Nyári szezon start

Nos ígértem egy gyors összefoglalót a szezonos darabokról, íme itt van. Még nem néztem meg minden sorozat első részét, amire kíváncsi vagyok, így majd a bejegyzés frissülni is fog, ahogy nő a lista, a végére oda fogom bigyeszteni mi van még tervben és miről várható egy kis eszmefuttatás.

Free!

Erről már írtam egy hosszabb beszámolót, ami itt olvasható, azóta a második rész is lement és még mindig nagyon kellemes darabnak tartom. Ha marad ez a színvonal, akkor nyár végén mindenképp pozitív értékelést tudok róla adni. 

Brothers Conflict

A nyár fordított háremes animéje, és mit mondjak már a bejelentésekor elég szemöldökfelvonva fogadtam a  hírét, hiszen a hárem ezúttal 13 fiútestvérnek adott otthont, ezt pedig barátok közt is sokallom. Egyetlen reménysugaram volt, hogy talán ez több lesz, mint a többi hasonszőrű adapt, hogy az eredetije nem játék, hanem regény, amiből csak később készült játék, így felcsillant a remény, hogy a lány értelmesebb lesz kolleganőinél (egyelőre úgy tűnik nem lett xD). Nézzük a történetet. Ema középiskolás lány, aki váratlanul 13 mostohatestvérre tesz szert édesapja újraházasodása után. Mivel a szülők sokat utaznak úgy dönt, odaköltözik a testvéreihez, hogy közösen boldoguljanak, így kezdődnek kalandjai az Asahina fiúkkal. Két rész után nincs túl jó véleményem róla, megmondom őszintén, de dobni nem fogom, erre két okom van. A seiyuu stáb és az ikrek, akik eszméletlen jó fejek. Ha nem hárem lenne, hanem tudom is én, családi vígjáték a kishúg beilleszkedéséről, meg a fiútestvérek közti viszonyokról és közben egy szerelmi szál kialakulna, akkor szerintem tetszene, de egy 13 pasasos hárem még mindig nem az én asztalom.

 A csaj butácska, nincs mit szépíteni, az első rész végén még reménykedtem benne, hogy csak az ismeretlen szitu miatt féléinkebb kicsit, de majd magára talál, azonban nagyon úgy néz ki, itt a következő naivánk, aki ártatlan, pirulós és még a falatot is meg kell rágni helyette, nem beszélve arról, hogy kiválóan meg lehet védeni. Például tök rosszul reagált az ikrekre, akik ugyan kicsit megtréfálták, de ha nekem adnának elő egy ilyen személyre szabott fanserviset a seiyuu bátyáim szerintem örömtáncot lejtenék a pirulós elfutkorászás helyett. Vagy amikor Fuuto beszólt neki, a bocs, hogy élek reakció helyett nyugodtan vissza lehetett volna szólni az elkényeztetett ficsúrnak még akkor is, ha alapvetően igaza volt abban, hogy a csaj aranyos külsőre, de nem az észért és jellemért állt sorba születése előtt. . Ha meg már szóba kerültek az ikrek, nem maradhatnának így? 11 pasi is elég sok a csajnak, ők meg brománcoljanak tovább nyugodtan (szeretem az ikreket, ha meg rabbü-rabbü van köztük még jobban ).

Érdekes mellesleg, hogy egyébként mennyire nem aknázzák ki a lehetőségeket. Úgy értem beköltözik egy csaj 13 sráchoz, ebből ki lehetne hozni egy csomó vicces helyzetet, meg szitut, ehhez képest a sorozat annyira komolyan veszi magát, hogy az már fáj. Pedig ez akár egy jó kis vígjáték alapanyag is lehetne.
A srácokat még látjuk, egyelőre azt sem tudom, hol áll a fejem velük annyian vannak, meg fogadjunk, hogy mindegyik tartogat valamit. Jó kérdés 10+ részbe hogy fognak beleférni, bár ha csak bishiparádét akarnak csinálni mélyebb karakterábrázolás nélkül, akkor arra elég lesz.

A grafika tetszik, de a tsundere mókus meg WTF,  azonban Kamiyan miatt megtűrjük. 

Makai Ouji - Devils and Realist

William Trining egy gazdag és előkelő család sarjaként egy felső tízezernek kialakított iskolába jár, célja pedig, hogy elméjének erejével hatalmas karriert fusson be. Végletekig realista, a természetfelettiben akkor sem hinne, ha tüzes vassal kényszerítenék, mindig mindent realistán lát. Egy nap az igazgató azonban magához hívatja, hogy a félévi tandíját még senki nem fizette be. William hazasiet, hogy mi történt, azonban otthon az a hír fogadja, hogy gyámja csődbe vitte a családot, nincs egy petákjuk sem. Komronyikjával Kevinnel tűvé teszik a házat valamiféle pénzé tehető érték után, hogy legalább a tandíjat be tudják fizetni, azonban értéktárgyak helyett egy különleges szobára bukkannak, ahol William akaratán kívül megidéz egy démont. Dantalion váltig állítja, hogy Williamben Salamon született újjá és ő az egyetlen, aki kiválaszthatja ki uralkodjon a Pokol felett, még Lucifer szépítő alvásának idejét tölti. William persze egy szót sem hisz el az egész badarságból egészen addig, még látogatást nem tesz Dantalion rezindenciáján, ahol mindeféle megmagyarázhatatlan esemény történik vele, kezdve azzal, hogy egy Grell babérjaira pályázó transzi démon akarja elrabolni. És ez még csak a kezdet, ugyanis ezek után egyre több démon tör be nyugalmas életébe, mindezt pedig a szent célból, hogy megfűzzék, őket válassza az Pokol urának címért. 

William rendkívül jó főhős, nem nyafog és nem is elszánt rettenthetetlenséggel veti bele magát a küldetésbe, hanem simán figyelmen kívül hagyja a démonok erőfitogtatásait, sőt mi több arisztokratikus felsőbbrendűséggel utasítja őket helyre, ha kell. A többiek sem rosszak egyébként eddig, látjuk merre alakulnak és milyen történetet kerekítenek köréjük, többek között nem hagy nyugodni a kérdés Gilles-sel kapcsolatban hogy  hogyan  lett egy normális(nak tűnő) pasiból  szűzvesztett transzi démon. 

 Nekem a nézése közben kicsit Pandora Hearts érzésem volt, akadt benne némi sablon is, de ezt leszámítva nagyon is tetszett A seiyuuk megint odatették magukat,ráadásul a shotácska kinézetű főhősnek nem egy mélyebb hangú nő a seiyuuja, hanem Eguchi Takuya, ez már akkor meglepett, mikor bejelentették a seiyuu castot, de határozottan bejövős a dolog. Terashima-kun viszont megint kúlozik, hogy a csuda vigye, majdnem Koubungoi mélységeket ért el a hangja, Tori-san meg elég érdekes karaktert kapott, és vele sipákolhat megint (Ceciltől azért még így is messze van szerencsére xD), de mivel a fickó legalább fun így érdekes módon annyira most nem zavar.

Uchouten Kazoku

Mindenképpen egy érdekes kezdést tudhat magáénak ez a sorozat. Kyoto nem csak az embereknek ad otthont, hanem a tanukiknak és  tenguknak is. Történetünk főhőse Yasaburou, a tanuki fiú, aki szinte tökélyre fejlesztette az átváltozás művészetét, amit rögtön az első részben a nyilvánosság elé tárt, hiszen az egész epizódban egy tini fruska képét varázsolta magára, mindezt azért, hogy jobb kedvre derítse mesterét, akit azért annyira nem hatott meg a produkció mint kellett volna, és nem ő volt az egyetlen, aki nem fogadta kitörő örömmel főhősünk csodálatos átalakulását, többek között a bátyja sem volt elragadtatva sem a külsejétől, sem a modorától. Ezen kívül feltűnt egy titokzatos lányzó, aki valamikor szintén a mester tanítványa volt, azonban már egy ideje külön utakra tért. Róla nem sok minden derült még ki, remélhetőleg ez változni fog a sorozat végére. 

A grafika nagyon különleges, és elég megosztó, nekem nagyon bejött, szerintem teljesen illett az epizód hangulatához. Ezen kívül érdekes világképet vázolt fel, érdekes karakterekkel, az azok közötti nem mindennapi viszonyokkal és egy csomó nyitva hagyott, vagy meglebegtetett kérdéssel. Kicsit in medias res kezdés volt, de nem bánom, ha szép sorban majd minden kivilágosodik, ahogy halad előre a történet.

 Hakkenden 2

 

A második évad ott veszi fel a fonalat, ahol az első abbahagyta. Az első évadban Shinoék azt a feladatot kapták, hogy keressék meg azt a nyolc személyt, akik különböző feliratú gyöngyökkel rendelkeznek,olyanokkal, mint amilyen Shinoéknak is volt. Nos  folytatódik ez a kutatás, Shinoék ezúttal egy babakészítőhöz tesznek látogatást, ahol nem csak egy újabb gyöngybirtokost találnak, hanem Shino annak a nőnek az arcképét is megpillantja, aki lekaszabolta annak idején őt és a barátait, és akinek talán köze lehet minden szörnyűséghez, ami öt évvel azelőtt történt. 

Vártam a második évadot, és igazából nem is okozott nagy csalódást, olyan mintha nem is lett volna három hónap szünet a két évad között, szép lassan folytatódik a csapatépítés. Azért remélem majd szépen felpörögnek az események, hiszen ott van ez a titokzatos nő, az árnyék Souske, valamint a gyöngyök rejtélye is. 

Sennyu 2 

 

Mit mondjak róla? Még mindig elképesztő agymenés, minden ami három percbe belefér. Szintén nagyon vártam a folytatást, és nem is csalódtam. Albáék lökött kalandjai folytatódnak újabb 13 részen keresztül. xD

Blood Lad

A démonok, vámpírok, szellemek, egyék be nem sorolható lények szerepeltetése megunhatatlan téma az animékben is, főleg ha inkább a mulattatásunkra utaznak, mint a megfélemlítésünkre

A Blood Lad hőse, Statz igazán különleges családfával büszkélkedhet, hiszen ősei között a világ legfélelmetesebb vérszívói is megtalálhatóak, de ez pont nem izgatja különc vámpírunkat. Tekintélyes elődei munkásságát sutba vágva otuakunak állt ez a gyöngyszem, és hiába a démonvilág egy terület őrző főnöke, a legújabb videojátékok  és mangák megjelenésének több figyelmet szentel, mint fontos pozíciójának, valamint elég rémes ízlése van, ami azonnal megnyilvánul, ha öltözködésre kerül a sor. Egy nap aztán a területére téved egy ember, mi több egy igen szemrevaló menyecske, így aztán Statz nem is habozik kihasználni az alkalmat, hogy alaposan kifagassa az emberek világáról, miközben igyekszik legyűrni a feltámadó vérszomját és a lány iránt érzett vonzódását. Aztán hogy, hogy nem, még ő egy, a területét akaró démonnal küzd az a leányzó, Fuyumi elhalálozik a rezidenciáján (hátrahagyva egy nagyon cuki koponyát) és szellemmé válik, Statz pedig elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, ismét emberré változtatja imádata tárgyát. Csakhogy a szellem iránt semmi féle vonzalmat nem érez, így hamarosan Fuyumi is megismerheti a nemtörődöm, hányaveti mi több kifejezetten gonosz oldalát a vámpír úrnak.

A grafika pocsék volt, ezt szögezzük le. Teljesen elnagyolt, rengetek állókép. Viszont a történet érdekes és elég vicces, a szereplők és a szituációk kellően pihentek, a seiyuuk, élükön Ohsaka Ryotával megint hozták a maximumot, szóval nálam eddig egyértelműen a folytatás felé billen a mérleg. Nincs annyira jó vígjáték, mint a Hatarakou Maou - sama, de szórakoztató a maga nemében. Ami hátrány, hogy pusztán 10 részes lesz, ami nem sokra elég, egy sok kötetes manga adaptációja esetében, szóval ez a sorozat előreláthatólag nem lesz több, mint némi promó  a mangának.

Silver Spoon

Az FMA megalkotójának,  Arakawa Hiromunak a legújabb munkája, ám ezúttal az alkimisták képzelt világa helyett a nagyon is valóságos mezőgazdaságba kalauzolja az olvasókat, ahol néhány fiatal agrártanonc szemén keresztül szórakoztató módon mutatja meg, hogyan is kerül az étel az asztalra. 

 

Hachiken Yuugo Sapporoból kerül egy vidéki mezőgazdasági középiskolába. Fogalma sincs vidékről, vagy az állattartásról, az iskolájának kiválasztásában a fő szempontja, hogy elég messze legyen a szülővárosától és hogy bentlakásos suli legyen. Amire nem számíthatott, hogy osztálytársainak legnagyobb része olyan családból származik, akik maguk is a földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoznak akár generációkig visszamenőleg, így az addig éltanuló Hachiken életében először kell megtapasztalja, milyen mikor nem naprakész a tudása, hiszen a bonyolult matematikai képletek megoldásával itt nem sokra megy. Az első részben rögtön összetűzésbe keveredik egy kis bocival, szembesül egy csirke levágásával, valamint annak is szemtanúja lesz, hogy a tyúk melyik feléből származik a tojás, ami egy résznyi tojásevési válságba taszítja. A epizód során megismerkedhetünk a fiú osztálytársaival és leendő barátaival is, valamint bepillantást nyerhetünk a vidéki gazdálkodók kemény mindennapjaiba. A sorozat Hachiken kalandjait fogja követni, hogy hogyan lesz egy városi srácból a vidék ördöge. 

Ez állati volt. Kicsit tartottam tőle, mert hát vidéki jány lévén, aki látott és megélt már elég sok mindent, féltem, hogy untatni fog, de tényleg nagyon szórakoztató módon vette elő a témát, sokat nevettem a részen. A csirkefejezés, a szélvihar és a "nádszál" Tamako lengedezése nagy volt, de a tojásprobléma sem volt semmi. Kíváncsi lennék mit gondolt a srác a tyúkból mégis hol máshol jönne ki a tojás? A csőrén nem fér ki. És te jó ég, vajon mit szólna, ha egyszer szembesülne vele mibe csomagolják hagyományosan a kolbászhúst, meg a hurkát jó magyar módra? Azok után tojás lenne a legkisebb gondja, rögtön el is felejtené. Mindenesetre, ezzel a színvonallal biztos a nézett cuccok listáján marad.

Love Lab

Kurahashi Riko a Fuji lányakadémia egy igen ismert diákja. Vagánysága, lazasága miatt a Vad lány becenevet ragasztották rá és általános imádatnak örvend iskolatársai körében. Sajnos, mint utóbb kiderült  a fiúk nem osztották a lányok által tanúsított rajongást, így Riko a szerelem érzését életének 14 éve alatt egyszer sem tapasztalhatta meg. Egy nap egyik tanárnője kérésére néhány papírt visz a diáktanácshoz, ahol legnagyobb meglepetésére egy igen kínos helyzetben kapja rajta a suli másik bálványát Maki Natsuot. A lány épp egy életnagyságú párnával gyakorolja a csókolózás művészetét, és teljesen kétségbeesik, hogy ha híre megy ennek, oda minden eddigi erőfeszítése, amit népszerűségébe fektetett. Ezek után szó szót követ, még egy félreértésnek köszönhetően Maki azt hiszi Riko igen nagy tapasztalatotokkal rendelkezik a szerelem területén, ezért felkéri, hogy tanítsa őt.  Így esik, hogy Riko hamarosan a diáktanács tagjaként tekinthet magára és négy egyáltalán nem hétköznapi lány társaságát élvezheti, hogy aztán együtt fedezhessék fel a szerelem és a fiúk világát.  

Az első rész alapján egy egész érdekes és jó vígjátékkal állunk szemben. Riko személyisége teljesen ellentétben áll Maki álmodozós, igencsak lányos jellemével, ami vicces helyzeteket eredményez. A két lány jól kiegészíti egymást, és az alapján a néhány másodperc alapján, még a másik három nőszemély is feltűnt úgy fest a többiek sem panaszkodhatnak arra, hogy teljesen normálisak. 

A grafika is nagyon kellemes, a színek és a karakterdizájnok is tetszenek, szóval ez is nézős marad.

Rozen Maiden 3

Élt egyszer egy különleges babakészítő Rozen mester, aki úgynevezett élő babákat készített. A Rozen sorozat hét babából állt, név szerint Suiginto, Kanaria, Suisekiseki, Soiseiseki, Shinku, Hinaichigo, és Kirakishou alkották a csapatot. A mester mindegyikükben elrejtett egy - egy Rosa Mysticát és rájuk hagyományozott egy játékot. Amikor mind a hét baba felébred elkezdődik az Alice game, amelynek célja, hogy babák megszerezzék egymástól ezeket a Rosa Mysticakat. Aki pedig mind a hetet összegyűjti, újjászülethet Rozen mester legszebb babájaként, Alicként, és találkozhat szeretett "apjukkal" is. 

Történetünk főszereplője Sasada Jun egy hikkomori. Bezárkózott a lakásba, nővérén kívül senkivel sem áll szóba és mindenféle kacatot vásárol magának az interneten, ezzel üti el azt az időt, amit más a családjával, a barátaival, és a tanulmányaival tölt. Egy nap aztán hogy, hogy nem egy gyönyörű babát talál a szobájában. Ránézésre igazi mestermunka, csakhogy amikor felhúzza kis meglepetés éri, hiszen a baba nem hogy megmozdul, de elkezd beszélni, és egy idő után Jun azt kívánja, bárcsak küldte volna vissza a dobozt a feladónak. Shinku ugyanis egy igazi Ladyként jár - kel a lakásban, és Junt totálisan a szolgájának kezeli.Később valóban azzá is válik, hiszen kénytelen egy váratlan támadás miatt egyezséget kötni a leányzóval, aki így kölcsönveheti Jun erejét. És Shinku még csak az első, hiszen sorban bukkannak fel Jun életében a szebbnél - szebb,  de problémás babák. 

Az első évad egy idő után teljesen elkanyarodott a mangától, a második pedig már teljesen alternatív  eseményeket dolgozott fel. A harmadik évad nem az első kettő szálát vette fel, hanem teljesen az elejétől kezdte és jelen állás szerint a manga nyomvonalán kíván haladni. Csakhogy az első rész, amit amolyan összefoglalónak szántak olyan szinten volt összecsapva mind történetileg, mind grafikailag, hogy csak lestem. A 2004-es első évad messze túlszárnyalja, ami nem túl biztató a folytatásra nézve. Aztán a második résztől már az új eseményekbe csöppenünk. Maga a történet érdekesnek ígérkezik, de a grafika továbbra is csapnivalóan szörnyű, viszont az első részt jellemző idegesítő kapkodást elhagyták. Értem én, hogy szorít az idő, de ennél a recap epizódnál az is jobb lett volna, ha az elején egy narrátor néhány mondatban összefoglalja az eddig történeteket. (Gondoljunk csak az FMA Brotherhoodra, ahol azért adtak néhány részt az előzmények elmesélésének, nem egy részbe próbáltak belesűríteni 25 résznyi történést. Na itt pontosan ezt tették, képzelhetitek a végeredményt). Mindenesetre az első évadok iránti szeretetből, a történet iránti kíváncsiságból valamint a saját babagyűjtő életmódomból kifolyólag nincs dobásra ítélve, de megdicsérni sem fogom a DEEN összecsapott munkáját, az hót ziher.

Watashi ga Motenai no wa Dou Kangaete mo Omaera ga Warui! 

Jó hosszú címe van igaz? Nos szabadfordításban ez annyit tesz, hogy a ti hibátok, hogy nem tudok népszerű lenni, a fanok általában rövidítve csak úgy emlegetik, hogy WataMoe. 

 Történetünk hősnője Tomoko egy első éves középiskolás leány. Mondhatnám, hogy üde és ártatlan, jókedvű tini fruska, de nagyon hazudnék, ugyanis egy magának való hikomori, sápad, karikás szemű, torzonborz tomboy, aki élete eddigi részét a date simek (UtaPri feelign) világában töltötte, ott tanult meg elméletben mindent a pasizás művészetéről. Meg van róla győződve, hogy eme tudásnak hála rögtön az első középiskolai napján a lábai elé omlik mindenki, aztán lesz nagy pofára esés, mikor ez nem így történik. Sem az első, sem a sokadik napon, és ő rájön, hogy valami baj van - na nem vele, a környezetével, hiszen miattuk nem tud népszerű lenni. Így kezdődik Tomoki nagy kalandja, hogy legyőzve millió akadályt elérje hőn áhított célját. Hadd mondjam el, Tomoko iszonyat nagy arc, olyan dumái vannak, hogy az ember leesik a székről röhögés közben, de csak magában. Más emberekkel nem tud beszélgetni a családját leszámítva, még egy köszönés kipréselése is heteket vett igénybe, egy hamburger rendelése pedig kalanddá avanzsált a csajnak. >.<

Hadd szögezzem le, hogy nagyon beteg sorozatról beszélünk. Tomoki és a bátyja Tomoko már önmagukban jelenségek, és velük közel sem ért véget a szereplők sora. Szerintem nagyon jó és néhány ponton annyira magamra ismertem, elég durva kritikai tükröt tart elénk, mindezt nagyon fura humorral megfűszerezve, ezért aztán tényleg csak azoknak ajánlom, akik nem ijednek meg a fekete humortól és a groteszk görbe tükörtől. De nem csak a fanok kapják meg a magukét, hanem az ismertebb sorik és fantermékek is, így láthatjuk viszont  Light vad karcsapásait Tomoki számítógéphasználatában, vagy bukkan fel a KuroBasu kicsit már interpellálásban, de rácsodálkozhatunk egy - egy drama CD hatásaira is. És nagyon király az openingje is.

Kami-sama no Inai Nichiyoubi 

 Ugye ismerjük a bibliai teremtéstörténetet? Isten megteremtette a világot hat nap alatt, majd a hetedik napon megpihent. Nos a japánok, akik nem egészen Isten szavának értelmezik a Bibliát ezt a történetet is kicsit átszabták saját szájuk íze szerint. Így történhetett meg, hogy Isten ebben a világban nem megpihent, hanem elhagyta, az emberek pedig nem a klasszikus értelemben halnak meg. Meghalnak, de egyfajta zombiként élik mindennapjaikat, még egy sírásó el nem temeti őket, hogy megkapják a végső nyugalmukat. Na igen, de miért kell eltemetni őket, ha egyszer élőnek tűnnek? Mozognak, beszélnek, a személyiségük is ugyanaz, csak épp meghaltak. Azért, mert a személyiségük csak kezdetben marad meg, szép lassan eltorzul és szörnyetegekké válnak, akik saját maguk érdekében átgázolnak élőn és holton. 

Ai 13 éves, édesapjáról csak annyit tud, hogy Humpnie Humbertnek hívták, édesanyja sírásó volt, ezért halála után ő örökli tőle a feladatát, amit szorgalmasan végez is, ássa a falusiak sírját, de az évek alatt egyetlen falusit sem vesztettek el. Mindenki nagyon szereti a kislányt, vigyáznak rá, etetik, egy kedves pár pedig örökbe is fogadja az árvát, így aztán Ainak idilli élete van. Egészen addig a napig, még egy titokzatos ezüsthajú férfi, aki ugyanazt a nevet viseli, mint az apja be nem teszi a lábát a faluba és el nem teszi láb alól a falusiakat, ezzel pedig elszabadít egy lavinát, amely kis híján elsodorja Ait is. 

A grafika gyönyörű, nekem nagyon tetszik, és bár az elején kicsit unalmasnak tűnt a történet, meg nem túl biztatónak a naiv kislány főhősként, mégis egész nézhető darab lett belőle, amit egyelőre bátran ajánlok.