Téli szezon - start

Binan Koukou Chikyuu Bouei Bu Love!

Sailor Moon rajongók és mahou shoujo fanok, itt az ideje, hogy kicsit más szemüvegen keresztül nézzük meg a kedvenc sorozatainkat. Japán egy tisztes középiskolájában a Föld védelmezői vagyunk névben, de egyébként nem csinálunk semmit klub négy férfitagja Yufuin En, Kinugawa Atsuhsi, Naruka Io és Zaou Ryuu és a hozzájuk csapódó gólya Hakone Yumoto egy rózsaszín vombat vezetésével veszik fel a harcot az emberek életére törő gonosz erők és élelmiszerek  ellen a szerelem és szeretet erejével, miközben csodás (és kellően meztelenkedő) átváltozásokkal boldogítják a sorozat hölgynézőit. 

Írtam, hogy ez az egyik, amit idénre nagyon várok, főleg a rendező, Takematsu Shinji miatt,  és teljesen bejött, még úgy is, hogy a kis szöszke kölök néha  rendesen túl tudja pörögni a dolgokat, de a másik négy srác, különösen Yufuin megéri a pénzét, nekem már most ő a kedvencem ezzel a lezser, kit érdekel, csinálom, ha akarom jellemével.  Igaz, hogy nem kacarásztam végig hangosan a részt, ám voltak aranyos poénok benne (OMG ez a ruha nem jön le, áh, szóval most jön az a rész, hogy kínos mondatokat kell mondanunk, hogy előjöjjön az erőnk, az meg LOL, hogy a három komolyabb srác is tök ilyen mi ez a maskara tekintettel nézte a ruhákat,  Ryuu meg hűha, kakkoi pillantással mérte végig magát, és aztán még meg is állapította pink szegélyű ruhácskáról, hogy jobban mutat, mint amire számított - sőt maga Ryuu karaktere is aranyos, hogy ő a fő szoknyavadász a rózsaszín, hajráfos stílusával xD), ráadásul ez még csak az első rész volt, ami pusztán felfestette az alapot.

A random erők poénok voltak,  pont azért, mert tényleg semmi értelmük nem volt, az meg, hogy egy kaja ellen vívtak vérre menő csatát kész. 

Mondom a seiyuuket is, igaz, hogy csak egyrészes karakterként, de volt benne Ishida Akira (köszi Takematsu sensei, akármivel is vetted rá a szereplésre), és Umehara Yuuichirou is megmutathatta, hogy bőven van változatosság a hangjában egy Wakasától teljesen eltérő szereppel. A többiek is remekek voltak (a két újfiúnak külön gratula, mert alig lehet észrevenni, hogy szinte teljesen kezdők). Mindent összevetve várom a továbbiakat. 

Yuri Kuma Arashi 

Régen tudjuk, hogy az üstökösök képesek akár végzetes károkat is okozni a világunkban, nos ez a történet ezt az elemet használta fel. Egy nap a Kumaria üstökös felrobbant, darabkái szétszóródtak a Földön és a medvékből emberhúsra éhes szörnyetegeket  csináltak. Hogy az emberek megvédjék magukat, falakat húztak, ám a veszély nem múlt el, folyamatosan küzdeniük kell a medvék ellen,  miközben próbálják élni az életüket.

Nincs ez másképp az Arashigaoka Akadémián sem, ahol a tanulók okosodnak, barátkoznak, vagy épp szerelembe esnek, mint ahogy ez történt Tsubaki Kurehával és Izumiko Sumikával. Ám nem sejthetik, hogy két medve, Yurishiro Ginko és Yurigasaki Lulu bejutott közéjük, ami az ő életükre is visszafordíthatatlan hatással lesz.

Ikuhara Kunihiko új munkája a sorozat, aki többek között olyan animéken dolgozott, mint a Sailor Moon, a Mawaru Penguindrum vagy a Shoujo Kakumei Utena, szóval  simán rá kell cuppanni, arról nem is beszélve, hogy az első rész már megmutatta, hogy a yuri nem csak a címében van benne. Bár szerintem annyira nem kezdett erősen, mint annak idején a Mawaru Penguindrum, de ez még csak a felvezetés rész volt, szóval sok minden nem veszett el Mohácsnál. Bár ha csak fele olyan jó lesz , mint a Mawaru Penguindrum,  akkor is a szezon egyik legjobbja címre esélyes. És a három Life fiú már most fergeteges, imádtam őket: Life Sexy, Suwabe Junichival, Life Cool Saiga Mitsukival és Life Beauty Yamamoto Kazutomival, halálos trió.

Death Parade

Egy titokzatos bár, ahol egyszerre csak két vendég tartózkodhat. A kezdetben mit sem sejtő iszogatók, akik nem is igazán emlékeznek hogy kerültek oda kénytelenek egy életre-halálra menő játékot játszani egymással, amit nem más felügyel, mint a bár titokzatos csaposa és meglehetősen csinos segítsége. A játék pedig előhozz a játékosokból mindent, az életük szépen lassan feltárul a szemünk előtt, miközben a tét nem kisebb, mint az, hogy emberek tudnak - e maradni.

Az anime előzménye a Death Billiards című OVA, amely annak idején egy pályamű volt, és most itt a belőle készült sorozat. Az OVA elég aljas módon zárt, és a nézők sokáig találgathattak, hogy mi mit jelent benne, nem volt ez másképp a sorozat első részével sem, hiszen rengeteg kérdést vetett fel mindamellett, hogy azért adott némi támpontot az OVA végével kapcsolatban is. Nos remélem előbb-utóbb azért megmagyarázzák a világot, annak a szabályait, mi és hogyan működik, mit jelent, mert szerencsére úgy néz ki, hogy az estek mellett lesz egy összefüggő háttérsztori is, ami során kibontakozhatnak a viszonyok illetve a szerepek, megspékelve ezt egy kiváló, MadHause-hoz méltó kivitelezéssel.  Ezen kívül a szezon egyik legjobb openingjét szállított a sorozat, bár az anime eléggé mélylélektani, kicsit sötétebb hangulatú és témájú sorozat, az op ezzel szemben nagyon fun és nagyon ötletes, Maeno Tomoaki pedig valami fantasztikus a csapos szerepében, mintha csak rászabták volna. 

Kamisama Hajimemashita 2

Momozono Nanami egy teljesen átlagos iskolás lány volt egészen addig, még az utcára nem került az apja adóssága miatt, meg nem mentett egy Mikage névre hallgató Istent, aki amolyan iskolás Istennőként be nem protezsálta a korábbi szentélyébe és nem találkozott a rókadémon Tomoéval. Onnantól borult minden és Nanaminak a saját élete, és az iskolai teendői mellé az istennői feladatok is nyakába szakadtak, nem beszélve az örökké morgó, mindig kötekedő, de alapvetően jó indulatú és roppant imádnivaló, ám a múltjában komoly sebeket szerző Tomoéról és az egyéb fantasztikus lényekről. 

Elég népszerű shoujo manga adaptációja az anime, és nem véletlen a rajongás, hiszen egy tündéri, könnyed románc, sok nevetéssel, némi drámával, tüneményes karakterekkel, olyan igazi feel good sorozat. És most három évvel az első évad után itt a folytatás, ami azonnal felveszi a megszakadt fonalat, mikor Nanamiék életébe beszáguld Mikage jóbarátja, a szélisten Otohiko, új feladatot ad hősnőnknek és vele együtt egy új szereplőt. Minden a régi, szóval az első rész instant szerelem, és tuti nézős. Az Akatsuki no Yona mellett, és a Soredemo Sekai wa Utsukushii után végre ismét egy olyan shoujo került a képernyőre, amit csont nélkül tudok élvezni. 

A seiyuu stáb is maradt szerencsére, így Tomoe továbbra is a simogató hangú Tachibana Shinnosuke, Nanami hangját a bájos Mimori Suzuko adja, de a stábot erősíti továbbra is Kishio Daisuke, Okamoto Nobuhiko, Ishida Akira, Takahashi Hiroki, vagy Suwabe Junichi, valamint  vannak és lesznek ám új belépőink is, többek között Yamashita Daiki, Hatano Wataru, Hirakawa Daisuke és Shimono Hiro. Szóval nívós gárda állt ismét össze a szórakoztatásunkra, de említést érdemel a nagyon Kamisamás zenei világ és az igazán aranyos grafika is.

Tokyo Ghoul 2

Egy világban, amely más, mint a mienk úgynevezett Ghoulok élnek, akik csak az emberhúst képesek megenni. Minden más ennivaló, a legfinomabb falatok is csak undort váltanak ki belőlük, így ha túl akarják élni, ölniük kell. Az emberek persze felveszik a harcot ellenük, de a Ghoulok nem adják olcsón a bőrük. Ken Kaneki viszont csak annyit tud erről, amennyit egy átlag egyetemista, nem is akar mélyebben belekeveredni, ő csak tanulni szeretne, együtt lógni a legjobb barátjával, Hidével és szerelmes akar lenni. Egy kávézóban, amelynek rendszeres vendége felfedez egy nagyon csinos lányt, és úgy tűnik, hogy a vonzalma viszonzásra is lel, ám nem úgy, ahogy Kaneki reméli, hiszen Rise-san Ghoul, méghozzá vérszomjas fajta. Azonban egy szerencsétlen baleset miatt Kaneki elfogyasztásának terve kútba esik, helyette a fiú szervdonora lesz, hogy meg tudják menteni az életét. Csakhogy ez nem várt következményekkel jár, Kanekiben feltámadnak a Ghoul ösztönök, félútra kerül az emberek és a Ghoulok közé. Innen pedig nincs visszaút, ám pont ezért Kaneki gyorsan megtanulja, hogy az emberek és Ghoulok között nincs is olyan mély szakadék, hiszen mind a két oldal érvei és okai érthetők, az egyik fél pusztán élni akar, a másik fél pedig nem akarja elveszíteni a számára fontos személyeket, de ugyanúgy vannak közöttük jók és rosszak, ugyanúgy tudnak törődni, szeretni, gyűlölni, fájni.

Egy szezon kihagyás után visszatér a képernyőkre a Tokyo Ghoul, hogy tovább szője Kanekiék történetét, ám ezúttal nem a manga nyomán, hanem egy teljesen anime original szálon. Bár  a sztorit maga a mangaka írta, teljesen más irányba indul, mint az eredeti mű, kérdés, hogy mit akarnak kihozni belőle, hiszen a kezdés logikátlannak tűnik az első évad fináléja után. Az első évad vegyes érzelmeket váltott ki, a mangaolvasók többsége csalódott, de a hozzám hasonló anime only nézők is érezhették, hogy vannak benne felemás dolgok. Magam el sem akartam kezdeni, de aztán csak felvettem a fonalat, így most a második évad is listás lett. Minden esetre kíváncsian várom, hogy a teljesen más szemszög mit fog jelenteni az anime történetében.  Arra mindenesetre most nem lehet panasz, hogy Kaneki nem elég badass, hiszen Jasonnek hála alaposan kikupálódhatott.  

Durarara x2 Shou

Iskolás istennőnkhöz hasonlóan szintén hosszabb szünet után térnek vissza Ikebukorói hőseink a képernyőkre. Az első évad 2010-ben ment le, azóta viszont szünetelt, de csak az anime formátum, a  Narita Ryohgo által írt Light Novel szépen gyarapodott, olyannyira, hogy ez a sorozat csak az első az még idén és jövőre érkező folytatások sorában, így a Durarara 2016-ig szinte folyamatosan műsoron marad. 

Ryuugamine Mikado egy fiatal vidéki fiú, tanulmányai miatt Tokióba költözik, ahol ismét találkozik gyermekkori jóbarátjával Kida Masaomival. Persze Tokió egészen más, mint a korábbi álmos kisváros, tele van rejtélyekkel, legendákkal, mint a fej nélküli motorosnő és olyan bandákkal, mint a Dollars. Persze ez még csak a felszín, hiszen rengeteg különc figura népesíti be Ikeburot, akikkel szépen lassan megismerkedhetünk. 

Az első évad zseniális volt, teljes káoszból indultunk, de a végére azért szépen összeállt, hogy ki kicsoda és mit művel. Remekül felépített szereplőgárda és érdekes történet bontakozott ki, a második évad pedig majdnem ugyanott folytatódik, ahol az első abbamaradt. Fél évvel a finálé után mindenki éli  a maga életét, és intézi az ügyeit, régi hőseink mellé pedig néhány új arc is feltűnik, miközben Shizu - chan és Izaya is folytathatja pusztító háborúját egymás és az italautomaták ellen. xD

Shounen Hollywood: Holly Stage for 50

Szintén egy szezon kihagyás után visszatértek az idolfiúk is, hogy meghódítsák a világot jelentő deszkákat. 

Az első évad tempójához hasonlót diktált ez bevezető rész is, tehát nem sok minden történt, a fiúk gyakoroltak, filozofáltak, Tesshi beszerzett két segítőt, és felléptek, de ennek a hangulata most tetszett nekem. Igazából úgy gondolom, végül is megérte az első évadbeli patópálság, mert ugyan ott lassan bontakoztak ki az események, de ennek köszönhetően mostanra a fiúk azért láthatóan eljutottak valahonnan valahova mind karrier, mind az egymással való kapcsolatuk szempontjából, végre tényleg csapatnak és barátoknak érződtek, nem pedig egy halom, véletlenül egy helyen tartozkodó tinihordának. xD 

Az előzetes (meg az op) alapján pedig egy kicsit talán jobban megismerjük az előző bandát, én őket az első évadból hiányoltam (és nem csak Tori-san miatt),  hátha itt jobban bemutatkoznak, és megtudjuk mi történt velük még együtt voltak, ezáltal pedig az igazgató ragaszkodását is megérthetjük a csapathoz. 

Kuroko no Basuke 3

Ez a szezon a folytatásoké, hiszen a fent említett sorozatok mellett a kosaras srácok is visszatértek közénk. 

Ha még emlékszünk rá (ha nem, akkor a rész elején egy interjú keretében úgyis felidézik xD), a téli kupa közepén járunk, Kurokoék bejutottak az elődöntőbe, ám Kagami és Tatsuya kapcsolatának rendezése még hátra van, ahogy az is, hogy kiderüljön, ki lesz Kurokoék ellenfele, és bizony korántsem biztos, hogy Kiséék továbbjutnak, mert egy elég félelmetes ellenféllel kell szembenézniük. Haizawa - kun nem ismeretlen a Csodák Generációjának tagjai előtt, így tudják, hogy nem csak a kosártudásától kell tartaniuk, hanem az agresszív jellemétől is. 

Nehéz helyzetben vagyok ezzel a sorozattal. Az aktuális szezonértékelőmben elmondtam, hogy a második évad jóval gyengébben muzsikált számomra, mint a nagyon erősen kezdő első évad, azóta pedig a mangát is elolvastam és bizony nem javul sokat a helyzet, azokon a területeken, amiket kifogásoltam, sőt.... Kérdés, hogy az anime ezzel mit kezd, ha letörik a manga vadhajtásait, és mondjuk 39 rész alatt ügyesen lezárják, (a 25-tel is kiegyeznék, mert az egy remek tempó lenne, de erre nem sok esélyt látok) hogy  legalább pörgős és látványos legyen, akkor azt mondom, hogy amit lehetett kihoztak belőle. De ha két évadra bontják 50 részben a manga minden egyes képkocáinak adaptálásával, akkor nagyon össze fogjuk akasztani a bajszot egymással.

Egyelőre a kezdés tetszett, az eleje most belefért, ügyesen megoldották az interjús visszaemlékezést. Koganei cuki volt, ahogy beállt tolmácsolni, Izuki végre viccelt, és szegény Kuroko majdnem kimaradt. xD De a következő rész lesz inkább a mérvadó, hiszen onnan lehet jobban látni, mennyire akarnak hűek maradni a mangához.  Az op továbbra is Granrodeo, dallamos, azonban első hallásra talán tényleg ez a leggyengébb az eddigi opok közül. Ez endinggel még barátkozunk, azért a második etapra várnék egy kis OLDCODEX-et.