Őszi szezon végszámadás

A téli szezon is véget ért karácsony előtt nem sokkal, így ideje, hogy egy kis összegzést hozzak róla. 

TsukiPro The Animation

Sajnos vagy nem, de ezt a sorozatot nem azoknak készítették, akik még soha nem is találkoztak a négy csapattal. Azzal, hogy jelen időbe tették a cselekményt, gyakorlatilag a CD-k egyfajta folytatása lett és sok olyan momentuma volt, ami arra épített, hogy a nézők tudják az előzményeket, gondolok itt például a ZIX-re, ami szerintem semmit nem mondott azoknak, akik nem hallgatták meg a Growth CD-ket. Ez önmagában talán még nem is lenne baj, illetve, ha például a Hanamarunál nem zavart, akkor ennél is azt kell mondanom, hogy ez van. 

Őszintén szólva, ennek ellenére vegyesek az érzéseim. Hazudnék, ha azt mondanám nem tetszett, mert tetszett, mert jó volt látni a fiúkat és mivel nekem volt már hozzájuk érzelmi kötelékem, így ez sokat dobott az egészen. Másrészt viszont haragszom, mert a SolidS és a QUELL indokolatlanul ki volt emelve, holott az elején arról volt szó, hogy mindhárom csapat ugyanannyi időt kap, és a Growth az egyik legnépszerűbb Tsukipro banda. Egyrészt oké, a SOARA és a Growht volt az első két Side banda, nyilván nekik több anyaguk van, mint a QUELL-nek, akik alig másfél éve léteznek és ha úgy nézzük, hogy ez a CD-k folytatása, akkor persze. Azt is látom, hogy a Tsukiuta rajongók folyamatosan caemoért sírtak, mintha a Tsukiuta második évadát néznék. Szóval kellett a QUELL-nek a bemutatás, ami nyilván nem megy a SolidS nélkül, tekintve Shuuék múltját. Kellett a Tsukiuta közös rész is, ezt is elfogadom. 

De ha az ikrek múltját be tudták mutatni, Shuuék múltját be tudták mutatni, akkor mibe került volna az utolsó, ALIVE részben a SOARA és a Growht közös múltját elővenni, bemutatni a KouMamo találkozást és mondjuk azt a bizonyos meghallgatást, aminek révén a fiúk bekerültek a kiadóhoz a recap helyett? Sokkal érdekesebb lett volna az egész, és nem maradt volna ilyen keserű szájíz, hogy míg az SQ csapatok megkapták a megérdemelt figyelmet, az ALIVE bandák két részét meg elvették?

Szóval egyrészt örültem ennek a sorozatnak, mert régen szerettem volna látni, a zenék szokás szerint remekek voltak, mert John-san egy zseni, és az utolsó közös dal szuperül sikerült, másrészt viszont végtelen szomorú vagyok, hogy pont a két kedvenc bandámmal csesztek ennyire ki. Ezért nem akarok még egyelőre pontozni, mert nem tudnék normális pontot adni rá. Remélhetőleg a második évadban lekerül a reflektor az SQ szériáról és kicsit nagyobb kerül az ALIVE bandákra.

Ha már az utolsó, közös dal, azt itt hagyom, mert szerintem érdemes látni

The Idolm@ster Side M

Nem hiszem, hogy újat mondok, de az eddig megjelent (férfi)idolos sorozatok közül az egyik, ha nem a legjobb szerintem. Nem ez volt az első találkozásom a Side M szériával, így nekem talán még nehezebb volt megfelelni, mint olyannak, aki nem ismeri az univerzumot. Sajnos vagy nem, elvárásaim voltak, ami abból fakadt, hogy játszottam a játékkal, láttam a seiyuuk adta élőkoncerteket, műsorokat, egyéb fellépéseket. Ezeket az elvásásokat végül nem teljesítette, hanem magasan felülmúlta. 

Azt, hogy a karakterek mindegyike imádnivaló, már régen tudtam. Hogy a dalaik számomra nagyon fülbemászóak szintén régen tudtam. Hogy ugyan a seiyuuk nagy része fiatal, még nem annyira foglalkoztatott tehetség, de ez egyáltalán nem hallatszik szakavatatlan füleknek, mert fantasztikus színészek és énekesek egyben, régen tudtam. De hogy ez egyben ennyire jól működik, azt nem. 

Szerencsére a készítők a sorozat legjobb oldalát emelték ki. A fiúk idolok, akként is viselkednek, mindnek megvan a maga saját viszonya az idolsággal, a maga sajátos elképzelése arról, hogy mi tesz egy idolt idollá, megvan a maga ambicóija, mit akar elérni ezzel, és emellett belelátunk a magánéletükbe. Az interakcióik szórakoztatóak, bájosak, és tele vannak vidámsággal, örömmel, lelkesedéssel. A felmerülő problémákat, mert azért vannak felmerülő problémák, gyorsan, hatékonyan oldják meg, leginkább azzal, hogy támogatják egymást. Barátok, de közben riválisok a színpadon. Hatalmas plusz pont, hogy ugyan ez az évad csak hét bandával foglalkozott, az összes későbbi Side M idol megjelent valamilyen formában a sorozatban. 

Bár mindenkit szerettem eddig is, de most még jobban megszerettem. A kedvenc csapatom a HighxJoker, és Shikit, ha lehet még jobban a szívembe zártam a részeik alatt. Egy kis angyal, oké, kicsit hiperaktív angyal, de angyal. De tényleg, nem tudok olyat mondani, akit nem kedvelnék. A Producer inkább a hátérbázist biztosította számukra, de ez is a feladata és azt remekül csinálta. 

Borzasztó kevésnek éreztem ezt a 13 részt őszintén szólva, és nagyon remélem, hogy ugyan most még nem jelentettek be második évadot, de majd a tavasz eleji nagykoncerten pótolják ezt a mulasztást, és immár teljes létszámmal tér vissza a 315 Production a képernyőkre. 10/10.

Anime-Gataris

Őszintén szólva az első 9 része ennek a cuccnak elképesztően tetszett. Vicces volt, szerethető karakterekkel és rengeteg animés utalással, amiket szórakoztató volt kitalálni. Tök jól bemutatta az animeszerető emberek hétköznapjait és az is jó volt, ahogy Minoa megszerette az animéket a barátai által. Egy nagyon jól összerakott csapatnak sikerültek. Persze KaiKai egy jelenség volt, de mindegyik tagért odavoltam, mennyire jófejek, Erika meg szerintem a szezon legszebb lánya lett. 

Aztán jöttek az utolsó részek, mikor vett az egész egy gyökeres fordulatot. Váratlannak nem mondanám, mert végig voltak erre utaló jelek, de ez mégsem tetszett annyira. Értettem én a poénját, de itt nekem sokkal jobban bejött volna, ha végig marad egy iskolai slice of life. 

Minden esetre azért Terashima Juntát felkérni a TsukProval egy szezonban az idolrajongó Kouki szerepére hatalmas poén volt, még ha esetleg nem is tudatosan csinálták, és az első fele tényleg baromira tetszett az utalásaival és az animeipari kisokosokkal. Szóval ez most nekem csak egy 6/10. Ha maradt volna végig az, aminek még a bejelentés körül tűnt, akkor most simán adnék rá ennél sokkal magasabb pontot is. 

Konohana Kitan

Eszméletlenül tetszett, hangulatos, bájos darab. Minden szereplő imádnivaló, és jól használja a sorozat a japán folklórt. A mű nyolcadik része ráadásul egy hihetetlenül megható kutyás sztori lett, amit nagyon tudok értékelni. A szereplők közül az egyik kedvencem a babalány Okiku lett, a "párok" közül pedig Nacchant és Rent szerettem a legjobban. Bár Ren tsundere vonala néha kicsit megszaladt, de ezt remekül ellensúlyozza a Nacchan iránt érzett mély és őszinte szeretete.

Végső soron kicsit lassú, és álmatag, de aki szereti ezt a fajta, hangulatra épülő slice of life-ot, az szerintem ezt is kedvelni fogja. Nekem ez 8/10

Yuuki Yuuna wa Yuusha de Aru

Abszolút hozta az első évad színvonalát. Ha hibáját kellene említenem, az az lenne, hogy a tényleges évad most csak hat részes lett, mert ez előzménymoviek-at egy az egyben adták le újra. Ezt leszámítva még mindig nagyon érdekes a világ, amiben játszódik és rengeteg potencia van ebben. Be kell valljam, szerintem sokkal érdekesebb a darkosabb mahou shoujok között, mint a Madoka, vagy legalábbis nekem érdekesebb. A lányok továbbra is kedvelhető személyiségek, jók a kapcsolatok, és az egész légköre olyan magával ragadó. Mindent összevetve 8/10 -et szavazok meg neki. 

Shoukoku no Altair

Nyárról maradt nekem a Shoukoku no Altair című sorozat. A történet kicsit visszarepít minket az időben egy alternatív történelembe, egy generációk óta tartó összecsapás közepébe, amely a Török Sztratokrácia és a szomszédos Balt-Rhein Birodalom között zajlik. A kiélezett helyzetet súlyosbítja, mikor az egyik birodalmi tisztviselőt éjszaka holtan találják. Egy fiatal, kissé naiv pasa, név szerint Mahmut vállalja, hogy kideríti, ki áll a bűntény mögött, hogy így megakadályozza egy mindennél nagyobb vérontás kezdetét. 

Szerintem egy erős próbálkozás volt. Én nem értek a harci technikákhoz és hogy mit lehetett volna jobban vagy hitelesebben előadni, de őszintén bevallom, a háború technikai részletei a legkevésbé sem érdekelnek. 

Ami viszont érdekelt, azok a karakterek, a fejlődésük, az érzelmek és azokban remekül teljesített az anime. Nekem kicsit döcögősen indult, de pár rész után meggyőzött, hogy érdemes lesz figyelemmel követni. Mahmut egyszerűen remek főszereplővé érett, tényleg. Gyönyörű fejlődési ívet mutatott be. Az elején elég naiva volt vezető létére, de ennek gyorsan meg is itta a levét, amit egy hosszas tanulási folyamat követett. Ennek a végén bár ugyanúgy a békére és az emberek megmentésére törekedett, mégis képes volt hadat vezetni és háborút viselni. Okosan, bölcsen, ha kellett erősen kézbe véve, de közben empatikusan és törődően kezelte az ügyeket, amik hozzá kerültek. 

De az összes többi szereplő is ugyanolyan üde színfoltja volt a történetnek. Nagyon szerettem, mennyire emberiek és hogy a saját történetük mennyire nyomot hagy az egészen. Szinte mindegyik feltűnő mellékszereplő emlékezetes maradt, mélyen emberi, akár túlélték, akár meghaltak. És ez volt a másik, hogy nem mindenkinek lett happy end a története vége, és jó emberek élete is a semmibe veszett, mert egy nagy háború néha nagy áldozatokat követel. 

A karakterek kinézetre is gyönyörűek voltak, emlékezetes karakterdizájnnal és hatalmas plusz pont az erdélyi-magyar utalásért. Én is remélem, hogy a MAPPA akarja folytatni majd ezt a sorozatot, mert rengetek lehetőség van még benne. Egy 8-ast tőlem jár neki.