A Rákócziak dicső kora

október 15, 2013

A Rákócziak dicső kora

Hétvégén voltam olyan szerencsés, hogy meglátogathattam Sárospatakot, ami Debrecen után talán a legközelebb áll a szívemhez a magyar városok közül, hiszen nagyon nagy és régóta tartó szerelem fűz a Rákóczi dinasztiához, főleg az I. Rákóczi Györgytől II. Rákóczi Ferencig tartó időszak áll közel hozzám, olyannyira, hogy még az egyik szakdolgozatom is róluk és a pataki könyvtárról írtam.

Készítettem kismillió képet is, ennek kapcsán szeretném most a részletesség igénye nélkül még a következő szezon kezdete előtt nélkül egy kis múltidéző körutazást tenni Patakon. Azt előre kell bocsátanom, hogy ez történelmi téma lesz, ami nem mentes az elfogultságtól, szóval így olvassátok, valamint sajnos mindenhova nem jutottam el.

Sárospatak, amit a bordogparti Athénként is emlegetnek Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a Bodrog folyó partján, az Eperjes–Tokaji-hegység lábánál fekszik Sátoraljaújhely és Tokaj szomszédságában. Egy kedves és barátságos kisváros képét mutatja, romantikus kis utcácskák, macskakövek, nevezetességek, borospincék, báj jellemzi. Története messzire nyúlik vissza, hiszen az első feljegyzések szerint már 896-ban lakták a környéket, a neves történetíró, Anonymus tesz róla említést. Később több jeles történelmi család és személy kapcsolódott össze vele, többek között a Perényi család, a Palóczy család, a Dobó család, Dobó István leánya, Krisztina itt mondta ki a boldogító igent, a Lorántffy család, és rajtuk keresztül a Rákócziak.

A Bodrog partja

Lorántffy Zsuzsanna, Erdély későbbi fejedelemasszonya 1600-ban született Ónod várában, 1608-ban költözött családjával Patakra, ami életének egy meghatározó fordulatává lett, hiszen onnantól akárhol élt, mindig Patakot tartotta igazi otthonának, férje halála után ide vonult vissza. 14 éves fiatal lányként találkozott Felsővadászi Rákóczi Györggyel szeretett édesapja Lorántffy Mihály temetésén. Bár a gyász letaglózta a fiatal lányt, aki így húgával, Máriával együtt teljes árvaságra jutott, mégis egy gyönyörű szerelem kezdetét jelentette ez a szomorú találkozás. A fiatal Rákóczi kezdetben csak rokonszenvet érzett az árva gyermekek iránt, maga is megtapasztalta ennek az ízét, emiatt pedig támogatni akarta őket, de később, ahogy egyre jobban megismerte a leányt ez a kedves törődés szerelemmé változott, ami viszonzásra is talált. 1616. április 18-án lett Zsuzsanna asszony az akkori borsodi főispán, ónodi kapitány, Rákóczi György felesége, akinek 32 éven át, György haláláig hűséges, támogató felesége volt. Ha lehet ilyet mondani, akkor talán az övéké a legkedvesebb szerelmi történetem. Egyrészt abban az időszakban a szerelmi házasság ritkább volt, bár azért akadt példa nagy románcokra is. Nádasdy Tamás nádor és Kanizsai Orsolya frigye, vagy Batthyány Ferenc és Poppel Éva kapcsolata a beteljesült románcok táborát gyarapította. Emellett is viszont kész csoda, hogy házasságuk létrejött, hiszen György a család legidősebb fia volt tengernyi elvárással, így aztán nem meglepő módon már rangban hozzáillő menyasszonyt is nézett neki a család. Másrészt ugyan az emlékezet szépít, mégis már abban az időben legendák keringtek a szerelmükről, ami egész házasságuk alatt végig lángolt, mindegyik történész egyetért abban, hogy kivételesen példaértékű házasságban éltek. Ezt támasztja alá, hogy a későbbi fejedelem végrendeletében úgy emlékezett meg asszonyáról, hogy nála szebb, kedvesebb nőt még soha életében nem ismert. Ugyan egyes feltételezések szerint Zsuzsanna asszony csak György második hitvese volt, akit első felesége, egy Bethlen lány halála után vett nőül, azonban ennek semmi alapja sincs. Egyrészt György túl fiatalnak számított, ahhoz hogy korábbi házassága legyen, másrészt abban az időben egy olyan Bethlen lány sem élt, aki életkora alapján hozzá mehetett volna, így nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy Rákóczi György életében egyetlen asszony kapott helyet, és az nem volt más, mint Lorántffy Zsuzsanna. Jöhet a felvetés, hogy jó, jó, de azért néha csak kikacsintott, mint főúr vagy fejedelem biztos megtehette, hogy néha egy-egy szép lány is az ágyába engedett. Nos lehetségesnek lehetséges, azonban szinte kizárt, hiszen ilyen kicsapongásokat nagy valószínűséggel akkor sem engedett volna meg magának mélyen hívő és puritán életmódja miatt, ha nem lett volna élete végéig olyan bolondul szerelmes a feleségébe. Ez azt engedi feltételezni, figyelembe véve, hogy olyan adatok is napvilágot láttak miszerint az akkori protestáns férfiak nagy részének csak a feleségével, vagy feleségeivel, ha az előző neje meghalt volt befejezett szexuális kapcsolata, hogy életében soha nem közeledett más nőhöz szexuális szándékkal, csak Zsuzsannához. Harmadrészt annyira kiegészítették egymást. György egy nagyon képzett, kötelességtudó, szeretettel teli ember volt, aki a családjáért és a hazájáért bármit eldobott volna, ugyanakkor hirtelen haragú, forrófejű férfi hírében állott, még Zsuzsanna asszony egy galamblelkű, finom nő volt, de okos és talpraesett, akinek bölcs tanácsaira mindig számíthatott a férje, aki a legkiélezettebb helyzetben is olyan diplomáciai érzékkel találta meg a legjobb megoldást, amit ma tanítani kéne, illetve erős volt, a rámért sorscsapásokat úgy viselte, hogy soha egy panaszszava nem volt, pedig anyját, apját, húgát és öccseként szeretett sógorát, négy gyermekét az ötből és férjét is temette. Rákóczi György pedig egyenrangú társaként kezelte, soha egyszer sem utalt rá, hogy asszonynak konyhában a helye, mindig figyelt arra, amit a felesége mondott, és soha nem volt rest belátni, ha az asszonya okosabbat szólt, mint ő, így nyugodtan mondhatjuk, hogy Zsuzsanna tevékenyen részt vett a politikai életben és a közéletben is, egyéb más, önként vállalt feladata mellett. Ezen felül a hölgy könyvet is publikált, amely a Moses és a Prophaetá (Mózes és a Próféták, 1642, Gyulafehérvár) címet viselte, a Bibliából vett idézetekhez írt kommentárokat. Azt hiszem, ha mondhatok ilyet számomra Zsuzsanna asszony példakép, megtestesíti számomra azt a nőt, akire nagyon szeretnék hasonlítani.

Lorántffy Zsuzsanna asszony szobra

György és Zsuzsanna egy rövid szerencsi tartózkodás után költöztek Sárospatakra, és még férje a zűrzavaros politikai életben próbált jót tenni az országnak, és vált a "bibliás-őrálló"fejedelemmé, addig Zsuzsanna felvirágoztatta Patakot. Iskolát alapított, ahol kisasszonyokat taníttatott nem csak hímezésre vagy egyéb asszonyi teendőkre, hanem arra is, hogyan állják meg helyüket az élet férfiasabb területein is, fejlesztette a könyvtárat, rengeteget tett a kultúráért, tudományos vitákat folytatott az udvarba hívott, nagynevű, világlátott emberekkel és saját gyermekeit nevelte. Öt fiúnak adott életet, azonban hármat még kora gyermekségükben elvesztett a felnőttkort csak György és Zsigmond fia élte meg. A kicsi Zsigmond lett később anyjának legfőbb támasza és Patak másik jótevője. Érdekesség, hogy Mária húga György öccséhez, Zsigmondhoz ment férjhez, ám nekik csak néhány boldog év jutott, hiszen betegségben mindketten egyazon évben meghaltak.

I. Rákóczi György eközben csatlakozott a Bocskai udvarban megismert Bethlen Gáborhoz, akinek tanácsára hadba vonult II. Ferdinánd ellen és még abban az évben Felső Magyarország kapitánya lett, azonban nem sokáig maradt ezen a poszton, hiszen Bethlen felhagyott a bécsi ostrommal, cserébe viszont Györgyöt a fejedelmi tanácsnokok sorába emelte. Bethlen Gáborral bensőséges baráti viszonyt ápoltak, a fejdelem mindenben számíthatott Györgyre, aki méltónak is bizonyult a bizalomra, így esett meg, hogy 1625-ben Rákóczi kapta azt a megtiszteltetést, hogy Erdélybe kísérje Bethlen második feleségét Brandenburgi Katalint. A legenda szerint Katalin szemet vetett a fiatal Györgyre, azonban az a nő minden bája és praktikája ellenére elutasította és kitartott Zsuzsanna asszony mellett, amit Katalin soha nem tudott megbocsátani. Bethlen halála után, 1630-ban az erdélyi rendek végül I. Rákóczi Györgyöt kérték fel fejedelemnek éppen a pataki várban. I. Rákóczi György uralkodása alatt sikerült a bethleni örökséget megóvnia, Erdély pedig továbbra is virágzott. Uralkodása alatt többek között visszavette a magánkézre került birtokokat, és azokkal a fejedelemséget, és ezen keresztül az embereket gyarapította, fiainak a linzi békekötés során megszerezte Szabolcs és Szatmár vármegyéket, valamint megerősítette a protestánsok szabad vallásgyakorlatát, ami abban az időben, amikor a katolikus és protestáns felekezet között még igencsak éles volt a helyzet óriási eredménynek számított, illetve a parasztságnak szabad templomhasználatot biztosított. Feleségével együtt buzgó reformátusok voltak, támogatták az egyházat és maguk is istenes életet éltek, ez nem csak a külsőségekben látszott meg, hanem az életvitelükben is, gazdagságukhoz képest szerény körülményekkel is megelégedtek, Zsuzsanna asszonynak pedig mindig volt jó szava és adománya a szegényeknek, soha nem ment el éhező vagy szükséget szenvedő mellett üres kézzel. Sok neves, nagy tudású embert vett a fejedelmi pár szárnyai alá, illetve soha annyi könyvet nem adtak ki, mint Rákóczi György és neje pártfogása alatt. Támogatták a gyulafehérvári, nagyváradi, és sárospataki nyomdák működését, sőt ha György úgy érezte, egy-egy gondnoksága alatt álló ember jelentős művet alkotott, maga irányította a kötet nyomtatását és terjesztését. Erre jó példa Antonio Guevara fiktív Marcus Aurelius életrajzának magyarosított része. Részt vett az új református énekeskönyv, az Öreg Gradulálnak az összeállításában és terjesztésében is, hiszen csaknem az összes kiadott művet elajándékozta a gyülekezeteknek és küldött ajándékkönyveket egyes városoknak. Debrecennek például 1641-ben Geleji Katona és Alsdted munkáit adta. Szerette volna Mátyás király gyűjteményét, a Bibliotheca Corvinát is hazahozatni, komoly erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a török portától a Konstantinápolyba hurcolt könyveket visszaszerezze, valamint Budán maradt darabjait is Sárospatakra szállíttassa, azonban ez a kezdeményezése kudarcba fulladt. Ahogy nem élhette meg az új Biblia fordítást sem, ezt az álmát Zsigmond fia fejezte be helyette, bár a Biblia megjelenésekor már Zsigmond is örök álmát aludta. I. Rákóczi György 1648. október 11-én hunyt el. Halála után felesége és Zsigmond fia visszatért Patakra, még II. Rákóczi György megkezdte fejedelemségét, feleségével Báthory Zsófiával az oldalán. Rá nem térnék ki részletesen, legyen elég annyi, hogy mindazt, amit apja évek kemény munkájával elért, ő hatalomvágytól fűtötten, sokszor felesége felbujtására néhány év alatt dobta ki az ablakon és játszotta el életét könnyűszerrel.

A pataki Rákóczi vár

Ellenben szeretnék szólni az öccséről, Zsigmondról, aki édesanyját támogatva segítette Patakot. Szoktam mondani, ha nem kerültük volna el egymást néhány évszázaddal, Zsigmondhoz mennék feleségül. Már kortársai is egy művelt, finom úriembernek írták le, aki édesanyja szép lelkét örökölte. Soha nem dédelgetett igazán nagy álmokat, maga a fejedelemséget sem óhajtotta, inkább egy csöndesebb visszavonultabb életet képzelt el magának. Természetesen azért, mint a fejedelem fia voltak katonai kötelmei, szép eredményekkel is dicsekedhetett, hiszen 1643-tól a székelyek generálisa lett, 1644-ben a Habsburgok elleni hadjáratban az egyik hadtest parancsnokává választottak, azonban ezt soha nem dicsőségnek fogta fel, inkább amolyan kötelezettségnek, amely rangjával járt. Édesapja halála után egy percig nem gondolkodott azon, hogy a fejedelmi udvarban maradjon, ezt bátyjára bízta és Zsuzsanna asszonnyal Patakra költözött, ahol többek között a könyvtár ügyes - bajos dolgait intézte. Nagy műveltségű, feltűnően intelligens, olvasott csöndes fiatalemberként ismerték, aki szomjazta a tudományokat, és buzgón támogatta is. Tizenéves korában már komoly filozofikus hangvételű leveleket írt, folyékonyan olvasott és írt latinul és görögül, valamint szinte anyanyelvi szinten beszélt németül és franciául. Tudását mi sem bizonyítja jobban, mint hogy egy alkalommal nevelője megszidta, mert a fiatal herceg egy összejövetelen tudását úgy fitogtatta, hogy egy héber szöveget folyékonyan beszélve fordított át németre.

1651. áprilisában kötött házasságot Henrietta Mária pfalzi hercegnővel, V. Frigyes pfalzi választófejedelem és Stuart Erzsébet angol királyi hercegnő lányával, I. Jakab angol király unokájával. Bár házasságuk inkább érdekházasságnak indult, a fiatalok gyorsan megszerették egymást, ám sajnos az élet itt is közbeszólt. Szinte kísérteties hasonlóság mutatkozik a sorsa és azonos nevet viselő nagybátyja sorsa között, hiszen Henriette halála után öt hónappal 1652-ben, 30 évesen Zsigmond követte feleségét a mindenélők útján, így Zsuzsanna asszony eltemethette negyedik gyermekét is. Azonban Patakot még halálában sem felejtette el Zsigmond, hiszen végrendeletében a pataki könyvtárata Kollégiumra hagyta, bár a gyűjtemény csak Lorántffy Zsuzsanna halála után, 1660-ban került át ténylegesen a Kollégiumra.

A sárospataki Reformátos Kollégium és Teológia, Patak Debrecen mellett a református felekezet másik nagy központjává lett.

Még néhány szót magáról a Kollégiumról, amiben manapság helyet kapott a Református Gimnázium, a Teológia és a Könyvtár. " A sárospataki Rákóczi-könyvtár" névvel azt a gyűjteményt jelöljük, mely I. Rákóczi György és kisebbik fia Zsigmond beszerzései alapján állt össze és kiegészült azokkal a könyvekkel, amelyek az ő haláluk után kerültek a gyűjteménybe az idősebbik fiú, György, de még inkább az özvegy fejedelemasszony, Lorántffy Zsuzsanna révén." A Kollégium és a Nagykönyvtár kialakulása elsősorban a reformációnak köszönhető, hiszen ebben a korszakban megsokszorozódtak a könykiadások és megjelentek az első magyar nyelvű könyvek is. Patakon a ferences kolostorból lett a reformáció hatására protestáns iskola, és az így kialakult könyvtárat vették át és gyarapították tovább a Rákóczi család tagjai. Ami érdekesség lehet, hogy a könyvtár nyitva állt bárki előtt és kölcsönözni is lehetett tőlük. Már az, hogy főúri könyvtáruk volt, ritkaságszámba ment, de a kölcsönzés majdhogynem egyedülálló volt.

Tovább is mondhatnám még, de Patakhoz kapcsolódva a Rákóczi család ezen ágáról szerettem volna kicsit és tényleg csak nagyvonalakban írni, hiszen ennél sokkal gazdagabb életutat tudhattak magukénak mindnyájan. Ezután a sok blabla után még néhány képet és érdekességet szeretnék veletek megosztani, illetve mivel a srácok és Kala Domija is velünk utazott, ezért természetesen róluk is készült fotó.

Az ágyúra, amely a képen látható a következő mondat van vésve: "Non est currentis, neque volentis, sed miserentis Dei" (Nem a törtetőké, sem az akaróké, hanem a könyörülő Istené), I. Rákóczi György választott jelmondata volt, és ezt vésette a debreceni református Nagytemplom harangjára is, amit a nagyszombati csata emlékére öntetett az ütközetben részt vett ágyúkból és amely azóta is rendületlenül kong, mióta azt a cívis városnak ajándékozta. Erről már a Debrecenről szóló posztomban megemlékeztem, de talán így, hogy látszik is miről beszélek, kézzelfoghatóbbá vált. ^_^

Két kis szeletke Patakról.

És az őszi színekbe borult városi park, ami hatalmas egyébként, szemben áll a Refivel. Valóban gyönyörű, irigylem az itt tanuló diákokat, hiszem tavasszal és ősszel csodálatos lehet itt kipihenni a tanulás fáradalmait. :3

Végül, de nem utolsó sorban a fiúk, lányok a várban című etap: