Kou no Dori, avagy a születés titokzatos világa

Egy igazán különleges doramát  hoztam ezúttal, amit mindenkinek bátran merek ajánlani.  A 2015-ös Kou no Dori címet viselő alkotás Suzunoki Yuu azonos című, seinen mangája alapján készült. A manga nemrégiben, a A 40. Kodansha Díjátadón Általános kategóriában olyan mangák elől orozta el az első helyet, mint az Ajin vagy a méltán nagy sikerű Boku Dake ga Inai Machi. Magam is e hír kapcsán kezdtem el érdeklődni iránta, és milyen jól tettem. Előljáróban csak annyit, hogy szerintem a legméltóbb helyre került ez a díj. 

A történetről röviden. Főhősünk Kounotori Sakura egy kiváló szülészorvos,  mellette pedig éjszakánként egy bárban zongorázik Baby néven. Édesapját nem ismerte, édesanyja pedig születése után nem sokkal rákban elhalálozott. Három éves koráig egy árvaházban élt, ahol egy gondozónő vette körül szülői szeretettel, utána fogadta örökbe a nő, aki végül felnevelte. A három édesanyja miatt választotta végül a szülész szakmát, ahol az édesanyák és a babáik segítségére lehet, nem csak a születés pillanataiban, hanem előtte és utána is. A dorama Sakura kórházi mindennapjait, a különböző hátterű szülőket, és a kórház munkatársainak szakmai és magánéletét mutatja be. 

Na, ez volt az a dorama, amit legszívesebben együltő helyemben végignéztem volna, mert annyira lekötött minden másodperce. A legnagyobb erénye véleményen szerint a hihetetlenül jó érzelemábrázolás. Minden történet, legyen szó állapotos nőkről és lányokról vagy a kórházi személyzetről megható, megérintő, nem mindig boldog, de tanulságos. Ez az a fajta dráma, amit én nagyon szeretek, amikor nem érzem, hogy erőltetnék a sírást, hiszen a bemutatott élethelyzetek mélyen embereik. Az anyja által eltaszított és a párja által elutasított lány, aki szeretné felnevelni a gyermekét, ám előtte a saját életét kell egyenesbe hoznia, a fiatal férj, akinek egy szörnyű baleset miatt élete legkínzóbb döntését kell meghoznia,  egy pár, akik a régen várt fiúkat veszíthetik el egy koraszülés miatt, egy fiatal gyereklány, aki nem tudná felnevelni a gyermekét, ezért le kell mondania róla, ezek mind-mind olyan történetek, amelyek rendesen megcsavarják a néző szívét.  Ahogy a kórház dolgozóinak az életútja is, hiszen ők is csak emberek, akiket megvisel, ha másokat szenvedni látnak, és a saját múltjukkal is meg kell küzdeniük.  Nem vagyok egy sírós fajta, de itt minden részen sikerült valamiért elpityerednem, annyira megérintettek ezek a történetek.

Karakterek tekintetében is kiemelkedő a sorozat. A főszereplő, Sakura egy igazán megkapó férfi. Nem tökéletes, de van egyfajta karizmája, ami nem csak a pácienseit, hanem a nézőt is elvarázsolja. Kedves, igazán gyengéd, törődik  a betegeivel, nem csak az anyákkal és a babákkal, hanem az apákkal és az aggódó rokonokkal is. Megvan a maga terhelt múltja, ám soha nem érzi magát emiatt szerencsétlennek, és ez átérződik az egész jellemén. Nem rágódik a fájdalmas múlton, hanem a szép emlékekből erőt merítve indul neki az útjának, ahol új tapasztalatokkal gazdagodik. Hozzá hasonlóan az osztály többi tagja is remekül megírt karakterek. Ott van fiatal és szigorú orvos, aki első ránézésre egy érzéketlen és rideg alaknak tűnik, de részről - részre derül ki, hogy igenis érző szívű ember. A mindig vidám szülésznő, aki a bátorságával és a lelkesedésével támogatja mind a munkatársait, mind a vajúdó kismamákat. A két fiatal orvoskezdemény, akiknek még nagy utat kell bejárniuk és sok mindent meg kell tapasztalniuk az életről és akik között észrevétlenül lobban fel a finom vonzalom. A tapasztalt újszülött osztályos doktorok, akik az életüket szentelik annak, hogy a rájuk bízott kisbabákat egészségesen tudják átadni a szülőknek, és nem számít, milyen reménytelen a helyzet, teljes szívükből küzdenek a kis apróságokét. És még megannyi, különleges, érdekes, figura. 

A sorozat sarokköve, hogy a születés mindig csoda, és nem egyértelmű. Minden várandósság veszélyeket rejt magában, és néha minden emberi erőfeszítés ellenére rosszra fordulhatnak a dolgok. Ám még ilyenkor sem szabad feladni, hiszen egy új élet születése felülírhat minden rosszat, ami megelőzi. 

Tetszett nekem a a színészek alakítása, A főszereplő Sakurát alakító Ayano Go egyszerűn fenomenális volt. Minden mozdulata, minden arckifejezése, az egész játéka elvitte volna a hátán a sorozatot. Sokszor vagyok bajban a doramákkal, mert tetszene a mű, de a színészek nagyon műs játéka kicsit zavar, ám itt annyira ügyesek voltak, hogy bár néha éreztem túlkapásokat, mégsem maradt meg benne negatív élményként. Ha pedig színészek, érdekesség, hogy feltűnt a doramában Oguri Shun, aki egy édesapát alakított és a lányát nem más játszotta, mint a saját vérszerinti leány. 

Végszóként én nagyon remélem, hogy előbb-utóbb az animációs ipar is felkapja a fejét erre a mangára, mert szerintem animeként sokkal több emberhez jutna el az a végtelenül szerethető, fantasztikus történet. Egy remek stúdióval és egy hozzáértő rendezővel az utóbbi évek legjobb drámája lehetne. Legalább olyan jó, mint a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu.