Téli szezon végszámadás

Spiritpact

Sajnos vagy nem, maga a sorozat semmi más nem lett, mint az ONA újravágott és újraszinkronizált változata, amit nagyon sajnálok, mert szerintem ez a történet, főleg a BL műfajon belül rengeteg lehetőséget kínál. Hiszen végre itt egy fantasy BL sorozat, amely nem csak a megszokott klisékből épül fel. Van benne izgalmas harc és természetfeletti, ez már valami más a bejáratott iskola, munkahelyi szerelmi sztorikhoz képes. Még a BL képregények és regények között is kevés a fantasy beütéssel rendelkező, nem kizárólag a romantikára koncentráló történet, nem hogy az animék között. A két főszereplő kapcsolata, akárcsak a jellemük, nem egyik pillanatról a másikra bontakozik ki. Idő kell például, mire Keika megérti Ki-t és elkezdi többnek látni, mint pusztán elkényeztetett ifiúrnak. Nincsenek előre lefektetett szerepek. Első látásra Ki az erős bástya, a megtestesült Isten, míg Keika a védtelenebb, kiszolgáltatottabb fél, ám ha a helyzet úgy kívánja, gond nélkül szerepet cserélnek. Nem csak a főszereplő páros viszonyával foglalkoznak, hanem a mellékszereplők élete is kisebb-nagyobb mértékben bemutatásra kerül. Az első Youmeishi, Rakugetsu-sama és a társa Shisei története különösen is meghatóra sikerült, és okosan ért össze a jelenbeli eseményekkel. Érdekes, hogy az író milyen jól vegyíti a könnyedebb, humorosabb részeket a drámai, szomorú pillanatokkal. Mind a kettőből jut bőségesen. Shiyou mellett fontos szerep jut a műben a család többi női tagjának, nem pusztán a két férfi kapcsolata miatt, hanem saját jogon is. Végül, de nem utolsó sorban a BL szálról hadd szóljak pár szót. Ez senkit ne rémítsen, hiszen nagyon finom, egyáltalán nem tolakodó része a sorozatnak, annak ellenére, hogy tagadhatatlan, milyen irányba megy Ki és Keika kapcsolata. Ezért azok is bátran tehetnek vele egy próbát, akik ódzkodnak az explicit, túl egyértelmű vonaltól. 

Ugyanakkor már az ONA sorozat is elképesztő tempóban rohant, a japán változat pedig még gyorsabb lett a feleslegesnek ítélt részek kiszedésével. Ettől az egész kapkodónak, felületesnek tűnhet, ami nem is csoda, tekintve, hogy ez a tíz rész közel száz fejezetet dolgozott fel. Reméltem, hogy kibővítik 12 részre, és egy kicsit lassítanak a tempón, annak fokozása helyett. 

Ehhez az érzéshez hozzá tett a hullámzó grafika. Voltak gyönyörű pillanatok, de akadtak bizony elnagyolt, rosszul megrajzolt jelenetek is. Sajnálom, hogy a japán vetítésre csak egy ici-picit igazítottak a grafikán, mert ez a történet szebb minőséget és látványosabb harcanimációt érdemelt volna. Ami még megosztó lehet, az a humor, hiszen ez az a fajta, amit nem mindenki szeret egyformán. 

És ha már szinkron, akkor a seiyuuk. Iguchi Yuuichi egyszerűen telitalálat volt. A saját stílusában, de pontosan visszaadta azt a fiút, akit én a Soul Contract-ban korábban megszerettem. A Ki-t életre keltő Takeuchi Shunsuke, akinek ez az első BL szerepe volt, azonban a kiváló játéka mellett érdekes élmény lett. Az ONA verzióban egy finomabb, lágyabb hangú úriember alakította a Youmeishit, így máshogy jött ki az anime meghatározó pontjain Ki jellemfejlődése és a Keikaval való kapcsolatának változása. Takeuchi Shunsuke mélyebb hangja és más játékstílusa szinte egészen újraértelmezte Ki karakterét. 

