Őszi szezon végszámadás
High School Star Musical
És igen. Végre egy olyan fiúidolos sorozat, ami arról is szól, amiről akar. Nem hárem, amiben csak háttér az idolszakma, nem regény anime formában, ami inkább szól öt fiú felnőtté válásáról, hanem valóban az idolságot helyezi a középpontba és ezt egészíti ki a személyes történetekkel, színesíti meg a kapcsolatokkal. És ha már kapcsolatok, ez az, amiben szerintem nagyon erősen teljesített a sorozat. A történet maga ugyan elég kiszámítható volt egyetlen merész momentumot leszámítva, ami egyszerre törte össze a szívemet és töltött el ámulattal, de a fiúk és a kapcsolataik annyit adtak hozzá, hogy részről - részre érdekelt, mi lesz ennek a vége. Engem különösen is a Hiragi x Otori kapcsolat fogott meg, hiszen az volt az, ami tényleg mindig új színnel bővült. Először úgy tűnt, hogy csak a szokásos rivalizálás a suli két nagyágyúja között, de néhány rész alatt világossá vált, hogy közel sem erről van szó, sokkal mélyebb és sokkal több az ő kapcsolatuk, amit ezer szállal köt a múlt, a jelen és a jövő. A 9. rész, ami kifejezetten velük foglalkozott szerintem magasan a sorozat legjobb része volt.
De a többiek is érdekesek voltak. Az, ahogy öt idegenből tényleg csapat lett, remekül fel volt építve, ráadásul ténylegesen izott a levegő a srácok között. Olyannyira, hogy néha nem átallotak szerelmi vallomásokra ragadtatni magukat. A musical felépítése érdekes volt, a zenék nekem javarészt kifejezetten tetszettek, főleg azért, mert ténylegesen a seiyuukre írták a számokat, nem erőltették bele őket számukra kínos dallamokba (khm. UtaPüré), a tánckoreográfiák meg beváltották a hozzá fűzött reményeimet, hiszen mind látványos volt. A seiyuuk parádéztak, tényleg, mindenkit élmény volt hallgatni, akár beszéltek, akár énekeltek, Arthur barátunk sem maradt el a veterán kollegáktól, sőt.
Be kell vallanom, hogy nekem az egyik kedvencem volt a szezonból, pont azért, mert nem akart többnek látszani, mint ami, de abból kihozta a maximumot, szóval elfogultan fogom pontozni, de 8/10 és szívesen vennék egy második évadot, mert szerintem lenne még mit kihozni belőle.
Young Black Jack
Huh, mit is mondjak róla? Volt, ami tetszett benne, volt ami meg nem. Ami nem, az többek közötte az, hogy Hazama karaktere nálam is a "nem állt össze" kategória A zsenipalánta orvos megvolt, de mint magánember nagyon nem. Igen, egyrészt ez, hogy egyszer pénzéhes zugorvos, másszor a barátja megmentéséért bármire kész önfeláldozó hős, megint másszor kíváncsi orvostanhallgató, de igazából mi? Másrészt az erőlködés, hogy úgy tűnjön, mintha ő uralná az eseményeket, de valójában kevés kivételtől eltekintve pusztán sodródik az árral, és próbálja a helyzetekből kihozni a legjobbat, ami vagy összejön vagy nem. Az esetek meg huh. Nem lettek volna rosszak, de olyan komoly témákat érintettek, annyira felületesen, hogy nekem ettől váltak néha papírvékonnyá (például a Vietnam arcban a katonák lélektana, a katonák és a lakosság viszonya, mindkét oldal szenvedése, ezek remek témák lettek volna, de mind csak háttér volt egy shounenes összecsapáshoz).
Ami bejött, az a hangulata, a zenék, főleg az op, a seiyuuk - Ume-chan ügyes volt, és szerintem kihozta a legtöbbet Hazama karakteréből, illetve Yusa Koji játéka is nagyon megragadott - a rövid történetek közül a Vietnam arc, és Yabu - san karaktere. Nekem ő volt az, aki tényleg mutatott jellemfejlődést, és ő volt, aki valóban átvette az uralmat a saját élete fölött. Ahhoz képest, ami az első részben volt, egyszerűen imádtam mivé lett a sorozat második felében.
