Őszi szezon - végszámadás

Psycho-pass 2 

Mivel a PP első évada nagy kedvencem volt, sokat vártam a második felvonástól. Amit meg is kaptam, meg nem is. Voltak nagyon jó pontjai, de voltak kevésbé jó megoldásai a sorozatnak. Ami jó, az Akane többek között, az első évad végére egy határozott, okos fiatal nő lett, aki képes a saját eszére hagyatkozni a rendszerben való vakon bízás helyett, ezt a jó szokását megtartotta a második évadban is. Az külön nagyon bájos momentum volt, hogy a Kougami által tartott cigarettákból mindig tartott magánál és alkalomadtán meg is gyújtott egy-egy szálat, ami segített neki a helyes mederben tartani a gondolatait. Magam részéről szintén jónak tartom, hogy ebben az évadban megerősítették az előző évad végén sejthető igazságot, hogy a Sybill rendszer recseg és ropog, a tökéletes máz alatt igencsak mocskos titkok,  sok hibalehetőség akad, ami nem egyszer követelheti vétlen emberek életét is, ahogy követelte is. Senkinek nem ártó, pusztán pánikba esett emberek haltak meg amiatt, hogy elfelhősödtek, mert a felügyelők vakon lőttek egy megbízhatatlan rendszerre hagyatkozva.  Ebben az évadban rengeteg vér folyt, és olykor brutális módon, sokkal nyersebb, bestiálisabb volt az első évadnál, de nem volt az öldöklés céltalan. A mellékszereplők közül kicsit sajnáltam, hogy Gino nagyon kevés figyelmet kapott, holott neki is gyökeresen megváltozott az élete, de teljesen jól kezelte ezeket a változásokat. Látens bűnözőként sokkal kiegyensúlyozottabbnak tűnt, mint hibátlan felügyelőként.  A többi kényszerítőről még ennyi szó sem esett egyet kivéve, akinek a végén kulcsszerep jutott. Akane új társa, Mika is reflektorfénybe került, ám a lány szépszóval is jó nagy birkára sikerült. Állandóan ellenkezett, nem volt hajlandó senkire hallgatni, még akkor sem, ha jó szándékkal tanácsoltak neki, Akanét is lenézte, semmi szerethető nem volt benne, és ez sajnos végig ki is tartott, így az ember inkább annak drukkol , hogy tegyék már el láb alól végre.

Mika mellett a másik nagy bajom az évaddal Kamui lett. A céljai nekem teljesen zavarosak voltak, mintha ő maga sem tudta volna mit és miért akar, és miért is haragszik pontosan a társadalomra, néha teljesen belezavarodtam a filozofikus okfejtéseibe (szerintem ő maga is). Makishimához képest sokkal kevésbé volt többdimenziós "gonosz" és sokkal kevésbé volt stílusos is, így én is sokkal kevésbé tudtam azt mondani rá, hogy együtt érzek vele, vagy elgondolkodom az elvein, amit Makishima nagyon is elért nálam.. És a legfőbb bajom, hogy a sorozat számomra legnagyobb vonzereje Kougami egy-egy Akane féle elmélkedést leszámítva egyáltalán nem került elő. Ugyan a hibái és a néha követhetetlen fordulatok (biztos csak elsikkadtam fölötte, de Akane nagymamájának esete még most sem világos teljesen előttem) ellenére élveztem az évadot, de Kougami számomra látványosan hiányozott. Ha a film előzetese nem csal, akkor ott talán viszont lehet látni ismét, remélhetőleg immár teljes valójában és a műsoridő nagy részében.

Nem volt rossz ez az évad és van egy olyan érzésem, hogy csak a film számára volt egy előkészítő terep. Amennyiben igen, és a filmben végre sor kerül a Sybill rendszer megdöntésére, amit itt alapoztak meg, úgy az első évadhoz hasonlóan még kedvenc is lehet, amennyiben viszont csak az időt akarták húzni vele, és pénzt nyerni belőle marad ezen a státuszon kívül. Az előző évadra 9/10 pontot adtam, ez most csak 8/10-et ért számomra és kíváncsian várom a filmet. 

Orenchi no Furo Jijou

Bájos humor, fanservice, már-már BL-be hajló jelenetek, cuki szereplők, fantasztikus seiyuuk, szép grafika, az egyetlen hibája ennek a sorozatnak a hossza, négy perc / rész rettentően kevés volt, sokkal többet tudtam volna nézni belőle. Az egyik legjobban várt darabom volt a szezonban és nem is okozott csalódást, bár a húgit kispórolhatták volna belőle, nem kedvelem az agresszív, bátyuscomplexusos lolikat,  ha mindenképpen kellett volna bele nőnemű lény, akkor lehetett volna egy másféle is, de ennyi hibát simán el lehet nézni neki xD

