Nyári szezon - start

Ha július, akkor nyár, nézzük mit nézünk a következő három hónapban.

Gangsta

Van valahol egy város, Ergastulum, ami nem épp a tisztességes népek gyűjtőhelye. Barátságos városiak helyett vannak viszont bűnözők, virágzik a maffia, a prostitúció, a drogkereskedelem és a rendőrség sem épp fedhetetlenségéről híres. Mindennaposak a gyilkosságok, leszámolások, alvilági ügyletek, szóval nem épp egy biztonságos hely.Itt él történetünk két főhőse, Worick Arcangelo és Nicolas Brown, akik mindenféle munkát  elvállalnak, ami még a piszkos alvilágnak is túlságosan mocskos lenne. Worick egy nagyszájú, lezser pasas, még Nico süket, ám ezt senki meg nem mondaná róla emberfeletti ereje láttán. Gyors, pontos, és minden ellenséggel egyenlő félként küzd. Hozzájuk csatlakozik Alex az egykor prosti, aki munkájával felhagyva párosunkat segíti a mindennapok poklában. 

Barom érdekes kezdés volt, ez a sorozat az első rész alapján nem úgy tűnik, hogy finomkodni fog. A maffiózók itt maffiózók, a kurválkodás az ténylegesen mocskos szex. a gyilkosság az gyilkosság, nem valami felsőbb jó, a mocsok pedig mocsok. A három főhős is meglehetősen kiemelkedő jellem, egyik sem egy érzelgő széplélek, felnőttek, akik megtapasztalták már a világ kegyetlenségét. Nico süketsége pedig kifejezetten unikum, Tsuda Kenjirou brilliánsan játssza el a férfit, és teljesen  hihetően. Ez a pasi még ennyi idő után is képes valami újat mutatni magából, és valami olyat, amit még eddig nem.  De nem marad le mögötte Suwabe - san és Noto Mamiko sem, mindhárman az eredeti Drama CD main castjához tartoztak, és szerencsére megmaradtak a sorozatra is.  A mangaolvasók egységesen remeknek tartják, szóval jó alapanyagból remélem jót fognak kihozni. Ha tartja ezt a szintet az egyik legütősebb szezonos sorozat lehet. 

Ranpo Kitan

Rejtélyes gyilkosságok, hátborzongató bűntények kapnak főszerepet következő sorozatunkban. Egy bizonyos középiskolában brutális emberölés borzolja a kedélyeket, és az, aki megtalálta az áldozattá vált tanerő holttestét nem más, mint az iskola egyik diákja, az igencsak lánykás küllemű Kobayashi. Hogy megoldják az esetet egy zseniális nyomozót kérnek fel, akihez Kobayashi és az egyik , érte aggódó barátja, Hashiba is csatlakozik.  

A szezon Noitamina sorozata. Aki nem ismerné, a Noitamina egy műsorblokk a Fuji TV műsorában, aminek az volt a célja, hogy felnőtt nőket (később felnőtt férfiakat is) érdeklő sorozatokat gyártasson. Annak idején a Noitamina egyet jelenett az érdekes, igzalmas, különleges josei és seinen sorozatokkal, azonban mostanában nagyon ráálltak az ecchi - hárem sablonra, ami miatt vérzik is a szívem nagyon. Hiszen ez régen minőség volt, most meg Punchline féle idétlenségere pazarolják az idejük. Nagyon régóta, talán a 2012-es Tsuritama és Sakamichi no Apollon kombó óta ez az első olyan sorozatuk, ami ténylegen érdekel is, szóval örülök neki. 

Az anime különben irodalmi ihletésű, az éppen ötven éve elhunyt, nagy Edgar Allan Poe tisztelő Edogawa Ranpo rövid történetei adják az alapot az ügyeknek, ez nekem már biztató, hiszen az irodalom számomra sokat jelent, és sokra tartom. A másik reményt keltő tény, hogy semmi hárem, ecchi, fanservice, egy trap karakteren kívül nincs egy, tizenkét éveseket megcélzó eleme sem, de esetemben a trap karakter is csak előny, mert nagyon szeretem őket. Szóval most kicsit reménykedem, hogy a sok átlagos idiótaság után legalább egy szezon erejéig a Noitamina visszatért a szokott, minőségi stílusához és eredeti ötleteihez, amiért annak idején szerettük. 

Aoharu x Kikanjuu

Történetünk főhőse Tachbana Hotaru megtévesztően fiús külsejű lányzó (úgy tűnik ez a trap karakterek szezonja lesz xD). Egy nap, mikor új apartmanba költözik, összeakadt a hostkén dolgozó, titokzatos Matsuoka Masamunéval, valamint annak ero mangakaként dolgozó barátjával. A két fiú mellett ismerkedik meg az airsofttal, mint sporttal valamint együtt neveznek egy jó hírű bajnokságra is, miközben pedig tényleg csapattá és igazi barátokká válnak.  

Nagyon pofás kis első rész volt ez szerintem. Hotaru elképesztően cool hősnő, az az epic leszerelés az elején, ahogy megmentette zaklatott a srácot tízpontos volt, és Masamunéval szemben is igencsak megállta a helyét, na meg persze trap karakter, szóval a szívem az övé.  De Masamune is nagy arc, annyira bírom, ahogy adja a fejét, de közben meg nagyon is komoly a maga módján és a mangaka uraság is megéri a pénzét első benyomásra. Az animáció szerintem tök jól nézett ki, a hangulata is megvolt, szóval jöhet a folytatás.

Seiyuukről pár szót. Komatsu Mikakonak rohadt jól állnak a trap karakterek, már az Oregairban is nagyon tetszett Totsukaként, és itt is remekül adta Hotarut (aki engem sokban emlékeztet főleg mentalitásban az OHSHC hőnőjére Haruhira, aki a mai napig az egyik legkedvesebb női karakterem),  Maeno Tomoaki búgása pedig megunhatatlan. Na meg természetesen Tsugu, a drága kis Tsugu, végre egy olyan sorozatban, ami engem is érdekel. Úgy örülök neki. Az op-ed páros teljesen rendben van, baromi jól hangzanak, és látványra is nagyon ott van mind a kettő.

 Akagami no Shirayukihime

Az Akatsuki no Yona után ismét egy fantasy - shoujo mangához nyúltak, ám ezúttal nem a Pierrot, hanem a BONES stúdió. Ők készítették többek között az Ouran High School Host Club anime változatát, ami azóta is ikonikus a rajongók között, szóval lehet azt mondani, hogy van jártasságuk a shoujok világában, meg különben is. A BONES az egyik kedvenc stúdióm, mert amihez ők hozzányúlnak, az csak jó lehet.

Történetünk főhőse Shirayuki, egy lány égő vörös hajjal, és vonzó természettel. Annyira igaz ez, hogy az ország egyik hercege az ágyasává akarja tenni, ám leányzónk többet akar az élettől, mint kiszolgálni egy kényes urat, így megszökik és vándorlása közben találkozik a szomszéd ország hercegével Zennel, valamint annak két szolgájával. A két fiatal között rokonszenv ébred, majd sorsuk is összefonódik, miközben Shirayuki a helyét keresi az életben.

A mangáját már egy ideje olvasgatom és egész tetszik. Persze ez tipikusan az a sorozat, ami animében néz ki jól, ha jó kezekbe kerül, hiszen a világhoz sokat hozzá tud tenni egy kiváló hangulat, azonban önmagában a manga is megállja a helyét. A karakterek nagy része vagy szimpatikus, vagy fejlődik, nem eredendően gonoszak, a főhősnő Yonához hasonlóan egy talpraesett, melegszívű lány, akit mindkét nem képviselői könnyen megkedvelhetnek és a románcunk Zennel nagyon édes. Nem túl gyors tempójú, de határozottan haladós kapcsolattal vannak megáldva.

Az animeadapt esetében el kell mondanom, hogy így képzelek el egy normális, igényes adaptációt, ahogy itt letették. Úgy örülök, hogy nem maradtunk remek fantasy shoujo nélkül, bár ez nekem nem akkora szerelem, mint a Yona, de közel hasonlóan jó színvonalú, szóval alig várom a további részeket. A seiyuu stáb fantasztikus, Hayami Saori, Ohsaka Ryouta, Umehara Yuuichirou, Ishida Akira, Fukuyama Jun, Toyonaga Toshiyuki, és még sokan mások járulnak hozzá a sorozathoz a fantasztikus játékukkal. Romantika és fantasy rajongóknak mindenképpen kötelező darab a nyárra.

Rokka no Yuusha

A Földet romba döntő ősgonosz alakja nem ismeretlen a művészi alkotásokban, és mi lehetne jobb kiinduló pontja egy fantasy sorozatnak. A világban régen eljött a Démonok Istene, aki ördögeinek segítségéve nyomorúságot hozott, és halált, de egy fiatal hősnő visszaszorította őt, ám megölni nem tudta. Éppen ezért időről időre felébred álmából, de mikor ez megtörténik feltűnik hat hős, a fiatal lány erejével, hogy megfékezze a tombolást, amit a Démonok Istene rendez.  Eme kis sorozat főhőse nem más, mint Adlet Mayer, aki magát a világ legerősebb emberének tartja és feltett szándéka, hogy kiválasszák a hat hős egyikének, innen indul a kaland, aminek természetesen nem egyedül válik a részesésévé.

Ez is egy jó hangulatú indításra sikeredett. Komolyan, ha fantasy, akkor ilyesmit várnék első körben, szerencsére egyre inkább olyan sorozatokhoz nyúlnak, (lásd még Akatsuki no Yona, Soredemo Sekai wa Utskushii, vagy a fentebb tárgyalt Vörös hajú Hófehérke), ami engem is érdekel, és nem csupán alibi a fantasy világ valami másra. A főhős ugyan nagyszájú, de szimpatikus alak, engem nagyon emlékeztet a Tales of Abbys sorozat főhősére Lukera, mind kinézetben mind mentalitásban, a mellé kapott hercegnő pedig igaz kis tűzről pattant leánykának tűnik, szóval első benyomás alapján mindkettejüket kedvelem és remélem a több szereplő is hasonlóan jópofa lesz. A felütés is különlegesre sikerült, hiszen egész érdekesen vegyítette a  Jean D'arc mítosz egyes elemeit középkori mondavilággal, a fantasyval és az indiános felhanggal, de ebben az esetben ez számomra nem hogy zavaró lenne, hanem pont, hogy érdeklődve várom, mit fog kezdeni vele a sorozat.

Jaj és a főszerepet ezúttal Saito Soma kapta meg, aminek örülök nagyon, tényleg egyre többet szerepel szezonban, mellett többek között a tündéri Hisaka Youko, Uchiyama Kouki, Suzumura Kenichi és még mások, szóval a seiyuu gárda is igencsak kedvemre való. :3

Makura no Danshi

Khm.... gondolom néhányan ismeritek az Otome Drama CD-ket, amelyek úgy épülnek fel, hogy van egy srác, egy valamilyen háttérsztorival, amit szépen el is mesél, miközben az éppen őt hallgatót próbálja a saját stílusában elbűvölni, így téve meg főhősnővé a fülhallgató másik oldalán lévő lányokat. Magam részéről nem igazán szeretem ezeket a CD-ket két okból, az egyik, hogy mint például a Tsukiuta ismertetőjénél kifejtettem a monológ CD-ket elunom nagyon gyorsan, számomra akkor élvezetes egy CD, ha több szereplő, interakció, párbeszédek, történet van, és sajnos vagy nem, de a monológ CD-k varázsa még a kedvenc seiyuu esetében is max. öt perc (igen, Tori-sanból ennyit bírok, másból ennyit sem >.< ). A másik oka, hogy egyszerűen .... nem tudom, én nem akarok főhősnő lenni, nem  tudom beleképzelni magam a helyébe. Ezért nem értem az otome játékok működését sem, azt akarják mondani, hogy az a lány én vagyok, de számomra soha nincs ilyen. Az ott egy lány, akinek max segítek összejönni álmai lovagjával, nem lesz velem egylényegű, legjobb esetben is mondjuk egy virtuális barát (de inkább az osztály hülye  libája, amilyen döntéseket hozhatok a nevében sokszor xD ). Pont mint a BL játékoknál, én nem vagyok része, csak olvasok egy interaktív regényt. Na ezért nem tudnak lekötni azt hiszem a háremanimék sem. Többek között ilyen otome CD-ként indult  a második szezonját élő Diabolik Lovers, vagy az Actors széria, és még sok másik.

De hogy mire fel volt ez a hosszas magyarázkodás részemről? Mert hogy kérem szépen kedvenc japán marketingzseni kollégáink úgy néz ki feltalálták az otome CD-k anime változatát. A párna pasik virtuálisan mellénk telepszenek, és édes semmiségeket súgnak öt percen keresztül a fülünkbe. Egyrészt szerencsére, csak öt perc, másrészt .... hát nem tudom, ha van mellé kép, talán nem csak Tori-sannal bírom ki az öt percet.  Leírás alapján legalábbis erről fog szólni  darab. A seiyuuk parádésak, Hanae Natsuki, Tori-san, Ume-chan, Hosoya-san, Murasa Ayumu és még további 8 férfi (az egyik körben ikrek vannak), különböző korúak és stílusúak, akik minket akarnak elcsábítani.

Ez a sorozat  csak július közepén fog indulni, kicsit később, mint maga a szezon, szóval már nem várom be, de az előrejelzések alapján öt perces epizódok lesznek, gondolom egy-egy rész egy - egy párna pasi átfogó történet nélkül. Meglátjuk, szezon végén el fogom mondani, ténylegesen mit gondolok róla.

Sore ga Seiyuu!

Szóval...khm..... ugye ezt nem nagyon kell magyaráznom, miért listás? xD  A Sore ga Seiyuu három fiatal hölgy életét követi nyomon, ahogy megpróbálnak befutott hangszínészek lenni. Az anime alapját képező manga különben egy DJ, amit Asano Masumi írt és Hata Kenjirou illusztrált. Nem sűrűn van rá példa, hogy DJ manga sorozat (ugye a DJ nem csak rajongói alkotás lehet, hanem hivatalos kiadvány is, befutott mangakáktól), animeadaptációt kapjon, de most mégis megtörtént. Bár  a cuki lányokon keresztül bemutatott történet inkább ígéri a kissé cukros, komédiás vonulatát a sorozatnak, mint azt, hogy mélységében, nem csak a pozitív, de negatív oldalát is bemutassa eme szakmának,  de arra, hogy egy seiyuu rajongó kicsit bepillanthasson megint ide, jó.

Az első, ami eszembe jut, hogy jéé, ez rendes, 20 perces részekkel bíró sorozat. Az első PV-k és egyéb infók alapján én meg voltam győződve róla, hogy rövidrészes lesz, ehhez képest nem. Na nem mintha bánnám végül is. A másik, hogy cukik a csajok, vidám és vicces, és aranyos, szóval nagyon is tetszik a dolog, azonban el bírtam volna benne viselni néhány szimpatikus, és jófej hímpéldányt is jelentősebb szerepben. Persze így sem rossz, na meg seiyuuk, ugye ahhoz meg tudjuk hogy állok, csak hát nőből vagyok és mint olyan, a férfikara a dolognak jobban megmozgat a valóságban meg jobban megmozgatna itt is. xD De az tényleg csak olyan, hogyan élvezném a sorozatot még jobban megállapítás, mert összességében, a maga keretein belül egész jól megmutatta, hogy egy újonc seiyuu első napjai milyenek lehetnek, hogy zajlik egy felvétel és mire kell figyelni a szövegkönyvben egy hangszínésznek. Remélem később még több szakmai tipp, trükk, fortély kerül szóba, mint például hogyan választanak ki valakit a szerepekre, hogy kell viselkedni egy seiyuunek a munkaadóival szemben, milyen felkészülést igényel egy-egy szerep, milyenek a közönségtalálkozók, milyen a színfalak mögötti hangulat és így tovább.

Joukamachi no Dandelion

Nos mi lenne, ha összekötnénk egy bizarr valóságshowt egy családregénnyel? Ez az anime. xD A Sakurada család gyermekei - mind a kilencen fiúk és leányok vegyesen - egy ország uralkodójának szeme fényei, szó szerint a kis hercegei és hercegnői, akiknek az életét minden állampolgár nyomon követheti. Na nem valami perverz vágytól hajtva, hanem azért, hogy el tudják dönteni, hogy ki a legalkalmasabb az uralkodói címre, és ki kövesse a drága papát a trónon. Szerencsére azért nem valami véres trónviszályról van szó, inkább mókás szituációk garmadáról, aminek bárki tanúja lehet, ha akar.

Tényleg egy jó hangulatú vígjáték első rész alapján. Mondjuk azt nem tudtam, hogy lesz benne némi természetfeletti szál is, de hát ezzel már csak úgy vagyok, hogyha nem viszik túlzásba, akkor elfér. Na meg igazából nálam a testvéres sztorik nagyon be szoktak találni, szeretem őket, és ez számomra mindig hálás téma. Kicsit tartottam tőle, hogy vagy túl komolykodják, vagy túlságosan is poénra veszik, és így pont nem a testvéri kötelék lesz a fő szála a történetnek, hanem csak a random vicceskedés, de úgy tűnik azért  a nevettetés mellett helyet fog kapni a testvérek közötti szeretetet és az egymás iránit ragaszkodás.

Million Doll

Nos, ha már szóba kerültek napjaink nagy kedvencei a valóságshowk, nézzük a 21. század többi nagy találmányát is, mint a blogok, és  az idol világ. Az idol világ nem először (és nem utoljára, tekintve, hogy ősszel érkezik egy újabb fiúidolos anime) került már itt szóba, viszont  a blogolás mint olyan most első alkalommal kerül itt terítékre, hiszen eme sorozatunk hősnője, a kissé magának való Suuko igazi sztárbloger és idolrajongó. Olyannyira, hogy a blogjának segítségével bárkit képes felfuttatni, lelkes követői azonnal lecsapnak minden ajánlatára. Ez alkalommal egy három tagú idolbandát kíván népszerűségre segíteni, de nem várt problémái adódnak ezzel, mikor egy hasonlóan elszánt, de másban érdekelt rajongófiúval kerül szembe.

Igazából annyira nagy idolrajongó nem vagyok, az UtaPrin és a SH-on kívül nem nagyon láttam ilyen műsort, hallomásból tudok az IdolMaster szériáról (annak a fiúkarát követem figyelemmel, mivel Shirai Yuusuke kapott benne szerepet), illetve a Love Live!, amit névről ismerek, és tudom, hogy hatalmas rajongótáborral rendelkezik. Ami miatt ebbe belekezdtem - lepődjetek meg - Ume-chan, hiszen a sorozat egyetlen jelentős férfikarakterének szerepét osztották rá (fura mód azt olvastam, hogy sokan támadták, hogy miért lesz benne pasi egyáltalán, én viszont örülök neki, amíg nem lehetséges szerelmi - hárem partnert és mindenféle női szenvedés tárgyát képezi)

Viszont az egész csak nyolc perc, ami ilyen témában bőven kevés. Itt nem lehet normálisan kibontani a motivációkat, a karaktereket. Vannak sorozatok, amik pár  percesként jól működnek (ugye tavaly ott volt az Orenchi no Furo Jijou vagy a Tonari no Seki - kun, mindkettő rövidként, csattanós poénokkal megállta a helyét), de egy ilyen történet, ahol a szereplőknek mélyítés kéne, és nem a helyzet vagy  jellemkomikumra mennek rá, ennyi nem elég. Egy szezonnal ezelőtt már ugyanez a koncepció  befürdött az Ameiro Cocoával, és bár ez hat egész perccel több, de a lényegen nem változtat. A grafika is elég filléres, ocsmány CGI-vel. Szegény fejem, ezért ne legyetek seiyuu bakák, mert rendszeresen megszívatjátok magatokat. xD Meglátjuk, bár én készülök a legrosszabbra.

És akkor a folytatások

Junjou Romantica 3

Nem hiszem, hogy sok BL rajongónak kell bemutatnom a következő történetet, hiszen máig az egyik legnépszerűbb fiúszerelem sztori. (Igen, itt legyen a figyelmeztetés annak, aki nem ismerné, hogy srácok szerelme), de gyorsan összefoglalom mivel is állunk szemben. Főhősünk Takahashi Misaki főiskolás és kényszerből a bátyja legjobb barátjához Usagi - sanhoz kellett költöznie. Usagi, aki korábban reménytelenül szerelmes volt Misaki bátyjába Takahiroba, sikeres író, rengeteg elismerést kapott, álnéven pedig BL regényeket publikál, viszont elég különc. Plüssmacikkal alszik, játékokat és egyéb fura dolgokat gyűjt, igazi művészlélek, elvont, képtelen vigyázni magára, így Misakira hárul a feladat, hogy gondoskodjon róla, minden értelemben. A fő páros mellet helyet kapott két mellékpáros is, ők az Egoist és Terrorist szál, Usagi exszeretője és gyerekkori barátja Kamijou Hiroki párra találása az Egoist vonal, még Hiro-san főnökének, Miyagi Yuunak bonyolult kapcsolata a volt sógorával a Terrorist vonal.  És most folytatódik a Romantica széria.

Mit mondjak, amivel nem haragítom magamra a BL fandom nagy részét? Nos azt hiszem, a finomkodás semmit nem ér, így mondom tisztán és világosan. Halálosan fáraszt ez a történet, mangában követgetem, de Misakitól már igencsak agybajt kapok. Rinyál, törvénytelenül hisztizik, ehhez képest egy nyafka és lüke shoujo hősnő észkombájn. Együtt vannak vagy öt éve a pasijával, mégis minden egyes szexre úgy kell rávenni, mintha még szűz lenne, képtelen beismerni, hogy szerelmes, egy ostoba buta tyúk szintjén van, és ha ez nem lenne elég, háremet tart, mert az összes pasi ráizgul. Végtelenített szappanopera, amiben Misakit becserkészi egy másik pali, Usagi féltékeny, az üresfejű hülyegyerek meg nem ért semmit. Nos ezek után talán érthető, miért állom nagyon nehezen. Az egyetlen reménysugár a mangában számomra az Egoist és Terrorist pár volt, különösen is az Egoist és Nowaki, aki egy tünemény, és nagyon cuki a kapcsolatuk Hiro-sannal. Érdekes látni, hogyan tud egy új szerelem egy régit sebhelyet meggyógyítani, még a Terrorist pár esetében a nagy korkülönbség és a családi viszonyok adnák a kapcsolat pikantériáját.

Meg különben is, Lenne ebben a mangában egy csomó érdekes téma. Mondom. Tisztázhatna Nakamura nagyasszony az Usagi x Hiro kapcsolatot, ugyanis Hirot tudjuk, de hogy Usaginak mit jelentett? Rájött valaha, hogy Hiroki milyen szerelmes volt belé? Érzett iránta valamit? Tényleg csak Takahiro helyettesítőjének kellett minden érzelem nélkül? Aztán, esetleg Misaki rájöhetne, hogy milyen kapcsolat fűzte össze rettegett irodalom professzorát és a párját. Ennek milyen következményei lennének a kapcsolatukra? Hogyan viselkednének ezek után egymással? És akkor ott a Terrorist vonal. Korkülönbség. Egy középiskolás - főiskolás fiú és egy egyetemi professzor. Más mentalitás, más világnézet, más élettapasztalatok. Kiaknázatlan lehetőségek tárháza. A rokoni kapcsolat. Mi lenne ha kiderülne, hogy Miyagi a volt felesége kisöccsével szűrte össze a levet? Hogyan reagálna a környezet? Mit hozna ez magával?  Egy csomó érdekes kérdés, lehetőség, de nem, ehelyett Misakinak új pasi kell és új szerelmi perpatvar. Zseniális. Mikor jöttek a tailerek, frissült a honlap, és bejelentették, hogy ugyan Sakurai Takahiro már nem vállal BL-t, de Misakit jófejségből viszi tovább,de mélyen kussoltak a két mellékpárról, nagyon sokáig meg voltam róla győződve, hogy kihagyják őket a buliból, és még most is bennem van az ideg emiatt, mert továbbra sincsenek sem a karakterek között a hivatalos oldalon, sem a sorozat seiyuu listájában, de az alapján, hogy benne vannak az opban kicsit reménykedni kezdtem, hogyha több nem is egy-egy rész jut nekik és nem csak a téli OVA miatt tették be őket, hogy nesztek örüljetek ti is.. Tudom, parás vagyok, de csak akkor nyugszom meg ez ügyben, ha szépen lemegy az évad és lesz benne legalább egy Egoist és egy Terrorist rész.


Gatchaman Crowds insight

A Gatchaman Crowds első évada 2013-ban futott, és nem volt minden előzmény nélküli, hiszen egy hatvanas évekbeli szérián alapszik, de persze önmagában is teljesen érthető, nem kell hozzá az eredeti sorozat ismerete. A történet szerint vannak az idegenek és az ellenük harcoló, notesszal felszerelkezett harcosok. Hozzájuk csatlakozik történetünk főhősnője, Hajime-chan. Hajime-chan egy különc lány, genki csaj a javából, aki kicsit kifordítottan látja a világot, meglepő dolgokat tesz és fura emberekkel is barátkozik, de általában a maga sajátos módján mindig helyesen következtet és helyesen cselekszik.  Az ő kalandjaikat követhettük nyomon két évvel ezelőtt,  és most itt a folytatás.

Az az igazság, hogy én ezt azért néztem meg nem olyan régen, mert a második évadban fontos szerepet kapott Umehara Yuuichirou, de meglehetősen élveztem. Hajime-chan karaktere igen megosztó, de számomra egy nagyon kedvelhető hősnőt köszönthetünk benne, nagyon bírtam a csajt és a stílusát, na meg a többi szereplőét is. Rui a legjobb crossdress karakter szerintem akivel eddig találkoztam és a csapat nagy része is egyéniség volt, szóval nem kérdés, hogy Ume-chanon kívül magáért a sorozatért is vártam a folytatást.


Durarara!

A téli szezonban már írtam róla, és ez pedig az ígért folytatás. Mivel az előző évad egy pofátlan félbehagyással ért véget, amit nem mondanék el, nehogy valaki spoilerbe fussont, ezért sokat nem akarok és tudok róla írni, azon kívül, hogy elindult.