Drama CD-k avagy utazás a képzelet szárnyán - Round 14

Bokura no Koi to Seishun no Subete case: 01

Az önálló Drama CD-k táborát  gyarapítja ez a mű, amelyhez az illusztrációkat Maine készítette, a sztorit pedig Wakaba Yu írta. 

Egy középiskolai íjász klubba látogatunk el a történet folyamán, ahova beiratkozik egy fiatal tehetség, Fushimi Nagaame. Az elsős fiú bár kimagaslóan jó ebben a sportban, eléggé lazán veszi a klubtevékenységet, egészen addig, míg nem találkozik egy senpai-jal, aki saját készítésű ebéddel kínálja meg, és szép lassan ráveszi, hogy folytasson egy kicsit tevékenyebb klubéletet. Persze, ahogy egy ilyen CD-n az lenni szokott, előbb - utóbb ebből a senpai - kohai kapcsolatból valami egészen más bontakozik ki. 

A CD - n Satou Takuya és Shingaki Tarusuke kelti életre a két főhőst, a tehetséges, de meglehetősen laza Fushimi Nagaamét és a felsőbb éves, Mukaiji Chiharut, mellékszerepben Nakazawa Masatomot, mint a klub elnökét, Ichihara Mikihikot hallhatjuk. Igazából ennek a története is elég aranyos. Nem túl mély, nem túl drámai, de kifejezetten aranyos, ahogy az érzelmek fellángolnak a két fiú között. De amiért kimagasló, az a két seiyuu közötti kémia. Taku-chan és Shingaki - san nem először és szerencsére nem is utoljára gabalyodtak itt össze. Korábban, bár fordított felállásban már találkozhattunk velük például a következőnek említésre Mou Ichidou Nando Demo című Aniya Yuiji feldolgozáson. És el kell mondanom, hogy elképesztően jó a kémia kettejük között. Nagyon jók külön - külön is, Shingaki - sant többször dicsértem már, mennyire hiteles, Satou Takuya pedig az egyik olyan seme, aki pont annyira van ott, amennyire kell, de ketten együtt garantáltan kicsapják  a biztosítékot. Szinte tapintani lehet az erotikus feszültséget közöttük, szóval én alig várom a további közös munkáikat. 

Mou Ichidou, Nandodemo

És akkor, ha már a Shingaki - san x Takuchan páros, nézzük a másik művet, amiben elbolondították az erre érzékenyeket.  Elvesztett emlékek a témája az alkotásnak. Egy szörnyű napon Tarou Kouto arról kap hírt, hogy a szeretője, Fuji Takahiro balesetet szenvedett. Azonnal a kórházba rohan, ahol szembesülnie kell vele, hogy a fiú elvesztette a közös életükről szóló emlékeit és csak az osztálytársat ismeri föl benne.

Kifejezetten szeretem ezt a CD-t. Nem csak azért mert ez a páros fordítva is pont annyira jól működik, mint ahogy azt az előző lemezen említettem, hanem a történet miatt is. Az alapszituáció elég drámai, hiszen itt van egy fiú, aki évek óta együtt él élete szerelmével, aki korábban egy reménytelen szerelem elől menekült a karjaiba. Aztán az együtt töltött idő alatt a kedvese elfelejtette azt a lányt, és neki adta a szívét, ám ez egy pillanat alatt foszlik semmivé, neki pedig úgy kell tenni, mintha megint csak barátok lennének, akik éppen most együtt laknak. Tarou ennek ellenére igyekszik optimista maradni és szép lassan felépíteni újra azt a köteléket, amit a baleset elvett tőle. Persze vágyik a párjára testileg és lelkileg is, az pedig nem érti a feltámadó érzéseit, és mindenhol máshol keresi a választ, csak ott nem, ahol az van, ez pedig egy sor félreértéshez vezet. Az egésznek van egy olyan keserédes hangulata. A mangából szép lassan megismerjük, hogy lett pár ez  a két fiú, és kontrasztnak ott van a jelen, amikor az egyik nem emlékszik a másikra. Mégsincs teljesen negatív kicsengése a dolognak, végig van benne valami könnyed báj, ami segít átlendülni a szomorúságon.  A korábban CD-t kapott adaptációjával, a Me wo Tojite Sanbyou -val szemben ez sokkal erotikusabb, és sokkal direktebben erotikus, így nem csak az intenzív érzelmek, de a testiség szintjén is kifejeződik a két fiú vonzalma. 

Takuchan itt az ukét alakítja, és egyszerűen imádom, hogy milyen aranyos. Zseniális ez a fazon egyébként, hiszen bár van egy meglehetősen férfias, mély hangszíne, mégis úgy játszik vele, ahogy nem szégyell. Shingaki - sannak pedig ugyan szerintem jobban állnak a hot ukék, de itt sem panaszkodhatok rá, hiszen elképesztően jól alakította Takahirot. Bevallom a végét kicsit meg is könnyeztem, annyi érzelmet vitt a hangjába. 

Mister Convenience 

És ha már Aniya Yuiji, nézzünk tőle egy másik CD-s adaptációt is. Kitamura egy 31 éves fiatalember, aki egy kisbolt vezetőjeként dolgozik. Igazából mindene megvan, kellemes külső, biztos állás, megfelelő anyagi háttér, így már csak a tökéletes társra vár, akivel családot alapíthat. Lenne is rá egy jelölt egy finom és elegáns hölgy személyében. Szóval úgy néz ki, minden sínen van és már csak egy pár lépés választja el a tökéletes jövőjétől. Ám más irányba fordul az élete, mikor találkozik a nála fiatalabb Minamiharával, aki részmunkaidősként kezd dolgozni nála. A fiú olyan, mint egy vihar, bátor, szabad és teljesen felforgatja Kitamura életét. 

Az augusztus 12-én megjelenő CD-n Hamada Kenji és Murata Taishi szólaltatta meg a szereplőket. Talán a Me wo Tojite Sanbyou című lemez kapcsán már mondtam, és az előbb is említettem, de tényleg tetszik nekem a sensei stílusa. Van benne valami könnyed báj, és egyszerűség. Jó témákat vesz elő, néha kicsit hagyja szenvedni a szereplőket, de végül abszolút kielégítő zárással és egy csomó jól adagolt érzelemmel fejezi be. Ez a mű nem olyan komplex, mint a Mou Ichidou, Nandodemo, de kellően érzelmes, és erotikus. Minami karaktere szerintem imádnivaló, az az igazi szeretnivaló szélvész, és mindig mosolygó engergiabomba, amit jól kiegészít Kitamura-san felnőttes komolysága. Murata Taishinak nagyon jól állt ez a szerep, kicsit hasonlít a Links-beli fiúhöz. Még augusztusban volt egy másik CD-je, amit ugyan nem hallottam, mert nem került fel egyelőre a netre, de a mangáját annak olvastam, ott pedig a kicsit komolyabb oldalát is megmutathatja. Minden esetre örömmel látom BL-ben is. 

Sumire Biyori

A történet az első szerelmet helyezi a középpontba, ami nem teljesedhetett ki a maga idejében, ám egy viszontlátással új esélyt kap a virágba borulásra.  Főszereplőnk, egy vidéki kis hotel tulajdonosa, aki nagymamáját ápolva tengeti csöndes napjait. A fiú középiskolában szerelmes volt az egyik társába, ám végül soha nem lett semmi az érzelmeiből. Ám mikor az immár férfivá érett fiatalember betoppan a szállodába, felragyog a második esély lehetősége. 

A CD két főszerepére Okitsu Kazuyukit és Matsuoka Yoshitsugut kérték fel, mellékszerepben többek között Shirai Yusuke volt halható. És na ezt neveztem én tavaszi hangulatnak. Áprilisban jelent meg, és pontosan idézte annak az évszaknak az összes ízét. Kellemes légkör, bájos szereplők, egy ízig - vérig romantikus szerelmes sztori, némi izgalmas szeretkezéssel, közben pedig kint nyíltak a virágok, sütött a nap, tele volt minden illattal és fénnyle, ami teljesen passzolt a CD hangulatához. Jó volt hallgatni az egészet, tényleg mintha a tavasz elevenedett volna meg benne. Persze egy olyan regénytől, ami Kono BL ga Yabai! regényei közül a 20. helyezést érte el, nem is vártam kevesebbet. Az eredeti Light Novelt  Tsukimura Kei írta és Kusama Sakae illusztrálta.

Danshi koukousei hajimete no

A Ginger Records nevű cég tavaly indította útjára a három részes original szériáját, amely a Danshi Koukousei hajimete no címet kapta. Az egyes darabok egymástól független történeteket mutattak be, mindig egy - egy új párossal a főszerepben. Ami közös pontjuk ezeknek a lemezeknek, hogy minden darabon két iskolatárs talál egymásra, és ebből valakinek az első alkalma lesz az affér, de azon belül vannak legjobb barátok, klubtársak, senpai-kouhai kapcsolat, még egy DoS seme is helyett kapott a második részben. Annyira sikeres lett ez a kezdeményezés, hogy május 27-én egy második "évadot" kapott a széria, három új párral a főszerepben. 

Most a negyedik lemezt kihagyva, az ötödikre ugranék, mert szerintem mindegyik közül a legérdekesebb darab. Július 29-én jelent meg ez a CD. A történet ezúttal két mostohatestvérről, Saotome Keitoról és Saotome Haruiról fog szólni, akik szerelmesek lesznek egymásba.

Furukawa Makototól és Murase Ayumutól Shirai Yusuke és Masuda Toshiki vette át a stafétát, Shirai Yusukének ráadásul ez bizonyos értelemben a debütálása volt. Korábban már szerepelt BLCD-n, de soha nem vállalt még főszerepet, ez volt az első, hogy ő lett a partnere valakinek. Binan Koukou Chikyuu Bouei-bu LOVE! nézőknek külön csemege lehet ez a páros, hiszen Whitey és Masu játsszák a sorozatban Iot és Ryuut, akik legjobb barátok, vagy néha kicsit többek. Az illusztrációkat Kudori Popo és Azuma Yukako készítette. 

Teljesen elfogultan, de nekem ez a darab a kedvencem. Egyrészt Whitey debüttje remekül sikerült, és Masuval megintcsak bizonyították, hogy mennyit jelent, ha az életben is megvan közöttük az összhang. Masu zseniális volt, mint mindig - aranyos volt, hogy Whiteynak is ez tetszett a legjobban ebben a munkában - de  Shirai - san sem maradt le mögötte és remek érzékkel játszotta a szép lassan szerelembe eső semét. Az erotikus jelenetek tényleg azok voltak, és megvolt az a fajta sistergés is, amit szeretek egy ilyen CD-n. 

Ittadakimasu, Gochisousama

Kurahashi Tomo mangái általában a könnyed, mindennemű drámaiságot nélkülöző művek szerelmeseinek kedveznek. Nincs ez másképp a szóban forgó mangával sem, hiszen egy habkönnyű romantikus sztorit vetít elénk. Egy különös karácsony éjjelen egy 31 éves szakács összeszed egy 19 éves fiút, aki meglehetősen rossz bőrben van. Persze segíteni akar rajta, így hazaviszi, megeteti és a lakótársa engedélyével ott is tartja maguknál. Ezzel indul ez a kapcsolat a két férfi között, velük párhuzamosan pedig a lakótárs szerelmi életébe is bepillantást nyerhetünk. 

A CD május 27-én jelent meg, a négy főszereplőnek pedig Masuda Toshiki, Tamaru Atsushi, Shimazaki Nobunaga és Kobayashi Yuusuke adta a hangát.  És még milyen jól adta a hangját. Bár a sztori tényleg semmi extra, de a CD hihetetlenül nagy élmény volt. Már csak Zakki miatt is, aki nem nagyon vállal már mostanában ilyen lemezt, és előtte sem sokat volt BL-ben, szóval jó volt hallani megint a játékát. 

Blue Sky Complex

Narasaki nem kifejezetten feltűnő jelenség és igazából nagy vágyai sincsenek. Csak szeretne egy csöndes zugot, ahol nyugodtan olvasgathat. Ám egy napon az egyik tanára ráveszi, hogy vállalja el, az egyik balhés iskolatársának, Terashimának a felügyeletét a könyvtárban, míg az a büntetését tölti. Így találkozik ez a két, teljesen eltérő habitusú fiú. 

A CD alapjául szolgáló mangát Ichikawa Kei írta, a két főszereplőt Satou Takuya és Eguchi Takuya keltette életre. És ha már szóvá tettem Zakkit, akkor Egu volt idén a másik meglepetés. Korábban volt egy-két BL szereplése, de én meg voltam róla győződve, hogy ő azzal ki is vonult az iparból, ehhez képest most itt volt, ráadásul  intim jelenetet is bevállalt.  És nem volt rossz. Persze egy Satou Takuya féle seme azért sokat emel minden CD színvonalán, de Egu is ügyeskedett szerintem. Ez is inkább olyan darab, amit a hangulat visz a hátán, semmint a bonyolult történet. Igazából az egyszerű, de hangulatos és bájos darabok szerelmeseinek ajánlom. 

Kono Ore ga Omae Nanka Suki na Wakenai

Fujima Taisei egy igen jóképű középiskolás diák, akit mindenki bámulva csodál, és senki nem képes ellenállni a csinos arcának. Akár tökéletes is lehetne az élete, ha nem létezne egy iskolatársa, akivel a viszonyuk nem épp felhőtlen. A frissen érkezett cserediák Okachi Machi alsóközép másodévben lett Taisei osztálytársa és később barátja egy rövidebb időre. Igaz volt némi hátsószándék ebben a kapcsolatban részéről, mégis letaglózta, mikor kiderült, hogy Machi soha nem tartotta a barátjának. A viszontlátás utáni viselkedése pedig még ennek a fényében is megbocsáthatatlan a számára. 

Matsuoka Yoshitsugu és Satou Takuya adta a két főszereplő hangját adni - igen tudom, Satou Takuya elég durva évet fog zárni megint xD Ogawa Chise írta az eredeti mangát. Biztos mindenkinek ismerős a neve, hiszen ő követte el a hamarosan CD-s adaptációt kapó Caste Heaven-t is, ám szemben azzal, ami egy durva lélektani dráma, ez egy könnyed komédia egy széllelbélelt csirekfogóról  és az ő reménytelen szerelméről. Taisei reakciói mondjuk minden pénzt megérnek, hihetetlen micsoda nagyjeleneteket vág le egy - egy érzelmileg fontos pillanatban. Szegény Okachi Machi meg csak nézhet, de közben meg ezt is írt édesnek találja a párjában. Szóval, aki szeretne valami könnyedebbet olvasni és hallani Ogawa - senseitől a Catse Heaven előtt vagy után, annak ezt a CD-t tudom ajánlani.