Ami még nem volt :3

Egy teljesen új rovattal jövök, ilyen még nem volt a blogon, de hát mindent el kell egyszer kezdeni. Két Light Novel ajánlót hozok most nektek, mert mind a kettő szívem csücsöke. 

Az elsőt annak örömére hozom, hogy nem sokára, hónapok hosszú várakozása után végre mi is láthatjuk a regény első kötete alapján készült mozifilmet. Ez pedig nem más, mint a 

Yokozawa Takafumi no Baai

(A regények Szorosan kapcsolódnak a Sekaiichi Hatsukoi című sorozathoz, és vannak benne átfedések a Junjou Romantica szériával, szóval az ismertető spoilereket tartalmazhat azoknak, akik nem ismerik a fent említett két szériát.)

„Az első szerelem soha nem az utolsó. Tudtam ezt a kezdetektől fogva.„

Yokozawa Takafumi az Emerald kiadó eladásokért felelős részlegvezetője soha nem volt a nagy, romantikus érzelmek híve, a kapcsolatait is pont azzal a hűvös tárgyilagossággal kezelte, mint minden mást az életében. Melegnek sem tartotta magát soha, és ez azután sem változott tulajdonképpen, hogy az egyetemen megismerte és beleszeretett Takano Masamunéba. Soha nem érdekelte más férfi, soha másért, nőért vagy férfiért nem tett meg annyit, mint érte, és mégis, soha nem látta ennél tisztábban és tárgyilagosabban, hogy a szerelme iránta halálra van ítélve. Valami mégis életben tartotta benne a reményt, hogy egyszer megfordul a szerencséje, hogy egyszer Masamune észreveszi, és akkor mégis csak boldogan élnek, még meg nem halnak. Addig pedig elég volt, hogy ő lehetett a szerető, akinek az ágyában, ha csak néhány órára, de békére lelt az megszelídíthetetlen vadló, később a legjobb barát, a legfontosabb személy, aki minden gondolatát ismeri. Azonban egy nap felbukkant egy kísértet a múltból, ezzel pedig szép lassan minden romba dőlt.

Aznap, mikor végérvényesen, világosan és tisztán visszautasították, az eső elől menekülve és azért, hogy ne kelljen az emlékekkel teli szobába visszatérnie egy bárban köt ki, ahol az alkohol áldásos vagy épp átkos hatásának következtében felejt, de ezzel egy időben egy iszonyatosan kínos helyzetbe hozza magát, hiszen részeg mámorában szobára megy a szintén a bárban tartózkodó Kirishima Zennel, a Japun címet viselő shounen magazin főszerkesztőjével. Ami még rosszabb, fogalma sincs, mi történt közöttük, bár elég árulkodó, hogy teljesen mezítelenül ébredt, ráadásul, mint az kiderül össze – vissza fecsegett a szerelmi bánatáról, ami roppant kellemetlen következményekkel is járhat mindenkire nézve. És ha mindez nem lenne elég szegény fejének, Kirishima közli vele, hogy vannak képei az elmúlt, pajzán éjszakáról, így Yokozawa – san arra kényszerül, hogy úgy ugráljon, ahogy Kirishima fütyül. Azonban meglepő módon Kirishima nem kér tőle nagy dolgokat, „csak” apróságokat, menjenek el együtt inni, beszélgessenek, találkozgassanak, ismerjék meg egymást jobban, így derül fény többek között arra, hogy Kirishima özvegy édesapa, akinek van egy bájos, 10 éves, Hiyori nevű leánya. És egy idő után Yokozawa – san azt veszi észre, hogy hála Kirishima és Hiyori társaságának, egyre kevesebbet gondol Takanora, valamint az összetört szívére. Azonban valahol mélyen sejti, hogy nem lesz ilyen egyszerű lezárni a múltat, mert el fog jönni a pillanat, amikor magával, Takanoval és Kirishimával is tisztáznia kell, hogy ki iránt hogyan érez, amikor eldől kivel merrefelé halad a kapcsolata, és ki milyen minőségben maradhat az életében.

Nem nagyon titkolhatom, hogy már az animében és a mangában is Yokozawa-san volt az egyik kedvenc szereplőm, így nagyon örültem a spin – off regények hírének, és nem is kellett csalódnom. Az én mércém szerint remekek lettek, főleg mert Yokozawa-san és Kirishima szinte tökéletesen kiegészítik egymást. Aki ismeri Yokozawa – sant, azt tudja, hogy valóban nagyon találó a vad medve becenév, amit a munkatársak akasztottak rá, hiszen kívülről egy szigorú, sokat követelő, barátságtalan medvének néz ki, de ha valakit megszeret, azért képes bármit megtenni, önzetlen, és a zord külső mögött egy törődő, kedves, odaadó személyiség lakik. Ezt látja meg benne rendkívül éles szemmel Kirishima – san, aki okos, karizmatikus és egy alapvetően gyengéd férfi, de ha kell, tud határozott, ellentmondást nem tűrő lenni, amire szüksége is lesz, hogy lebontsa Yokozawában a hosszú évek alatt kialakult falakat. Nagy népszerűségnek örvend a kollégái között, mindenki, aki ismeri az a hatása alá kerül, megszereti így érthető, hogy Yokozawa- san sem tud egy idő után ellenállni neki. Bár a módszerei kezdetben nem tűnnek túl tisztességesnek, később kiderül, hogy minden annak érdekében volt, hogy oldja Yokozawa – sanban a Takano miatti szomorúságot. De talán pont azért, mert tisztában van azzal, mit jelentett Takano Yokozawának később szörnyen féltékeny lesz a shoujo részleg főszerkesztőjére. Kettejük szeme fénye a kis Hiyori, aki érzékeny, korához képest kicsit komoly gyermek, és túl jól érti a világot, bár ez nem csoda, annak tükrében, hogy korán elvesztette édesanyját, édesapja pedig elfoglalt főszerkesztő, ami miatt gyorsan „fel kellett nőnie”. Épp ezért fog neki sokat jelenteni Yokozawa-oniichan, aki szárnyai alá veszi a kislányt, és egy idő után tényleg szinte anyai gondoskodással halmozza el.

A történetet magát akár átlagosnak is nevezhetném, adott két férfi, akik összejönnek, majd így-úgy bonyolódik a kapcsolatuk, semmi olyasmi, amivel már ne találkozhattunk volna, ha szabad így fogalmaznom. Igazából számomra a karakterek tették különlegessé. Ami kifejezetten tetszett, hogy bár Yokozawa-san kapta a képzeletbeli szoknyát a családban minden téren, nem nőiesedett el, nem lett belőle egy asszony öltönyben, így valóban két férfi románcának alakulását követhetjük nyomon. A másik, számomra kedves része a történetnek Yokozawa –san finom alakulása. Bár az alapvetően komoly, szigorú, és kissé tsundere természete megmarad, mégis nagyon sokat lágyul Kirishima és Hiyori hatására, amit egyre inkább megmutat a külvilágnak is, láthatóan jó hatással van rá, hogy megtapasztalhatja a viszonzott szerelemet, ami bár nem az első, de az igazi.

Az angolra fordított köteteket itt lehet elolvasni. 

Back Stage!!

A nyári szezonról szóló írásomban már ejtettem szót a most indult Love Stage!! animéről, és az ehhez kapcsolódó spin - off Light Novelről a Back Stagről. Íme itt van hát, beszéljünk róla részletesebben miért is szeretem annyira a regényt. Nem árt némi előzetes ismeret, hiszen mint az előbb bemutatott regény esetében a fő sztori ismerete nélkül talán  kevésbé érthető a leírás.

Sagara Reinek nem volt épp irigylésréméltó fiatalkora. Édesapját nem ismerte,  az édesanyja, akivel nem volt túl szoros a viszonyuk meghalt egy balesetben, meglehetősen zűrös kamaszkor van mögötte és bár volt rengeteg ismerőse, szeretője, vagy egyéjszakása  nem  ismerte az igazi szeretet és a törődést. Talán az egészet feladta volna egy téli éjszaka, karácsony estéjén egy koszos sikátorban, ha egy találkozás nem állítja másik vágányra az életét.. Mikor egy verekedés után teljesen elhagyatva a sorsán kesereg, rátalál a népszerű színész és énekes Sena Seiya, aki megsajnálja a fiút, és ad neki egy jegyet a.műsorára. Reinek persze először esze ágában sincs elmenni, de végül úgy alakul, hogy nem csak hogy részt vesz az előadáson, de még néhány szót is tudnak váltani Seiyaval A férfi melegsége megérinti Rei szívét, Seiya  - san pedig hazaviszi  az árva fiút és miután a felesége Nagisa valamint a a kisebbik gyermeke Izumi is áldását adja az új családtagra Rei számára egy egészen más világ kapuja nyílik meg. Életében először talál egy helyet, ahová tartozhat. Hogy meghálálja keményen tanulni kezd, majd Seiya - san személyi titkárává válik, amire több, mint alkalmas, hiszen gyorsan vág  az esze, kiválóan kezeli a problémákat és ahol kell, kellően rámenős tud lenni. Hamar megszereti a családot is, a kis Izuminak amolyan pótanyukája lesz elfoglalt édesanyja helyett, felnéz Nagisara, de aki a legkülönlegesebbé válik számára, az Seiya lesz. Olyannyira, hogy egy napon azon veszi észre magát, szerelmes a férfiba, amitől teljes pánikba esik. Hiszen nem akar fájdalmat okozni senkinek valamint tisztában van vele, hogy ha valaha rájönne valaki, elveszítene mindent, és el kellene hagynia a családot is, így mélyen eltemeti magában az érzéseit, minden szavát kétszer is megfontolja, nehogy bárki rájöjjön a titkára és csak a szeme sarkából vet néha egy-egy vágyakozó pillantást a családfőre. Bár Reinek semmi kifogása nem lenne az ellen, hogy ez így menjen az idők végezetéig, a sors ismét közbeszól, amikor rendkívül kínos körülmények között bukik le az Angliából kis időre hazatérő idősebbik fiú Shougo előtt. Ezzel veszik kezdetét hullámvölgyekkel tarkított kapcsolatuk, amely közel egy évtizedig formálódik, mire végleges alakot ölt.

Akárcsak a Yokozawa regények esetében itt is be kell vallanom, hogy sokkal közelebb áll a szívemhez ez a mellékszál, mint a főszál, amiben talán a legnagyobb szerepe a két főhősnek van. Rei egy komoly, néha túlságosan is komoly ember, bár tud elég indulatos is lenni, olyankor pedig hangot is ad az érzéseinek, emellett tipikusan az az ember, aki a végtelenségig tud maga előtt tagadni, ami olykor szörnyű fájdalmat okoz. Shougo vele ellentétben egy kedves lökedelem, a maga őrültségeivel, amolyan igazi művészcsaládban felnevelkedett szabad lélek, viszont ha arról van szó, mindent félredobva tud a célra koncentrálni. Első olvasásra két teljesen ellentétes ember képe rajzolódik ki előttünk, de remekül kiegészítik egymást. Rei kiválóan kordában tudja tartani Shougo szeleburdiságát, pontosan ismeri milyen eszközökkel érheti el nála, hogy kihozza magából a maximumot, cserébe Shougo sokat old Reien, valamint konok kitartásának és a feladást nem ismerő természetének hála sikerül kiharcolni az esélyt, hogy elnyerhesse választottja szívét és lesz az ország egyik legrajongottabb bandájának az énekese.

A három kötetnyi regény majd tíz évet ölel fel az első találkozástól a végjátékig, ennyi időn át követhetjük nyomon hőseink életét. Ezalatt számtalan örömteli pillanat, kacagtató jelenet, szívbemarkoló helyzet,  izgalomra okot adó esemény és aranyos momentum tárul fel előttünk a könyvek lapjain, amik során együtt nevethetünk vagy sírhatunk a szereplőkkel, miközben szép lassan kibontakozik előttünk a múlt és a jelen. A regények remekül kiegészítik a Love Stage!! manga történéseit, és egészen más fényben látunk majd egy - egy mangabeli jelenetet a Back Stage!! olvasása után. Ha pedig már manga, akkor magában a Love Stage! s feltűnik  néhány extra fejezet erejéig Rei és Shougo. mint pár, ilyen alkalmakkor többek között megcsodálhatjuk Reit hadaka apronben, Shougo megtapasztalja, mi vár rá, ha nem figyel oda a párja rejtett üzenetére, megtudjuk, hogy Rei képes a testével is megvédeni Izumit, ha kell, hogy hogyan csábít, és kiderül az is, mi történik, ha Rei elveszíti a szemüvegét. 

A zárógondolataim előtt még egy pontra ki kell térnem. A regény meglehetősen explicit, sok és nyílt szexuális leírást tartalmaz.  Rei a Shougoval való megismerkedésükkor már elég tapasztalt szexuális téren, így az nem okoz neki gondot, hogy elismerje, jólesik neki a szex Shougoval. Shougo előzetes szexuális életéről nem sok minden derül ki, valószínűleg Rei előtt már volt dolga  lányokkal,  és arra is van utalás, hogy mikor épp nincsenek együtt Rei-jel próbálkozik más embereknél is, szóval van benne mersz, így szinte semmi problémát nem okoz neki egy férfival való viszony. Ezek alapján nem meglepő, hogy már az első alkalmuk után nagyobb szerepet kap az életükben az intimitás, mint mondjuk  Ryouma és Izumi kapcsolatának kezdeti szakaszában.

Végül, de nem utolsó sorban el kell mondanom, hogy tulajdonképpen ez sem a világ legeredetibb története, és akárcsak Yokozawa - san regénye, az első szerelem kérdését helyezi a középpontba, de valahogy mégis megfogja az embert, hogy hogyan találnak egymásra szereplőink. Szóval, aki úgy érzi, kíváncsi mi történik a színfalak mögött, bátran vegye a kezébe ezt a remek sorozatot.

Az angolra fordított fejezeteket illetve a  le nem fordított fejezetek összefoglalóit itt lehet elolvasni.