Téli szezon start

Jobb későn, mint soha, de jövök a téli szezonról pár szóban. Mivel már eltelt pár hét a szezonindulás óta, jobban el tudok mondani benyomásokat. 

Zoku Touken Ranbu: Hanamaru

A Touken Ranbu: Hanamaru második évadában az életre kelt kardok új társakkal kiegészülve folytatják küzdelmeiket a történelemért, valamint vívják meg a saját harcaikat a múltjukkal és a jelenükkel titokzatos mesterük, a Saniwa oldalán.

Az életre kelt kardjaink visszatértek és én eddig odáig vagyok érte. A Hanamaru írógárdájában volt egy váltás, viszont ez most az az eset, hogy abszolút nem probléma. Nekem már az első évad is tetszett, persze játékos szemmel nézve, de a második évadban hihetetlenül szeretem ezeket a csoportos interakciókat, amiket itt lenyomnak. Mivel kevesebb kardot kell behozni, és sokan vannak a Citadellában, több lehetőség van, hogy a különböző csoportok keveredjenek, ezek pedig eszméletlenül mókás szituációkat szülnek. 

Tudom, hogy az ufotable látványával nehéz felvenni a versenyt, és nem tudom, nem játékosok hogy látják, főleg a rengeteg karakter miatt, akiket szinte rázúdítanak a nézőre. de játékosként nekem ez az adaptáció idézi jobban a Touken Ranbu világát. Sokan azt mondják a Hanamaru a spin-off, de ez így nem igaz.  A Hanamaru teljes értékű feldolgozás, mert maga a játék sem pusztán harcközpontú darab. A Touken Ranbu varázsa nem csak a harcokban és a csinos arcokban van, hanem a kardok kapcsolataiban, a szövevényes történelmükben, az utalásokban, és a Hanamaru slice of life, barátkozós, családos részei legalább olyan fontosak, mint a harcolós, történelem mentős. Szóval eddig abszolút örülök neki. Azt meg, hogy az egyik kedvenc kardomat ki szereti most ennyire nem tudom, viszont innen is puszilom, mert Midare-chant eddig minden részben szerepeltették, én meg halálosan élvezem látni.  Arról meg már nem is beszélek, hogy rögtön az első részben kaptam Hotaru menő harcjelentet is.

Az openingről meg már nem is beszélek, mert egy igazi kincs lett. 

Mindegyik, korábban bejelentett új kard feltűnt benne a régiek mellett. Kikkou egy mítosz, legalábbis itt Magyarországon, mert senkinek nincs még meg, így ha valami csoda nem történik a felbukkanásáig, akkor mindenkinek ez lesz vele kapcsolatban az aha élmény. Juzumaruhoz egy nagyon érdekes történet kapcsolódik. Őt akkor mutatták be, mikor jött a Pocket, a Touken Ranbu telefonos verziója. Az volt az ígéret, hogyha meglesz a másfél millió feliratkozó a twitteren és  a LINE-on, akkor megkapjuk a második Tenga Goukent, Juzumarut. Annyira megihlette a népet a fiú, hogy elárasztotta netet Juzumaru. Persze nem lett meg a másfél milla, így kénytelenek voltunk érte eventen, vagy később pályán megküzdeni. Monoyoshi nekem rekordhosszú idő alatt lett meg. Akkor volt eventnyeremény, mikor elkezdtem a játékot, és nyilván esélyem sem volt rá néhány Uchigatanával meg egy rakás Tantouval. Mono baba aztán időről-időre visszatért, először eventeken, aztán pályanyereményként, de így is egy évet kellett rá várnom az első felbukkanásától, mire megkaparintottam. Gotou, az Awataguchi fiúk egyike, akivel "párban vannak", és aki szintén itt van az új kardok között, jóval korábban meglett, ezért nagyon örültem, hogy végre együtt lehetnek nálam is. Fudou kezdetben egy piálógép volt, aztán kiwame után megjavult, de itt még nem tette meg ezt az utat, így megint előjön a részeges énje.  Szóval az op nézése közben előjöttek ilyen nosztalgikus emlékek.

Az egyik kedvenc kardom, ahogy már többször elmondtam, Hotarumaru és számomra ő kapta az egyik legjobb jelenetet. Ő egy Ootachi, ennek ellenére ő a legkisebb termetre a játékban. Ez viszont becsapós, mert iszonyú erős, teljesen kimaxolva három-négy ellenfelet vág le egyszerre, az openingben pedig zseniális volt , mikor Hotaru, akinek ládára kellet állnia, hogy felérje az asztalt, fél kézzel repíti el szkander közben a háromszor akkora, izomkolosszus Doudanukit. 

