyon ügyes ebben a szerepben, örülök neki is.
Gakusen Toshi Asterisk
Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte... akár ez is lehetne mottója hősnőnknek Julisnak, aki egy óvatlan pillanatban elhagyta félve őrzött, hímzett zsebkendőjét. Szerencsére egy gáláns lovag azonnal segítségére sietett, ám mindezt tette úgy, hogy akaratlanul is rárontott a hercegnőre öltözködés közben. És mivel a lány természetesen tsundere, ez nem maradhatott megtorlás nélkül....... ám nem a szokásos, megrúglak módon, hiszen mind a fiatalember, mind a lány különleges erők birtokosai, akik egy iskolaszigeten sajátítják el erejük használatát, ahová az iskolatanács elnöke Claudia hívta meg Ayatot.
Hárembeütés, kis ecchi, adódik a kérdés, miért nézem én ezt. Nos azért mert a főhőst az a Tamaru Atsushi szólaltatja meg, akit a Meganebu! óta alig hallhattunk bárhol, és ez elég volt ahhoz, hogy két hárem sorozatot is megnézzek. Nos ez lenne az egyik, de félretéve Julis átkozott tsundereségét, amivel lesznek még nekem problémáim, tulajdonképpen látványos és pofás kezdés volt, hiszen Julis bosszúja miatt megismertük a diákok erejét, és a hölgyemény háttértörténetének egy részét, illetve Ayato múltjának egy szilánkjára is fény derült. Meglátjuk, elvileg 25 részesre tervezik, és ha csak ennyi ecchi marad benne, mint most, azt még én is túlélem.
Ore ga Ojou-sama Gakkou ni "Shomin Sample" Toshite Gets♥Sareta Ken
Elvarázsolt hercegkisasszonyok, akik a világ dolgairól mit sem tudva nevelkedne, történetük főhősei. Egy eldugott iskolában gazdag papák leánycsemetéiket oktatják nem csak természettudományokra, de etikettre, finomságra, mindenre, amire szükségük lehet az életben. Egyetlen dolgot nem tanulnak csak meg a hölgyek: a férfiakkal való bánásmódot, így mikor kikerülnek az iskolapadból teljesen használhatatlanok lesznek a mindennapi társas érintkezésekben. Ezt orvosolandó az iskola vezetése elrabol egy fiút, a nép egyszerű gyermekét, hogy az ő segítségével tanítsa a lányokat. Igen ám, de akad egy végzetes félreértés. hiszen Kimitot valamiért melegnek hiszik a hölgyek, egy olyan férfinek, aki a férfias izmok iránt tanúsít érdeklődést, nem a lányok domborulatai hozzák lázba, így a fiatal kisasszonyok erénye biztonságban van tőle. És ha Kimito nem akarja elveszíteni a koronaékszereit, kénytelen belemenni a játékba és annak kiadni magát, aki nem is.
Szerintem tök jópofa első rész volt. Ahhoz képest, hogy csak Tamaru Atsushi miatt akartam elkezdni ezt is, mert hogy ebben is ő a main guy, meglepően élveztem. Örülök, hogy a látványos ecchi helyett inkább a humor kapott helyet, a lányok reakcióin jókat mulattam, és a srác is kifejezetten szimpatikus első látásra, bár szerencsétlen most aztán imádhatja a tricepceket. Gou biztos szívesen lenne a helyében, mikor arra kényszerítik, hogy kidolgozott férfitesteket bámuljon. Bár ez a félreértés még biztos fog bonyodalmat okozni de egyelőre teljesen poén. xD Szóval magam megdöbbenésére, de tényleg élveztem az első részt. Ha tartja ezt a fajta humort, és így, akkor ezt fogom szeretni.
Elvarázsolt hercegkisasszonyok, akik a világ dolgairól mit sem tudva nevelkedne, történetük főhősei. Egy eldugott iskolában gazdag papák leánycsemetéiket oktatják nem csak természettudományokra, de etikettre, finomságra, mindenre, amire szükségük lehet az életben. Egyetlen dolgot nem tanulnak csak meg a hölgyek: a férfiakkal való bánásmódot, így mikor kikerülnek az iskolapadból teljesen használhatatlanok lesznek a mindennapi társas érintkezésekben. Ezt orvosolandó az iskola vezetése elrabol egy fiút, a nép egyszerű gyermekét, hogy az ő segítségével tanítsa a lányokat. Igen ám, de akad egy végzetes félreértés. hiszen Kimitot valamiért melegnek hiszik a hölgyek, egy olyan férfinek, aki a férfias izmok iránt tanúsít érdeklődést, nem a lányok domborulatai hozzák lázba, így a fiatal kisasszonyok erénye biztonságban van tőle. És ha Kimito nem akarja elveszíteni a koronaékszereit, kénytelen belemenni a játékba és annak kiadni magát, aki nem is.
Szerintem tök jópofa első rész volt. Ahhoz képest, hogy csak Tamaru Atsushi miatt akartam elkezdni ezt is, mert hogy ebben is ő a main guy, meglepően élveztem. Örülök, hogy a látványos ecchi helyett inkább a humor kapott helyet, a lányok reakcióin jókat mulattam, és a srác is kifejezetten szimpatikus első látásra, bár szerencsétlen most aztán imádhatja a tricepceket. Gou biztos szívesen lenne a helyében, mikor arra kényszerítik, hogy kidolgozott férfitesteket bámuljon. Bár ez a félreértés még biztos fog bonyodalmat okozni de egyelőre teljesen poén. xD Szóval magam megdöbbenésére, de tényleg élveztem az első részt. Ha tartja ezt a fajta humort, és így, akkor ezt fogom szeretni.
Osomatsu-san
És itt egy régről hozott sorozat, hiszen az Osomatsu - san egy 1960-as években népszerű komédia leporolása. Hat testvér áll a történet középpontjában, akik mindenféle kalamajkába keverednek.
Igen ám, de mielőtt felvenné a sorozat ezt a szálat, a fiúknak szembe kell néznie azzal, hogy eltelt negyven év, mióta ők TV sztárok voltak, és bizony el kell gondolkodniuk, mivel tudnák meghódítani a 21. századi nézőket. Így lesz az első rész az animeipar fergeteges paródiája, ahol nem kímélik a BL-t, az otome adaptokat, a háremeket, a sportaniméket, a népszerű címeket, mint a Love Live! és a Shingeki no Kyojin, és semmit, ami szent. Ahelyett, hogy én beszélnék róla, ezt a válogatást nézzétek meg, mert mindent elmond, amit én tudnék, vagy akarnék. A következő résztől már rátérünk a fővágányra, azonban első résznek eszméletlen kezdés volt.
A seiyuu stábra vessünk még egy pillantást, mert természetesen azt is aktualizálták, a hat testvérnek Sakurai Takahiro, Ono Daisuke, Kamiya Hiroshi, Fukuyama Jun, Nakamura Yuuichi és Irino Miyu kölcsönzi a hangját, gyakorlatilag a legnépszerűbb seiyuuket válogatták egy helyre, de feltűnik a sorozatban többek között Suzumura Kenichi, Endo Aya, Tobita Nobuo, szóval nem spóroltak a nagy nevekkel.
Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru
Toujo Sakurako egy gyönyörű és jó családból származó, húszas éveiben járó fiatal hölgy, akinek van egy meglehetősen érdekes szenvedélye, mégpedig imádja a csontokat. Annyira szereti őket, hogy végül ez is lett a munkája, csontok után kutat. Persze legtöbbször állati csontvázak akadnak a horgára, de olykor - olykor belefut egy-egy emberi tetembe is. És ezek között bizony akad olyan megboldogult is, aki nem természetes úton adta át magát az enyészetnek, hanem besegítettek neki. Sakurako -san pedig boldogan nyomoz bármilyen ügyben, még annak köze van a csontokhoz. Segítsége is akad, méghozzá a koránál kicsit érettebben viselkedő középiskolás fiú, Tatewaki Shoutarou.
Az első rész alapján nagyon érdekes sorozat lesz ez, ha tudja tartani ezt a színvonalat végig, akkor az egyik kedvencem lesz a szezonból. Hangulatos kezdés volt, a két főhős remekül kiegészíti egymást, jók voltak az interakcióik, Sakurako-san pedig valóban ért a szakmájához, hiszen két másodperc alatt oldott meg egy olyan bűnügyet, amit senki más nem hitt bűnügynek sem. Abszolút tetszett a dolog, a grafika csodálatos, Sakurakon pedig látszik, érződik, hogy valóban gyönyörű, finom hölgynek szánták, hiszen az egész kisugárzása ezt tükrözi - kivéve mikor éppen a csontok iránti szenvedélye van porondon, de ez a kontraszt csak még érdekesebb karakterré teszi számomra. xD A kis srác pedig meglepő módon tudja tartani a lépést a hölgyeménnyel, és tökéletesen ellensúlyozza őt, valamint megvan a magához való esze. Tényleg kicsit Sherlock és Watson érzésem van tőlük, ami nagyon jó, mert azt a nyomozópárost is szeretem.
Volt ehhez a sorozathoz egy Drama CD is, ahol Kaji Yuuki és Koshimizu Ami adta a két főhős hangját, őket a sorozatra lecserélték, így most a fiatal Enoki Junya és Itou Shizuka szólaltatja meg a bajos párost. Mellettük többek között Kakihara Tetsuya, Ishida Akira, Takahashi Hiroki és Imamura Ayaka kapott szerepet. Nos az eredeti CD-t nem hallottam, de a sorozatban eddig minden karakterhez illett a választott seiyuu, így nem panaszkodhatom a csere miatt. Enoki - kunre meg odafigyelek, kellemes orgánummal lett megáldva.
És itt egy régről hozott sorozat, hiszen az Osomatsu - san egy 1960-as években népszerű komédia leporolása. Hat testvér áll a történet középpontjában, akik mindenféle kalamajkába keverednek.
Igen ám, de mielőtt felvenné a sorozat ezt a szálat, a fiúknak szembe kell néznie azzal, hogy eltelt negyven év, mióta ők TV sztárok voltak, és bizony el kell gondolkodniuk, mivel tudnák meghódítani a 21. századi nézőket. Így lesz az első rész az animeipar fergeteges paródiája, ahol nem kímélik a BL-t, az otome adaptokat, a háremeket, a sportaniméket, a népszerű címeket, mint a Love Live! és a Shingeki no Kyojin, és semmit, ami szent. Ahelyett, hogy én beszélnék róla, ezt a válogatást nézzétek meg, mert mindent elmond, amit én tudnék, vagy akarnék. A következő résztől már rátérünk a fővágányra, azonban első résznek eszméletlen kezdés volt.
A seiyuu stábra vessünk még egy pillantást, mert természetesen azt is aktualizálták, a hat testvérnek Sakurai Takahiro, Ono Daisuke, Kamiya Hiroshi, Fukuyama Jun, Nakamura Yuuichi és Irino Miyu kölcsönzi a hangját, gyakorlatilag a legnépszerűbb seiyuuket válogatták egy helyre, de feltűnik a sorozatban többek között Suzumura Kenichi, Endo Aya, Tobita Nobuo, szóval nem spóroltak a nagy nevekkel.
Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru
Toujo Sakurako egy gyönyörű és jó családból származó, húszas éveiben járó fiatal hölgy, akinek van egy meglehetősen érdekes szenvedélye, mégpedig imádja a csontokat. Annyira szereti őket, hogy végül ez is lett a munkája, csontok után kutat. Persze legtöbbször állati csontvázak akadnak a horgára, de olykor - olykor belefut egy-egy emberi tetembe is. És ezek között bizony akad olyan megboldogult is, aki nem természetes úton adta át magát az enyészetnek, hanem besegítettek neki. Sakurako -san pedig boldogan nyomoz bármilyen ügyben, még annak köze van a csontokhoz. Segítsége is akad, méghozzá a koránál kicsit érettebben viselkedő középiskolás fiú, Tatewaki Shoutarou.
Az első rész alapján nagyon érdekes sorozat lesz ez, ha tudja tartani ezt a színvonalat végig, akkor az egyik kedvencem lesz a szezonból. Hangulatos kezdés volt, a két főhős remekül kiegészíti egymást, jók voltak az interakcióik, Sakurako-san pedig valóban ért a szakmájához, hiszen két másodperc alatt oldott meg egy olyan bűnügyet, amit senki más nem hitt bűnügynek sem. Abszolút tetszett a dolog, a grafika csodálatos, Sakurakon pedig látszik, érződik, hogy valóban gyönyörű, finom hölgynek szánták, hiszen az egész kisugárzása ezt tükrözi - kivéve mikor éppen a csontok iránti szenvedélye van porondon, de ez a kontraszt csak még érdekesebb karakterré teszi számomra. xD A kis srác pedig meglepő módon tudja tartani a lépést a hölgyeménnyel, és tökéletesen ellensúlyozza őt, valamint megvan a magához való esze. Tényleg kicsit Sherlock és Watson érzésem van tőlük, ami nagyon jó, mert azt a nyomozópárost is szeretem.
Volt ehhez a sorozathoz egy Drama CD is, ahol Kaji Yuuki és Koshimizu Ami adta a két főhős hangját, őket a sorozatra lecserélték, így most a fiatal Enoki Junya és Itou Shizuka szólaltatja meg a bajos párost. Mellettük többek között Kakihara Tetsuya, Ishida Akira, Takahashi Hiroki és Imamura Ayaka kapott szerepet. Nos az eredeti CD-t nem hallottam, de a sorozatban eddig minden karakterhez illett a választott seiyuu, így nem panaszkodhatom a csere miatt. Enoki - kunre meg odafigyelek, kellemes orgánummal lett megáldva.
És akkor nézzük a folytatásokat, mert abból is jutott bőven erre a szezonra.
Haikyuu 2
Bizony, a röplabdás fiúk visszatértnek. Egyszer már írtam róla itt, így a történetet nem ismétlem meg, a lényeg, hogy minden onnan folytatódik, ahonnan az első évad abbamaradt, és tényleg azonnal folytatódik, nincs visszaemlékzés, se múltidézés, hanem in midas res a közepébe vág.
Nagyon szerettem ezt a sorozatot annak idején, és a mangaolvasók szerint a manga továbbra is tartja a megszokott színvonalat, így sokat várok megint tőle. Mint sportanime ennél jobban csak az Oofurit kedvelem, szóval hadd jöjjön. Arról nem is beszélve, hogy jó újra látni a fiúkat, különösen is Suga-sant, akit nagyon megszerettem az elmúlt évadban, ráadásul ismét 25 résszel számolhatunk, ami azt jelenti, hogy fél évig ismét képernyőn lesznek a fiúk.
Noragami 2
Szintén egy olyan alkotás, amit már egyszer-kétszer emlegettem a blogon, szóval tekintsünk el most a történet ismertetésétől, hiszen ugyanott folytatódik ez is, ahol félbevágták. Ebben a szezonban Bishamon és Yato közös története kerül feldolgozásra, hogyan váltak ádáz ellenségekké az idők folyamán.
Szerintem maga a rész korrekt volt, bár teszem hozzá talán egyedül a világmindenségben én vagyok az egyetlen de legalábbis a kisebbség, aki annyira nem várta, inkább csak hát ha már megvolt az első legyen meg a folytatás is alapon nézi. Sajnos vagy nem, de annyira nem nyert meg az első évad, hogy túl lelkesen várjam a folytatást, de annyira nem is volt rossz, hogy könnyű szívvel dobjam. xD Bishamon mindenképpen érdekes karakter, és az a múltszilánk kellően felkeltette az érdeklődésem az iránt, hogy mi történt közte és Yato között a múltban.
Yukine és Suzuha jelenete szerintem nagyon cuki volt, remélem nem csak annyi szerepe lesz, hogy nekiugrasztják Yukinének, hanem később barátok lesznek. Yukine nagyon megérdemelné, hogy legyen egy ilyen kedves és aranyos barátja, ami kárpótolná kicsit a kiesett kamaszévekért. Japp és Kou-chan isteni volt ebben a szerepben, úgy örülök, hogy kezdik megtalálni a komoly ajánlatok.
K- Return of Kings
A mozifilm után, ami amolyan átvezető volt itt az új évad, két év kihagyást követően térnek vissza királyaink. Aki nem ismerné a történetet, annak mesélem el, hogy a film egy olyan világban játszódik, ahol léteznek az úgynevezett királyok, akiket különleges erejük emel az átlagember fölé és képesek a kiválasztottaikkal megosztani az erejüket. Hét király létezik, hét színről elnevezve. Ám egy tragikus napon a Vörös király, Mikoto legjobb barátját halálos pisztolylövés éri, a bűnös pedig megcáfolhatatlannak tűnő bizonyítékok alapján nem más, mint egy jövendő király, Shiro. És nem csak a vörös banda, bosszút óhajtva vadászik rá, hanem a saját embere Kuroh is, aki nem hagyhatja, hogy néhai királyának nevét egy gyilkos szennyezze be. Mindezt megtoldja gyönyörű grafikával és fiúknak meg lányoknak egyaránt ügyesen vagy kevésbé ügyesen tálalt fanservicével.
Engem még mindig az zavar, hogy a sztori lehetne erős is, mert rengeteg lehetőség van benne karakterek, kapcsolatok és történet szintjén is, amihez társulhatna egy mesés grafika. Ehelyett mindent ellőnek a semmire.
Pedig csak a Munakata - Mikoto pár lehetne egy simán önálló történet a barátságukról, de ott van a Yata - Fushimi kettős is, az ég áldja meg a készítőket, az simán megint egy teljesen önálló, és szerintem kiváló történet lehetne barátságról, féltékenységről, játszmákról, tele van potenciállal a történetszáluk. De a bandáké is, az előzménymangák annyit meséltek róluk, és jókat meséltek róluk, megint csak egy újabb szín a történethez. És akkor a főhős hármas még képbe se került. Ehhez képest, csöcsök, seggek, bugyik, bishik, BL gyanús fanservice. Amivel önmagában még talán nem is lenen baj, - jó nagy képmutató lennék, ha pálcát törnék fölötte - de mikor mellette ennyire látványosan kihagyják a készítők a ziccerekt, akkor zavarni kezd.
Pedig csak a Munakata - Mikoto pár lehetne egy simán önálló történet a barátságukról, de ott van a Yata - Fushimi kettős is, az ég áldja meg a készítőket, az simán megint egy teljesen önálló, és szerintem kiváló történet lehetne barátságról, féltékenységről, játszmákról, tele van potenciállal a történetszáluk. De a bandáké is, az előzménymangák annyit meséltek róluk, és jókat meséltek róluk, megint csak egy újabb szín a történethez. És akkor a főhős hármas még képbe se került. Ehhez képest, csöcsök, seggek, bugyik, bishik, BL gyanús fanservice. Amivel önmagában még talán nem is lenen baj, - jó nagy képmutató lennék, ha pálcát törnék fölötte - de mikor mellette ennyire látványosan kihagyják a készítők a ziccerekt, akkor zavarni kezd.
Ha csak valami agyatlan hárem-ecchi-cuki srácok és lányok cukiskodnak limonádé lenne, akkor megint kit hat meg, hiszen az egész sorozat annyit is ér, de itt tényleg lenne hova vinni, lehetne nagyon jó témákat feldolgozni és nem teszik. Szomorú vagyok miatta és amiatt is, hogy az első rész alapján ezt hagyományt kívánják továbbra is követni, ahelyett, hogy kihoznák a történet igazi erejét.
Diabolik Lovers
A szadista vámpírok visszatértek. Sőt nem hogy visszatértek, hanem még szaporodott is a Yui habtestére éhes vámpírlegények száma. De jó nekünk igaz? xD
A legnagyobb bajom a szokásos dolgok mellet, hogy az openinget Midorin és Tori-san helyett más énekli, holott az volt ennek a vacaknak a legjobb része. És ha nem lenne elég, jön mellé az is, hogy az új szereplők még a régieknél is antipatikusabbak, és borzasztóan idegesítőek, szóval ez a már inkább kötelesség nézés. Persze legalább Tori-san Shuuja meg tudta eddig őrizni a kedvenc fiúm a sorozatban helyét, bár eddig nem is sok vizet zavart. Ahogy igazából Yui sem, továbbra is passzívan elszenvedi, hogy mindenki rámásszon és kéjes hangon, mintha éppen megszexualizálnák szívják a vérét.
Ameiro Cocoa 2
És a maga két percével megint itt van az Ameiro Cocoa. A felállás ugyanaz, mint az előző évadnál, szóval kb. ez is ugyanazt fogja nyújtani, de ezúttal mint új karakter benne van Kazu-chan is, szóval mindenképpen nézős, legalább a seiyuuk miatt. xD
Megjegyzések
Megjegyzés küldése