Alisumi Csodaországban

Biztos mindenki ismer az Alice Csodaországban című regényt, amelyben az Alice nevű hősnő egy fehér nyulat követve egy különleges világba jut. Nos ennek a történetnek az újraértelmezése az  Ariard -Shounen Alice- című BL Visual Novel. Az Omega Vampire után kedvem támadt még Yuucho-samát BL játékban hallgatni, és ennek  a főszerepét ő játssza. Mellette olyan seiyuuket hallhatunk, mint Terashima Takuma, Okitsu Kazuyuki vagy Hino Satoshi. Ahogy az Omega Vampire-nél, úgy itt is előferdülhetnek spoilerek. 

A történet valóban az Alice Csodaországban átdolgozása. Főhősünk, a kedves természetű, kissé naiv és olykor túl jószándékú középiskolás diák Miyano Alisumi az anyukájával él együtt. A fiú édesanyja mindennél jobban szeretné maga mellett tudni a gyermekét, azonban egy nap elragadja mellőle a Fehér Nyúl. Egy titokzatos, mesekönyvszerű világ lakói várják, mint az új királynőjüket, akinek királyt kell választania maga mellé, hogy megszűnjön az átok, a vörös ég átka, amely a pusztulást hozna erre a királyságra. Létezik valahol egy tiltott ezüst kerék, ami visszafordíthatná az átkot, ha a jelenlegi király nem rejtette volna el, így csak az az út marad, hogy Alisumi, aki nem először látogatott el erre a helyre, a gyermekként már kiválasztott partnerét elfogadva mentse meg az országot.

Az első, ami szembetűnik az olvasónak az grafika, illetve a mesélési mód. A szereplők külleme, valamint az egész VN megjelenítése sokkal közelebb áll a nyugati stílusú grafikához, mint a japánhoz. Gyönyörűek a hátterek: színesek, részletgazdagok, mesekönyvbe illőek: valóban azt az érzést kelti, mintha Alisumival mi is átkerültünk volna egy tündérországba. A VN kinézete olyan, mint egy könyv, a menürendszerben, mint egy könyvben lapozhatunk a begyűjthető képek, egyéb extrák, mentések között. Ezt képeskönyves, mesés hatást erősíti a zene, ami dallamos, és tökéletesen illeszkedik az egész Visual Novel-hez. Hallhatóan alaposan átgondolták a készítők, hogy milyen világot akarnak megteremteni és ehhez készítettek mindent, ami tökéletesen megadja a hangulatot.

A történetmondás hasonlóan a grafikához sokban idézi a nyugati mesékben megszokottat, illetve azt, ami az eredeti Alice-t is jellemzi. Végig E/3 személyben mesél. Bár Alisumi a főszereplőnk, nem az ő gondolatain keresztül ismerjük meg a történetet, a szereplőket vagy akár az érzelmeket, hanem a leírásból. Ez általában nem megszokott, elég csak felidézni a korábban bemutatott Omega Vampire című művet. A legtöbb esetben, legalábbis, ami a BL játékokat illeti, a főszereplő meséli el, mi történt vele és ezt hogyan élte meg. Ellenben itt Alisumit kívülről látjuk végig. Ennek az előnye, hogy így az olvasó valóban kívül tud helyezkedni a történeten,  és egyfajta regényként olvassa végig a történetet, valamint remekül illeszkedik az egész VN-hez, azonban a nyugati, japánul nem vagy kevésbé tudó olvasóknak nem túl kedvező megoldás, mivel így sok minden kimaradhat Alisumi érzéseit illetően.

Kivéve, ha a Fehér Nyúllal indítjuk az olvasást, mert az ő route-jában észrevételem szerint sokkal több információ hangzik el és sokkal több párbeszédes rész van, ami Alisumi karakterét is segít jobban megértenünk. Bár ennek is megvannak a maga hátrányai. VN olvasás esetén a legtöbben úgy kezdenek neki, hogy a legszimpatikusabb szereplőt hagyják utoljára, nehogy kiégjenek, miután a kedvenc route-juknak vége szakad. Viszont itt tényleg érdemes a Fehér Nyúllal kezdeni mivel az ő története egy kellően jó alapozás a későbbiekhez. A további route-kban Alisumi elég csendes, sokkal többet olvasunk róla, mint amennyit halljuk. Ha pedig már Alisumi, hadd ejtsek róla pár szót. Bár alapvetően valóban egy naiv és ártatlan fiú, aki az új világban sokszor összezavarodik, bizonytalan, hogy mit is kellene tennie, és az elején még leginkább csak haza szeretne jutni, azonban egy idő után megtalálja a hangját, és bátrabban véghez viszi a dolgát. Így ugyan nem egy Keiichi,  de szerethető, nem teszi idegesítővé a kedvessége, ráadásul kicsit árnyalódik és gazdagodik a jelleme a VN során.

Minden szereplőnek három ending jut az ikreket kivéve: a bad, a good és a best ending. Ez jó aránynak tűnik, míg bele nem kezdünk a játékba, hiszen egy rossz végre kettő jó jut, azonban van némi csavar a good endekben, így elég felemás élményhez jutunk. Igazán csak a best endek hoznak szomorúság nélküli happy endet. Akkor járt Alisumi és a párja sikerrel, akkor lett teljes a kötelékük, ha Alisumi szeme felveszi a partnere színét, ez fontos része a történetnek. Ezen kívül van még két karakterfüggetlen bad endünk is, amiben megsirathatjuk szegény Alisumit, illetve szegény Alisumi ártatlan, naiv énjét. Mindenképpen ad egy új színt ez a két vég Alisumi karakteréhez.

Az Omega Vampire-rel szemben, ahol mindegyik karakterrel más esemény adódott hozzá a sztorihoz és más oldalát ismerhettük meg a világnak, itt van egy főtörténet, és minden route arról ágazik le. A teapartiig, illetve Alisumi börtönbe zárásáig közel azonos mindegyik karakternél a dolog, ott csak annyi dől el, ki menti meg Alisumit és kinek a route-jára megyünk rá, utána ágazik szét. Hosszra, bár több szereplő van, körülbelül ugyanolyan hosszú, mint az Omega Vampire, mivel ugye a common route-ot elég egyszer megcsinálni, utána csak az apróbb módosításokat kell végigolvasni. A gyűjthető képek mellett kifejezetten hasznos extra, hogy a fontosabb jeleneteket elmenti a játék minden szereplőnél, így ha valamit újra akarunk nézni és megtalálható az extrák között, nem kell megint végigmenni a játékon, vagy a saját mentéseink között kutakodni, hanem elég fellapozni a helyén. Még két apróság. Az egyik hogy le tudjuk ellenőrizni egy térképen, hogy melyik routon járunk éppen. A másik,  hogy az összes útvonal kijátszása után kapunk egy kis plusz történetet.

Öt férfi akarja megszerezni Alisumi szívét, illetve hat, de az ikrek Dum és Dee kettő az egyben élményt nyújtanak, ezért jut nekik több end, mint a többieknek. A bad endjük érdekes módon nem annyira hozzájuk kötődött, hiszen rajtuk kívül álló események miatt alakult rosszul a sorsuk és vele Alisumié, míg a többi esetben a végződések összefüggtek valami módon, a főtörténetről ágaztak le és Alisumi egy bizonyos ponton való, más-más döntése írta meg a végzetüket. Ők egyébként a yandere srácok. Elképesztően imádták Alisumit, és ezt egyes útvonalakon ehhez mérten fejezték ki. Mit mondjak, a yanderék nem egészen a szívem csücskei. Nekem valahogy félelmetes az olyan mértékű megszállottság, ami miatt akár ölni is képesek, így ők sem lettek a kedvencem. Nem voltak  annyira őrültek, mint mondjuk a Mirai Nikki elég elborult hőnője, viszont vannak végek, ahol utol lehetett érni bennük ezt a számomra nem kellemes vonást. Az első ilyen vég esetében háromszor néztem vissza mielőtt elolvastam volna, hogy valóban jól érettem-e, mint műveltek Alisumival, és még így is kicsit megfagyott bennem a vér, mikor kiderült, hogy tényleg az történt, mint amit értettem. Nem megy át vérfürdőbe az egész, sőt, szinte semmit nem látunk, mégis ijesztő. Ellenben azt mindenképpen a javukra kell írni, hogy a best endjük egészen kellemes lett, és még hihető is, hiszen a tragédiával végződő helyzetek annak voltak köszönhetőek, hogy a fiú nem értette meg sem az ikrek kapcsolatát, sem a hozzá fűződő érzelmeiket. Mikor ezt sikerült felismernie, sikerült az ikrek érzelmeit is a helyére tennie.

A White Rabbit, azaz a Fehér Nyúl az egész esemény elindítója, hiszen ő vitt vissza Alisumit Csodaországba. Egy kissé perverz fazon, aki örömmel rontotta meg szegény fiút, minden értelemben. Ahogy észrevettem, ő lehetett a main guy, hiszen - mint azt már mondtam - az ő route-ján jutottunk a legtöbb információhoz a világról és Alisumi múltjáról,  Alisumi itt beszélt a legtöbbet, és itt mintha több szexjelenet lett volna, mint a többi route-on, amik egyébként kellően aranyosak, érzelmesek, erotikusak, vagy éppen fenyegetőek lettek a helyezettől függően. A bad endje szomorú lett, míg a good end-je hasonlóan az összes többihez felemás érzést hagyott. Elvileg jól végződött, mégis ott volt a sejtelem, hogy nem fog boldog véget érni a történetük. Ellenben a best end kárpótolhatott mindenkit. Alisumi saját magától jött rá, hogy hol a helye, egy szép karakterfejlődés végén, a Nyuszi pedig türelmesen kivárta, míg Alisumit fejbe kólintja a felismerés, hogy boldogan éljenek, míg meg nem halnak.

Caterpillar, vagyis a Hernyó útvonala meglepő módon az egyik legbarátságosabb route lett párkapcsolati szempontból. A többi karaktert néha túl nyomulósnak érzetem. Érdekes, hogy alapvetően más BL történetekhez képest sem voltak azok, azt hiszem inkább Alisumi nagyon lágy személyiségéhez képest tűntek annak. Caterpillar esetében valahogy ez elmaradt ez a mellékíz és minden a megfelelő időben és helyen történt, a kellő odafigyeléssel, miközben finoman támogatta Alisumit a döntéseiben akár a tanácsaival, akár a jelenlétével és mellette Alisumi is valahogy nyugodtabb, összeszedettebb volt, sőt néha a kezdeményezést is átvette. Nem hittem volna, hogy ezt pont nála találom meg. Maga a karakter egy titokzatos fickó, amolyan tudósféle, magának való, de okos, rengeteget tudott a királyságról és bölcsen állt Alisumi oldalán.

Mad Hatter egy igazi úriember volt első látásra. Csinos kalapot hordott, előzékeny, kedves, és megértő volt, azonban neki is megvoltak a maga titkai. Elvileg ő nem  is lehetett volna jelölt, Alisumi mégis őt választotta Jack helyett. A játék elkezdése előtt azt hittem, hogy ő lesz a kedvencem, és talán mellette lesz Alisuminak a legjobb, viszont a játék közben kénytelen voltam módosítani az álláspontomat. Aranyos best endjük lett, és végül is az Alisumi iránti szerelme őszinte volt, akárcsak a többieknek, emiatt nem panaszkodhatom, ettől függetlenül a good end-e neki lett talán a legrosszabb kicsengésű és valahogy mellette és az ikrek mellett szerettem a legkevésbé Alisumit.

Cheshire Cat itt egy bájosan tsundere macska lett, pont a megfelelő mennyiségben: eszméletlenül édes és nem az a pattogós, hisztizős, verekedős fajta. Zabálnivaló volt, mikor kissé duzzogott, és lekonyultak ozzá a macskafülei, meg akkor is, mikor pirulgatott közben azt bizonygatta, hogy igazából nem is. Mellette pedig egy elég határozott, de Alisumival gyengéd férfi benyomását keltette.. Ő az a fajta tsundere volt, akit nem hogy el bírok viselni, de még aranyossá is teszi ez a jellemvonás. A fiúk közül egyértelműen ő lett a kedvencem, de az Alisumival alkotott párosukat is majdnem annyira szerettem, mint  a Hernyó route-ot, mert itt is szépen ment az egymásra találás. Alisumi mintha csak átvette volna a cica habitusát, érzelmesebbnek és határozottabbnak tűnt, aki simán visszaszájalt a macseknak, ám ez kifejezetten jót tett neki. A másik érdekes dolog, hogy talán a kis hegyes fülű mutatta meg a legszebb tájakat Csodaországból. Az a naplementés vízpart elképesztően szép volt. A bad endjébe elég durván szólt bele két yandere Alisumi egy rossz döntésének következtében,  komolyan, szerencsétlen macsek kapta szerintem a legrosszabb bad endet, de cserébe a best endje szívmelengetően aranyos lett, míg ugye a good end a szokásos csavarosan good.

Vannak mellékszereplőink: ilyen az állandóan valamiben mesterkedő király, annak hűséges szolgája Jack, akihez több bad end is köthető volt, vagy a királynő, akinek a helyét kellene elfoglalnia Alisuminak. A fandiscen egyébként a király és Jack is játszható karakterekké válnak, azonban a főtörténetben más szerepük van Alisumi életében.

Ha összegeznem kéne a játékot, azt mondanám, hogy meglepődtem rajta. Mint egy Alice feldolgozás elég korrekt lett: kellően meseszerű, érdekes karakterekkel, viszont valahogy olyan kegyetlen is. A jó vég az tényleg jó lett, tele boldogsággal és szerelemmel, de mellette tudtak olyan befejezéseket csinálni, ami után az Omega Vampire vagy Nessa no Rakuen bad végeit majdnem jónak éltem meg. Ez azért lepett meg, mert valahogy a történethez és grafikához illő finomabb, nem direkt bele kegyetlen végeket vártam, hanem kicsit csalafintábbakat, ha szabad így fogalmaznom. A játék élmény is vegyes lett. Nagyon sok minden tetszett benne, kezdve a meseszerűségen át a cicus és a hernyó karakteréig, illetve a hamisítatlan fantasy hangulat megteremtéséig, viszont volt, ami meg nem. Ezek egyike volt, hogy nem minden route-ot érzetem a helyén. Persze mindegyikben vannak jobban meg rosszabbak, tudom én, mégis ezt érzem felőle. Azt hiszem, az a legnagyobb bajom vele, hogy a szerelmi szálat leginkább a Hernyónál és a Cicánál éreztem tényleg jónak, ahogy fentebb írtam is. Ők voltak azok, akik érzésem szerint szépen aprókat haladva csábították el Alisumit, és valóban kölcsönös érzelmek alakultak ki közöttük. A többieknél is ez lett volna a koncepció gondolom, mégis valahogy kicsit gyors volt nekem, ahogy Alisumit a szerelmi kapcsolatba tették velük. Valahogy korainak éreztem, mintha Alisumi még nem lett volna készen erre, mikor megtörtént. Érdekes, hogy a Novel végig nagyon "nyugodt", nincsenek meghatározó érzelmi csúcspontok, vagy emlékezetes kiugrások. Ugyanakkor meg illik ehhez a stílushoz, amit felvett, így semmiképpen sem értékelném negatívnak. Őszintén szólva minden hibája ellenére én élveztem végig játszani és tudom ajánlani, ha valaki tenni szeretne vele egy próbát, pont azért, mert nagyon érvényesül rajta a nyugati hatás, és sokkal kevésbé japános, mint a hasonló Novelek.  És persze Iguchi Yuuichi hitetetlenül cuki Alisumija sem maradhat említés nélkül.

Szerencsére a történethez van végigjátszási segédlet is angol nyelven. Arra kell csak vigyázni, hogy a vastagon szedett részt csak akkor olvassuk el, ha már befejeztük az adott route-ot; mert lespoilerezi a szerző, mi lesz a végkifejlet.