Először elgondolkodtam a 7 ponton, de mivel nem volt annyira jó szerintem, mint a Sakurako - san, vagy a Shomin Sample a maga műfajában, egyezzünk ki a 6/10-es értékeléssel.
Huh, mit is mondjak róla? Volt, ami tetszett benne, volt ami meg nem. Ami nem, az többek közötte az, hogy Hazama karaktere nálam is a "nem állt össze" kategória A zsenipalánta orvos megvolt, de mint magánember nagyon nem. Igen, egyrészt ez, hogy egyszer pénzéhes zugorvos, másszor a barátja megmentéséért bármire kész önfeláldozó hős, megint másszor kíváncsi orvostanhallgató, de igazából mi? Másrészt az erőlködés, hogy úgy tűnjön, mintha ő uralná az eseményeket, de valójában kevés kivételtől eltekintve pusztán sodródik az árral, és próbálja a helyzetekből kihozni a legjobbat, ami vagy összejön vagy nem. Az esetek meg huh. Nem lettek volna rosszak, de olyan komoly témákat érintettek, annyira felületesen, hogy nekem ettől váltak néha papírvékonnyá (például a Vietnam arcban a katonák lélektana, a katonák és a lakosság viszonya, mindkét oldal szenvedése, ezek remek témák lettek volna, de mind csak háttér volt egy shounenes összecsapáshoz).
Ami bejött, az a hangulata, a zenék, főleg az op, a seiyuuk - Ume-chan ügyes volt, és szerintem kihozta a legtöbbet Hazama karakteréből, illetve Yusa Koji játéka is nagyon megragadott - a rövid történetek közül a Vietnam arc, és Yabu - san karaktere. Nekem ő volt az, aki tényleg mutatott jellemfejlődést, és ő volt, aki valóban átvette az uralmat a saját élete fölött. Ahhoz képest, ami az első részben volt, egyszerűen imádtam mivé lett a sorozat második felében.
Először elgondolkodtam a 7 ponton, de mivel nem volt annyira jó szerintem, mint a Sakurako - san, vagy a Shomin Sample a maga műfajában, egyezzünk ki a 6/10-es értékeléssel.
Shingeki! Kyojin Chuugakkou
Vessetek az oroszlánok elé, de én ezen a sorozaton szórakoztam talán a legtöbbet az Osomatsu - san és a Starmyu mellett. Elképesztően jó paródiája volt az eredetinek, ráadásul szellemesen, okosan használta a legmegkapóbb pillanatokat. Én alapjáraton imádom az SnK fandomot, mert borzasztó szórakoztató kreálmányok kerülnek ki a kezeik közé és ez a sorozat, mintha csak figyelné a fanok elborultabbnál elborultabb alkotásait, pontról pontra hasonló stílusban végigvette a legnépszerűbb momentumokat. Nálam nagyon működött a dolog, minden rész szórakoztatott, megnevetett, és imádtam figyelni mind a múltbeli eseményeket ilyen módon, mind az előremutató spoilereket. A karaktereket, a kapcsolataikat, a legjellemzőbb tulajdonságaikat legalább ilyen jól elkapta a sorozat, és mutatta meg más oldalról. Arról nem is beszélve, hogy Marco itt volt, életben, Jean mellett, ez olyan erénye volt az egész sorozatnak, hogyha az alapkoncepció nem is jön be, ezért akkor is odalettem volna. Drága baba.
Mindent összevetve nekem ez egy erős 8-ast simán ér és kicsit sajnálom, hogy nincs tovább, még elnézegettem volna.
One Punch Man
Meglepően jó volt a maga műfajában ez a sorozat, de én annyira nem voltam elájulva tőle, mint amennyire fel van magasztalva. Mókás volt a shounen klisék kifigurázása, a megvalósítás meg igazi MadHouse, amibe nem lehet belekötni, volt hangulata, és Saitama meg Genos kettőse igazi színt vitt a sorozatba. A többieket is bírtam alapvetően, de eddig azért Sonicot leszámítva egyik sem szerepelt annyit, hogy maradandó élményé váljanak. Furukawa Makotonak meg hatalmas taps Saitama megszólaltatásáért, szerintem zseniálisan csinálta.
Az az igazság, hogy egy 8/10 belefér neki, mert simán elszórakoztatott, de letaszítani a trónjáról nálam a Gintamát, ami a shounen paródia shounenek királya, egyáltalán nem tudta. Még megingatni sem.
Dance with Devils
Én őszinte leszek, egyáltalán nem fogott meg. Pedig ha objektíven értékelem az egyik legjobb reverse hárem a piacon, már persze a Rejet féle nyáltengerek között, egy kifejezetten talpraesett hősnővel, aki ugyan nem hibátlan, de a kolléganői többségéhez képest zseni, volt összefüggő története, mégis nagyon nehezen vettem rá magam a részekre, és egyáltalán nem érdekelt mi lesz a vége, lesz-e románc, vagy életben marad - e a banda. Nem tudom miért, de totális érdektelenség volt irányába részemről.
Az opja minden esetre a szezon legjobbja volt hála Wacchának, az endingje szintén ütött, nagyon kellemes számot írtak a seiyuuknek, az összes hangszínész is remekelt, bár nekem Shikiként Hirarin volt a kedvencem, Kon-chant is jó volt sokat beszélni hallani. A grafikája tetszetős különben, nagyon hangulatos volt.
Szóval sok negatívumot nem tudok mondani rá, mégsem fogok 6 pontnál többet adni neki és annyira nem sírnék, ha ennyiben maradna a cucc.
Én őszinte leszek, egyáltalán nem fogott meg. Pedig ha objektíven értékelem az egyik legjobb reverse hárem a piacon, már persze a Rejet féle nyáltengerek között, egy kifejezetten talpraesett hősnővel, aki ugyan nem hibátlan, de a kolléganői többségéhez képest zseni, volt összefüggő története, mégis nagyon nehezen vettem rá magam a részekre, és egyáltalán nem érdekelt mi lesz a vége, lesz-e románc, vagy életben marad - e a banda. Nem tudom miért, de totális érdektelenség volt irányába részemről.
Az opja minden esetre a szezon legjobbja volt hála Wacchának, az endingje szintén ütött, nagyon kellemes számot írtak a seiyuuknek, az összes hangszínész is remekelt, bár nekem Shikiként Hirarin volt a kedvencem, Kon-chant is jó volt sokat beszélni hallani. A grafikája tetszetős különben, nagyon hangulatos volt.
Szóval sok negatívumot nem tudok mondani rá, mégsem fogok 6 pontnál többet adni neki és annyira nem sírnék, ha ennyiben maradna a cucc.
Comet Lucifer
Nem, nem, nem, nem. Katasztrófa volt a köbön, pedig olyan jól indult. Kaon annyira helyes lányka volt, megvolt a kémia közte és Sogo között, ráadásul Felia kislányságából adódóan simán örültem, hogy végre nem valami szerelmi rivalizálás, erre nem kihozták belőle? Na persze ez már csak az utolsó csepp volt a pohárban, hiszen azt, hogy a háromnegyede üresjárat volt a sztorinak, már nem is merem említeni sem. Nagyon untam az egészet, de csak azért nem nevezem ki a szezon legrosszabbjának, mert volt még ennél is gázabb, ami nagy teljesítmény, tekintve ezt a siralmas három hónapot. Céltalan slice of life, szerelmi hülyeségek, a karakterek teljes kiürülése, és zéró érdemi történet. Nem a mechat siratom belőle feltétlenül, de ennél még az is jobb lett volna, ha a 12 részt végiglövik mindenféle homályos indokkal. Soha többet a szemem elé se kerüljön. Kobayashi Yusukét és Terashima Takumát mint jó pontját tudom felhozni és ebben ki is merült minden.
3/10 és még jófej voltam vele.
Lance N' Masques
És itt a még rosszabb, ezt nem bírtam tovább nézni a 8. résznél és már így is kiölt egy jó adag agysejtem. És ez azért nagy szó, úgy, hogy mellette mondjuk fut egy Diabolik Lovers vagy a fentebb említett rémálom. Egyszerűen képtelen voltam rájönni a sorozat értelmére, a karakterek motivációjára, teljesen sötétben tapogatóztam, hogy mi a franc akar ez lenni. De nem is ez a legdurvább, hanem például a bérgyilkos vagy mifene csaj, akinek a ránézésre öt éves loli a mamája és a középiskolás, kézcsókos! lovag a papája és ezt mindenki halál komolyan veszi, mintha ez teljesen természetes lenne. A fél gárdát meg sem tudtam jegyezni, ráadásul mikor feltűnnek, akkor néztem, mint Rozi a moziban, hogy ő honnan is jött és miért, mert teljesen úgy adták elő, mintha addig is ott lett volna, és nem akkor láttuk volna először. Totálisan képtelen voltam követni néha az egészet. Tényleg leépítette az agyam. Yamashita Daiki és Ishida Akira miatt fáj a szívem, de ha még egy részt meg kellett volna néznem belőle, Körösnek mentem volna. Így nyilván nem is pontozom, de még lehet a 2 pontot is sajnálnám tőle, ha megtenném.
Gakusen Toshi Asterisk
Még szerencse, hogy én nem láttam a Rakudai Kishi no Cavalryt, így nem volt viszonyítási alapom. Persze így sem egy kiemelkedő sorozat, de heti egy részben elszórakoztatott. Nem többet, de nem is kevesebbet. Julisban kellemesen csalódtam, az első pár rész alapján egy rohadt idegesítő, tsundere libának találtam, de aztán finomodott a természete szerencsére. A többi lány korrekt volt, talán Claudiat tudtam leginkább megkedvelni, Ayato meg tipikus háremhős, aki jófej, és lovagias, a csajok meg elolvadnak tőle, mintha nem lenne más hím a világon. Viszont legalább látványos volt, és Tamaru Atsushinak nagyon örültem a főszerepben. Ez nem tetszett annyira, mint a másik animéje a szezonban a Shomin Sample, de minden szerep szerep, ami ahhoz viszi közelebb, hogy main seiyuu legyen.
Mivel ennyire nem volt se jó, se rossz, 6/10-et adok rá, de mindenképpen nézni fogom a folytatását is. Tamaru-san mindent bele továbbra is
Még szerencse, hogy én nem láttam a Rakudai Kishi no Cavalryt, így nem volt viszonyítási alapom. Persze így sem egy kiemelkedő sorozat, de heti egy részben elszórakoztatott. Nem többet, de nem is kevesebbet. Julisban kellemesen csalódtam, az első pár rész alapján egy rohadt idegesítő, tsundere libának találtam, de aztán finomodott a természete szerencsére. A többi lány korrekt volt, talán Claudiat tudtam leginkább megkedvelni, Ayato meg tipikus háremhős, aki jófej, és lovagias, a csajok meg elolvadnak tőle, mintha nem lenne más hím a világon. Viszont legalább látványos volt, és Tamaru Atsushinak nagyon örültem a főszerepben. Ez nem tetszett annyira, mint a másik animéje a szezonban a Shomin Sample, de minden szerep szerep, ami ahhoz viszi közelebb, hogy main seiyuu legyen.
