Uta no prince sama - gay 2000% - végszámadás
Szűk 13 héttel ezelőtt a tavaszi szezon egyik gyöngyszeméről soron kívül is megejtettem egy kisebb beszámolót, így hát itt az ideje, hogy -szintén soron kívül, mert megérdemli - értékeljem a látottakat (természetesen a többeik is megkapják a magukét, ha a szezon végére értem)
Ugye emlékeztek még az Uta no prince sama című mesterműről szóló kis érkezésemre? Nos ott többször is leírtam, hogy mennyi bajom van ezzel a cuccal, mennyi hibáját látom, és hogy ha mérlegre teszem, akkor az előnyei messze eltörpülnek a hátrányai mellett, ennek ellenére valamiért mégis vonz, mint lepkét a fény. Ez erre az évadra hatványozottan is igaznak bizonyult.
Elöljáróban hadd jegyezzem meg, hogy az első évadnál fokokkal jobb volt, ami talán abból adódott, hogy nem vette magát annyira komolyan, de
a jó kategóriát még így sem súrolta alulról sem.
A cicaherceg Cecil felbukkanása mindenképp jót tett a sorozatnak, és sokkal jobb fej
karakter lett, mint amit az első, hosszabb szereplése után vártam. Nem tudom mi ütött a készítőkbe, hogy a második részben gyakorlatilag hülyét csináltak belőle, ha utána meg kifejezetten kedvelhető, sőt helyenként vicces, belevaló karakter lett belőle, szerintem ők maguk sem tudják megmagyarázni a kettes részbeli fiaskót, úgyhogy ezt betudom, a ne kérdezd csak élvezd dolgaiba a sorinak, ahogy ezer mást is.
A Starish többi tagja hozta, amit eddig,
nagy meglepetés velük kapcsolatban azért nem ért. A kedvenc párosom még mindig a Natsuki és Sho-chan duó, de nagyon bejött a végére újként a Cecil - Camus kettős is. Shining Saotome még
mindig elképesztő arc, viszont Ringo - sensei nagyon keveset szerepelt az
én ízlésemnek.
Haru továbbra is egy buta liba, bár ebben az évadban néha azért az eh,
nani, anno szavakon illetve a mit tegyek, most mit csináljak
kéztördelésen kívül elhagyta a száját egy-két értelmes, sőt összetett
mondat. Ennek ellenére, mint főhősnőt továbbra is nullának tartom, ahhoz
meg pláne, hogy ennyi férfi szívét elrabolja, sőt ha nem lenne, az
egész sori jobb lenne (vagy ha növesztene magának némi személyiséget, de
ha 26 rész alatt nem sikerült neki, akkor már valószínűleg halott ügy.) Egyébként mikor nem, vagy csak keveset szerepelt, sokkal élvezhetőbb volt a sorozat.
Az egyértelmű kedvenc ebben az évadban nálam a Heavens lett, akik a Startish legnagyobb ellenfelei címet nyerték el, élükön is a Midorikawa Hikaru hangján megszólaló pszichopata frontemberrel, aki szerintem érdekesebb alak volt, mint az egész Starish egyrakáson.
Amit még megjegyeznék, hogy a temérdek szívecske és csillám meg én kicsi pónim effekt, amit bepakoltak ebbe a 13 részbe kikészített, az előző évadban azért jobban spóroltak vele, most az utolsó néhány részben állandó hangulatelemmé vált, én meg már látni sem bírtam (az utolsó rész eseményeivel vegyítve meg aztán pláne díjnyertes volt a látvány xD). Valamint a
sablon, ezerszer halott szövegekből is visszább vehetnének, (lehet ám
egy lánynak máshogy is udvarolni, mint az ilyen izé, te vagy a világ
közepe kiscsillag, nélküled nem is élet az élet szövegekkel) tudnám
értékelni. Csak egy keveset, és már boldog lennék.
A zenék ebben az évadban olyan semmilyenek lettek sajnos, igazából a
Quartet Night-ét szeretem, az openinget, és így első hallásra a
Heavensét, a többi számomra totál semlegesre sikerült, főleg annak fényében, hogy az előző évadban ott volt nekünk Natsukitól (vagy inkább Satsukitól) az Orion de Shout (Kiiyan fantasztikus prezentálásában), ami azóta is állandó lakója a zenemasinámnak. Kárpótol cserébe a
nyitó tánci, az egy nagyon maradandó élménnyé lett, az előző évad
riszája ehhez képes ártatlan ovis táncnak tűnt, remélem live is láthatom
majd.
A seiyuuk szokás szerint odatették magukat, mindenki jó volt, leszámítva, hogy Shimono Hiro énekelni még mindig nem tud, de mivel egyébként egy zseniális színész és szeretem elnézem neki. Ja és még valami, Toriumi Kousukéval kapcsolatban. Nem tudom, kinek volt a zseniális ötlete, hogy rávegyék, hogy úgy nyivákoljon, mint egy agybajt kapott herélt hörcsög, de azonnali kirúgását követelem a szívecskéékért felelős személlyel egyetemben. Nagyon szeretem Tori-san hangját, de ebben a soriban néha hajat téptem tőle, annyira irritáló volt, vele kapcsolatban pedig pont nem szeretem, ha az irritáló szót kell használnom.
(Zárójelben, ha már seiyuuk, decemberben Maji Love2000% koncertet tartanak, ahol nagyon remélem ,hogy előadják a karaktereik koreográfiáját. Amennyiben igen és lesz Hiro-tan - Tori-san arcsimi, meg Suzu és Mamo-chan féle hátsórisza. lásd gif a bekezdés alatt, avagy gyorstalpaló arról, hogy hogyan válj eggyé az általad játszott képzeletbeli figurával by Mamo-chan és SuzuKen, akkor egy vevőjük a DVD-re már tuti hogy van. xD)
Összességében tőlem kap egy 6-ost, ha az előző évadot 5-re
értékeltem, mert tényleg jobb volt, (de még mindig rémciki meg égő) viszont mindennek ellenére azt kell
mondjam, ha lesz Maji Love 3000%, az is itt fog találni, ugyanis
valamiért minden gyatra hibája ellenére is kedvelem ezt a sztorit. És ti hogy álltok vele? Are you ready? xD
Nemtudom, nekem igen is nagyon bejött mind a 2 évad. A zenék is jók lettek, letőltve és sokszor meghalgatva :) Mindenkinek lehet saját véleménye ki-igy, ki-ugy, de remélem lesz 3-dik évad. Addig is marad ez a 2. amit nézhetek. Köszi, hogy olvashattam róluk
VálaszTörlésNem azt mondom, hogy nem szórakoztam jól rajta, mert hazudnék, csak sajnos, mondjuk nem olyan értelemben, mint egy Tsuritamán, egy Natsume Yuujinchoun, vagy ha mindenképpen romantikus animét kell mondani, akkor egy Toradorán vagy Itazura na Kissen. Ezek mind értékes és érdekes darabok, szimpatikus karakterekkel, jó történettel, különleges grafikával, mondanivalóval, némi eredetiséggel. Ezzel szemben az UtaPrin azért szórakoztam olyan jól, mert már annyira rémesen rossz volt, hogy az önmagában egy szórakozás, és saját magamra nézve ciki, de ha lenne harmadik évad én is nézném. Ettől függetlenül nem tudom sajnos mégcsak átlagosnak se nevezni a sorit, jónak meg pláne nem, ez benne a tudathasadás, hogy az eszem látja minden hibáját valamiért mégis magával ragad.
Törlés