Hotarumaru itthon van

Nyílt titok, hogy mennyire kedvelem a Touken Ranbut és a kedvenc kardjaim egyike Hotarumaru. Egyszer már kiadott róla  a Kotobukiya egy figurát, de arról lemaradtam. Szerencsére elég népszerűnek bizonyult ahhoz, hogy újra kiadják, így mikor augusztusban a második kiadást bejelentették, azonnal tudtam, hogy nekem lesz Hotarumarum. És lett is. Ő az első komolyabb figurám, akit remélhetőleg majd Rei-chan is követ. xD Gyönyörű, aranyos, és teljesen karkaterhű az original póz ellenére, úgyhogy elmondani sem tudom, hogy mennyire örülök neki. Érkezett vele egy picike Ichi-nii is, szóval most mindkettejükről szeretnék hozni egy pár képet. Sajnos a rossz idő és a természetes fény hiánya miatt nem olyanok, mint szeretném, szóval, ha majd jobbra fordul az idő, mindenképpen szeretnék róla egy kinti sorozatot is. A sorozat után pedig hadd meséljek majd kicsit Hotaruról is, hiszen az eredeti kard történet rendkívül izgalmas számomra. 

A játékban egy kisfiú külsejét magára öltő Ootachi egyike Japán történelmi kincseinek. A kovácsolója a Rai iskola megalapítójának, Rai Kuniyukinak a fia, Rai Kunitoshi volt, aki Aizen Kunitoshit is megalkotta. Ő egyébként szintén a Touken Ranbu stábját erősíti., Akashi Kuniyukival, Rai Kuniyuki mesterművével egyetemben. Az 1297-es év táján készülhetett és 100.35 cm hosszúságú volt. Az Aso család feje, Aso Korezumi birtokolta a korai Nanbokucho időszakban, így természetes volt, hogy Hotarumaru is részt vett a Tatarahama csatában. Sajnos a csata Korezumi csapatainak visszavonulását eredményezte, ráadásul Hotarumaru is súlyosan megsérült benne. A legendák úgy tartják, hogy a csatától kimerült gazdája az Aso hegy lábánál merült álomba és ott különös látomásban volt része. Ebben szentjánosbogarak lepték el a kardot, amiknek fénye visszatükröződött a pengén. Mire reggel felébredt, a kard újra sértetlen volt. Innen ered a neve, ezután pedig generációkon keresztül az Aso szentélyben maradt, mint családi kincs. Hotarumaru 1931-ben az egyik lehetséges jelöltje volt a Nemzeti Kincs címnek, ám a második világháborúban a szövetséges erők elkobozták és azóta senki sem találta meg a kardot. Van ugyan pletyka róla, hogy magánkézre került és valahol Japánban őrzik, ám nagyobb a valószínűsége, hogy elpusztult azokban a zavaros időkben, mint annyi más történelmi kincs. 

Szintén érdekes kérdés, hogy miért ezt a külsőt öltötte magára Hotaru. A Touken Ranbu készítői nagyon figyelmesen adnak kinézetet a kardoknak és mindegyikük gondos tervezés végeredménye. Általában a rövidebb tantouk és wakizashik lettek a kisfiúk, míg a hosszabb kardok kapták meg a férfiasabb kinézetet. Ez alól Nikkari Aoe a másik kivétel, de ennek is megvan az oka, hogy miért. Nyilván egy Ootachit forgatni hatalmas erő kellett, ezért nem véletlen, hogy miért lett a másik három hasonló kard magas és izmos. Ehhez képest Hotaru a legkisebb a játékban, még a kis tantouknál is alacsonyabb. Vélhetően a szentjánosbogarak miatt tervezték így. Ennek ellenére nem szabad lebecsülni, mert erős és megbízható partner a csatákban. 

Szerencsére ez a szomorú történet valamennyire mégis pozitívan ért véget, hála a játéknak és a játékosoknak. Miután a Touken Ranbu gyorsan hatalmas népszerűségre tett szert, a játékot fejlesztő DMM részt vett egy pár projektben, hogy megőrízzék az eredeti kardokat az utókornak. Ezek közül az egyik azt célozta meg, hogy a történelmi feljegyzések alapján újrakovácsolják Hotarumarut. Gyűjtést szerveztek, a játék rajongói pedig bőségesen adakoztak erre, így 2017 júniusában bemutatták az Aso szentélyben a replikát. Nem csak a replikára jutott egyébként pénz, hanem arra is, hogy a szentélyt magát és kapukat is felújítsák, ami a 2016-os pusztító földrengésben szenvedett maradandó károkat. Hotarumaru replikáját Fukudome Fusayuki kovácsolta, a játkébeli kinézetét Hiko tervezte, míg a hangját Iguchi Yuuichi adja. A seiyuu uraság egyébként maga is játszik a Touken Ranbuval és mikor legutóbb megkérdezték, már három Hotarumaruja is volt.