Téli szezon start
Prince of Stride
Sakurai Nana a stirde nevű sport rajongója, ami nem más, mint utcai futás. Hattagú csapatok versenyeznek az elsőségért, a versenypálya pedig a város akadályokkal teletűzdelt utcáin van kijelölve. Nanát annyira lenyűgözte ez a sport, hogy elhatározta, hogy csatlakozni fog menedzserként a Honoka Akadémia stride klubjához. Ám sajnos dugába dőlni látszik a terve, mikor rájön, hogy ez a klub már régen nem az aktivtásáról híres. A szerencse azonban a segítségére siet egy profi strideversenyző, Fujiwara Takeru képében, akinek feltett szándéka a versenyzés és ha ehhez az kell, hogy életet leheljen a klubba, hát megteszi.
Sport, Madhouse, fantszatikus seiyuuk, bormánce, mi itt a hiba? Hogy ez egy otome game adaptáció, tehát sok pasi udvarol egy butus lánynak felállás, így látatlanban kicsit tartottam tőle. xD
De az első rész kellemesen meglepett, ha végig ilyen marad, akkor szeretni fogom. A játékot ismerők szerint egyébként is inkább a sportra megy rá a történet, nem a románcra, meg a háremre, az éppen csak minimálisan van jelen, szóval remélem az animében is így lesz. A lehető legkevesebb udvarlás, ha lehet semmi romantika, sok brománc, sokkal több barátság és még több sport, és akkor jóban leszünk egymással.
Az első rész ilyen tekintetben elég nagy reményeket ébresztett bennem, hogy nem megy el nagyon súlyosan ebbe az irányba. Vicces volt, a szereplők érdekesek, viszont Haru nagyon eltéved, és jól otthagyta Iwatobit xD Egyelőre érdeklődve várom a további részeket és az ellenfeleket. Mamo és Hirarin karaktereire meg annyira kíváncsi vagyok már. (Fallen Lucifiel hogy fog ennek örülni)
HaruChika
Történetünk főhősnője Homura Chika, aki éppen most kezdte a középiskolát. A fiatal lánynak minden vágya, hogy a körülötte levők egy finom és aranyos hölgyet lássanak benne, ám a természete meglehetősen vadóc. Igyekszik ezen változtatni, ezért is kezd furulyázni, mikor meglát a TV-ben egy szépséges zenész hölgyet, akit csak még elegánsabbá tett a hangszer. Az iskola zenekarátban találkozik újra gyerekkori barátjával Kamijo Harutával valamint itt ismerkedik meg a jóképű, kedves tanárral Kusakabe Shijiroval. Azonban a nyugodt és emlékezetes iskolai élet helyett rögtön az első napján egy rejtélybe botlik a zenekar, ami a tanárukhoz köthető. Chika és Haruta nem is haboznak, a megfejtés nyomába erednek. Így kezdődik a középiskolás életük.
Van egy momentum, ami miatt nagyon vártam az animét, mégpedig azért, mert az előzetes információk arról szóltak, hogy Haruta mélyebb érzelmeket táplál a férfi tanára iránt, mint a puszta csodálat. Meleg vagy biszexuális main karakter nem BL animében, ráadásul pont a cuki lánykák és szerelmi drámák szakértőjétől, a meglehetősen nagy fanbázissal rendelkező P.A Works-től? Jól hangzott, egyetlen félelmem az volt, hogy kihagyják ezt a szálat, vagy teljesen átírják. Aztán lement az első rész és.....
És nem hagyták ki. Minden hálám a P.A Worksé, hogy ezt bevállalták. Elég gyorsan egyértelművé tették Haruta érzelmeit a tanár úr irányába, és egyelőre úgy néz ki egész jól is kezelik a szituációt. Tökre bírtam Harutát, hogy nem drámázott rajta, de nem is tett úgy, mintha mi sem történt volna, vagy mintha nem számítana, hanem egyenesen kimondta a dolgokat. Na ilyen egy igazi férfi. Good job, Haruta! Kedvelem a srácot.
De egyébként is egész pofás rész volt. Végül még sem volt olyan komoly az ügy, de elég érdekesre hozták ki. Harutanak jó esze van, és gyorsan vág is, ráadásul a zenei klub is úgy néz ki aktívkondi fog, tehát reménykedem, hogy hallhatunk még szép zenei betéteket is. A mai például kifejezetten fülbemászóra sikerült. Ha minden rész ilyen kis hangulatos marad, akkor kedvelni fogom a sorozatot Haruta érzelmein kívül is. És Chika is egész jó fej lett, kedveltem, nem túl hisztis, kicsit bolondos, szóval egyelőre pozitív a benyomásom róla a dizijét leszámítva.
Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu
Történetünk főhőse Kyoji, frissen szabadult rab. A börtönben látott egy rakugo előadást, ami annyira megérintette, hogy elhatározta, ő is művész akar lenni. Ennek érdekében felkereste az ország egyik legjobb színészét, és megkérte, hogy tanítsa őt. Ám a sikerért meg kell küzdeni, és ott van a múlt is, ami néha fájóan befolyásolja a jelent. Nem csak Kyojiét, hanem a művészét és a fogadott lányáét is. Életutak, amik egymást keresztezik, sorsok, amik egymásra hatnak, mindez kiteljesedik a színpadon, ahova Kyoji annyira vágyik.
A szezon josei sorozata, ami baromi erősen nyitott. Még az indulás előtt kiadtak hozzá két OVA-t, amit sajnos akkor senki nem fordított le, ém most pótolták ezt a hiányt, mert a sorozat 40 perces nyitórésze a két korábbi OVA volt. És fenomenális kezdés volt. A hangulat, a zenék, a seiyuuk, a képi világ, a karakterek mind-mind annyira topon voltak, hogy rossz szavam sem lehet. Szeretik szidni a DEEN-t, hogy micsoda pocsék adaptációk vannak, ami igaz is egyrészt, de az ilyen slice of life animékkel általában csodát tesznek. Remélem végig ilyen marad, mert ha igen, a szezon egyik gyöngyszeme lesz. Zárójel, de nem véletlen, hogy Ishida Akira az egyik seiyuu isten. Most is elállította a szavam a játéka, Seki Tomokazu pedig méltó párja, akit nem mellesleg jó volt ismét hallani. Az utóbbi időben nem sokat van mikrofon előtt, pedig ő is páratlan tehetség. Kobayashi Yuu hangja meg csak elbűvölő, ahogy mindig.
Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo!
Satou Kazuma egy eléggé magányos fiatalember, aki lerobbant melegítőben tölti a napjai nagy részét, sötét szobában gubbasztva játszik, figurákat gyűjt, és még suliba sem nagyon mozdul ki. Történetünk kezdetén is épp hazafelé tart a legújabb játékos zsákmányával, és mihamarabbi kipróbálását tervezi, ám a sors más irányt szab neki,m mikor megmenti egy fiatal lány életét, akit elütni készült egy 20-szal "robogó". öregbácsi vezette traktor. Ezek után egy fura helyen tér magához egy fura lány társaságában, aki előadja, mik a további lehetőségei.
A szezon egyik, "másik világba kerültünk" sorozata, amit leginkább a seiyuuk illetve egy seiyuu miatt vártam nagyon. Párszor már panaszoltam, hogy Fukushima Jun kaphatna több szerepet is, és úgy tűnik a rendezők értenek a nyelvemen, mert ennek a sorozatnak a főszerepére őt kérték fel, szóval egyértelműen nézős lett.
Persze van benne egy jóadag fanservice, mint bugyitlan istennők, repkedő mellek, meg hasonló, de van egyfajta jó humora is. A főhős srác egy életrevaló kölöknek tűnik, és emellett nem semmi troll dumája van, Aquat meg a többi lánykát még látjuk, egyelőre a jobban kedvelem, mint nem táborban van Kazuma privát istennője. Szerencsére a legkevésbé sem veszi magát komolyan a sorozat első ránézésre, és ha ez így marad, akkor valószínűleg a Shomin Sample-hoz hasonló érzésekkel fogok felállni előle, hiába nem én vagyok a fő célközönsége és hiába áll néha égnek a hajam az ilyen szinten hiányos öltözékű hölgyeményektől.
Hai to Gensou no Grimgar
Fiatalok eltévedve emlékek nélkül egy fantasy világban - ez lenne ennek a sorozatnak a története dióhéjban, de nézzük kicsit kibontva. Haruhiro emlékek nélkül tér magához egy sötét helyen. Kilépve a fényre egy idegen világban találja magát, ahol nem ismer senkit és semmit. Szerencsére nincs ezzel egyedül, több fiatal fiú és lány van vele, akik ugyanebben a cipőben járnak . Egy érdekes férfitól kapnak néhány információt, ezek birtokában alapítja meg öt társával a saját csapatukat, és küzdenek együtt az életben mardásért és azért, hogy rájöjjenek, kik ők, hova tartoznak és hova kell hazatérniük.
A szezon másik egy új világba kerültünk és itt ragadtunk sorozata. Azt mondtam ezt a témát szeretném jegelni, de hát nem igazán hagyják nekem. Itt az inpozáns seiyuu lista mellett, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Hosoya Yoshimasa, Shimazaki Nobunaga, Noto Mamiko, Yoshino Hiroyuki vagy Komatsu Mikako, a történetleírásban is szerepelt érdekes karakter, Brittany miatt voltam kíváncsi a sorozatra. A Yasumoto Hiroki által megformált férfi egyben hihetetlenül nőies. amit átkozottul jól ötvöztek, hiszen a testfelépítése és a hangja hordozza a férfijegyeket, még a beszédmódja, és mozdulatai a feminim jelleget, mindez pedig a viselkedéseben teljesedik ki, hiszen a nőissége mellett egy erős, és az első benyomás alapján tehetséges harcos. Kétlem, hogy olyan sok szerepe lenne majd, de azért a kevésért is megnézném a sorozatot.
Az első rész ezen felül is elég jól kezdett, mondjuk annyira nem erősen, hogy odáig legyen érte, de kellemesebb volt, mint amire számítottam. A karakterek nagy része első látásra szimpatikus, nem tűnik háremnek, bár Shihoruval még barátkozunk, cuki meg minden biztosan, de az ilyen jaj, most mit tegyek lánykák és a fantasy nem biztos, hogy nálam jól fognak működni. Ezen felül tetszik az emlékezetvesztés lefestése is. Mármint, mikor olyan szavak jönnek a szájukra, amit a korábbi életükben ismertek, de itt csak rácsodálkoznak, hogy mit is jelenthet. Nekem bejött a grafika, ezek a kicsit elmosódott hátterek illettek a világ hangulatához és a szereplők karakterrajzai is szépek. Hogy maga az anime fog egy nyújtani valamit, meglátjuk 12 hét múlva,
Divine Gate
Avagy az Isteni kapu, ami káoszt és pusztulást hozott a megnyílásakor. Bár sikerült megállítani, az emberiség létrehozott egy szervezetet, ami felügyeli ezt és azokat a tehetséges fiatalokat, akik képesek lennének újra megnyitni. Ilyen fiatal Aota is, ám az ő nevéhez félelmetes hírnév tapad, hiszen szülőgyilkosként ismerik. A fiú készséggel vállalja, hogy megölte a szüleit, ám kérdés, hogy valóban egy menthetetlen szörnyeteg, vagy csak egy szeretetre vágyó, síró kisfiú.
Őszinte leszek, erre a sorozatra egyáltalán nem voltam kíváncsi, még be nem jelentették Whiteyt a main castben. Onnantól nem volt kérdés a dolog, mert egy éve várok, hogy a baba main castben legyen. Igaz nem főszerepben, de ott van és ez elég, Hogy tetézzék az örömöm még Tori-san is idekerült, sőt mind a ketten megszólaltak az első részben (igaz, Whitey nem a saját szerepében, hanem valami noname osztálytársként, de kit izgat. Hallottam a hangját.)
És végül is annyira nem volt rossz. Magamtól tényleg nem kezdtem volna bele és már látom a végkifejletet is lelki szemeimmel, mint drámai múltjától megszabadított főhős srác, vitatkozós kapcsolat a tűzről pattant másik főhőssel, miután rájött a zélet értelmére és a barátság erejére szegény pára, aztán valami katasztrófa, és a nagy világmegmentés, de egye fene, a kis cukimért mindent. A színek viszont nagyon tetszettek, élinkek voltak, vibrálóak, ez a része nagyon bejött a dolognak. Meglátjuk, dobni tuti nem fogom még Whitey karaktere életben van.
Active Raid
A közeli jövőben járunk, ahol egy Tokiót ért természeti csapás következtében egészen megváltoztak a viszonyok. Persze ahogy ilyenkor lenni szokott megjelentek a zavarosban halászók is. Pont ezért hozta létre a rendőrség azt a speciális egységet, aminek tagjai a főhőseink is. Ultramodern mecháikkal őrzik a rendet. Na ide csatlakozik főhősnőnk, aki nincs elájulva a csapattól, mert bár profik ha munkáról van szó, de meglehetősen szabadelvű banda, akik nem haboznak új eszközököz nyúlni, ha a helyzet úgy kívánja.
Elég uncsi kezdés volt, mit ne mondjak.
A főhősnő alapanyag átkozottul idegesítő volt a pattogásával és az okoskodásával, remélem nem akar végig ilyen liba maradni. A többiek szerencsére kellően lazák voltak, ez kicsit ellensúlyozta a hölgyikét, a két srác cicaharca viszont no comment. Van, ahol bejön, de itt inkább gyerekes volt és idétlen. A történések sem voltak igazán megnyerőek, tényleg csak annyira volt jó, hogy nagyjából bemutassa a karaktereket, meg valamennyit a szervezetből.
De a jó pontja, hogy Tori-san meglehetősen csinos karaktere egész sokat beszélt, ráadásul szimpatikus jellemre is és úgy tűnik többé - kevésbé állandóan képernyőn lesz, szóval ezzel elégedett vagyok. Úgyis csak miatta nézem az egészet, szóval hadd örüljek neki. És persze a többi seiyuu, mert olyan nevek szerepelnek itt, mint Oizawa Ari, Sakurai Takahiro, Shimazaki Nobunaga, Murata Taishi és a többiek. Remélem azért a végén kijön belőle valami értékelhető és nem elpazarolt idő lesz.
Nijiiro Days
Négy teljesen eltérő habitusú, középiskolás barát mindennapjairól szól ez a sorozat, ami a szezon egyik rövidkéje lesz. Főszereplőnk Natsuki egy havas téli éjszakán találkozik álmai nőével, akibe első látásra beleszeret. A barátai, akiknek szintén megvan a maguk szövevényes szerelmi élete, persze azonnal a segítségére sietnek, hogy meghódíthassa a szépséget.
Egy aranyos romkom igazából. Leírás alapján olyan Kimi to Bokus érzésem volt tőle, hiszen ott is valami hasonló a felállám, ám még a Kimi to Boku kicsit melankólikusabb volt, addig ez ízig - vérig komédia, illetve itt sokkal inkább szerepet kap a románc, és a fiúk barátsága csak ehhez asszisztál, még a Kimi to Bokuban a romantika a mellékvágány volt és inkább a fiúk barátságára helyeződött a hangsúly.
13 perces maga a rész, ezt egy seiyuu műsor előzi meg, ahol az a sorozat négy férfihősének hangot adó seiyuuk bohóckodnak. Igen impozáns egyébként a cast, mert Matsuoka Yoshitsugu, Shimazaki Nobunaga, Uchiyama Kouki és Eguchi Takuya játssza a főszerepeket, illetve vesz részt ezeknek a 10+ perces extráknak az elkészítésében, amik egyébként messze szórakoztatóbbak, mint a sorozat. xD Főleg, hogy a sorozat először Drama CD formájában létezett, amelyek felvételén bontakozott ki igazán a Tsugu x Zakki "románc".
Norn9
Van egy hatalmas égi hajó, ahol különleges fiatalok gyülekeznek. Mindegyik képességekkel rendelkezik. Ebbe a társaságba kerül be az egyik főhősnőnk, Koharu, aki szintén nem mindennapi lányzó, majd később egy fiatal fiú, aki azt állítja a jövőből érkezett.
Hm, elég nehezen jutottam vele dülőre, ide-oda tologattam, mert egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a fiúháremet nem nekem találták ki, de aztán eszembe jutott, hogy Saiga - san sem igyekszik igazán mostanában mikrofon elé, szóval jó lenne hallani, főleg egy szerelmetes otoge csávó szerepében, így csak rá vettem magam. A játékkal nem játszottam, és valószínűleg nem is fogok, ahogy magamat ismerem, szóval az újszülöttnek minden vicc új alapon kezdtem bele.
És hm megint. Nem tudom mit gondoljak. Annyira nem volt rossz, mint amennyire féltem, de jó sem. Kicsit tartok tőle, hogy ezzel is úgy járok, mint a DanDavivel, hogy csak végigszenvedem, meg felhalmozom a részeket, mert két rész után a teljes érdektelenségbe fullad, főleg, hogy első ránézésre a fiúkban sincs semmi extra, ami megfogna a hangjukon kívül. Mondjuk ez a hajó téma a képességekkel érdekes, és itt azért három hősnő jut kilenc fiúra, szóval ez még nem olyan extrém mennyiség, mint mondjuk Hurka vagy Bitch-chan esetében. Koharu faék, így a másik két lánykában van minden bizodalmam, hogy majd ők felpezsdítik az állóvizet. Tényleg meglátjuk.
Ansatsu Kyoushitsu 2
Nos be kell vallanom, hogy beleszerettem ebbe a sorozatba szezonon kívül. Az első évad a téli szezonban futott, de valahogy kimaradt akkor az életemből, azonban nyáron bepótoltam és már alig várom a folytatást.
Koro - sensei egy igazán érdekes tanár. Megvan a magához való esze, jól tudja motiválni a diákjait, és tényleg a szívén viseli az osztálya tanulmányi előmenetelét, és bár van egy érdekes stílusa, előbb-utóbb mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ideális tanerőnek tűnik, ám van egy apró bibi a történetben: Koro - sensei bizony életveszélyes. Elpusztította a Hold nagy részét és kilátásba helyezte, hogy a Föld is így jár, amennyiben az osztályának nem sikerül megölnie őt. Így a tanulás során a diákoknak nem pusztán elméleti oktatás jut, hanem gyakorlati is bőven. Nem tűnik nehéznek a feladat leírva, azonban Koro sensei egyáltalán nem átlagos ember. Fura külalakja emberfeletti erőt takar, gyors, mint a villám, szinte sebezhetetlen. Nincs más hátra, a gyerekeknek, némi segítséggel rá kell jönniük még az év vége előtt, hogyan lehet eltenni láb alól az ofőt, ám közben olyan dolgokat tanulnak tőle magukról és a világról, amit az életben nem felejtenek el.
Baromi jó volt ez a sorozat. Érdekes, pörgős, izgalmas, vicces és szomorú. Koro-sensei egy jelenség, a diákok mindegyike egyéniség és igen szerethető banda. Ami a legjobb, hogy tényleg osztály érzetét keltik. Ám a sorozat egyértelmű húzúereje Koro-sensei. Tényleg egy igazán jó tanár, és pont ezért nagyon durva az ellentmondás. Meg kell halnia, elvileg ő a rosszfiú, de közben én mint néző végig valami happy endért drukkolok, mert Koro-sensei nem érdemel halált. Ezt bogozza ki valaki. Kár, hogy a manga még fut, mert így valószínűleg ebben az évadban sem fog kiderülni, mi is pontosan Koro-sensei és miért teszi, amit tesz.
És akkor az első rész. Ott vette fel a sorozat a fonalat, ahol abbahagyták, szépen elindítva a következő szálat. Hangulat még mindig remek, Koro - sensei még mindig zseniális, szóval én befizettem rá.
Akagami no Shirayukihime2
A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt, szóval erre nem is akarok több szót fecsérelni. Zen és Shirayuki szerelmi kalandjai folytatódnak.
Korábban elmondtam, hogy nem rajongtam maradéktalanul azért, hogy csak Zen és Shirayuki románca kaphatott szerepet a sorozatban. Azt megértem, hogy mint romantikus shoujo nem tehet más témát a központba, de azért lehet ezt úgy is csinálni, hogy nem unjam el rajta az életem egy idő után, van egy pár szerelmes sztori, aminek ez maradéktalanul ment. Nincs semmi hatása, ha csak a vanilirománc és semmi más. Sem más kapcsolatok, sem más szereplők. Meglátjuk a második évad is ezt adja - e vagy végre, hogy a szerelem többé - kevésbé beteljesült, kaphatnak-e helyet végre más történeti szálak is.
Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu
Történetünk főhőse Kyoji, frissen szabadult rab. A börtönben látott egy rakugo előadást, ami annyira megérintette, hogy elhatározta, ő is művész akar lenni. Ennek érdekében felkereste az ország egyik legjobb színészét, és megkérte, hogy tanítsa őt. Ám a sikerért meg kell küzdeni, és ott van a múlt is, ami néha fájóan befolyásolja a jelent. Nem csak Kyojiét, hanem a művészét és a fogadott lányáét is. Életutak, amik egymást keresztezik, sorsok, amik egymásra hatnak, mindez kiteljesedik a színpadon, ahova Kyoji annyira vágyik.
A szezon josei sorozata, ami baromi erősen nyitott. Még az indulás előtt kiadtak hozzá két OVA-t, amit sajnos akkor senki nem fordított le, ém most pótolták ezt a hiányt, mert a sorozat 40 perces nyitórésze a két korábbi OVA volt. És fenomenális kezdés volt. A hangulat, a zenék, a seiyuuk, a képi világ, a karakterek mind-mind annyira topon voltak, hogy rossz szavam sem lehet. Szeretik szidni a DEEN-t, hogy micsoda pocsék adaptációk vannak, ami igaz is egyrészt, de az ilyen slice of life animékkel általában csodát tesznek. Remélem végig ilyen marad, mert ha igen, a szezon egyik gyöngyszeme lesz. Zárójel, de nem véletlen, hogy Ishida Akira az egyik seiyuu isten. Most is elállította a szavam a játéka, Seki Tomokazu pedig méltó párja, akit nem mellesleg jó volt ismét hallani. Az utóbbi időben nem sokat van mikrofon előtt, pedig ő is páratlan tehetség. Kobayashi Yuu hangja meg csak elbűvölő, ahogy mindig.
Kono Subarashii Sekai ni Shukufuku wo!
Satou Kazuma egy eléggé magányos fiatalember, aki lerobbant melegítőben tölti a napjai nagy részét, sötét szobában gubbasztva játszik, figurákat gyűjt, és még suliba sem nagyon mozdul ki. Történetünk kezdetén is épp hazafelé tart a legújabb játékos zsákmányával, és mihamarabbi kipróbálását tervezi, ám a sors más irányt szab neki,m mikor megmenti egy fiatal lány életét, akit elütni készült egy 20-szal "robogó". öregbácsi vezette traktor. Ezek után egy fura helyen tér magához egy fura lány társaságában, aki előadja, mik a további lehetőségei.
A szezon egyik, "másik világba kerültünk" sorozata, amit leginkább a seiyuuk illetve egy seiyuu miatt vártam nagyon. Párszor már panaszoltam, hogy Fukushima Jun kaphatna több szerepet is, és úgy tűnik a rendezők értenek a nyelvemen, mert ennek a sorozatnak a főszerepére őt kérték fel, szóval egyértelműen nézős lett.
Persze van benne egy jóadag fanservice, mint bugyitlan istennők, repkedő mellek, meg hasonló, de van egyfajta jó humora is. A főhős srác egy életrevaló kölöknek tűnik, és emellett nem semmi troll dumája van, Aquat meg a többi lánykát még látjuk, egyelőre a jobban kedvelem, mint nem táborban van Kazuma privát istennője. Szerencsére a legkevésbé sem veszi magát komolyan a sorozat első ránézésre, és ha ez így marad, akkor valószínűleg a Shomin Sample-hoz hasonló érzésekkel fogok felállni előle, hiába nem én vagyok a fő célközönsége és hiába áll néha égnek a hajam az ilyen szinten hiányos öltözékű hölgyeményektől.
Hai to Gensou no Grimgar
Fiatalok eltévedve emlékek nélkül egy fantasy világban - ez lenne ennek a sorozatnak a története dióhéjban, de nézzük kicsit kibontva. Haruhiro emlékek nélkül tér magához egy sötét helyen. Kilépve a fényre egy idegen világban találja magát, ahol nem ismer senkit és semmit. Szerencsére nincs ezzel egyedül, több fiatal fiú és lány van vele, akik ugyanebben a cipőben járnak . Egy érdekes férfitól kapnak néhány információt, ezek birtokában alapítja meg öt társával a saját csapatukat, és küzdenek együtt az életben mardásért és azért, hogy rájöjjenek, kik ők, hova tartoznak és hova kell hazatérniük.
A szezon másik egy új világba kerültünk és itt ragadtunk sorozata. Azt mondtam ezt a témát szeretném jegelni, de hát nem igazán hagyják nekem. Itt az inpozáns seiyuu lista mellett, amelyben olyan nevek szerepelnek, mint Hosoya Yoshimasa, Shimazaki Nobunaga, Noto Mamiko, Yoshino Hiroyuki vagy Komatsu Mikako, a történetleírásban is szerepelt érdekes karakter, Brittany miatt voltam kíváncsi a sorozatra. A Yasumoto Hiroki által megformált férfi egyben hihetetlenül nőies. amit átkozottul jól ötvöztek, hiszen a testfelépítése és a hangja hordozza a férfijegyeket, még a beszédmódja, és mozdulatai a feminim jelleget, mindez pedig a viselkedéseben teljesedik ki, hiszen a nőissége mellett egy erős, és az első benyomás alapján tehetséges harcos. Kétlem, hogy olyan sok szerepe lenne majd, de azért a kevésért is megnézném a sorozatot.
Az első rész ezen felül is elég jól kezdett, mondjuk annyira nem erősen, hogy odáig legyen érte, de kellemesebb volt, mint amire számítottam. A karakterek nagy része első látásra szimpatikus, nem tűnik háremnek, bár Shihoruval még barátkozunk, cuki meg minden biztosan, de az ilyen jaj, most mit tegyek lánykák és a fantasy nem biztos, hogy nálam jól fognak működni. Ezen felül tetszik az emlékezetvesztés lefestése is. Mármint, mikor olyan szavak jönnek a szájukra, amit a korábbi életükben ismertek, de itt csak rácsodálkoznak, hogy mit is jelenthet. Nekem bejött a grafika, ezek a kicsit elmosódott hátterek illettek a világ hangulatához és a szereplők karakterrajzai is szépek. Hogy maga az anime fog egy nyújtani valamit, meglátjuk 12 hét múlva,
Divine Gate
Avagy az Isteni kapu, ami káoszt és pusztulást hozott a megnyílásakor. Bár sikerült megállítani, az emberiség létrehozott egy szervezetet, ami felügyeli ezt és azokat a tehetséges fiatalokat, akik képesek lennének újra megnyitni. Ilyen fiatal Aota is, ám az ő nevéhez félelmetes hírnév tapad, hiszen szülőgyilkosként ismerik. A fiú készséggel vállalja, hogy megölte a szüleit, ám kérdés, hogy valóban egy menthetetlen szörnyeteg, vagy csak egy szeretetre vágyó, síró kisfiú.
Őszinte leszek, erre a sorozatra egyáltalán nem voltam kíváncsi, még be nem jelentették Whiteyt a main castben. Onnantól nem volt kérdés a dolog, mert egy éve várok, hogy a baba main castben legyen. Igaz nem főszerepben, de ott van és ez elég, Hogy tetézzék az örömöm még Tori-san is idekerült, sőt mind a ketten megszólaltak az első részben (igaz, Whitey nem a saját szerepében, hanem valami noname osztálytársként, de kit izgat. Hallottam a hangját.)
És végül is annyira nem volt rossz. Magamtól tényleg nem kezdtem volna bele és már látom a végkifejletet is lelki szemeimmel, mint drámai múltjától megszabadított főhős srác, vitatkozós kapcsolat a tűzről pattant másik főhőssel, miután rájött a zélet értelmére és a barátság erejére szegény pára, aztán valami katasztrófa, és a nagy világmegmentés, de egye fene, a kis cukimért mindent. A színek viszont nagyon tetszettek, élinkek voltak, vibrálóak, ez a része nagyon bejött a dolognak. Meglátjuk, dobni tuti nem fogom még Whitey karaktere életben van.
Active Raid
A közeli jövőben járunk, ahol egy Tokiót ért természeti csapás következtében egészen megváltoztak a viszonyok. Persze ahogy ilyenkor lenni szokott megjelentek a zavarosban halászók is. Pont ezért hozta létre a rendőrség azt a speciális egységet, aminek tagjai a főhőseink is. Ultramodern mecháikkal őrzik a rendet. Na ide csatlakozik főhősnőnk, aki nincs elájulva a csapattól, mert bár profik ha munkáról van szó, de meglehetősen szabadelvű banda, akik nem haboznak új eszközököz nyúlni, ha a helyzet úgy kívánja.
Elég uncsi kezdés volt, mit ne mondjak.
A főhősnő alapanyag átkozottul idegesítő volt a pattogásával és az okoskodásával, remélem nem akar végig ilyen liba maradni. A többiek szerencsére kellően lazák voltak, ez kicsit ellensúlyozta a hölgyikét, a két srác cicaharca viszont no comment. Van, ahol bejön, de itt inkább gyerekes volt és idétlen. A történések sem voltak igazán megnyerőek, tényleg csak annyira volt jó, hogy nagyjából bemutassa a karaktereket, meg valamennyit a szervezetből.
De a jó pontja, hogy Tori-san meglehetősen csinos karaktere egész sokat beszélt, ráadásul szimpatikus jellemre is és úgy tűnik többé - kevésbé állandóan képernyőn lesz, szóval ezzel elégedett vagyok. Úgyis csak miatta nézem az egészet, szóval hadd örüljek neki. És persze a többi seiyuu, mert olyan nevek szerepelnek itt, mint Oizawa Ari, Sakurai Takahiro, Shimazaki Nobunaga, Murata Taishi és a többiek. Remélem azért a végén kijön belőle valami értékelhető és nem elpazarolt idő lesz.
Nijiiro Days
Négy teljesen eltérő habitusú, középiskolás barát mindennapjairól szól ez a sorozat, ami a szezon egyik rövidkéje lesz. Főszereplőnk Natsuki egy havas téli éjszakán találkozik álmai nőével, akibe első látásra beleszeret. A barátai, akiknek szintén megvan a maguk szövevényes szerelmi élete, persze azonnal a segítségére sietnek, hogy meghódíthassa a szépséget.
Egy aranyos romkom igazából. Leírás alapján olyan Kimi to Bokus érzésem volt tőle, hiszen ott is valami hasonló a felállám, ám még a Kimi to Boku kicsit melankólikusabb volt, addig ez ízig - vérig komédia, illetve itt sokkal inkább szerepet kap a románc, és a fiúk barátsága csak ehhez asszisztál, még a Kimi to Bokuban a romantika a mellékvágány volt és inkább a fiúk barátságára helyeződött a hangsúly.
13 perces maga a rész, ezt egy seiyuu műsor előzi meg, ahol az a sorozat négy férfihősének hangot adó seiyuuk bohóckodnak. Igen impozáns egyébként a cast, mert Matsuoka Yoshitsugu, Shimazaki Nobunaga, Uchiyama Kouki és Eguchi Takuya játssza a főszerepeket, illetve vesz részt ezeknek a 10+ perces extráknak az elkészítésében, amik egyébként messze szórakoztatóbbak, mint a sorozat. xD Főleg, hogy a sorozat először Drama CD formájában létezett, amelyek felvételén bontakozott ki igazán a Tsugu x Zakki "románc".
Norn9
Van egy hatalmas égi hajó, ahol különleges fiatalok gyülekeznek. Mindegyik képességekkel rendelkezik. Ebbe a társaságba kerül be az egyik főhősnőnk, Koharu, aki szintén nem mindennapi lányzó, majd később egy fiatal fiú, aki azt állítja a jövőből érkezett.
Hm, elég nehezen jutottam vele dülőre, ide-oda tologattam, mert egyre inkább biztos vagyok benne, hogy a fiúháremet nem nekem találták ki, de aztán eszembe jutott, hogy Saiga - san sem igyekszik igazán mostanában mikrofon elé, szóval jó lenne hallani, főleg egy szerelmetes otoge csávó szerepében, így csak rá vettem magam. A játékkal nem játszottam, és valószínűleg nem is fogok, ahogy magamat ismerem, szóval az újszülöttnek minden vicc új alapon kezdtem bele.
És hm megint. Nem tudom mit gondoljak. Annyira nem volt rossz, mint amennyire féltem, de jó sem. Kicsit tartok tőle, hogy ezzel is úgy járok, mint a DanDavivel, hogy csak végigszenvedem, meg felhalmozom a részeket, mert két rész után a teljes érdektelenségbe fullad, főleg, hogy első ránézésre a fiúkban sincs semmi extra, ami megfogna a hangjukon kívül. Mondjuk ez a hajó téma a képességekkel érdekes, és itt azért három hősnő jut kilenc fiúra, szóval ez még nem olyan extrém mennyiség, mint mondjuk Hurka vagy Bitch-chan esetében. Koharu faék, így a másik két lánykában van minden bizodalmam, hogy majd ők felpezsdítik az állóvizet. Tényleg meglátjuk.
Ansatsu Kyoushitsu 2
Nos be kell vallanom, hogy beleszerettem ebbe a sorozatba szezonon kívül. Az első évad a téli szezonban futott, de valahogy kimaradt akkor az életemből, azonban nyáron bepótoltam és már alig várom a folytatást.
Koro - sensei egy igazán érdekes tanár. Megvan a magához való esze, jól tudja motiválni a diákjait, és tényleg a szívén viseli az osztálya tanulmányi előmenetelét, és bár van egy érdekes stílusa, előbb-utóbb mindenkivel megtalálja a közös hangot. Ideális tanerőnek tűnik, ám van egy apró bibi a történetben: Koro - sensei bizony életveszélyes. Elpusztította a Hold nagy részét és kilátásba helyezte, hogy a Föld is így jár, amennyiben az osztályának nem sikerül megölnie őt. Így a tanulás során a diákoknak nem pusztán elméleti oktatás jut, hanem gyakorlati is bőven. Nem tűnik nehéznek a feladat leírva, azonban Koro sensei egyáltalán nem átlagos ember. Fura külalakja emberfeletti erőt takar, gyors, mint a villám, szinte sebezhetetlen. Nincs más hátra, a gyerekeknek, némi segítséggel rá kell jönniük még az év vége előtt, hogyan lehet eltenni láb alól az ofőt, ám közben olyan dolgokat tanulnak tőle magukról és a világról, amit az életben nem felejtenek el.
Baromi jó volt ez a sorozat. Érdekes, pörgős, izgalmas, vicces és szomorú. Koro-sensei egy jelenség, a diákok mindegyike egyéniség és igen szerethető banda. Ami a legjobb, hogy tényleg osztály érzetét keltik. Ám a sorozat egyértelmű húzúereje Koro-sensei. Tényleg egy igazán jó tanár, és pont ezért nagyon durva az ellentmondás. Meg kell halnia, elvileg ő a rosszfiú, de közben én mint néző végig valami happy endért drukkolok, mert Koro-sensei nem érdemel halált. Ezt bogozza ki valaki. Kár, hogy a manga még fut, mert így valószínűleg ebben az évadban sem fog kiderülni, mi is pontosan Koro-sensei és miért teszi, amit tesz.
És akkor az első rész. Ott vette fel a sorozat a fonalat, ahol abbahagyták, szépen elindítva a következő szálat. Hangulat még mindig remek, Koro - sensei még mindig zseniális, szóval én befizettem rá.
Akagami no Shirayukihime2
A történet ott folytatódik, ahol abbamaradt, szóval erre nem is akarok több szót fecsérelni. Zen és Shirayuki szerelmi kalandjai folytatódnak.
Korábban elmondtam, hogy nem rajongtam maradéktalanul azért, hogy csak Zen és Shirayuki románca kaphatott szerepet a sorozatban. Azt megértem, hogy mint romantikus shoujo nem tehet más témát a központba, de azért lehet ezt úgy is csinálni, hogy nem unjam el rajta az életem egy idő után, van egy pár szerelmes sztori, aminek ez maradéktalanul ment. Nincs semmi hatása, ha csak a vanilirománc és semmi más. Sem más kapcsolatok, sem más szereplők. Meglátjuk a második évad is ezt adja - e vagy végre, hogy a szerelem többé - kevésbé beteljesült, kaphatnak-e helyet végre más történeti szálak is.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése