Nyári szezon start

Hát elkezdődött a nyári szezon is. Előre bocsátom, ez egy nagyon hosszú bejegyzés lesz, mert ilyen sok sorozatot talán még nem is néztem egy szezonban, olyan meg főleg nem volt, hogy majdnem mind tetszik is és egy sem táncol a dobás szélén. xD

Free! - Eternal Summer


Biztos sokan emlékeznek a tavalyi év egyik, főleg nők által körberajongott animéjére, az úszó fiúkra. Magam is megemlékeztem róla több helyen, például itt és itt. A vége felirat úgy szólt az elmúlt év szeptemberében, hogy találkozunk jövő nyáron, januárban megérkezett a bejelentés az új évadról, és ím most itt van, 12 helyett 13 résszel. 


A történet onnan folytatódik, ahonnan abbamaradt. Új tanév kezdődik Japánban, Haruék harmadikosok lesznek, így az Iwatobi csapatnak muszáj új tagokat találnia, hogy a ballagás után is tovább éljen az úszóklub, eme szent cél érdekében pedig még a nyilvános magamutogatástól sem rettennek el. xD Mindeközben a többiekkel megbékült Rin átveszi Mikoshiba - buchoutól a csapatkapitányi rangot a Samezuka csapatban, csatalakozik hozzájuk egy nagyon tehetséges elsős,  és megjelenik  a színen egy rég nem látott ismerős, Rin gyerekkori barátja, Sousuke, aki bár egy alapvetően kedves srác, mégis titkokat őriz és nem túlzottan kedveli Harut, valamint az Iwatobi csapatot. 


Ha pedig nem lenne elég mindez, ott a kérdés, hogy a pályaválasztás előtt álló Haru és Makoto mit tervez a jövőben, hogy ez elszakítja - e őket egymástól, és mi lesz majd Nagisával, Rei-channal és Gou-channal, ha nem sikerül új tagokat toborozni.


Bár az első rész cuki de kicsit kapkodós lett, a másik két lement epizód már felvett egy kellemes tempót. Mit mondjak, szerelem ismét. Édes fiúk, fanservice, shipek, dráma, gyönyörű animáció, mindenkinek látni kell ending, fülbemászó opening és Rei-chan, minden itt van, amiért az előző évadot szerettem, valamint úgy tűnik ezúttal Rin megmutathatja a szebbik felét is. Volt nekem egy kis gondom az előző sorozat végével, amit most a harmadik rész nagyrészt jóvá tett. Nem teljesen, mert ugye ahhoz még kell egy fantasztikus nyári váltó Rei-channak, de alapvetően megbocsátottam. >.< Egyébként bátran ajánlom, aki az első évadot szerette, az ezt is fogja. <3

Love Stage!

Az anime BL/yaoi, tehát a férfiak között szövődő szerelem a fő témája. Eddig a tényközlés és most a fangörl. OMG BL anime a szezonban, három éve nem volt yaoi sorozat, oda vagyok meg vissza az örömtől. xD Ráadásul ugyan nem ez a legeredetibb sorozat a világon, de aranyos, vicces, és a hozzá kapcsolódó spin off regények meg csak .....orrvérzés és fluff.


Sena Izumi otaku, akinek minden álma, hogy mangaka legyen. Igen ám, csakhogy hiába csodálatra méltó elszántsága, ha tehetsége semmi. Ezt persze rajta kívül mindenki látja, így Rei, az apja titkára, aki már évek óta a családhoz tartozik, és a családja, amelynek minden tagja a szórakoztató iparban dolgozik, eléggé aggódik a jövője miatt.. Nagyon szeretnék Izumit is maguk között tudni, azonban a fiatalember makacsul ragaszkodik hozzá, hogy ő soha, egy kínos baleset miatt. Gyermekkorában a szülei elvitték magukkal egy esküvőről szóló reklámforgatásra, amiben ők játszották a főszerepet. Bár az eredeti tervek szerint Izumi pusztán kísérőként volt jelen, bizonyos okok miatt a kislányosan bájos kisfiúra koszorúslány ruhát adtak és mindenkivel elhitték, hogy a szebbik nem egyik zsenge tagja, azonban a forgatás során rossz élmények érték. Végül a vele forgató kisfiú segítségével meg tudott nyugodni, és képes volt befejezni a reklámot, de ez az eset olyan mély nyomot hagyott benne, ami miatt a manga -és animevilág felé fordult. Tíz évvel később a klipet forgató cég egy ilyenek lettek a gyerekek reklámot akar készíteni a fennállásuk évfordulójára. Ráadásul az immár idollá cseperedett hajdani kisfiú nem más, mint Ichijou Ryouma, akiért Izumi édesanyja, Nagisa teljesen odavan és minden vágya vele forgatni. Ryouma el is vállalja a munkát, egy kikötése van, hogy a partnere az a különleges szemű lány legyen, akivel gyermekkorukban dolgozott együtt. Nincs más hátra, meg kell győzni Izumit, hogy hagyja ott imádott Lala-luluját és húzzon ismét szoknyát.