Mivel ennyire nem volt se jó, se rossz, 6/10-et adok rá, de mindenképpen nézni fogom a folytatását is. Tamaru-san mindent bele továbbra is
Ore ga Ojou-sama Gakkou ni "Shomin Sample" Toshite Gets♥Sareta Ken
Ez viszont abszolút a pozitív csalódások táborát erősíti, sőt az az igazság, hogy sokkal szívesebben ültem le ez elé, mint ez elvileg engem megcélzó DanDevi elé. Persze kismilliószor látott hárem, románc, de volt egy olyan jó humora, ami miatt szívesen elnézegettem. Nem ez lesz a világ legjobb sorozata, de mókás volt, a lányok szerethetően bolondosok, Kimito meg egy kiegyensúlyozott férfi karakter. Persze az nem esett le neki, hogy háreme van, de ügyesen bánt a lányokkal, és nagyon jól kordában tartotta a női szeszélyeiket, így nem panaszkodom ellene. Ráadásul, hála annak, hogy a lányok ügyei nem egymástól függetlenül bonyolódtak, valahogy annyira nem érzetem tipikus háremnek. Persze kaptak a hölgyek némi kettesben töltött időt is Kimitoval, de jobbára csapatként voltak jelen a történetben, akiknek voltak interakcióik egymással, nem csak a lovag kedvéért álltak szóba. Reiko és Aika cicaharcai meg felettébb mókásra sikerültek. Tamaru Atsushit nagyon jó volt hallani, remélhetőleg ez a két mostani sorozata adott egy lökést a későbbi karrierjének, mert szeretném többet hallani. És még egy kevés Tori-san is jutott nekem a legnagyobb meglepetésemre a végére, de soha ennél rosszabb meglepetésben ne részem.
Szóval egy erős 7/10-ben kiegyezhetünk, mert semmi mást nem csinál, csak hárem, pici ecchivel, de azt jól csinálja, kifejezetten kellemes humorral.
Sakurako-san no Ashimoto ni wa Shitai ga Umatteiru
Nem tudom, nekem végig nagyon tetszett a hangulata és a karakterek is. Sakurako mint főhősnő megfogott na. Okos volt, intelligens. hanyag eleganciával meg egy pici furasággal párosulva, ezek igen vonzóvá tették, mint karaktert, ráadásul a külseje is igazán szép lett, szemnek kellemes. Na meg az egész hozzáállása meg kisugárzása megvett kilóra. Magam részéről Shotuarout is a helyén éreztem. Elvégre egy tizenéves kamasz fiú, aki próbál lépést tartani egy gyönyörű, felnőtt nővel, de nem mindig találja el az arányokat. Számomra ez életszerűbb volt, mintha mindig tökéletesen helyt állt volna mellette. Ami külön plusz pont nekem, hogy bár Shotuarout láthatóan elbűvölte Sakurako, soha még csak véletlenül sem léptek át vele semmilyen határt, ami azt sejtetné, hogy valami romantikus viszonyba torkollik a kapcsolatuk, ami viszont véleményem szerint éppen azért, mert teljesen más érettségi szinten van két karakter nem illett volna ide. A mellékszereplők közül Yuri-chant nagyon megkedveltem, Sakurako mellett ő volt a másik kedvenc szereplőm. A grafika meg csak külön hab a tortán, iszonyatosan megkapó volt, főleg a zenével kiegészítve.
Az ügyek pont emiatt nem hatottak meg, hogy nem voltak valami nagy ívűek, a nagymamás részt konkrétan megkönnyeztem, annyira beleéltem magam, több oknál fogva is. Mondjuk a főszálat én is kihagytam volna, de még ez sem húzta le nálam annyira.
A seiyuuk ügyesek voltak, Itou Shizuka Sakurakonak nagyon jól állt, Enoki Junya is kellemes hangot ütött meg Shotuarouként, Ishida Akira orgánuma meg mindig kényeztetés a fülnek, örülök, hogy itt hosszabb szerepet kapott.
Igazából voltak részei, ahol simán megadtam volna neki a 8/10-et is, de a végére ez csak egy erős 7-esre jött ki.
Nem tudom, nekem végig nagyon tetszett a hangulata és a karakterek is. Sakurako mint főhősnő megfogott na. Okos volt, intelligens. hanyag eleganciával meg egy pici furasággal párosulva, ezek igen vonzóvá tették, mint karaktert, ráadásul a külseje is igazán szép lett, szemnek kellemes. Na meg az egész hozzáállása meg kisugárzása megvett kilóra. Magam részéről Shotuarout is a helyén éreztem. Elvégre egy tizenéves kamasz fiú, aki próbál lépést tartani egy gyönyörű, felnőtt nővel, de nem mindig találja el az arányokat. Számomra ez életszerűbb volt, mintha mindig tökéletesen helyt állt volna mellette. Ami külön plusz pont nekem, hogy bár Shotuarout láthatóan elbűvölte Sakurako, soha még csak véletlenül sem léptek át vele semmilyen határt, ami azt sejtetné, hogy valami romantikus viszonyba torkollik a kapcsolatuk, ami viszont véleményem szerint éppen azért, mert teljesen más érettségi szinten van két karakter nem illett volna ide. A mellékszereplők közül Yuri-chant nagyon megkedveltem, Sakurako mellett ő volt a másik kedvenc szereplőm. A grafika meg csak külön hab a tortán, iszonyatosan megkapó volt, főleg a zenével kiegészítve.
Az ügyek pont emiatt nem hatottak meg, hogy nem voltak valami nagy ívűek, a nagymamás részt konkrétan megkönnyeztem, annyira beleéltem magam, több oknál fogva is. Mondjuk a főszálat én is kihagytam volna, de még ez sem húzta le nálam annyira.
A seiyuuk ügyesek voltak, Itou Shizuka Sakurakonak nagyon jól állt, Enoki Junya is kellemes hangot ütött meg Shotuarouként, Ishida Akira orgánuma meg mindig kényeztetés a fülnek, örülök, hogy itt hosszabb szerepet kapott.
Igazából voltak részei, ahol simán megadtam volna neki a 8/10-et is, de a végére ez csak egy erős 7-esre jött ki.
Diabolik Lovers
Nulla történet, csak random epizódok egyrakáson a Mukamik ellenszenvesek, Yui meg hülyébb mint valaha. Az első évadban sem a csillogó esze miatt szerették, de ott legalább próbált részt venni a történetben, itt meg mást sem csinált, csak kéztördelve fel s alá mászkált, meg tűrte, hogy megszexualizálja mindegyik hímje. Arról nem beszélve, hogy Tori-san hangját alig hallottam. Az előző évadban sem neki volt a legvastagabb szövegkönyve, de itt vérlázítóan vékonyra sikerült. Shirai Yusuke fél mondata miatt megszánom egy 3/10-es értékeléssel, de én itt ezzel végleg leszámoltam. Remélem nem jön következő évad, de ha mégis lenne, köszönöm, nekem elég volt ennyi
Ameiro Cocoa 2
Háááááááááát...... dettó ugyanazt csinálta végig a sorozat, mint az első évadban, csak négy új sráccal, miközben a régiek eltűntek a balfenéken Shiont meg a tulajt leszámítva. Volt egy rémesen erőltetett konfliktus, és kb. ennyi. Az ikrek baromi cukik akartak lenni, de javarészt baromi idegesítőek voltak, a többiek meg csak.... adták nekik a hátteret. Kár volt kiszórni az eredeti gárdát, ők legalább vittek volna bele valami színt (ha máshogy nem a hangjukkal).
DE!!!!! Volt egy óriási előnye az első évaddal szemben, ez pedig a seiyuu kávézó. Bár javarészt kezdő seiyuuket hívtak meg, de így is nagyon szórakoztató volt minden rész. Yamamoto Kazutomit hála a Binan műsoroknak már ismertem ilyen szerepben is, Yamaya Yoshitakat pedig jó volt többet látni személyesen. A vendégek közül a kedvencem természetesen Shirai Yusuke lett, de a többiek is jófejek voltak. Szóval ez mindenképpen jó húzás volt. Hű de jó
Csak ezért megadom neki megint a 4-est, ha nem lettek volna a seiyuu extrák, biztos leminősítem, mert maga a sorozat fokokkal rémesebb, mint az első évad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése