Titkos projekt

Az az igazság, hogy én vagy két hete titkos várószobás voltam egy újabb műgyanta szépséggel, de olyannyira, hogy még az itthon levők előtt is titok volt, mivel rosszban sántikáltam. Főleg Akira - kun előtt volt hétpecsétes, aminek meg van az oka, tekintve, hogy a titkos projektnek semmi köze nem volt Kouhoz.  

A: Hikari - san nézze csak mit találtam itt a küszöbön? Nekünk van címezve. De vajon mi lehet ez?

H: Ó ajándék, de kedves, szeretem a meglepetéseket. Akira - kun bontsuk ki akkor végre, furdal a kíváncsiság mi lehet ez.

A: Igenis asszonyom, kívánsága számomra parancs.

H: Hmm... könyvet kéne kiadnom, hogyan idomítsunk magunknak kezes rabszolgát címmel. Tuti meggazdagodnék belőle.
A: Hikari - san

A: Mi a csuda... Azt hiszem káprázik a szemem, ez nem lehet ő....

Chenz Úr: De jót aludtam, bár kissé el vagyok gémberedve. Á Aki, régen találkoztunk. Hogy vagy mindig?

A: Én..... izé..... jól..., azt hiszem.... csak nem értem.... Mi ez az egész?...  

H: Te jó ég, milyen kis tüneményes tapsihapsi. Ismeritek egymást?

A: Igen......

C: Ó egy bájos kishölgy. Nagyon örvendek a szerencsémnek, mostantól együtt fogunk lakni, szóval legyünk jó barátok.

H: Ó persze, de ha még egyszer megpróbál elkalandozni a kezed rossz irányba pörköltet csinálok belőled.

A: Chenz úr! Magyarázatot követelek végre. Hol vannak a többiek, miért egyedül jöttél ide?

C: Te nem is tudod? Mától én is itt fogok élni veletek. Kedves tulajotok volt szíves befogadni egy árva nyuszit.

A: Hogyhogy?
C: A részleteket ne tőlem kérdezd, az illetékes személy épp itt kattog azzal az izével a kezében.

A: Nos akkor Chenz Úr Isten hozott szerény hajlékunkban. Michi, azt hiszem nekünk kettőnknek beszélnünk kell egymással. Négyszemközt és hosszan.

Én: Igenis, Akira - kun

Így alakult, hogy Chenz úrral immár három főre bővültünk és hogy Akira - kun, aki azonnal pártfogásába vette a nyuszinkat, valamint őrzi és védi Hi-chan erényeit, azóta szóba sem áll velem.