Az első két rész alapján nagyon jó lesz ez, a grafika pazar, a történet mangahű néhány apróságot leszámítva, szórakoztató, aranyos, bár kicsit rontja az élményt a részek kevés száma, és az a kilátás, hogy az általam is jobban szeretett Back Stage! szál igencsak hanyagolva lesz. 


Ha pedig már a Love Stage!, hadd meséljem el a seiyuu fanoknak a sorozat négy nagy seiyuu érdekességét. Ha már korábban a Free!-ről volt szó, kezdem ezzel. Az Izuminak hangot adó Yonaga Tsubasa, valamint a Reit játsszó Hirakawa Daisuke a Free!-ben a ReiGisa páros hangja, külön cuki, hogy Hirarin mindkét sorozatban Rei  lett,. így a szerdák a ReiGisa szerdák lettek. :P Voltak feltételezések, hogy a mangakák ReiGisa rajongása okán lett a két úr kiválasztva, ezt ugyan tagadták a készítők, de hát messziről jött ember..... a lényeg, hogy Tsubasa - chan és Hirarin ezen a nyáron sokat élvezik egymás társaságát. 
A következő Shougo. Shougot, Izumi bátyját a mangaka az öccséről, a Breakerz énekeséről, Daigoról mintázta, akit aztán felkértek Shougo szerepére. Így a srác a saját meleg alteregóját kelti életre, ami annyira talán nem is megerőltető neki, lásd eme kis szösszenetet, aminek a végén szívbaj nélkül lesmárolja a gitárosát, aki szintén fiú. :P. Egyébként bár nem seiyuu, de ahhoz képest nagyon ügyes, nekem határozottan tetszik és részről - részre jobb lesz, ahogy egyre inkább beleszokik (van egy műsora a srácnak, ahol mesélte, hogy Hirarin, aki imádja pesztrálni a "kicsiket" azonnal a szárnyai alá is vette xD). A harmadik seiyuu cukiság a Trignal. Yonaga Tsubasa, Eguchi Takuya és Kimura Ryohei közös bandája a Trignal. Mikor bejelentették, hogy Egu és Tsubasa - chan szerepet kapott, rögtön keresni kezdték, hogy ki lehet majd Ryohei, hiszen ne maradjon már ki szegény. És nem is maradt, Izumi barátját Kuroi - kunt játssza, így a Trignal teljes fővel vehet részt a forgatásokon. Végül de nem utolsó sorban, most azok az olvasók vannak előnyben, akik nézik a Haikyuu! című animét. A Tanakát megszólaltató Hayashi Yuu nem más, mint a Love Stage! openingjét éneklő banda, a SCREEN Mode vokalistája. 

Dramatical Murder



És még egy BL anime a szezonban, tehát fiúxfiú páros(ok) lesznek. A játék alapja egy 18+ BL Visual Novel. 


Egy alternatív jövőben, egy igencsak megosztott társadalomban divatban jön egy játék, a Ryhme, ami egy virtuális verekedős játék. Ennek a játéknak a mentén bandák alakulnak, akik egymással versengenek az úgynevezett All Mateijeiknek a segítésével, amik állatokra hasonlító robotok a valóságban, de a virtuális térben más alakot vesznek fel. Kevés az olyan fiatal, aki nem tartozik egyik bandába sem, nos sorozatunk főhőse Aoba pont ilyen. Nem túlságosan érdekli a játék, éli a nyugodt kis életét a nagymamájával, illetve a barátaival. Egy nap azonban szó szerint elrabolják egy Ryhme meccsre, és innentől felborul az élete, furábbnál furák alakok jelennek meg, akikkel aztán így vagy úgy de közelebbi kapcsolatba kerül. 


Mivel én nem játszottam a játékkal, így sajnos vagy nem összehasonlítani nem tudom. A kezdés kicsit sietős volt, a játékosok szerint sok mindent kihagytak, de még érthető maradt. A TogaChi után kicsit féltem tőle, hiszen az előbb említett anime szintén egy 18+ BL játék adaptációja, de tökéletesen elrontották az animét és mindemellett teljesen ki is vágták a BL szálat. A japán médiatörvény értelmében a szex részét nem is hagyhatták volna benne, de a TogaChiben még majdnem utalás szintjén sem jelent meg, hogy olykor több van a fiúk között, mint barátság vagy viszály. A DMMd-ben szerencsére úgy tűnik ezt a hibát kihagyták, azonban elkövettek egy másikat. Igen a minőség. Az első két részben voltak csúnya képek, de egyébként elment, viszont a harmadik részben egyszerűen kiszúrták az ember szemét. A stúdió bocsánatot is kért, és megígérték, hogy javítanak rajta, gondolom a BD/DVD megjelenésekor. 


