Karakterlapok

Az itthon lévő és tervezett babákról ejtenék néhány szót az alábbiakban. Ide fog kerülni Izaya - kun is, akit igazából nem akarok megtestesíteni, annak ellenére, hogy komoly szerepe lesz a srácok életében. Pontosabban még nem találtam meg a megfelelő jelöltet rá, de lehet egyszer majd haza akar jönni.  Később még, ahogy alakul a kiscsalád, kiegészítem egy két infóval is.

Nézzük először az itthon lévőket. 

Név: Akira Cortelli
Modell: Custom House Little Junior Mars
Bőrszín: Normal Skin
Érkezés dátuma: 2010. 07. 18.

A karakter:

Faj/Rassz: ember
Testmagasság: 135 cm (35 cm)


Személyiség: Akira egy kicsit túl komoly a korához képest, nehezen tud bizalmasabb viszonyt kialakítani, de akinek egyszer sikerül áttörni a védőfalait, ahhoz nagyon ragaszkodik. Zárkózott, nagyon kevesen láthatnak bele a legbensőbb gondolataiban, érzéseibe. Nagyon szereti az édesapját és a családját.. Szereti megfigyelni az embereket, az a típus, aki kiül egy nyugodt helyre és azt tanulmányozza, hogy a körülötte lévők mit csinálnak, hogyan reagálnak egyes helyzetekre. Különös vonása, hogy érzékeli a természetfeletti erőket, de ezt a családján kívül senki nem tudja.

Sokat segít neki az emberek felé nyitásban, mikor egy közeli barátja Izaya – kun felkéri, hogy szárnyait bontogató együttesének dalszövegeket írjon, de az igazi támasz Kousuke a fehérelfek harmadik hercege lesz, aki iránt jóval többet érez, mint pusztán barátságot.


Szereti: A zajt és a csendet, a társaságot és a magányt, az erdőket és a városokat, mindegyikben talál magának örömet, amikor épp ahhoz van hangulata. Oda van a viharokért, ami másokat megrémíti, őt valamiért megnyugtatja. Szereti a művészeteket, annak minden ágát, amiben meglátja a szemének szépet. Nagyon szeret tanulni, hatalmas a tudásszomja.


Nem szereti: Hogy nem tud szépen rajzolni, pedig nagyon szeretne, egyébként más nem nagyon van, haragot sem tud sokáig tartani, könnyen megbocsát, de az elvesztett bizalmát nehéz visszaszerezni.


Hobbik: Színészet, kirándulás, városnézés, a világ kincseinek felfedezése olvasás, és a zene, idővel a vers – és dalszövegírás


Háttértörténet: A kicsi fiú félig japán, az édesanyja származott a Szigetországból. Az édesapja, Fabio Cortelli, aki egy tehetős olasz család sarja, kiutazott Japánba és ott egy hosszabb viszonyt kezdett Akira édesanyjával. Először csak egy könnyed románcnak indult, de a férfi idővel talán kicsit bele is szeretett a nőbe. Aztán mikor kiderült, hogy a hölgy áldott állapotban van, kész volt felelősséget vállalni a gyermekéért, sőt örült neki, ő ragaszkodott ahhoz, hogy tartsák meg a babát. Az édesanyját nem tette túl boldoggá a tény, hogy gyermeke lesz. Nem volt rossz ember, egyszerűen az anyaságot nem neki találták ki,épp ezért mondott le Akiról a születése után, nem sokkal. Természetesen ezek után az édesapja kérés nélkül magához vette.
Innen ered a zárkózottsága egyszerűen még nem érti, hogy az anyját miért csak évente egy-két alkalommal látta. Az nőre, aki világra hozta nem gondol utálattal, de képtelen anyának szólítani és annak tekinti a hölgyet. Ugyanakkor a japán kultúrát szívesen megismerte és meg is szerette, édesapjával gyakran látogatnak el az anyai nagyszülőkhöz a Szigetországba. Ezen alkalmakkor igyekszik még inkább elmélyíteni a tudását, az olaszt és a japánt is folyékonyan beszéli. Színész szeretne lenni, azon belül is vonzza nagyon a seiyuu szakma, az iskolában tagja az amatőr színjátszó csoportnak is.

Név: Hikari 

Modell: Dikadoll Maria

Bőrszín: Normál Yellow

Érkezés dátuma: 2012. 03. 06. (a feje, teste még beszerzés alatt, remélhetőleg őszre már itt lesz)

Életkor: 20 lesz (legalábbis ezt mondja, valójában 200 éven jócskán túl van, habár ezt senki meg nem mondaná)
Faj/Rassz: démon

Testmagasság: 150 centi (44 centi lesz, ha meglesz a teste)

A karakter

Személyiség: Hölgyem Kousuke legjobb barátja, így kerül kapcsolatba Akival is. Alapvetően egy nagyon csajos, édes, aranyos lányka, aki imádja a fodros ruhákat, de ki tudja engedni a karmait is, ha arra van kényszerítve. Hikari – chan ugyan „csak” egy közrendű, neve sincs csapat egyik leszármazottja, de az ereje vetekszik némely nagyvezérével, ha egy kicsit is ambiciózusabb lenne, könnyen felverekedhetné magát közéjük. Ezen kívül remekül bánik az íjjal, amit egyszer célba vesz, az nem menekül előle. A közös benne és Kouban, hogy mindketten elutasítják a saját világukat, megvetik az árulást, a mészárlást, és az érzelemmentes életet, amennyire lehet igyekeznek menekülni a sötétség elől. Egyébként vidám, pimasz, vagány csitri, akinek jól áll, hogy mindig valami huncutságon töri a fejét, de van komoly oldala is,amit már akkor megmutatott, mikor Kout kellett támogatni az első ember párja halálakor. Végtelenül információéhes, ami főleg az embereket érinti és ha épp nincs jobb dolga, mindig közöttük lófrál. 

Szereti: A napsütést, a nevetést, a jókedvet, az embereket, Kouskukét.

Nem szereti: Az ármánykodást, a gonoszságot, a szándékos kegyetlenkedést, a pesszimizmust. 

Hobbik: Íjászat, kézimunka, lakberendezés, az emberek, Kou istápolása

Háttértörténet: Egy borús téli napon született. Az édesanyja hirtelen összeesett Kousukék felségterületén, a herceg talált a vajúdó asszonyra, és mentette meg az életét. Segített a szülésnél,  aztán kishúgaként óvta a fiatal leányzót. Ez vezetett ahhoz, hogy a démonok körében különlegesnek számító kapcsolat alakult ki közöttük, hiszen általában a démoni lények nem ápolnak szoros viszonyt senkivel sem, igazi magányos farkasok, akik csak azért találkoznak néha, hogy fenntartsák társadalmuk működését. A démonok nem szorulnak egymás támogatására, mint az emberek, akiknek szükségük van társaikra, akiknek a magány az egyik legrémisztőbb állapot. Náluk szinte csak és kizárólag érdekkapcsolatok vannak, ami egy – egy faj fennmaradását, magasabbra emelkedését szolgálja. Ezenkívül a nemzettségek állandóan rivalizálnak egymással, mindegyik klán a többiek feletti uralmat akarja megszerezni és ehhez bármilyen eszközt bevetnek. Kemény és kegyetlen világ, tele árulással. Egy – egy klánon belül sem jobb a helyzet, némelyek egészen új szintre emelték a cél szentesíti az eszközt kezdetű népi bölcsességet, hiszen ahhoz, hogy a többi klán feletti diadalt megszerezzék, a legerősebb családból választanak maguknak uralkodót. Ők ketten tehát egymás családjává lettek abban a közegben, ahol az ilyen szentimentális érzelmeket a gyengeség jelének látták.

 És most lássuk a tervben lévő Kousukét. Esetében minden paraméter még viszonylagos, hiszen ő még mindig csak tervben van. 

 

A kép és a baba tulajdonosa: Schigera

http://fc02.deviantart.net/fs50/f/2009/313/9/e/peacock_by_schigera.jpg

Név: Kousuke

Modell: Resinsoul Song

Bőrszín: Normal Skin
Érkezés dátuma: ?

A karakter

  

Életkor: már nem is tartja számon
Faj/Rassz: fehérelf

Személyiség: Kou - népére nem jellemző módon - egy kedves személy, de élete során érte egy nagy veszteség ezért óvatos a kapcsolataiban, az embereket meg nagyívben kerüli. Nyugodt, megfontolt, bátor, önzetlen, de nem naiv, tudja, hol van az a határ, amit a saját biztonsága érdekében meg kell húznia. Ravasz és kitartó, ami jól jött a családjával való együttélés során, hiszen meg kellett védeni magát velük szemben. Ő sem szereti a saját társadalmát, ezért ugyan, mint herceg a kötelességeit teljesíti, de egy csöppet sem tölt több időt a családja körében, mint amennyit muszáj. Kiváló harcos, kitűnő kardforgató, és bár nem kenyere az ölés, de ha kell nem riad vissza tőle. Néha maga is elborzad, hogy milyen szörnyeteg válhatott volna be, ha nem találkozik időben sorsa megváltoztatójával. Szeret szeretni.

Szereti: A nyugalmat, a csendet, a telet, Akit és Hikari - chant

Nem szereti: A démonok világát, és a saját démoni énjét.

Hobbik: Nem nagyon van neki, igazából azt sem tudta sokáig ez mit jelent. Talán a kardforgatás művészetének elsajátítása számít annak, noha abba nem kedvtelésből kezdett bele. 

Háttértörténet: Kousuke a fehérelf királyi család harmadik fiaként látta meg a napvilágot sok száz évvel ezelőtt. Két bátyjajával nem túl fényes a viszonya tekintve, hogy idősebb fivére szintén királyi terveket dédelget,  ő is legalább olyan kérlelhetetlenül keresztül gázol bárkin, mint ahogy az apja tette annak idején, akár a saját szüleit vagy testvéreit is hajlandó lenne hátbaszúrni, ha az érdeke úgy kívánná. Azt hiszi nem különb a másik bátyja sem, azonban mint később kiderül a látszat néha csal. Ebben a közegben nőtt fel, egy ideig nem is kételkedett nézeteik helyességében, noha nem érezte ott jól magát. Az embereket mélyen lenézte, ahogy mindenki más is körülötte, azonban egy találkozás megváltoztatta az életét. Shizuka is látta a démonokat, így Kousukét is, azonban kapcsolatuk nem indult túl jól. Shizu egy melegszívű, ragyogó, nyitott és közvetlen teremtés volt, senkihez sem volt egy rossz szava sem mindenki szerette, Kout viszont mérhetetlenül idegesítette, sokáig a legmélyebb utálattal viseltetett iránta és ezt nem győzte kifejezésre juttatni, azonban a fiú furcsa módon, minden sértése, kegyetlensége dacára a közelében maradt. Csak idő kérdése volt, hogy beleszeressen és közös jövőről kezdjen álmodni. Megértette, mennyire szörnyű világban cseperedett fel, Shizu mellett emberré vált, hátat fordított mindennek, ami valaha az apja palotájához kötötte, ezzel viszont kivívta a családja haragját. Ő lett a fekete bárány, akibe nem volt bűn bele rúgni - sokszor szó szerint, egy - egy hazalátogatás után Shizu napokig ápolta a sebeit. Aztán minden jónak vége szakadt, hiszen Shizu meghalt, nagyon rövid idő alatt vitte el egy betegség, Kou pedig összetört, magába zárkózott, csak Hikarit tűrte el maga mellett. Alkalmi viszonyokba bonyolódott, nem érdekelte semmi és senki, beletemetkezett a bánatba, és elfejeltette a szép emlékeket, hogy mit kapott Shizutól. Ennek a semmiben való lebegésnek vetett aztán véget az Akirával való találkozás. 

 

Mivel Izaya - kunnak még nem találtam megfelelő testet, ezért megmutatom, hogyan él a fejembem. Ő a Gazette nevű együttes gitárosa Aoi, valahogy így képzelem el az én nagyszájú fenegyerekem. ^^

Név: Motoki Izaya 

Modell: nos .... nincs

A karakter

  

Életkor: 18, mikor megismerjük
Faj/Rassz: ember

Személyiség: Izaya - kun világ életében lázadó volt és a maga feje után ment. Már viszonylag korán eldöntötte, hogy zenész akar lenni, és nem is tétovázott, megalapította a zenekarát, ami The Fragrance of Roses nevet kapta. Szereti az életet, élvezi is, de csak okosan, soha nem lépne át egy bizonyos határt, noha feszegetni feszegeti. Nagyszájú, pimasz, ami a szívén az a száján, nem szereti a köntörfalazást és meglehetősen önfejű, nehéz vele bánni, minden szülő rémálma. Ugyanakkor a vad külső mögött egy meglehetősen érzékeny fiatalember lakik, remek barát, bármikor lehet rá számítani, tűzbe menne a szeretteiért.

Szereti: A zene, a zene és harmadsorban is a zene, Aki, na meg a bandája tagjai

Nem szereti: Lázadó időszakában a zenén kívül semmi sem szeretett, azóta kicsit csökkent a lista, bár még mindig könnyebb felsorolni mit szeret, mint azt, hogy mit nem. 

Háttértörténet: Az üzlet miatt Japánt elhagyó, azóta elismert cégvezetővé vált édesapja képtelen volt elfogadni fia életvitelét. Kiskorától kezdve komoly hivatást szánt neki, ügyvédnek vagy orvosnak látta volna szívesen, így amikor bejelentette, hogy zenélni akar, ráadásul egy rockbandában, kis híján szívrohamot kapott. Már azt is nehezen nyelte le, hogy a fia szakadt farmerban, fekete szemfestékben rohangált, fittyet hányva minden iskolai szabályzatra, de ez végleg betette nála a kaput. Sürgősen eltávolította otthonról, hogy ne kelljen a felső tízezerbeli barátai előtt szégyenkezni miatta, kapott egy lakást, aminek minden költségét bizonyos keretek között a szülők állták, havonta egy kevés zsebpénzt, így alakult, hogy évek óta önfenntartó volt. Édesanyja nem értett egyet a férjével, soha nem helyeselte döntését, de hites urával szemben nem sokat tudott tenni, ezért azt kérte a fiától, hogy minden vasárnap menjen haza a családi ebédre, ahol rajtuk kívül jelen volt két bátyja is, karótnyelt feleségeikkel és gyermekeikkel. A kölyköket szerette, azok is őt, sőt a bátyjaival sem volt semmi baja, azok soha nem szóltak neki egy rossz szót sem, mert eltérő életformát választott, mint ők, sőt támogatták, amennyire tőlük telt, akár apjuk háta mögött is, valamint sokszor megvédték, mikor sógornői nemtetszésüknek adtak hangot az életvitelével kapcsolatban. A jómódú családból származó hölgyek egyszerűen nem bírták elviselni maguk körül soha, állandóan azt kellett hallgatni tőlük, hogy zenészként biztos drogozik, szemére hányták, milyen mocskos a szája, ami annyira ingerelte őt, hogy még rá is játszott, hadd pukkadjanak meg.

Akira  először az iskolai tanévnyitón találkozott Izaya – kunnal és szó mi szó tényleg volt valami sorsszerűség abban, hogyan akadt össze látszólag két ennyire ellentétes figura. Nem sokkal korábban alakult a The fragrance of Roses, tehetséges zenészek játszottak benne, de a szövegírásban egyikük sem jeleskedett, szükségük lett volna egy olyan valakire, aki ért hozzá, de az fel sem merült benne, hogy a látszólag szürke kisegérben, a dráma szakköre jelentkező Akira Cortelliben találja meg az emberét, abban a fiúban, akit az évnyitón lelketlenül megalázott és kicsúfolt az új osztálya előtt, mikor a bemutatkozásra került sor. Két nappal később, mikor aztán ellopta Akira füzetét kitolás céljából, a precízen vezetett kis iskolai füzet végében felfedezett egy gyöngybetűkkel írt, gyötrelmesen gyönyörű verset magányról, és az azt eltüntető szerelemről. Aznap délutánra megszületett a hozzá tartozó zenei alap is, néhány hét múlva pedig Akira a helyi rádióból hallhatta vissza a megzenésített versét, ami persze nem érte meglepetésként, hiszen előtte végighallgathatott egy bocsánatkérést és egy vallomást arról, hogy az a vers dalformátumban való újjászületésért könyörgött. Aztán lassan átlátott Akira páncélján, neki is megnyílt annyira a  fiú, hogy észrevegye, milyen különleges csodája is a világnak. Apró lépésekben az eminens jófiú meghódította a vad lázadó szívét, sokszor éppen a dalszövegein keresztül mutatta meg a világ jobbik oldalát, azt, hogy nem feltétlen kell minden ellen élete végig tartó háborút indítania.