Idolish 7

Főhősnőnk Takanashi Tsumugi friss munkavállalóként egy új, csak férfiakból álló hétfős banda, az Idolish 7 menedzseri teendőit vállalja magára és az lesz a feladata, hogy az Izumi Mitsuki, Nanase Riku, Izumi Iori, Nikaidou Yamato, Yotsuba Tamaki, Rokuya Nagi és Ohsaka Sogo nevű fiúkból álló csapatból sikeres bandát faragjon.

A játékról magáról már írtam egy hosszabb bejegyzést, és az első két részt voltak olyan kedvesek a készítők ősszel leadni. A rendező több interjúban elmondta, hogy nem nagyon akar hozzányúlni a játéksztorihoz, amit eddig a legteljesebb mértékben tartott is. Néhány kisebb előreutalást leszámítva gyönyörűen követi a játék sztoriját, ezzel pedig több, mint elégedett vagyok, ugyanis a  férfiidolos játékok közül szerintem az egyik legjobb, az Im@s Side M mellett. Ezt főleg a történetének és a karaktereinek köszönhet. Nyilván a valóságot soha nem fogja tudni bemutatni, és nem fog tudni teljes mélységében belemenni az idolvilág sötét oldalába, azonban a maga keretei között érdekes, elgondolkodtató konfliktusokat vet fel legyen szó szakmáról vagy magánéletről. Az idolközpontú történet ráadásul érdekes, szerethető alakokat vonultat fel. És ők sokat árnyalódnak a történet folyamán, tényleg igazi jellemfejlődések vannak benne, ráadásul nem csak a fiúk részéről. A csapat menedzsere, Tsumugi, az igazgató lánya, de egyáltalán nem elkényeztetett, verekedős, és lenézős himedere vagy megszólalni képtelen úrhölgy. Talpraesett, okos és édes fiatal lány, aki nagyon jó kapcsolatot épített ki a csapatával. A fiúkkal őszinte bizalom köti össze őket. És ebből következik, hogy Tsumugi fontos munkát végez körülöttük, nem csak úgy van ott. Így szerencsére nincs eszement hárem, vagy ilyesmi, hanem egyenlő felekként állnak egymás mellett, az erős férfikarakterek mellett egy erős női karakter. Már a játékban is bírtam a csajt, de hogy az anime elmélyítette a személyiségét, totál odáig vagyok érte is.

Mindent összevetve, ha így folytatódik, akkor a Side M mellé ez is bekerül max ponttal kedvencnek. Whitey főszerepét meg külön köszönöm, teljesen el vagyok vele az utóbbi hónapokban kényeztetve.  

Sanrio Danshi

Hasegawa Kouta nagy rajongója volt a Sanrio cég sárga Pom Pom Purin kutyájának, amit a nagymamájától kapott ajándékba, azonban kiskamasz korában a kortársai csúfolódása miatt hátat fordított a szeretett játéknak. Középiskolában merő véletlenségből találkozik egy Mizuno Yuu névre hallgató diákkal, aki a My Melody nevű nyuszit szereti, és ebből nem is csinál problémát. Azt mondja Koutának, hogy nincs semmi szégyellnivaló ebben. Így ők ketten, kiegészülve három másik barátjukkal, közösen élik meg az aranyos plüssök iránti rajongást.

Őszintén megmondom, hogy az egyik nagy meglepetése a szezonnak számomra ez volt.  Leírás alapján nem számítottam többre tőle, mint egy cuki fiúk cuki plüssökkel játszanak féle feel good sorozatra, de eddig tök érdekes kérdéseket vetett fel, mint például mi a férfias és mi a nőies, vagy hogy miért kell lenézni egy fiút azért, mert nem a klasszikus, férfiasnak tartott hobbikban leli örömét. A főszereplő például a gúnyolódások miatt egy meghatározó traumát lesz kénytelen cipelni nagyon hosszú ideig, pedig nem csinált semmi rosszat, csak fiú létére szeretett egy plüsskutyát. Tényleg teljesen meglepett, nem gondoltam volna, hogy egy eredetileg reklámnak készült sorozatban, felhasználva a Sanrio cég karaktereinek népszerűségét kicsit gondolkodtatni akarják a készítők a nézőket és új nézőpontokat adni nekik. Persze még csak az elején vagyunk, és megvannak a maga kis furaságai, meg esetlenségei, de eddig nekem személy szerint pozitív meglepetés lett ebben az értelemben.

Gakuen Babysitters

Kashima Ryuuichi és a kisöccse, Koutarou elvesztették szüleiket egy légikatasztrófában. Szerencse ebben a szerencsétlenségben, hogy nem maradnak magukra a bajban és egy ismeretlen jótevőnek hála, akivel soha nem találkoztak azelőtt, helyet kapnak egy elit akadémián. Cserébe ezért Ryuuichi az intézmény egyik gyerekfelügyelőjévé válik.

Mit ne mondjak, a a szezon egyik legaranyosabb cucca számomra. Minden rész szívet melengető, kedves és bájos, és hihetetlenül bírom benne  a felnőttek és a gyerekek interakcióit. Nagyon szeretem egyébként is a gyerekneveléses, illetve testvéres sztorikat, itt meg egyben kapom meg a kettőt, szóval nem tudok panaszkodni. Egy-egy nehéz nap után üdülés megnézni belőle egy részt, mert remek a hangulata és a szereplők nagy része, különösen a gyerekek egyszerűen imádnivalóak.

Nekem seiyuufanként meg külön öröm, hogy Ume-chan és Kou-chan játssza a két főszerepet. Imádtam őket együtt a Bouei-buban, és most sem okozott csalódást a párosuk.

Citrus 

Aihara Yuzuku egy átlagos, kissé bohém középiskolás lány, akit leginkább a divat, a barátok és a szórakozás érdekel. Édesanyja új házassága miatt azonban el kell hagynia a régi iskoláját és egy, csak lányok által látogatott, szigorú szabályok által működtetett intézményben kell folytatnia a tanulmányait. Yuzu már az elő nap összeakasztja a bajszot a diáktanács komoly elnökével, Mei-jel, akiről nem túl jó az első benyomása. Így érthető a teljes döbbenete, mikor hazaérve az a hír fogadja, hogy Mei lett az új mostohanővére és ezentúl egy fedél alatt fognak élni.

A szezon hivatalos yuri műve. Korábban már olvastam mangában, szóval nagy meglepetés nem ért. A yuri fanok egyik kedvenc mangájáról van szó egyébként, így érthető, hogy nagy várakozás előzte meg. Mint adaptációt egyébként eddig csak dicsérni tudom, szerintem jót tett, hogy kicsit mintha vidámabb, oldottabb hangulatot kölcsönöztek a készítők neki és tempósabbra vették a figurát. Azonban sajnos vagy nem, ez is azon mangák táborát gyarapítja, amiben jó sok melodráma van, jó sok szappanoperai fordulattal. Szó se róla, ezerszer inkább ez, mint mondjuk egy NTR, és én tényleg meg vagyok vele, mint adaptációval elégedve, de azért örömmel venném, ha a nyári OVA után most már megszánnának bennünket egy Kase-san sorozattal, ami eltérően a mostanában képernyőre vitt, jó sok szenvedéssel tarkított yurikkal, tényleg egy klasszikus értelembe vett finom, kedves románc két tündéri lányka között. 

Koi wa Ameagari no You ni

A sorozat főhősnője egy 17 éves, halk szavú diák, Tachibana Akira. A fiatal lány korábban az atlétika csapat tagja volt, ám egy sérülés miatt abba kellett hagynia a sportot. Történetünk kezdetén részmunkaidőben egy családi étteremben pincérnőként dolgozik. Itt ismerkedik meg az elvált, 45 éves üzletvezetővel, Kondouval, akibe idővel beleszeret, bár maga sem érti, hogy miért hozzá vonzódik. Aztán egy esős napon, miután rájön, hogy a szerelemnek nem kell ok, úgy dönt, hogy bevallja az érzéseit, ám kérdés, hogy mit fog erre reagálni a szeretett férfi.

A Wit stúdió a mágus mennyasszonya után ismét egy nem mindennapi romantikus animével örvendeztette meg a műfaj rajongóit. Annak idején én beleolvastam a mangába, de csak egy darabig követtem, de el kell mondjam, hogy ez is egy remek adaptáció lett szerintem. Hangulatos, gyönyörű a grafika, Akira meg még aranyosabb, mint a mangában volt.

Bár nekem még mindig az az érzésem ezzel a címmel kapcsolatban, hogy nem klasszikus romantikus anime, hanem inkább a főszereplők fejlődéstörténete.  Én azon sem lepődnék meg, ha a történet vége a tipikus love story helyett az lenne, hogy Akira búcsút int Kondounak, beteljesülés nélkül, de közben úgy, hogy rengeteget kapott ő is, még a férfi is az együtt töltött időtől. 

Grancrest Senki

Történetünk kezdetén a világ a Káoszba készül fulladni. Ezt hivatottak megállítani a Lordok, akik mágikus keresztjeiket használva meg tudnák menteni az embereket. Azonban ők inkább egymással vetélkednek, mintsem a kötelességüket teljesítenék. Silka, a mágikus erővel bíró lány látni is utálja, amit művelnek, és lenézi ezeket a Lordokat. Utazása során találkozik Theoval, a lovaggal, akinek szülőfaluját zsarnoki igába taszították. Ketten együtt azért kezdenek dolgozni, hogy a világ egy élhető hely legyen.

Egy klasszikus fantasy sorozattal van dolgunk, végre nem egy isekai animével, amiben a főhős átkerül egy másik világba, de oda is csak azért, hogy háremet szerezzen magának. Ez nekem már sokat jelent. Emellett pedig érdekes háborús konfliktust vonultat fel, a főhősnő Silka pedig egy okos, talpraesett lányka. Mellett Theo a gáncs nélküli, hős lovag, de szerintem a kedvelhető fajta, és jól kiegészítik egymást a máguslánnyal. Igazából azért kezdtem el, mert Iguchi Yuuichi egy viszonylag főszerepet játszik, de egyelőre nem bántam meg, hogy nézegetem. Szerencsére 24 részes lesz, így lesz idő mindent kifejteni benne remélhetőleg. 

Toji no Miko

Egy Aratama nevű gonosz erő fenyegeti az emberiséget. Hogy ne tudjon ártani az ártatlanoknak, egy csapat jól kiképzett papnő vigyáz a rendre. Őket öt iskola legjobb növendékeiből választják ki. Az iskolákban teljes körűen felkészítik a lányokat a közelgő feladatukra: megtanulják a kardvívás minden csínnyát bínnyát. Az iskolák között tavasszal szokták megrendezni azt a bajnokságot, amin a legjobbak mérhetik össze erejüket. Ide igyekszik főhősnőnk, Hyori legjobb barátnőjével is, azonban nem várt esemény borítja föl a döntő összecsapást.

Kardozó aranyos lánykák nagy kalandja röviden. Érdekes a Touken Ranbuval egy szezonban nézni, mert nem csak a kardcsatákban mutat hasonlóságot, hanem tűnt már fel ebben is a Touken Ranbu egyik kardja, ezúttal az eredeti alakjában, illetve az egyik lánykában mintha Hotarut látnám megelevenedni: kicsi testbe zárt hatalmas erő hatalmas karddal. Egyébként eddig olyan tisztes iparosmunka nekem, nem rossz, sőt, a szereplők is szimpatikusak, de ki nem is emelkedik az átlagból. 

Spiritpact 2

Február 24-én érkezik a Spiritpact második évada. A Pingzi által rajzolt kínai webképregény feldolgozása kissé csúsztatva indul, de csak azért, mert most egyszerre fogják bemutatni a japán és a kínai változatot.  Az új sorozat Tanmoku Ki múltját helyezi a középpontba és a Yomi no Chigiri (Bond of the Underworld) alcímet fogja viselni. A japán és a kínai változatra is visszatérnek a seiyuuk, így Iguchi Yuuichit hallhatjuk You Keika-ként, és Tanmoku Kit Takeuchi Shunsuke kelti életre. A kínai nyelvű változatban Yang Jinghuat Li Lanling, Duanmu Xit pedig Liu Mingyue szólaltja meg. 

Sajnos mivel ez még nem indult el, beszámolni nem tudok róla, de nagy várakozással nézek elébe. Nem hibátlan, de mindenképpen érdekes széria. Mivel  kínai a szerző és ott kicsit szigorúbb megítélés alá esik a BL, így Pingzinek nincs olyan szabadsága, mint a japán szerzőknek. Szóval ki kellett találnia egy olyan keretsztorit, amiben átcsúszik ez a fajta kapcsolat. Ami szerintem nem baj, mert a világ, amiben játszódik, hihetetlenül érdekes, és jól felépített, illetve nekem nagyon tetszik ez a jelenkori fantasy körítés is. Remélhetőleg most kicsit lassítanak a tempón, hogy jobban ki tudjon ez bontakozni. 

Minden esetre a PV-t itthagyom kedvcsinálónak