Ha ezt nem vesszük figyelembe, nekem eddig érdekesnek tűnik, nem csak a BL szál miatt, hanem mert már most felvetettek egy csomó kérdőjeles eseményt, ami azt sejteti, hogy Aoba valamiért különleges, de még ő maga sem tudja mennyire, így mindenképpen számot tarthat az érdeklődésemre. Remélem a jövőben a kinézetre is jobban ügyelnek. 

Shounen Hollywood



Mit tennél, ha egy nap eléd lépne egy jóképű férfi és felajánlaná, hogy idolt farag belőled, mert látja benned a lehetőséget? Nos történetünk egyik főhősével, Kazami Kakeruvel pontosan ez történik, és ő úgy dönt, él a lehetőséggel. Így kerül a Hollywood Tokyoba, ahol négy társával  Amaki Ikumaval, Maiyama Shunnel, Sakeki Kiraval és Tomii Daikival együtt kezdik el az idolsághoz vezető nehéz utat, az ügynökség igazgatójának és a menedzserüknek a segítségével, hogy újraélesszék a legendát. A részek alatt szépen megismerkedhetünk a fiúkkal, kiderül, hogy miért akarnak idolok lenni, milyen kétségekkel küzdenek, hogyan élik meg a velük történteket, és belepillanthatunk az elődeik sorsába is, akik szintén Shounen Hollywood néven tündököltek, majd tűntek el egyik napról a másikra a színpadról. Vajon ennek az öt fiúnak sikerül más irányt szabnia a sorsnak vagy ők is eltűnnek, ahogy az az elődeikkel is történt?


Iszonyatosan tetszik nekem ez a sorozat. A grafika gyönyörű, ugyanakkor reális, a fiúk jóképűek, bishik, de nem babaarcúak, hanem igazi tizenévesek érzetét keltik. A történet lassú, kicsit filozofikus, ráérős, elidőzős, elmerengős, bár azért némi humor is akad benne, szóval nem biztos, hogy mindenki szeretni fogja, hiszen ez akár unalmasnak is hathat, azonban akit ez nem riaszt vissza, az szerintem egy fantasztikus történettel lesz gazdagabb.  Mikor még csak a leírás jött ki, idolság, bishik, kicsit féltem tőle, hogy UtaPüré 2 lesz, de szerencsére teljesen más, és az idolság kérdését sem csak a csillogás oldaláról közelíti meg. A realitás nem csak a grafikában, hanem a történetben is megmutatkozik, hiszen nem minden szép, vannak összetört álmok, csalódások, sebzettségek, akár az öt főhős életében, akár a nagy elődökében, akikből egyelőre még csak ízelítőt kaptunk. Ha pedig már az öt főhős. Öt merőben más habitusú fiúról beszélünk, van köztük állandóan vidám,  lelkes srác, korábban volt gyerekszínész, cinikus koravén, komoly eltökélt, és csendes megfigyelő alkat is,  akiknek össze kell csiszolódni, össze kell érni, ezt is szépen körvonalazza az anime.


Talán a leírásból kiderül, hogy ezt akár nevezhetném réteganimének is, nem fog mindenkinek tetszeni, és vannak  hibái is, de én nagyon megszerettem, ezzel a lassú, ráérő, rácsodálkozó, nem pörgős, de a finom részletekre odafigyelő történetvezetésével együtt, és kíváncsian várom hétről - hétre, hogyan lesz az öt főhősből egy csapat, illetve, hogy mi történt 15 évvel korábban a senpaiokkal. Az anime egyébként egy Light Novelen alapszik, a regény történéseit követően 15 évvel játszódik, az eredeti LN a senpaiok életét dolgozta fel. Remélem ezt részletesen beleszövik a történetbe. 


Japp még egy dolog, a seiyuuk: ez egy seiyuu parádé. Ohsaka Ryota, akit a Tsuritama óta kiemelt figyelemben részesítek, Yamashita Daiki, akit nagyon megszerettem, mint Sakamichit a YowaPedaban, Aoi Shouta, aki az UtaPüré szűkszavú senpaia után itt egy egészen másfajta karakter bőrébe bújhat, Kakihara Tetsuya, és Ono Kensho a műsor sztárjai, mellettük felbukkan Namikawa Daisuke, Sakaguchi Daisuke, Kishio Daisuke, Toriumi Kousuke, Hoshi Souichiro, Horie Yui és sokan mások. Az openinget az öt főhős énekli, az ending meg folyamatosan változik, attól függően, hogy ki volt a rész középpontjában. :3

Kuroshitsuji: Book of Circus



Biztos sokan ismerik a szériát, amiről most szó lesz, hiszen egy elég ismert darab. 2008/2009-ben ment le az első két évad, szóval váratlan meglepetés volt, hogy ismét előveszik, ráadásul ezúttal a manga szerint haladnak, ugyanis az első két évad esetében egy idő után teljesen eltértek tőle, sőt a második évad egy az egyben anime original.


Történetünk a viktoriánus Angliában játszódik, ahol Ciel Phatonhime gróf nem elég, hogy fiatalon elvesztette a szüleit még ráadásul gazemberek markába került, akik kegyetlenül megkínozták az addig szerető környezetben felnőtt kisfiút. Ciel megesküdött, hogy nem hagyja annyiban, erős akarata pedig magához szólított egy démont az alvilágból, aki a felajánlotta, hogy a lelkéért cserébe hűen fogja szolgálni élete végéig. Így lett Sebastian Ciel mindent kézben tartó komornyikja, aki egyszerűen tökéletes, nem elég, hogy szívdöglesztő küllemmel rendelkezik, mindenhez ért legyen szó akármiről tökéletesen szolgálja urát és tökéletesen kézben tartja Ciel lökött személyzetét, miközben a királynő vérebeként ismert Cielt is segíti abban, hogy megvédje a királynőt.


Ezúttal egy titokzatos cirkusz nyomába erednek, ugyanis ahol a cirkusz fellép gyerekek tűnnek el nyomtalanul, és senki nem tud róluk semmit. A királynő ezért megbízza Cielt, hogy derítse ki, hogy a cirkusz tagjainak mi köze a gyerekrablásokhoz és ha még élnek találja meg a kicsiket.


Még mindig nagyon jó ez a sorozat, ugyan a második évad kicsit megingatott, de most, hogy ismét a manga szálán megyünk rögtön vissza is tért a hangulat. Az első rész gyorsan bemutatta a főbb szereplőket és a Ciel múltjátk, szóval akár még azok is belekezdhetnek, akik lemaradtak az első két évadról, már csak azért is, mert az új sorozat időrendben az első sorozat második felébe illeszthető be időrendileg.  Az openinget ezúttal ismét a SID hozza, tőlük megszokott minőségben, minden más pedig maradt. Sebas-chan még mindig több, mint tökéletes, a cirkuszi figurák pedig titokzatos alakok. Vajon tényleg az ő művük a gyerekek eltűnése és ha igen, mit kezdtek velük? Reméljük 8 hét múlva minden kiderül.

Bakumatsu Rock


Akik ismerik az animéket, azok tudják, hogy a japánok nem sokat teketóriáznak, ha arról van szó, hogy kifigurázzák a saját történelmüket, vagy történelmi alakjaikat, gondolok itt rögtön a Gintamára vagy a Sengoku Basarára, ahol mindenféle cikis helyzetekbe keverednek a régi kor nagyjai. A fent említett mű szintén ezek közé tartozik, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül vetkezteti és avanzsálja rockzenészekké a Shinsengumi tagjait és egyéb kiválóságokat. 


A 19. századi Japánban járunk a Bakumatsu érában, a Shinsengumi tündöklése idején. Csakhogy még a valóságban kardokkal és szamuráj szellemmel vívták ki maguknak a helyet a történelem könyv lapjain, ebben az animében kicsit átértelmeződik a szerepük, hiszen gitárt ragadnak és Mennyei dalukkal leigázzák a közönséget. Mindenki értük rajong, tinilányok hadai vívnak vérre menő csatákat, hogy láthassák őket, még ha csak egy pillanatra, a fancuccaik pillanatok alatt fogynak el, és senki másnak nem hagynak teret a zeneiparban. Ebben a helyzetben a fiatal és lelkes Sakamoto Ryouma, akinek minden vágya, hogy énekelhessen, fellázad a rendszer ellen és barátaival, Katsura Kougoroval avagy Senseijel, és Takasugi Shinsakuval, vagyis Cindyvel a zeneéért és a szabadságért. 


Facepalm helyzetek, abszolút bulshit sztori, színpompás grafika, bishik a köbön, fanservice ezerrel, leszakadó ruhák, kivillanó férfi felsőtestek, ezek jellemzik a sztorit, de mégis nézeti magát velem a cucc, mert annyira nem veszi komolyan magát, hogy így szórakoztató a koncept. A szereplők a maguk módján viccesek, a zenék pedig hát nem is tudom, még gyönyörű és festői szépségű anyanyelvünkkel sem leírni, mennyire jók. Nem is csoda, tekintve, hogy kik éneklik, Taniyama Kisho, mint a Granrodeo frontembere, Suzuki Tatsuhisa, mint a Free! openinget is adó OLDCODEX frontembere, Morikubo Showtarou, Morikawa Toshiyuki és Ono Kensho, mindhárman tapasztalt zenészek  is, szóval ütnek a dalok. Mellettük felbukkan még az animében Saiga Mitsuki, Yasumoto Hiroki, Toyonaga Toshiyuki, Sugiyama Noriaki, Fujiwara Keiji és sokan mások, szóval igazán nívós seiyuu gárda. (Zárójel, az animét már csak azért is néztem volna, mert ezer évet titkos vágyam volt, hogy egy dalban halljam Tatsunt és Kiiyant és most itt van *o*) Különben már a sorozat alapját adó játék zenéi is remekek, ajánlom figyelmetekbe, szóval kicsit csalódott is voltam, mikor kiderült, hogy a játék openingjét, az öt főhőst megszemélyesítő seiyuu által énekelt What this?-t lecserélik, de végül a srácok a sorozat vetkőzős endingjéért lettek a felelősek, különben nagyon fülbemászó az opening is, amit a vistlip nevű VK banda énekel. 


Majimoji Rurumo

Shibaki Kouta egy perverz, de tényleg, csak a lányok érdeklik és ők sem holmi ártatlan okból, mint kézenfogva séta, szégyenlős csókok, bájos románc, na hogy is ne. Bugyik, mellek, fenekek, ez az ami lázba hozza. Ezt nem is rejti véka alá, így az iskolában minden épeszű lány vagy messzire kerüli vagy igyekszik megrendszabályozni Koutat, így nem sok esélye van, hogy igazi lányok társaságát élvezze, vagy netán esetleg egy barátnőt találjon magának. Nem marad neki más csak a fura figurákat tömörítő klub társaságnak. Eme klub tagjai a paranormális tevékenységeket vizsgálva egy nap különlegese könyvre bukkannak, ami állítása szerint képes a boszorkányok erejét kölcsön venni, hogy teljesítse egy kívánságát az idézőnek. Rögtön rá is sózzák Koutára a feladatot, de mivel nem történik semmi, így elkönyvelik humbugnak. Azonban nem sokkal később megjelenik egy magát Rurumonak nevező lányzó, aki közli, hogy jött a bugyiáért, és Kouta életéért. xD


Az eredeti mangát az imádott Yowamushi Pedalom mangakája, Watanebe Wataru írta és rajzolta. Szeretem senseit, nagyon jól fel tudja építeni a karaktereit, hogy mindenki kedvelhető legyen, ügyesen vezet történetet, és kellemes humora van, szóval eléggé vártam ezt az animét is. És  aranyos lett. Annyira nem komálom az ecchit, meg az ecchi poénokat, de itt szerencsére viszonylag kevés van és az sem kizárólag céltalan fanservice, inkább csak a főhős hülyeségét szolgált elmélyíteni, szóval ennyit és ilyen mértékben még én is el tudok viselni. xD


Kouta - kun egy szeretnivaló balfék, ezt már most látom, de a szórakoztató fajtából, ráadásul azért kedves és figyelmes, még ha egy rettegett perverz is, Rurumo édes, igazi kicsit szégyellős, amit próbál palástolni, de ez egyelőre még inkább bájos, mint idegesítő, a macskapajti meg mintha Naruko lánymacska verziója lenne, még a tájszólása is őt idézi.  Színes társaság, ha ehhez még hozzáveszem az iskolatársakat és egyéb lényeket, biztos nem fognak főhőseink unatkozni az együtt töltött idő alatt. xD Ráadásul az openingben Kouta és Rumoro kézfogós jelenete olyan kis aranyos volt.


Őszintén akkora szerelem nem lesz, mint a Yowamushi Pedal, de szívesen fogom hétről-hétre követni. És az endingen jót nevettem, a mamacharit nem bírták kihagyni, mi? Ha ezt Sakamichi látná xD

Barakamon



Handa Seishuu a fiatal, de tehetséges kalligrafikus óriási hibát követ el, megüt egy nagykutyát, amikor az olyat szól neki, amitől eldurran az agya. Persze ez a tette nem maradhat büntetlenül, azonnali hatállyal vidékre száműzik, egy isten háta mögötti szigetre, ahol átgondolhatja mit tett. A nagyvárosi fiatalembernek érthető módon teljesen idegen a teljesen vidéki környezet és a teljesen vidéki emberek, így nem csupán a karrierje ad neki okot a fejtörésre, hanem az is, hogyan szokja meg ezt a különös életstílus. És ha még nem lenne mindez elég, mellé csapódik egy, az ő természetével merőben ellentétes habitusú kislány is, aki megszínesíti a sensei vidéki napjait.


Az a sorozat annyira cuki, hogy el sem tudom mondani, humoros, bájos, néha kicsit szomorkás, ha nem most menne a Free! és a Love Stage! simán kinevezném a Gekkan Shoujo Nozaki-kun mellé szezon kedvencnek. Egy igazi, utánozhatatlan, vidéki hangulatú SoL, amit bárki nyugodtan megnézhet, és jó szájízzel fog felállni mellőle. Ono Daisuke adja  a hangját  a főhősnek, még Hara Suzuko játsza Narut. Róla érdemes tudni, hogy valóban egy pöttöm gyermeklány, nem tapasztalt seiyuu, de nagyon ügyes, nem hallatszik egyáltalán, és teljesen hitelesen adja vissza Naru reakcióit. Összességében nézzétek meg, nem fogtok csalódni.

Gekkan Shoujo Nozaki-kun



Sakura Chiyo már régóta érdeklődik az vele egy iskolába járó Nozaki - kun iránt. Egy nap minden bátorságát összeszedi, hogy szerelmet valljon neki, azonban elég bénára sikerül ez a vallás, ami miatt a mellékállásban shoujo mangakaként dolgozó Nozaki - kun azt hiszi, hogy a rajongója, így Chiyo kap egy autogramot és egy segédi állást Nozaki - kun mellett.  Így kezdődik bajos párosunk közös útja, amit lököttebbnél - lököttebb egyének kereszteznek.


Hatalmas ez a sorozat, sírva nevetős, poénos, shoujo kifigurázós, tele kiváló helyzet és jellemkomikummal. Mindegyik karakter alaposan el van szállva, de szeretni való a maga őrültségével, a reakcióik fenomenálisok, Nozaki - kun ötletei nagyon egyediek, szóval egy élmény. Ebben az animében így nem meglepő, hogy a lány fut a bicikliző fiú után, hogy a suli hercege, akiért minden lány odavan saját magától jön zavarba, emiatt ő inspirálja Nozaki - kun mangáinak hősnőit, hogy az iskola hercege egy lány, akit a senpaia tart kordában és az összes többi hasonló szituáció.


Eddig fantasztikus vígjáték, talán utoljára ilyen jó shoujonak nevezett shoujoparódiát az Ouran High School Host Clubban láttam évekkel ezelőtt. Azt hittem átlagos romantikus történet lesz, de aztán jött a PV, ami annyira színes, vicces, élettel teli volt, hogy meggyőzött róla, hogy nekem ezt a sorozatot néznem kell, és igazam is lett. Egyszerűen ezt látni kell. >.<

Ao Haru Ride



Yoshioka Futaba, aki alapjáraton utálja a fiúkat, alsó középiskolában mégis szerelmes lett egybe. Tanaka Kou egy csendes, lányos vonású, finom hangú, kedves fiú volt, más mint a többi fiú, így elrabolta Futaba szívét és az érzelmei viszonzásra is leltek. Azonban mielőtt beteljesedhetett volna a szerelmük Tanaka - kun eltűnt, Futaba pedig megváltozott, a kishölgy, hogy ne közösítsék ki, és megfeleljen a barátnőinek teljesen elnyomja magában az egykori bájos lányt. Egy nap aztán ismét találkozik Tanaka-kunnel, de a fiú megváltozott, külsőleg megférfiasodott, elmélyült a hangja, és ami ennél is lényegesebb, hogy a kedvességét sutba dobva egy nagyszájú, kíméletlenül őszinte fiatalember lett belőle. Futaba ugyan próbál közeledni hozzá, de egy idő után kénytelen ráeszmélni, hogy azok a napok, amikor még minden rendben volt soha nem térnek vissza, így vagy új alapokra helyezi a kapcsolatukat, vagy végleg elveszítik egymást.


Olvasom a mangát is, szóval vártam a sorozatot. Az első rész ugyan kicsit lassú volt, de bevezetőnek egész jó, a második részre meg már jobban felpörgött. Egészen mangahű az anime, néhány apró változás van benne, de azok is jól felépítettek, szóval nem panaszkodom. Az opening nagyon aranyos lett, ahogy végül is sorozat is. Szerintem olyan átlagshoujo, aki látott már párat, az nagyjából ennek a történetnek a haladását is sejteni fogja, de abszolút nézhető és élvezhető.


Tetszik nekem, hogy a szereplők változnak, érnek, hibáznak és nem csak a romantikus szál halad, hanem a barátságra is hangsúlyt fektetnek. A kedvencem Onii-chan lett a sorozatból, halál édes pofa a srác és ezt akkor is bevallom, hogyha most rám lesz sütve, hogy van valami Hirain fétisem, mert nyáron a három sorozatából három karaktere lett kedvenc.3

Hanayamata


Sekiya Naru 14 éves, visszahúzódó lány, akivel nem sok minden történik, eljár a suliba, a legjobb barátnőjével Yaya-channal szórakozik, tanul, de fogalma sincs mihez kéne kezdenie az életével. Yaya-chan zenél, és mindenki másnak a környezetében van hobbija vagy életcélja, aminek komolyan odaszentelik magukat. Egy este azonban mindent megváltoztat, a hazafelé vezető úton tündérrel találkozik, egy szőke hajú szépség táncol előtte a holdfényes éjszakában, mint egy megelevenedett látomás. Másnap aztán viszontlátja ezt a tündért az iskolában. Mint kiderül a lány, Hana-chan egy Japánt imádó külföldi cserediák, akinek minden vágya yosakoit táncolni, amihez társakat keres. Narunak persze először esze ágában sincs csatlakozni hozzá, de Hana-chan kitartása és lelkesedése a tánc iránt végül is meggyőzi, hogy segítsen neki. Így alakul, hogy a két lány közös erővel kezd küzdeni Hana-chan álmáért, amihez hamarosan társakat is kapnak.


Az animét a Madhaouse stúdió készíti, akiknek a neve garancia a minőségre. Most is valami csodálatos művet hoztak létre, a látványvilág lélegzetelállító, az opening ennél is nagyon fülbemászó, a történet meg cuki lányok cuki dolgokat csinálnak tematika. Naru és Hana tökéletesen kiegészítik egymást egyelőre, a többi leányzó közül pedig még csak az enyhén tsundere Yaya-chant ismertük meg jobban a másik két hölgy ez után fog belépni a történetbe, de eddig nekem nagyon tetszik.


Több helyen olvastam, hogy a sorozat yuri lesz, mások szerint meg nem, szóval még kérdéses, hogy beleveszik - e konkrétan a lányszerelem témát, de sokat sejtető pironkodások és szoros barátságok már most vannak. Ha végül ez a szál kimarad, akkor sem fogok panasszal élni, de ha beletennék még jobban örülnék. :3

Zankyou no Terror



Egy anime, ami ezúttal nem a hősök, hanem a terroristák szemszögéből mutatja be a történetet. Két fiú, akiket csak Kilencnek és Tizenkettőnek neveznek mesterien kivitelezett terrorcselekményeket hajtanak végre egy alternatív jelenben A rendőrség tehetetlen, egyelten nyomuk az internetre feltöltött videók, amikben a fiúk rejtélyes utalások formájában mondják el, hol lesz a következő merénylet. De hogy mi a céljuk, miért teszik, arról fogalmuk sincs. Mindeközben pedig a háttérben egy régi incidens árnyvonalai körvonalazódnak, ami hatással lehet a most zajló eseményekre.


Nem terveztem a sorozatot, de végül belenéztem és milyen jól tettem. A látványvilág szokatlan, de remekül hozza a sötét hangulatot, amit itt egyáltalán nem old semmi, sőt, a cuki plüssállatka is félelmetessé válik. Tömény, de nézeti magát, az az igazság, hogy évente talán egyszer veszek elő ilyen animét, de ez az eddigi állás szerint maradni fog. Egyedül. a főhősnő, aki eddig teljesen holtteher, bár a végére nyerhet értelmet a szerepeltetése, akár valami lélektani folyamat fontos részeként, de jelen állás szerint, ha nem lenne benne az animében, akkor sem hiányozna túlzottan. Ezt leszámítva viszont abszolút kedvelem, és nagyon várom, hogy mégis mik lesznek a motivációk és mi az az incidens, amire eddig csak homályosan utalgattak. Ha nem fog belefulladni a sorozat abba, hogy túl komolyan veszi magát, akkor egy kiváló pszichológiai thrillerrel leszünk gazdagabbak, amit a csavaros nyomozói szál akár ki is egészíthet.


A két főhőst egyébként Ishikawa Kaito és Saito Soma játssza, akiket ebben a szezonban, a már emlegetett Haikyuu!ban is hallhatunk többek között, mint Kageyamat és Tsukishima tündéri waifujét Yamaguchit.


Sailor Moon Crystal



Akik akkor körül voltak gyerekek, vagy fiatalok, mint én, azok emlékeznek arra a két címre, ami gyakorlatilag elindította itthon az anime kultuszt, de külföldön is kimagaslóan népszerűek mind a mai napig.. A Sailor Moon (magyar címén Varázslatos álmok) és a Dragon Ball, sok rajongót köszönhet ennek a két címnek az animeipar. A Sailor Moon húsz éves évfordulóján Japánban úgy határoztak, meglepik azokat a nőket, akik a Sailor Moon előtt nőttek fel egy remakkel. Felújított grafikával és mangahűbb történettel, de visszatért Usagi -chan és visszatértek a senshik, hogy megmentsék a világot a gonosztól.


Gyorsan, nagyvonalakban összefoglalom a történetet, azok számára, akik nem ismerik


Usagi -chan egy nem túl okos, de aranyszívű 14 éves diáklány. Olykor furcsa álmokat lát egy hercegnőről és egy titokzatos férfiről, de nem tulajdonít neki túl nagy jelentőséget. Egy nap aztán útjába sodorja Lunát, a beszélő macskát, akik elmondja neki, hogy a Holdon élt egy gyönyörű, bátor hercegnő, aki egy nap feláldozta magát, hogy ne essen áldozatul a birodalom a rájuk törő gonoszoknak. A hercegnő és a harcosai eltűntek, a Földön születhettek újjá, Luna pedig meg akarja találni őket. Ezért Usagi -chan segítségét kéri abban, hogy összegyűjtse az összes senshit, és velük együtt megtalálják a kristályt és a hercegnőt. Csakhogy Luna nincs egyedül, nem csak ő szeretné a kristályt, hanem a gonosz erők is, akik mindent bevetnek a cél érdekében. Usagi -channak és a szépen lassan előbukkanó senshiknek minden erejükre szükségük lesz, hogy megvédjék a Földet, hogy ne jusson a holbéli birodalom sorsára.


A grafika ugyan más, mint a régi sorozatban, de a CGI átváltozást leszámítva nagyon jó. Az opening és az OST szintén kimagasló, a történet pedig valóban jobban ragaszkodik a mangához. Imádom, biztos benne van a nosztalgia, meg, hogy megint kislánynak érzem magam a nézése közben, de teljesen visszahozta a Sailor Moon hangulatot. Arról nem is beszélve, hogy az egyik kedvenc szerelmes történetem még mindig Usaigé és Mamorué, ráadásul nincs cenzúra, ami a magyar verziót erőteljesen megnyirbálta, mikor még ment a sorozat. Azt hozzá kell tennem, hogy elsősorban azok fogják élvezni, akik látták a régit, hiszen ez egy 20 éves történet új köntösben, lehet, hogy az új nézőknek ez már elavult lesz, vagy nem működik, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a manga illetve anime reformálta meg a mahou shoujo műfaját, tehát mindent, ami ebben klisének tűnik, ez a sorozat hozott létre. A sorozat 26 részes lesz, de csak minden második héten adnak új részt sajnos.

Re:Hamatora



Idén télen ment az első szezon, amit egy aljas cliffhanger után most követ a második. Mivel a történetről már itt írtam, nem is szeretném ezzel húzni az időt, hiszen minden maradt változatlan, kivéve, hogy Moral helyét Art foglalta el az aktuális főgonosz posztján, nem tudni milyen okból.


Sajnos az edben lecserélték Wacchat, de a grafika maradt, és a többi rész is teljesen hamatorsás, néhol bosszantóan az. Az első évad cliffhangeret annyira pofátlanul oldották fel, hogy majdnem kettéharaptam a nálam levő tányért, amiről a nézése közben nasit eszegettem, egy pillanatig még azt is fontolgattam, hogy ezt itt helyben dobom ezért az abszolút aljas húzásért, de végül is jobban érdekel mi lesz ennek a katyvasznak a vége, minthogy a sértett büszkeségem felül kerekedjék xD Igazából sokat nem mondhatok róla, aki bírta az elő évadot, az nézze ezt is

Space Dandy 2



Szintén folytatás, szintén megemlékeztem már róla korábban és szintén hozza az első évad színvonalát, lökött, fura, olyan dandys. Az első részében rögtön vagy száz Dandyvel lettünk gazdagabbak, szóval ott folytatja  az őrületet, ahol abbahagyta.

Egyelőre ennyi, van még két sorozat, amibe nem kezdtem bele, lehet majd egyben nézem meg őket, illetve akad egy rövid két perces, arról most külön nem írnék, de ezek azok, amiket elkezdtem és biztos maradnak is. Szezon végén is jövök, ha bírjátok ennyi olvasnivalóval :3

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések