Kindan no Koi

A következő bejegyzést a hirtelen alkalom szülte a címben említett filmről. Mivel pont a vége ihlette, le fogom lőni a film poénját, szóval csak az olvassa a bejegyzést, aki már látta a filmet, aki nem tervezi, vagy aki tervezi, de nem zavarja a spoiler. Mindenki másnak köszönöm a látogató szám emelését, találkozzunk legkésőbb két hét múlva a szezonösszefoglalómnál xD Akit érdekel, de nem akarja a megnézése előtt elolvasni, annak jelzem, hogy a mű angol felirattal a tecsőn teljes egészében megtekinthető. 

Történetünk főhőse a fiatal divattervező palánta, Mizuki Ritsu, aki  korán elveszítette a szüleit. Árvaságra jutása után egy kedves férfi nyújtott neki segítő kezet és legalább annyira támogatta a fiút az élet minden területén, mint két vérszerinti fiát   Oikawa Shot és Ryout. Ritsu pont ezért akar jótevője nyomdokai lépve kiváló divattervezővé válni, hogy meghálálja a nevelőapja jóságát és elnyerje a jogot a fia kezére, ugyanis Ritsu és az idősebbik testvér között a közösen megélt kamasz éveik alatt titkos szerelem szövődött,  ám amiatt, hogy Ritsunak New Yorkba kellett költöznie három évre tanulmányi célokból, elválni kényszerültek. Bár ígéretet tettek, hogy még külön lesznek, mindketten a tőlük telhető legjobbat hozzák ki magukból, Ritsu  az országba visszatérve azt hallja a fiú édesapjától, hogy  Sho otthagyta az iskolát és kilépett az úszócsapatból is, ahol nagy reményű sportolóként tartották számon, azóta meg mást sem csinál, csak otthon gubbaszt. Persze Ritsu azonnal hazasiet a saját aggodalmától hajtva, illetve az apa kérésére, de azzal kell szembesülnie, hogy Sho teljesen elzárkózik tőle, hallani sem akar róla és valamiért szörnyen dühös rá, pedig ő tudtával nem adott okot ekkora haragra, amit a fiú iránta táplál. Nem marad más választása, csak kétségbeesetten próbálkozhat jóvá tenni valamit, amiről fogalma sincs. És ha ez még nem lenne elég szegény fejének, a tudtán kívül sötét erők szervezkednek ellene és ellenük, hiszen egy féltékeny szakmai riválissal is szembekerül, aki nem riad vissza semmilyen aljas eszköztől és a cél érdekében nem szégyelli Ritsu szerelmét ellene fordítani, valamint a fiatalabb testvér szándékai sem olyan tisztán ártatlanok, mint azt Ritsu gondolná.   

Nos, ez a film 110 percből 105-ben egy klisés, de egyébként édes történet két fiúról, akik egy szándékos machináció áldozatai lettek. Az ember végig drukkol, mert látszik, hogy Ritsu őszintén szerelmes Shoba és komolyan gondolta, hogy a tanulmányai befejezésével közösen folytatják az életüket. És viszont is, bár Sho sokáig hideg és elutasító, tisztán lehet érezni,  hogy nem azért löki el magától Ritsut, mert megszűnt szeretni. Ahogy lépésről lépésre derül ki, hogy mi okozta a vesztüket, ahogy szépen lassan újra egymásra találnak, ahogy Sho kivirul a kibékülés után Ritsu mellett mind-mind olyan momentum, ami miatt az ember nem tehet mást, csak a legjobbakat kívánhatja nekik. Aztán persze a papa előtt lebuknak, hála két féltékeny szemétládának, de még ekkor is van remény rá, hogy helyre lehet hozni a kapcsolatukat, hiszen Sho végre elhatározza magát, és kész bármire, hogy Ritsuvel lehessen. Felvillan a néző előtt a szép jövő lehetősége, hogy Sho otthagyja az apja házát, elmegy Ritsuvel és élnek boldogan. Erre mi lesz a film vége? Kiderül, amit már addig is lehetett sejteni, hogy Ryou teljesen be van csavarodva attól a gondolattól, hogy elveszíti a bátyját, szóval megöli, hogy örökké az övé lehessen. A zárókép pedig az, hogy még Ritsu epekedve várja a kedvesét, az holtan fekszik az öccse karjaiban virágok között. Köszi Japán, ismét. Láttam én már szemét BL filmeket, gondolok itt a Boy's Love két részére, de ott nem is húzta el a mézesmadzagot előttünk a rendező, hogy ez egy szép  és bájos film lesz, hanem az elejétől lehetett tudni, hogy szívni fognak a szereplők, meg mi is a fogunkat a képernyő előtt, itt viszont a végéig élt a remény, hogy ugyan az öcsivel láthatóan nem volt minden rendben, de sikerül lerázni őt is, mint minden más akadályt. . 

Ezzel együtt rohadt hatásos volt a dolog, tény és való, mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy hosszú bejegyzést írok a filmnek. És valahol nem is volt rossz húzás, mert ha sokkot akart okozni, sikerült neki, ennek ellenére átkozottul le vagyok törve miatta. Ritsu és Sho annyira helyes pár lettek volna, megérdemelték volna, hogy tényleg boldogok legyenek, miután annyira erős volt a szerelmük, hogy még azt a kis híján tragikus félreértést, és Sho önpusztítását, valamint más férfiakkal való "hűtlenkedését" túlélje. Köszi Japán, ismét. 

Magáról a filmről még két mondatot. Akik ismernek, tudják, hogy a BL filmekkel általában hadilábon állok, megmondom miért, mert mesterkéltek nekem, a színészek túljátszák és ez a kisebb baj, a nagyobb, hogy általában semennyire nem hiszem a nagy szerelmet, ami pont a lényege lenne egy-egy ilyen alkotásnak, néhány esetet leszámítva, amik közül mondanám a Takumi - kun szériát, annak is kiemelten a Pure címet viselő részét, amiről már készül a fejemben egy új bejegyzés. xD. Abból ahogy egymáshoz érnek a színészek, semmi más nem jön le, csak a feszengés, meg a kényszerűség, látszik, hogy zavarban vannak egy-egy intimebb helyzetben. Nos ez ebben a filmben nem volt meg annyira. Igazából mind a négy főszereplőnk Katou Ryousuke, Mikami Masashi, Yukawa Naoki és Watanabe Kouji egész jól játszott, ahogy például Katou Ryousuke és Mikami Masashi egymásra néztek simán átjött a gyengédség, és a szeretet, kifejezetten jók voltak az arcmimikák és kellemesen visszafogottra sikerült a színészek játéka, sokkal kevésbé pózőr, mint egynémely más filmben de sajnos ennél több nem. A filmben például két csók csattant, az egyik egy távoli, a másikról meg üvöltött, hogy a két színész szája egymáshoz sem ért, a testükről meg már nem is beszélve és ez kicsit megtörte nekem a hangulatot. BL film átok. xD

Összességében nem is tudom, talán ajánlanom nem kell, mert remélhetőleg mindenki megfogadta a fenti figyelmeztetésem, így aki idáig jutott az olvasásban az már látta, inkább csak ki akartam írni róla a gondolataim. Tényleg nagyon megütött, hogy végére odalett a happy endem, szóval fogadjátok egyfajta terápiás írásként xD