Tavaszi szezon végszámadás

Tanaka-kun wa Itsumo Kedaruge

Remek slice of life vígjáték, remek szereplőgárdával és kiváló hangulattal. Minden megvan benne, ami miatt a műfaj kedvelői élvezni fogják. Akciódúsabb darabok kedvelőinek nem ajánlanám, de talán a Kimi to Boku óta nem láttam ilyen hangulatos iskolás darabot. Külön tetszett, hogy itt még a lányok is igazán szerethetőek voltak, közülük is külön kiemelve Echizent, aki a legcukibb szereplője volt az egésznek. Imádtam a csajt úgy ahogy van. Ohta meg csak a best waifu és kész. Nála ideálisabb feleség a világon nincs xD 

Mivel a mangát korábban olvastam, így voltak elvárásaim a sorozat felé, amit szerencsére abszolút teljesített is. Bár idén tavasszal slice of life sorozatok közül számomra a Shounen Maid végzett az élen, de ez is kiváló alkotásra sikerült. Az opening hangulatos lett, a seiyuuk meg remekeltek. Ono Kensho tökéletes volt Tanakának, és akinek még nagyon örültem az Iguchi Yuuichi, bár kár, hogy csak keveset beszélt.

Egyetlen "hibát" tudnék a sorozatnak felróni, mégpedig, hogy a Miyano x Echizen párost nagyon barátságnak akarta a rendező bemutatni, holott a mangában nem ennyire egyértelmű a kettejük kapcsolata. És mindezt azzal próbálta, hogy original Ohta x Ecchan jeleneteket tett be. A fesztiválos résznél volt ez kifejezetten nagy szívfájdalmam, mert ott a mangában végig arról volt szó, hogy a két lány örül egymásnak, és Ecchanak eszébe se jutott Ohta.

Egy 8/10-et véleményem szerint simán megérdemel.

Sakamoto Desu ga?

Mit is mondhatnék róla? Mivel Takamatsu Shinji rendezte, így biztos voltam benne, hogy valami nagyon érdekes fog belőle kikerekedni, és így is lett. Sajnos ez a sorozat, akárcsak a Shounen Maid belecsúszott a földrengés miatti adáskimaradásba, így egy részt majd OVA-ként adnak ki, de igazából jól megoldotta a készítő stáb, mert észre sem lehet venni.

Szórakoztató volt, de közben tanulságos is. Sakamoto - kun jött és jobb hellyé tette az osztályt ahova járt. Amit különösen is szerettem benne, hogy azok a pózőrködések, amik bármelyik másik szereplőnél inkább nevetségesek lettek volna, őt tényleg kiemelték a tömegből, és nem egy vicces különc lett belőle, hanem Sakamoto. Egyébként is bírtam a fazont. :3

A sorozat másik nagy kedvence nálam Acchan lett és az ő kevéssé titkolni próbált - plátói vagy sem - "szerelme" Sakamoto iránt. Ezért nagyon hálás vagyok mind a manga írójának, mind pedig Takamatsu - senseinek. Vannak rendezők, lásd akár a Tanaka - kunos példát, akik megpróbálták volna elvenni ennek az élét, de Takamatsu - sensei egyáltalán nem tett ezzel a szállal semmi ilyesmit, ezzel pedig meghagyta a lehetőséget, hogy mindenki maga értelmezhesse Acchan érzelmeit. A magam részéről meg vagyok róla győződve, hogy Acchan szerelmes volt Sakamotoba. Arról, hogy ez csak Sakamotonak szólt vagy az első lépés volt affelé, hogy beismerje magának a másságát, nem gondolkodnék, de Sakamoto különleges volt neki, amit a maga a sorozat igazolt rengeteg helyen. Kubotát kedveltem még nagyon, bár szegény anyukája nagyon creepy volt. Mert még Sakamoto osztályának tizenéves kislányainál ez a viselkedés betudható életkori sajátosságnak, addig egy középkorú, férjezett asszonynál ciki. Még akkor is, ha egyébként értettem, hogy valószínűleg a beteges bálványimádásra hívta fel a figyelmet.

Egyébként a DEEN szerintem itt is jó munkát végzett az animációval, Midorikawa Hikaru meg Sakamotonak egyszerűen tökéletes választás volt. Imádtam hallgatni. Úgy vagyok vele, hogy egy 8/10-et bőven megérdemel, Takamatsu - sensei meg továbbra  is a komédia császára. :3

Super Lovers

Az az igazság, hogy tíz hét ide meg oda, még mindig nem tudtam magam túltenni ezen a seiyuu választáson és soha nem is fogom tudni. Olyannyira nem, hogy azokat a részeket, ahol már elkezdett a testiség is képben lenni, egyszerűen képtelen voltam megnézni még hang nélkül is. Minagawa Junkoval egyszerűen semmi baj nincs, sőt, kiváló seiyuunek tartom, és tudom élvezni a pasi szerepeit - Akatsuki no Yona - és a női szerepeit is - Hakkenden. Azonban itt, ebben az esetben förtelmes választás volt. Ren annyiszor mondta el, hogy fiú, és annyiszor mutatták is, én mégsem hittem el. A tény, hogy a mikrofon mögött egy kifejezetten nőies nő állt és ő jelent meg Renként a nyilvánosság előtt, minden illúzióm elrontotta. Olyan sorozatokban, amikben nem a romantika a lényeg, még csak-csak el tudom fogadni a női seiyuut férfi/fiú szerepben, (lásd a mostani Shounen Maid) de egy BL animében, ahol azt kéne átadni, hogy két férfi epekedik egymásért, ami arra épül, hogy férfiak szeretnek egymásba, és amiben megjelenik a testiség, megbocsáthatatlan választás Minagawa Junko. Főleg annak fényében, hogy vannak kisfiúsabb hangú seiyuuk a piacon, akik BL-t is csinálnak. Rögtön itt van Murase Ayumu, akit nekem teljesen érthetetlen okból egy 20+ éves hostnak válogattak be. A másik nagy csalódás ez, hogy miért Ayu lett egy a testéből és a csáberejéből élő srácnak a hangja, és ha már ő lett, akkor miért Hinatát hallottam, mikor tud ő teljesen más hangszínt is.  

Különben őszintén szólva, a Drama CD-n nem nyűgözött le Kamiyan sem, kicsit idősnek találtam Renhez. Azonban elgondolkodtam rajta, és szöget ütött a fejembe, hogy lehet nem is volt olyan elbaltázott választás Kamiyan a középsulis Rennek a CD-n.  Kezdetben a lemezen is egy fiúsabb hangú lány adta Ren hangját, amit átvett Kamiyan, mikor Ren középiskolába ment. És lehet pont ezért nem volt olyan rossz az egész hangulata. Mert Ren a naivságát leszámítva meglehetősen fiús természet, szemben mondjuk Izumival. Amikor Kamiyan megkapta a középiskolás Rent, az tényleg váltás volt, életkorbeli. És hiába volt a mangában törékenynek ábrázolva, meg hiába viselkedett vele Haru úgy, mintha maga sem tudná, hogy minek tekinti Rent, mégis érezte az ember, hogy Ren férfiasodik, változik, és egy idő után Harunak is változnia kell majd vele. Itt viszont nem volt meg ez a váltás. Minagawa kisasszony valamivel mélyebben beszélt ugyan, de nem tudam nem a gyerek Renre asszociálni tőle. Lehet, hogyha itt is van egy seiyuu váltás is, amikor Ren hangja érezhetően megférfiasodik, akkor nem lett volna annyira nyilvánvaló ez a kellemetlen érzés. Nem feltétlenül Kamiya Hiroshinak kellett volna lennie a váltásnak, csak lennie kellett volna egynek.

Végeredményben úgy Tsugu meg Terashii volt, akit el tudtam egyáltalán viselni. 

A rendezés katasztrófa. A manga legrosszabb pontjait hangsúlyozza, semmi hangulata nincs, nem jó a tempója. Szóról - szóra adaptálja a mangát és mégis azt tudom csak mondani, hogy a manga olvasása közben megértettem mit akar a szerző elmesélni Ren és Haru kapcsolatáról, itt viszont nem tudtam máshogy látni őket, mint egy szánalmas szexuális ragadozót és egy naiv kis áldozatot, aki a hálójába esett. Szomorú vagyok, hogy a rendező ahelyett, hogy lenyesegette volna a manga vadhajtásait, még rá is erősített mindenre. 

A grafika szörnyű, és ráadásul hullámzóan szörnyű, az arcok élettelenek. Ha valamit szerettem a mangában, az az, hogy Abe Miyuki tényleg kifejezéseket rajzol a szereplői arcára. Nem csak a szöveg mesélt, hanem a szereplők mimikája és mozdulatai is, amiből itt semmi nem jött át. 

Köszönöm, ennyi elég volt ebből, nem kérem a második évadot. 2/10. És nagyon remélem, hogy ez a rendező a Super Lovers-szel befejezte a BL pályafutását. Soha többet nem akarok női ukét, elcseszett adaptációt, és ekkor pofára esést.

Bungou Stray Dogs

Mindenképpen a szezon egyik legjobbja volt. Őrült vígjáték, izgalmas akciósorozat, sok-sok feszültség, temérdek érzelem, egy leheletnyi dráma, mindez kiegészítve irodalmi utalásokkal (úgy, hogy tuti a felét sem értettem), isteni zenékkel, BONES-hoz méltó grafikával és tehetséges seiyuukkel. Mamo-chan lubickolt Dazai szerepében, de nekem nagyon tetszett Hosoyan is Kunikida szerepében, illetve Uemura Yuuto, akit még kiemelnék, mert ő is telitalálat volt Atsushinak. De persze a többieket is mind csak dicsérni tudom. Nem sok mindenbe tudnék belekötni, sőt igazából semmibe. Annak idején a manga első pár fejezetét olvastam, és már akkor ígéretesnek találtam, ebből pedig a BONES most kihozta a legjobbat és adott neki egy remek hangulatot. 

Kíváncsian várom, hogy mit hoz a második évad majd ősszel. Egyelőre én megelőlegezem neki a 8/10-et.

Shounen Maid

Lenyűgöző volt, ha választanom kéne szezonkedvencet, akkor egyértelműen ezt mondanám. Egy bájos és szívmelengető slice of life, amiben két idegen szép lassan családdá vált.  A két főszereplő egymáshoz való viszonya rengeteget fejlődött, miközben ők maguk is változtak, és a végére a kisiskolás, aki dacosan el akarta lökni a segítő kezet, valamint a magányos nagybácsi megtalálta az egymáshoz vezető utat. Minden részben volt bájos humor és némi komolyság is, de épp csak annyi, hogy ezt a változást elősegítse. Chihiro és Madoka is remek főszereplők lettek, mind a kettő annyira szerethető volt. Chi-chan  ugyan szomorú kis árvaként mutatkozott be, de hamar kiderült, hogy talpraesett kölök, akinél senki sem tudta jobban kezelni a nagybátyját. Madoka egy különc művész, bohém és néha gyerekes, azonban a Chi-channal való együttélés során megmutatkozott, hogy képes felelősségteljes felnőtt lenni, aki szépen terelte Chihirot az életben, gyöngéden mutatva meg neki a dolgokat, miközben észrevétlenül a saját magányára is gyógyírt talált. Szerencsére a mellékszereplőgárda is kifogástalan lett.  Keichiiro és Miyako kettőse imádnivaló volt, együtt és külön is. Nem szoktam könyörögni az erőltetett romantikáért, de itt szívesen néztem Miyako édes rajongását. Az meg hatalmas plusz pont, hogy bár Miyako egy gazdag család egyetlen leánya volt, mégsem lett egy idegesítő, ki ha én nem oujosama vagy tsundere liba, hanem megmaradt végig egy végtelenül tüneményes hölgynek, aki tele volt szeretettel és törődéssel. Magasan a kedvenc női szereplőm volt ebben a szezonban. 

Akit illetve akiket még kiemelnék, az Hino, Chihiro legjobb barátja, és a két másik srác Chihiro osztályából. Nagyon aranyos volt az a szövetség, amit ez a négy kisfiú alkotott. Na meg Hino családja, micsoda édesen őrült familia. Kár, hogy nem szerepeltek többet, és kár, hogy valószínűleg nem lesz második évad, amiben már több szerep jutna nekik. És örülök, hogy a visszaemlékezésekből elég alaposan megismertük Chiyot, Chihoro anyukáját, aki édesanyaként és nővérként is csodálatosan állt helyt. 

Seiyuu fronton Zakki annyira jól játszotta Madokát, hogy szavam elállt tőle. A Chihiro játszó Fujiwara Natsumi - chan debütálása volt ez a szerep, de egyáltalán nem lehetett hallani, végig profi volt. Remélem hamarosan ismét hallhatunk róla, egyébként meg halál édes csaj élőben. A cím ugyan elég bénácska, mert akár shotacon tartalmat is sejtethet, de igazából semmi ilyesmi nem volt benne Chi-chan munkaruháját leszámítva, de az meg pusztán Madoka kreativitásának esett áldozatul. Ha valaki vágyik egy igazán szép, nyugodt, és megható családi vígjátékra, annak bátran merem ajánlani. Egyszerűen jó nézni az egészet. Nyugodt szívvel adom meg neki a 9 pontot. 

Boku no Hero Academia

Szezon kezdetén kicsit szkeptikusan álltam hozzá, hogy tudni fog-e valami újat adni a szuperhősös téma. Már csak annak okán is, hogy annyira nem vagyok a szuperhősös sorozatok rajongója sem. Ehhez képest nagyon is sokat adott minden téren. Kezdjük a szereplőkkel, mert nekem egy sorozatot alapvetően a szereplők határoznak meg. Dekut mint főhőst eszméletlenül kedveltem, leginkább a hozzáállása miatt. Hogy bár nem tökéletes, de egy percre sem adta meg magát, hanem mindig küzdött, emellett pedig igazán aranyos volt. Aztán ott van a kedvenc Dad Might-om. Az a fazon egy zseniálisan megírt karakter, imádtam minden egyes színrelépését. A Dekuval - és később a többekkel - alakuló viszonya meg levett a lábamról. Rengeteg fantart kering a neten, ami All Might és Deku apa-fia viszonyára utal és én magam is így érzetem felőlük, hogy szép lassan All Might úgy kezelte Dekut, mintha a saját gyereke lett volna. És persze a többi gyerekkel szemben tanúsított viselkedése is tüneményes volt. Szerencsére a feltűnő mellékszereplők nagy részéről hasonló jókat tudnék elmondani, mindenki érdekes és izgalmas volt valamiért. (Oké, Kacchonnak nem fog ártani még egy kis személyiségfejlődés XD) Kellően keveredett benne a bájos humor és a komolyság, de mellőzték a műdrámákat, volt benne karakterfejlődés, izgalom, harcok, szóval minden igényemet kielégítették. 

A rendezés remek lett, a zenék ütöttek, és a megvalósítás is kitűnő. Az opot nagyon megszerettem a részek folyamán. Sokan panaszkodtak az elején tapasztalható lassúság miatt, azonban nekem azzal sem volt bajom, szerintem kellemes tempó volt, ami időt adott Deku és All Might kapcsolatának, később pedig Deku iskolai életének. Yamashita Daiki telitalálat volt Dekunak, de aki előtt minden kalapom megemelem, az Miyake Kenta. Egyszerűen olyan átéléssel hozta All Might minden apró mozzanatát, hogy az ő játéka is nagyban hozzájárult az All Might imádatomhoz. 

Örülök, hogy jön a folytatás, mindenképpen vevő vagyok rá. 9/10

Kumamiko: Girl Meets Bear

Mint azt tavasszal említettem is, arra számítottam, hogy ez egy Gingitsune féle hangulatos és érzelmes vidéki témájú, kicsit természetfeletti anime lesz, amiben a két főszereplő közötti bizalom és erős kötelék kap szerepet. Ehhez képest szörnyen idegesítővé vált a koncepció az ötödik rész után.

Tulajdonképpen vártam, hogy mikor lesz már valami fordulat, mikor rájönnek, hogy nem ártana talán a kislányt kicsit segíteni, meg támogatni, hogy fejlődjön, de ehelyett folyamatosan visszahúzták a szerencsétlent. Nem is csoda, hogy szegénykém olyan furán reagált a világra. Natsut inkább nem is említem. Számomra egy idő után nagyon nem lett vicces a karaktere és a Machi életében játszott szerepe. Halálosan idegsített, hogy úgy kezeli a lányt, mint egy sültboldonot, holott az esetek nagy többségében a saját mesterkedése vezetett oda, hogy az a kislány hülyét csináljon magából. És nem volt igazán senki, aki odaállt volna mellé, ehelyett mindenki elkönyvelte, hogy Machi teljesen alkalmatlan a városi életre, meg úgy alapvetően az önálló életre, mert kicsit rosszul kommunikál, meg egyébként is olyan ostoba. Hibiki volt talán az egyetlen, aki úgy próbálkozott Machi mellé állni. 

Szóval a várt szívmelengető, kicsit humoros, vidéki hangulatú sorozatom helyett kaptam egy végtelen kreténséget, amiben minden arról szólt, hogy húzzuk vissza az önbizalom hiányos, vidéken felnőtt naív kislányt egy gyengeelméjű szintjére. 

Nos legalább Yasumoto Hiroki mint Natsu tetszett, nem megszokott tőle ez a hang, de jól állt neki. Ha Natsu karaktere tényleg egy papamaci lett volna a jó értelemben, akkor még jobban állt volna neki 4/10

Flying Witch

Kicsit bajban vagyok ezzel a sorozattal. Nem tudnék egetverő bűnét felsorolni azon kívül, hogy számomra kevés volt benne a boszorkányság, mert tulajdonképpen megvolt a romantikus vidéki hangulat, a szereplők szerethetőek voltak a maguk bájos egyszerűségében, nem volt túl bonyolult a történet, de ugye egy vidéki slice of life esetében nem is ezen van a hangsúly. A grafika is szép volt, és a végére szerintem Kei seiyuuje is belejött a dologba, még ha elsőre nem is volt valami lenyűgöző. Ugyanakkor nekem kicsit unalmassá sikerült. Pedig ha azt nézem, semmivel nem volt lassabb, mint mondjuk a Tanaka-kun, mégsem kötött le annyira. Persze annyira nem is volt szenvedős, hogy kényszerítenem kellett volna magam rá, csak nem volt különösebb lelkesedés sem iránta 

Szóval nem mondanám, hogy nem ajánlom egy laza, relax sorozatnak, ha valaki a véleményen kérdezi, de valahogy mégsem vagyok lenyűgözve. 6/10

Kiznaiver

Na hál Istennek, ennek is vége. 

Nem is akarok róla túl hosszan beszélni, mert mindent betettek a sorozatba, amivel ki tudnak kergetni a világból. Irritáló szereplőgárda (ha nem lett volna Nico meg Hisomu nem tudom mihez kezdek), hihetetlenül túltolt (mű)dráma, tiniangst és szerelmi százszögek minden fronton. Huh, de elfáradtam bele a végére. (Lehetne csak egyszer nem elsütni a gyerekkori barát reménytelenül szerelmes a nagy semmiért a main guyba, amiből minden dráma fakad klisét? Úgyis tudja mindenki, hogy az új nővel szemben gyerekkori barátnak esélye sincs, de bőgni fog miatta mindenki részeken át. Felesleges körök a semmiért, kár bele a grafika.)

Van néhány jó pontja is persze. Attól függetlenül, hogy mennyire rühelltem a karaktergárdát, valamennyit fejlődtek, érdekes, de szép volt a kivitelezés, volt néhány kellemes poén, illetve korrekten lezárták, elvarrva a szálakat. Na meg Nico és Hisomu és Kou-chan a seiyuuk között. Ez a végére arra elég, hogy felhúzza az értékelésem a sorozat közepén álló hármasról kicsit, de menteni számomra nem tudta. 5/10

Koutetsujou no Kabaneri

Dobtam három rész után. Idegesítően pofátlan SnK nyúlás, ostoba és irritáló szereplőgárda, bullshit történet, nekem meg volt elég más sorozatom a szezonban ehelyett. De ahogy olvasom a kritikákat, nem vesztettem vele túl sokat.

Helyette bejött cuki lányok cukiskodnak témában a

Sansha Sanyou

A történet nem volt túl bonyolult, hiszen három iskoláslány barátságáról meg iskolai életéről szólt. A főhősnő Yoko - sama egy valaha volt gazdag család sarja, ám apja tönkrement,ezért a lánynak meg kellett barátkoznia egy jóval szerényebb, átlagos élettel. Persze nem maradt teljesen egyedül, mert a korábbi cselédlánya Sonobe és az egyik odaadó szolgája,Yamaji mellette maradtak és igyekeztek segíteni rajta. Mivel azonban nincs túl sok tapasztalata abban, milyen egy átlagos iskoláslány, ezért a barátkozás sem megy számára igazában. Szerencséjére a sors összehozza két évfolyamtársával, az ártatlannak tűnő, de valójában ördög osztályelnökkel Hayama-channal és Futabával, a mindig vidám, hatalmas étvágyú genki lánnyal. A sorozat folyamán őket, valamint az egyre bővülő baráti körüket ismerhetjük meg.

Ezzel valahogy úgy voltam, mint a kis boszival fentebb. Nem tudnék sok bűnét felsorolni, mert a maga témájában korrekt dolog, csak valahogy annyira nem kedveltem meg a lányokat. Nem tudom, miért, mert még csak kifejezetten ellenszenvesnek sem tartom a hölgyeket. Amiért viszont megérte, az Akabane Kenji Yamaji szerepében. Több kéne nekem belőle, de általában olyan szerepeket kap meg, amit nagy ívben kerülök, így most örültem, hogy volt valami változatosság. Szóval aki szereit a cuki lányokat, mindenképpen tegyen vele egy próbát, de nekem nem ér többet egy hatosnál. 

Gakusen Toshi Asterisk 2

Én továbbra is kellemesen elvagyok ezzel a sorozattal. Műfajában belül korrektnek találom, és szerencsére teljesen nézhető, megszerethető szereplőkkel. Számomra nagy előny volt, hogy a végére az ecchi-hárem rész szinte teljesen háttérbe szorult, és ehelyett egy jól működő kapcsolatot alakított ki a szerző szereplők között. Ugyan a lányok érdeklődnek Ayato iránt, de képesek normálisan egymáshoz szólni és normálisan viselkedni egymással, emellett nekem úgy tűnik, hogy azért finoman alakulgat a Julis és Ayato párocska. Ami részemről teljesen rendben van. Julis mostanra tényleg elhagyta majdnem az összes tsunderés idegesítőségét, ami meg maradt, az inkább aranyos, emellett jószándékú, okos és kedves hercegnő. Ráadásul megvan közte és Ayato között a kellő kémia meg vonzalom is, nem csak azért, mert a plot így kívánja, hogy legyen. 

Mostanra alakulgatott a történet is, a Festat izgalmasnak találtam, ahogy a karaktereket is, a főbb szereplők közül nem tudnék olyat mondani, akitől különösebben viszketett volna a tenyerem. Jobb pillanataiban el is gondolkodtam rajta, hogy megadom a 7-es neki, de végül is átnézve, mik szerepelnek a 7-es listámban, maradjon egy erősebb 6/10. Ennek ellenére ha jönne egy harmadik évad, nagyon szívesen végignézném, és örülnék, ha a kérdések zömére jönne valami válasz. Jah és Tamaru Atsushit több main szerepbe. 

Sailor Moon Crystal 3

Sokkal jobb volt, mint az első (két) évad. Az előző szériával nekem nagy bajom volt, hogy csupasznak éreztem. Volt egy kis felvezetés, aztán a tetőpont részeken keresztül közte meg semmi. A 90-es évekbeli feldolgozásnak sokan a szemére vetik a filler részeket, de szerintem sokkal hangulatosabb volt, mikor nem rohantunk a megoldás felé, hanem volt időnk ismerkedni  a szereplőkkel, az életükkel és ezután még izgalmasabb lett a bonyodalom. Nos a Crystalból leginkább ezt hiányoltam, így olyan vázlatosnak éreztem.

A harmadik évad ezt a lyukat (is) betömte nekem. Egyáltalán nem tartottam vázlatosnak, sőt, mangahűen is vissza tudott valamit adni abból a hangulatból, ami miatt a sorozatot annak idején szerettem. A leginkább megkapó pontja a Sailor Moon univerzumnak számomra az a karakterek kapcsolatai: barátság, szerelem, család, pont jól adagolva és ez szerencsére ebben az évadban is visszaköszönt. Nagyon jót tett neki a TV formátum és a rendezőcsere is. A négy új tündér behozatala szuper volt. Haruka és Michiru száláért már a régi verzióban is bolondultam, itt meg még kicsit meg is tekerték. Őszintén szólva a nemváltós részére a sorozatnak azt hittem a magyar szinkron fantasztikus cenzúra találmánya volt a leszbikusság elfedezésére, de nem. Valószínűleg a szinkron készítő kollégák nem néztek utána alaposan, inkább csak véletlenül trafáltak bele, azonban mostani szemmel nézve eléggé poén. Haruka egyébként is szívem csücsöke, és a most vázolt kapcsolatuk Usagival valami hihetetlen volt. Meg elve Haruka. <3333 És szemben Rennel itt nagyon is szerettem Minagawa kisasszony szerepeltetését. xD

Az előző két évadra 6 pontot adtam, ennél bátran merem majd feljebb emelni, és őszintén remélem, hogy hamarosan így fog folytatódni a negyedik évaddal.