Osztálytársak

A japán mozikban 2016. február 20-án mutatták be a Nakamura Asumiko mangája alapján készített Boy's Love animációs filmet, a Doukyuuseit. A májusban DVD-n és BD-n megjelent film hatalmas siker lett, mind a mozikban, mind eladás tekintetében, amit teljesen meg is érdemelt, hiszen egy igazi mestermű kerekedett ki belőle. Hadd mutassam be most ezt a különlegesen szép alkotást. 

Történetünk főhőse Kusakabe Hikaru egy csak fiúk által látogatott iskola tanulója. Az osztály, ahová jár, az iskolai fesztiválra kórusművel készül, erre pedig szorgalmasan próbálnak is a fiúk az egyik közkedvelt tanáruk Harasen vezetésével. Azonban egy alkalommal Kusakabe-kun észreveszi, hogy az osztálytársa, a szemüveges Sajou Rihito nem énekel a többiekkel együtt. Először azt hiszi, a fiú nem szeret énekelni, ám eme feltételezését cáfolandó hamarosan rajtakapja Sajout egy elhagyatott osztályteremben, amint a dalt dúdolgatja. Gondolkodás nélkül szólítja meg és kezd el neki segíteni a gyakorlásban, ezzel pedig kezdetét veszi kettejük közös története. 

A filmet az A-1 stúdió hozta el nekünk, a rendezést Nakamura Shouko (Mawaru Penguin Drum, Gurren Lagann, Kill la Kill) vállalta, a karakterdizájnért Hayashi Akemi (Isshuukan Friends, Sakamichi no Apollon, Fruits Basket) felelt, még a gitáros Oshio Koutarou komponálta meg a film zenéjét. A szériához, sok más BL műhöz hasonlóan készült annak idején Drama CD Kamiya Hiroshi (Durarara!!, Shingeki no Kyojin, Shirokuma Cafe) és Nojima Kenji (Sailor Moon Crystal, Psycho-Pass, Himouto! Umaru-chan) főszereplésével. Mivel mind a ketten vállalták, hogy részt vesznek a film munkálataiban, így továbbra is ők játszották hőseinket, mellettük Ishikawa Hideo (La Corda d'Oro, Bleach, Naruto) volt hallható fontosabb mellékszerepben. 

A technikai részletek után nézzük mit is adhat egy BL kedvelő számára ez a film. Egyrészt csodálatos látványvilágot. A mangaka egyébként is különleges és légiesen könnyed képsorait a készítők egy festményhez hasonló világgá álmodták meg. Az egész mű olyan, mint egy jól megkomponált , színekkel és élettel teli klasszikus festmény, ami mindennél jobban visszaadja az egész manga hangulatát. A történet nem valami fordulatos, sőt kicsit lassú, kevés eseménnyel, és nem is eredeti. Az egész cselekmény nagyon ismerős lehet a legtöbb BL olvasónak. Amiben viszonyt kiemelkedik az a hangulat és az érzések bemutatása. 

Az adja a manga legfőbb varázsát, hogy egy teljesen hétköznapi történetet mesél el úgy, hogy az mindennél különlegesebb legyen, és ehhez felhasznál minden eszközt. A képeket éppúgy, mint a szereplők szövegeit. Szerencsére a film készítői tökéletesen ráéreztek erre, és ezt adták vissza a képernyőn is. A zene valami hihetetlenül hangulatos, és mindig a jó dallam hangzik el a jó helyen, ezzel is emelve egy-egy jelenet feszültségét, romantikáját vagy amit éppen kell, de soha nem estek át a ló másik oldalára. A történet végig megőrizte a lágy könnyedségét. A seiyuuk csodásak voltak, Kamiyan meg különösen is fantasztikus játékot mutatott be. Nagyon ráérzett Kusakabe személyiségére, és tényleg élővé varázsolta a figuráját. Na persze Nojima Kenjire sem lehet panasz. 

A két főhős személyisége távolabb már nem is állhatna egymástól. Kusakabe egy bohém művész, akinek egy amatőr zenekara is van. Csinos fiú és bár nem ostoba, nem érdekli a tanulás vagy a jövője. Népszerű a lányok között. Sajou ezzel szemben egy "jófiú". Mindent belead a tanulásba, ami miatt a tanárok szeretik is. Határozott elképzelése van, mit akar az élettől és ezért tenni is hajlandó. Azt gondolhatnánk, amit az egyik tanár is, aki észreveszi, hogy mi bontakozik a két fiatal között, hogy nincs közös jövőjük, ám ők mégis mindig ránk cáfolnak. Kusakabe bohémsága sokszor életmentő egy-egy helyzetben, mikor Sajou túlságosan is merevvé válna, de ha kell tud felelősen és éretten gondolkodni is. Ami tulajdonságát épp Sajou hozza elő belőle, hiszen a fiatalember komolyságát látva Kusakabe is kénytelen számot vetni saját magával. Végül, bár Kusakabe marad egy kedves bohóc és Sajou is megőrzi a komoly énjét, mégis egymáshoz csiszolódnak, miközben egyre mélyül közöttük a szerelem és a szeretet.

Tényleg nem tudok rá mit panaszolni, hiszen ez esetben az adaptáció csak még jobbá tette az egyébként is kiváló eredetit. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy nem lett sorozat belőle. A manga simán kiadna legalább 12 részt. Bár kicsit reménykedem benne, hogy a készítők, látva milyen sikeres volt, ha más nem, még egy mozifilmet készítenek hozzá.

Ha van még olyan, aki nem látta, annak sürgősen javaslom a megtekintését. A Super Lovers nagyon sok sebet ütött rajtam, de ez a film az összeset gyógyírrel kenegette. Minden BL és nem BL adaptációnak ilyennek kellene lennie.