Seiyuukről még egy szót, ha lehet. Az elején említést tettem egy friss husiról a nagy nevek mellett, Umehara Yuuichiroról. El kell mondanom, hogy nagyon - nagyon megszerettem Wakasaként, kellemes hangja van és ügyeske is, szóval nagyon várom a jövően mit fog alakítani. A Free!-s bandáért meg külön puszi a készítőknek, különösen is Tsuda Kenjiroért, aki Maki szerepében megint valami újat mutatott magából. Hihetetlen, hogy egy ilyen alapvetően mély, férfias hangú seiyuu mennyi mindent ki tud hozni magából.  ^_^

Összességében, mivel annyira szerettem, és mivel Wakasa cukisága az egeket verdeste megkapja a 8/10-et, még akkor is, ha lehet, hogy most felülosztályoztam. xD

Donten ni Warau

Ha a szezon legnagyobb meglepetéséről kéne nyilatkoznom, hát ez a sorozat lenne az. Amit képek és leírások alapján vártam, hogy három testvér harcol a gonosz ellen, közben cukin szeretik egymást, én meg könnyekig hatódok a testvéri szereteten. Amit megkaptam, de közben olyan fordulatokat építettek be a történetbe, ami miatt néha ilyen leáll a szívem menten tüneteket produkáltam. Abszolút nem vártam ilyen csavarokat egy ilyen történetbe, de pont ettől lett kiemelkedő darabja a szezonomnak, és az egyik kedvencem, mert az érzelmek széles skáláját járatta meg velem.

A szereplők változatosak voltak, persze kicsit sablonosak, de azon belül, amit lehetett, azt hiszem kihozott belőlük a szerző. Tenka az abszolút legjobb bátyus a világon, a személyisége, a kiállása, a családért való fáradozásai nagyon szerethető karakteré tették.  De magam részéről nagyon megkedveltem a két öcsit  is, Soramaru és Chuutarou ugyan félig még gyerekek a történet kezdetén, de a végére azért mindketten kicsit felnőttek és a maguk módján igyekeztek a legjobbat hozni. Akit még ki akarok emelni, az Sousei karaktere, imádom ezeket a kötelességtudó, hűvös, az érzelmeiket elrejteni igyekvő, de a szívük mélyén nagyon is törődő, gondoskodó karaktereket. Külön öröm volt, hogy a kedvenc seiyuum, Tori-san adta a hangját. 

Ha meg már Tori-san és seiyuuk, ez a sorozat egy seiyuu parádé volt. A három főhőst Nakamura Yuuichi, Kaji Yuuki és Yonaga Tsubasa játszotta. Yuutantól tartottam kicsit, hogy kap megint egy világfájdalmas karaktert, akinél nyivákolhat, de végül is teljesen más irányba ment el a karaktere, ebben a sorozatban kifejezetten tetszett a játéka (Tori-san jóhatása xD ). A mellékszerepekben is nívós neveket találunk, Miki Shinichiro, Saito Chiwa, Sakurai Takahiro, Yusa Kouji, Yasumoto Hiroki, Shimono Hiro, és a többi remek seiyuu mind - mind hozzátettek az élményhez. 

Pontozás tekintetében 8/10, szerintem ennyit bőven megérdemel.

Denki-gai no Honya-san

A másik vígjáték a szezonban, ami nagyon betalált nálam. Kicsit őrült humor, de mivel bírom ezt a fajta idiotizmust, gyorsan a szívemhez nőtt. A szereplők közül mindenkit megkedveltem, bár főleg Kantokut kell kiemelnem, egyszerűen zseniális karakter volt, két perc alatt csinált hülyét bárkiből,  éles nyelvű meg pimasz, ugyanakkor törődött a körülötte lévőkkel, figyelt rájuk és mindig a legjobb pillanatban avatkozott közbe, ha a helyzet úgy kívánta. Ehhez jött még Tsugu fantasztikus játéka, amit csak dicsérni tudok megint (és mindig), hiszen csodálatosan áthozta Kantoku jellemét. A grafikája egyszerű volt, de teljesen illett a sorozathoz, szóval igazából nem tudok panaszkodni semmire. Jókat nevettem, szerettem a szereplőket, drukkoltam a kialakult párosoknak, abszolút kellemes élménynek maradt meg. 

Végül a 8/10 mellett döntöttem, szerintem ennyit bőven megérdemel a kellemes csütörtök estékért és Kantokuért (na meg az utolsó rész beli Kirito CP-ért) akit felvettem a kedvenc karaktereim listájára.

Amagi Brilliant Park

Nem tetszett. Nem volt ez olyan rossz, csak nagyon nem kaptam el, azt hiszem. A karakterek tökre hidegen hagytak, Kanie volt az egyetlen, aki valamennyire érdekelt, a tsundere, ki ha én nem természete némileg vonzó volt,  illetve Tiramie dolgai néha megnevetettek, de mindenki más élt-halt micsinált - kiérdekel, ami már elvágta nálam a sorozatot, tekintve, hogy nekem egy sorozat lelke a karakterekben nyugszik, itt pedig pont őket vágták ki alólam. A történet ott volt alibinek, de igazából az első meg az utolsó részt leszámítva  a többi csak ilyen lézengtünk, próbáltunk komikus helyzeteket tálalni, és közben bemutatni a népes szereplőgárdát, közben mégsem ismertünk meg senkit igazán történetekkel telt. Néztem, a grafika KyoAni, a seiyuuk szuperek, különösen örültem annak, hogy Uchiyama Kouki most egy egészen újfajta szerepben próbálhatta ki magát, amit remekül hozott, abszolút élmény volt hallgatni, remélem a jövőben még lesznek ilyesfajta "kilengései", felbukkant benne Miki Shinichiro, akit mostanság olyan ritkásan hallani, hogy minden morzsát meg kell becsülni, és még jópár szeretem seiyuu, az opening nagyon fülbemászó, és ennyit tudok elmondani róla. Sok időmet nem rabolta, de akkor sem lennék kevesebb, ha nem láttam volna.

Legyen 6/10, de ennél többet nem nagyon akarok rá adni, annyira érdektelen volt .

Ookami Shoujo to Kuro Ouji

Szezon kezdetén azt mondtam, hogy ez a lányszereplő gárda se. A végére úgy állunk sajnos, hogy nem csak a lányok, hanem néhány kivételtől eltekintve senki. Szörnyű volt, ez még a limonádé shoujokhoz képest is egy hatalmas nulla, pedig azért nagy elvárásaim nem lettek volna, de még azt is alulmúlta.  Lelkisérült emberek próbáltak jópofizni és párkapcsolatot játszani, ami nagyon nem volt  vicces. Erika rémesen buta lány, ráadásul rémesen felszínes, neki csak a pasi a fontos, bárkibe képes lenne beleszeretni, amíg a világ azt látja, hogy neki van valakije, akivel nyálasan rózsaszín dolgokat csinálhat, és ami szomorúbb, hogy pusztán ennyiért képes odadobni minden méltóságát és tartását. Bűn egy kutyához hasonlítani, mert sértő a kutyákra nézve, az én sokkal értelmesebb és büszke kutyám nevében is kikérem magamnak. Kyoya egy agresszív idióta, aki szintén nem a nagy szerelem miatt van IQ és EQ nulla hősnőnkkel, hanem mert kell neki egy valaki, hogy ne legyen egyedül, és hát ha itt van ez a lüke csaj, maradjon. Van még két liba barátnő, akiknek minden gondolatuk az életről kb. a pasik szintjén mozognak, semmi más nem érdekli őket, aztán akadt itt egy hőszerelmes, aki egy szintén hasonlóan értelmes lény miatt lett volna képes lett volna feláldozni egy ismeretlen, neki nem ártó lányt a bosszú oltárán, egy csajozógép kölök, aki mindenáron meg akarta váltani Kyoyát a barátnős lét szenvedéséből (bár ő legalább a végére kicsit normalizálódott, de azért a belépője több, mint szánalmasra sikerült) micsoda színvonalas és szerethető gárda, nem?  Három, azaz három darab normális ember bukkant fel a sorozatban, akik persze alig szerepeltek, San-chan, Takeru és Kusakabe - kun, mindenki más kuka. Csillogásba csomagolt, romantikus tündérmesének eladni próbált, de teljesen idióta, infantilis borzalom, amit kínvallatáshoz se mernék ajánlani. Tsugu az egyetlen mentségem arra, hogy végignéztem, de ha ezt tudom, lehet inkább átpártolok az ecchi sorozatára, mert szerintem abban is messzi több értelem van, mint ebben volt. 2/10 és szerintem még magasan fölül is értékeltem. 

Gugure! Kokkuri-san

Az Amagi mellett a másik nem sikerült elkapnom vígjáték. Nem tudom, mi bajom volt vele, tényleg, általában szeretni szoktam az ilyesmi féle sorozatokat, de ennek a felét vagy nyitott szemmel végig szunyókáltam, vagy faarccal bámultam, mert semmit nem tudott megmozgatni bennem. Egyedül Inugami jelenetei tetszettek, de ez azt hiszem csak a kutyák és a Sakurai Takahiro iránti rajongásomból fakadt, illetve jó volt Nakata Joujit ilyen sokat beszélni hallani, na meg egy rövidke szerepet ebben is kapott Tori-san , aki egy egészen új hangszínét csillogtatta meg Tengu szerepében (bár tudtam volna értékelni, ha három sornál több jut neki) És ennyit tudok róla mondani, kész, minden más sötétség. Nem tartom rossznak, azt is értem az eszemmel,. hogy más mit talált benne, de mi nem passzoltunk egymással, ennyi történt.

Ha az Amagi ilyen paraméterek mellett megkapta a 6/10-et, ez is meg fogja, és ennyi.