Minami Kamakura Koukou Joshi Jitenshabu

Be kell vallanom, nekem nagyon testszett ez a sorozat. Oké, tényleg ilyen vagy megragad a hangulata, vagy nem féle anime, de hasonlóan mondjuk az Amanchu-hoz heti egy részt relaxként szerettem elnézegetni. Nem ez lesz a legkiválóbb alkotás az évben, még a szezonban sem, az biztos, valahogy engem mégis lekötött. Nem is egy igazi sportanime, amiben egymást érik a versenyek és az izgalom, szóval aki egy női YowaPedat szeretne nézni, az ezzel se kezdjen, viszont kikapcsolódásnak egész jó lehet. A tájképek például gyönyörűek, és a lányok is kifejezetten szerethetőek a maguk egyszerűségében. 

Aminek örültem, hogy Fujiwara Natsumi megint főbb szerepet kapott és a Shounen Maid után végre azt is hallhattam, milyen egy lány szerepben, még ha egy vagányabb, kevésbé nőies lányt formált is meg. Egyébként Natsumi volt a kedvencem benne, de a többieket is kedveltem. Egyedül a főnökasszony figurája bántotta a szemem, azért egy dolgozó, felnőtt nő egy cosplay versenyen kívül hülyén festett azokba a cicafülekben. Arról nem is beszélve, hogy valami kölyöklánynak festették le, pedig azért idősebb volt a főhősnőknél. Viszont örültem a nagymama karakterkének, mindig jól esik az ifjúság mellett egy korosabb, tapasztaltabb szereplőt is viszontlátni.  Egy laza 7/10 simán belefér neki.

Kobayashi-san Chi no Maid Dragon

Huh, nehéz helyzetben vagyok ezzel a darabbal, és tele vagyok kettős érzésekkel. Annak idején az első rész nem nyűgözött le, valahogy kapkodós volt, nem vicces. De aztán szépen meggyőzött, hogy lehet ebből valami remek is. Ami lett is, meg nem is. A Kobayashi x Tohru jelenetek minden rész fénypontját adták. Komolyan, az összes interakciójuk, a kapcsolatuk, a személyiségük teljesen a helyén volt, imádtam minden közös pillanatukat egytől - egyik, tőlem mehet az esküvő is. A találkozásukat bemutató rész magasan a kedvencem. Nekem közöttük Kanna, mint afféle gyerek szintén tetszett, és csak teljesebbé tette a család érzését. Ugyanígy a Fafnir és Takiya páros, akik más módon, mint Kobayashiék, de rengeteg szórakoztató percet szereztek ebben a sorozatban. Eleve Takiya személyisége, ahogy egyszerre magában hordozza egy jóravaló, szorgalmas japán munkavállaló és egy tipikus otaku személyisgjegyeit és ez a külsején is meglátszik, érdekesnek bizonyult. Mellé Fafnir, aki kezdetben el akarta pusztítani az embereket, majd szépen beolvadt először az otaku világba, illetve Takiya életébe, mint lakótárs, majd valamiféle barát szintén hatalmas volt. Az esős-törölközős jelenetnél fülig ért a szám. Ahogy végül is sok vicces jelenetnél is, mert volt egyfajta bája a történet komédiájának, némi komolyabb tartalommal. Ezt a humorba rejtett tanulság felállást egyébként is szeretem. A rajzolás magas szintű KyoAni, a seiyuuk pedig isteniek, bár kicsit néztem volna a másik világból többet is.

Viszont itt volt Lucoa és a shotája, akik nekem rengeteget rontottak a sorozat élvezhetőségén. Nem azt mondom, hogy Saikawa rajongását túlzottan kedveltem, de ahhoz képest, hogy egy hatalmas mellekkel bíró, lengén öltözött, ledérnek is nevezhető másvilági lány folyamatosan mászik rá egy 10 év körüli gyerekre, és szexuális helyzetekbe hozza, Saikawa tökre elviselhető volt. És hogy ezt nem is csak valami lényegtelen részlet volt, hanem meglehetősen sok időt szántak, nagyon keserű szájízt hagyott maga után. A fent említett négyes és Kanna a vicces mellékszereplőkkel kiegészítve bőven elvitte volna a hátán az egész animét, szóval szerintem teljesen felesleges volt ezt a számomra kétes és nehezen értelmezhető shota szálat nem hogy erőltetni, de behozni is. Így 6/10-nél nem tudok rá többet adni.

Fuuka

Minden téren közepes vagy annál rosszabb sorozat szerintem. A főhős hármas egyik tagja sem fogott meg. A mellékszereplők között már több volt az érdekes, külön kimelve a vagány, jófej Mikasat, de végül velük meg nem foglalkoztak annyit. A szerelmi bonyodalom tizenkettő egytucat szerelmi háromszög a lúzer jófiú, a cuki gyermekkori barát, illetve a belevalónak és élettelinek szánt új csaj között, ami nekem már nem is lerágott csont, annyira elhasznált klisé. 

A zenék fülbemászóak, Lynn énekhangja ezúttal is egy csoda volt, ellenben Hayami Saori jókislány hangján lassan elalszom, annyira uncsi. 5/10, felejthető tucat románc felejthető tucat karakterek között.

elDLIVE

Sajnos ez szintén jött be igazán Amano Akira ide meg oda. Egyrészt szörnyen gyerekes, másrészt nem is tudom, valahogy egyik sztoriszál sem sikerült valami izgalmasra, vagy emlékezetesre. 

Szerencsére a szereplők nagy részével komolyabb baj nincs, azon kívül, hogy  alapvetően érdektelenek, kivéve Sonokatát, aki az elején az agyamra ment. A végére meg valamennyit ugyan javult, de így sem került be a kedvenc hősnőim listájára. Talán a doki karaktaere hagyott benne kicsit mélyebb nyomot, ezzel a tipikus különc zseni, elvarázsolt királykisasszony kombóval és Matsuoka Yoshitsugu alakításával. És pont a szereplők érdektelensége miatt a drámaibbnak szánt részeknél sem éreztem semmit, csak hogy jah, tényleg?

Murase Ayumu egyébként nagyon édes volt Chuuta szerepében, de Hayami Saorihoz nem illett ez a lányka. Bár a jókislány hangja végtelen uncsi, mást meg úgy néz ki nem igazán tud vagy akar, mert ehhez a lányhoz szerintem nem ez kellett volna. Neki valahogy egy sokkal karakánabb, belevalóbb hangot képzelnék el, mint Saori cukiságát. Viszont tök jó volt, hogy ezúttal Kugimiya Rie nem a csapat tsunderéjét játszotta. xD . 5/10

ACCA  - 13-ku Kansatsu-ka

A szezon egyik nagy meglepetése volt nekem ez a sorozat. Kellemes hangulat, hozzá illő grafika, szerethető szereplők, érdekes emberi kapcsolatok, és semmi csicsa, semmi túldráma, semmi animés túlzás, ellenben voltak érdekes fordulatok, és a politizálás is azon a szinten volt, amit még én is érdekesnek találok. Ono Natsume egyébként is egy remek író szerintem, eddig egy, hozzá köthető anime sem okozott csalódást. Ez már a harmadik olyan sorozata, ami elől kellemes érzésekkel álltam fel, és abszolút elégedetten. Tényleg nem igazán tudok rá rosszat mondani, igazi feel good darab, ami végig érdekes tudott maradni. 

Az opening egyébként nagy kedvencem volt a szezonban, Shimono Hiro és Tsuda Kenjirou pedig igazi jutalomjátékot mutattak be. Hallhatóan valóban élvezték ezeket a szerepeket, Tsuda Kenjirouban pedig még mindig imádom, hogy mennyire változatos játékra képes. Persze a többiek is remek munkát végeztek. Szerintem egy 9/10-est nekem simán megér ez a darab. 

Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu 2

Erről most még nem szeretnék nyilatkozni. A megvalósítás, a rakugo, Ishida Akira minden a szokott magas színvonalon volt, de volt benne valami, ami elképesztően zavar, így pontozni sem igazán akarom még. Persze azt már eldöntöttem magamban, hogy mivel ez a fordulat csak felvetve lett, de megerősítve nem, nem fogadom el, viszont rendesen megkeserítette az élményt, és úgy érzem, mintha a mangaka megerőszakolta volna Kiku karakterét. Szóval még egy kicsit hadd ülepedjen. 

KonoSuba 2

Még mindig nagyon bírom ezt a sorozatot. Szerencsére a második évad is hozta a kötelezőt. A humora továbbra is fergeteges, a szereplők továbbra is isteniek, Aqua túltolt hisztijein meg még mindig könnyesre röhögöm magam. A grafika szerintem is gyengébb minőségű lett, mint az első évadban volt, de igazából ez az eset, mikor minden más annyira a helyén van, hogy ez a legutolsó szempont. Mivel itt a fanservice is nagyobb részt a humort szolgálja, azt sem esik nehezemre nézni. És örülök, hogy néha a Kazuma rajongókra is gondolnak e téren xD 

El bírnék belőle további évadokat viselni, ha Kazuma és a lökött csajai ilyenek maradnak benne örökre. Fukuyama Jun egyébként még mindig lubickol ebben a szerepben, öröm hallgatni, és Amamiya Sora is egyszerűen zseniális kedvenc istennőnk szerepében, nem tudom, képes lenne-e más is ilyen profin kivitelezni Aqua minden megnyilvánulását. Persze Kayano Ai és Takahashi Rie is hozták a megszokott formájukat. 

Nekem ez továbbra is ér egy 8/10-et és köszönöm a sok nevetést.

Nanbaka 2

Huh.... Takamatsu - seseni egy troll. De komolyan, és eszem elhagyom tőle. Hogy most a jó vagy rossz értelemben, magam sem tudom. xD Ha önmagában a második évadot nézzük, akkor továbbra is szeretem. Ezek a lökött rabok és az őreik ugyanolyan szeretnivalóak  maradtak. Ebben az ívben kicsit jobban megismertük az ötös körzetet és Samont, illetve Honey és Trois is nagyobb szerephez jutottak. Ellenben szegény Rock a gyengélkedőn pihente végig az évad nagy részét. Ez az ív legnagyobb részt a Samon családról, Samon bátyjáról Enkiről és Hajiméék kiszabadításáról szólt. Ami érdekes volt, hogy most nem különült el annyira a dráma és a nevetés, hanem jobban ötvözte őket a sorozat. Nem tudom, hogy szándékosan volt így, vagy a manga előrehaladtával Futamata-sensei jobban ráérzett erre, de ez jót tett a sorozatnak. Jó volt viszontlántni Hitoshit és kicsit nagyobb bepillantást nyerni a Hajimével való kapcsolatukba. A grafika természetesen maradt ugyanaz, bár kevesebb volt a csillám a második felében. Kiji mama pedig csak egy jutalom a világnak.

És amitől eldobom a zagyam, az a vége. Az az igazság, hogy úgy négy hete belém már belém vágott a felismerés, csak nem mertem elhinni, hogy valóban az Enki arc felénél elvágják az évadot, de megtették. Gyakorlatilag a 107 fejezet körül hagyták abba, és az Enki  ívnek a 145-nél van vége. Úgyhogy kiderülni pont Enkiről semmi nem derült ki, ahogy arról sem, mi történik Hajiméék kiszabadítása után. Persze jön egy hónap múlva egy speciál, ami a képek alapján egy nagyon vicces iskola AU lesz, de ez harmadik évad után kiállt. Az egyetlen reményem, hogy Takmatsu-sensei és több stábtag utalt rá, hogy szeretnének egy harmadik évadot, szóval még reménykedem.  A pontozása viszont még mindig kérdőjeles. A troll húzás miatt legszívesebben vagy két pontot vonnék le tőle, de ugyanakkor mivel még mindig annyira bírom ezt a sorit, igazságtalannak is érezném. Szóval egyelőre nem tudom. xD 

És akkor van nekünk itt egy tavalyról maradt sportaniménk is. 

All Out!

Én ezt a sorozatot imádtam. Komolyan. Annak idején a manga is nagyon tetszett, és mivel majdnem szóról - szóra feldolgozást kaptunk, így nyilván az anime is. Két nagyobb hibáját tudnék kiemelni. Az egyik a rövidsége, hiszen éppen csak elkezdődik az egész, így persze abból semmit nem látunk, hogy a csapat fogja-e teljesíteni az álmait. A másik a grafika. Nem kifejezetten csúnya, bár vannak benne elnagyolt snittek, azonban a manga sok helyen részletesebb és szebb és bizony néha sokkal hatásosabb egy-egy jelenetnél.

Ezt leszámítva tökéletes volt. A sport végig reális maradt, ebből a szempontból a Daiya-val versenyzik, amiben mégis más, hogy itt nem csak a sportról, hanem a szereplőkről is részletes bemutatást kapunk, ám ezek egyáltalán nem mentek a sport rovására, hanem kiegészítették, színesebbé tették. A Daiyahoz hasonlóan sok szereplőnk van, viszont van időnk megismerni őket, és nem csak a sportkarrierjüket, hanem a magánéleti gondjaikat. Olyannyira, hogy bár Gion a főszereplő, a kiemeltebb szereplőkről legalább annyit tudunk, mint a tökmagról. Tetszik, hogy bár versenyhelyzetben kiélezett a küzdelem, pályán kívül szoros baráti kapcsolatok szövődnek az ellenfél csapatok tagjai között. Gyakorlatilag minden szereplő szerethető, de szeretném külön kiemelni a punk és nagyszájú, de valójában figyelmes és törődő Ebumit, aki nekem a best boy volt ebben a szériában, sőt az elmúlt két szezonban futott sorozatok minden sráca közül, Sekizant, aki nem csak a kapitány, hanem a csapat szíve, Hachit, aki a leggondosabb anyukaként vigyáz a tagokra, és az edzőt. Komori-san története külön megérne egy misét, a felesége, Yumi-chan pedig egyszerűen tüneményes hölgy. 

Tetszett a csapat alakulása, formálódása is. Ahogy egyre több időt töltöttek együtt, ahogy egyre inkább összecsiszolódtak és barátkoztak, úgy lett egyre inkább imádnivaló az interakciójuk. Szerintem hitelesen volt ábrázolva, ahogy vadidegenekből barátok és csapattársak lesznek, így pedig megmutatkozik a kamasz fiús, pimaszka és életravaló énjük is.

Tudom, hogy sokan mondják, hogy ez csak fanservice anime, de ez nem igaz. Alig van benne olyan igazi fanservice, leszámítva az izomos fiúkat szűk ruhában játék közben szituációkat. Ez egy izig-vérig seinen sportanime, amiben edzések vannak, meccsek vannak, részletes szabályismertetések vannak, taktikák vannak, fejlődések, vesztes és győztes meccsek. Mindenben idézi a Daiya no Ace-t ilyen szempontból. Ráadásul ezt egy nő írta, hát minden elismerésem neki, valamint az az érzékenység, ahogy bizonyos témákat kezelt, nagyon jót tett neki. 

A két főhőst játszó Shiba Chouya és Adachi Yuuto nagyon ügyesek lettek a végére. A Nanbaka mellett egészen fura volt, hogy Adachi uraság mennyire szinte felismerhetetlenül más hangot ütött meg Iwashiként, már csak ezért is kíváncsian várom, mit fog nekünk mutatni a tavaszi szezonban. Akit még kiemelnék amellett, hogy Hosoya Yoshimasa mennyire jól átadta Sekizant, és, hogy Ohsaka Ryouta mennyire más stílust hozott a szokott szerepeihez képest, az Murata Taishi. Annyira ügyes volt Ebumiként, hogy le a kalappal előtte, de tényleg. A sorozat indulása előtt nagyon örült Ebumi szerepének, ami tényleg nagyon más, mint amivel meg szokták találni, de meg is hálálta. Ő volt a tökéletes Ebumi.

Bevallom, nagyon fog hiányozni ez a sorozat, és remélem, hogy egyszer a MadHouse és a TMS visszatér hozzá, ahogy visszatértek a Daiyahoz és a YowaPedahoz is. 9/10.