A hely, ahol élünk

Szintén Dolldreamses játék, a hely ahol élsz a címe, a lényege, hogy a babák szemén keresztül mutasd meg a környezetedet. Én most vettem a fáradságot és körbejártam Sarkadot Akival és Hikari - channal. A következő állomás pedig terveim szerint Debrecen.

Sarkad két részre oszlik, a belváros és a telek. A teleki részt az 1920-as években osztották ki, és még a belvárosi rész felülnézetből egy csigára hasonlít, addig a telek szabályos sakktábla elrendezésű. A kiosztásakor a telek számított a szegény résznek, még a belváros az úri negyed volt. Mára megfordult a helyzet, hiszen a belváros lett a kétes elemek kedvelt gyűjtőhelye, még a telek a maga kertvárosi nyugalmával a családosokat és a nyugodt életre vágyókat vonza. A tekeki rész lett az Akié.

Sarkad egy 11 ezer lélekszámú kisváros Békés megyében, annak is a dél-keleti csücskében, a román határtól kb. 5-10 km-re fekszik. A szomszédja a híres fürdőváros Gyula. Történelme elég régre nyúlik vissza, hiszen már 1108-ból van feljegyzés róla. A nevét egy Sarkadi Ferenc nevű helyi földesúrról kapta, (ez a hivatalos, én még kisiskolás koromban hallottam egy olyan változatot, mely szerint a település eredeti neve Sárkád utalva az akkoriban e földet uraló mocsaras vidékre, amiből az idők során kikopott az ékezet. Hogy ez mennyire lehet igaz, nem tudom, hivatalosan Sarkadi Ferenc a név adományozója.) Akival és Hi-channal most a település érdekességeit szeretnénk megmutatni nektek.

A Trianoni emlékmű a volt 2. számú általános iskola előtt kapott helyet, és ezt azon a napon adták át, mikor Aki elindult Koreából hozzánk három évvel ezelőtt. Maga az iskola még üzemel, csak most már egy intézményi társulás részeként, egyébként nagyon szeretik a szülők, mert az egész suli parkosított, gyönyörű környezet várja a nebulókat. 

Még szintén az iskolánál maradva ezeknek az angyaloknak Aki háta mögött történetük van, amolyan helyi legenda. Annak idején az átkosban le akarták verni az angyalokat az iskola faláról, de akárhogy erőlködtek a munkások nem sikerült sehogy sem eltávolítani őket. A pártvezetőség végül látva a sikertelenséget úgy határozott, hogy akkor falazzák le, mit bánják ők, csak ne is lássák. Így is történt. Aztán jött a rendszerváltás és hát úgy gondolták, csak ki kéne a betonfal alól szedni az angyalokat, hiszen muzeális értékük van. Hívták a munkásokat és a restaurátorokat is, hiszen lehetetlen, hogy több évtized alatt nem lett bajuk, és csodák csodája teljesen épen kerültek elő a betonbörtön alól. Semmit nem kellett csinálni velük, ezt pedig mivel azóta sem tudják megmagyarázni csodának tartják. 

Az Éden tó (pontosabban tavak, hiszen kettő van belőle, az Éden tó 1 és az Éden tó 2. Ne kérdezzétek, én sem tudom, ki volt ez a kreatív, aki ilyen szellemesen elnevezte őket.) A város kedvelt kirándulóhelye, nyár estéken totál tele van, horgászok, családok, csónakázó romantikusok, kisebb és nagyobb baráti társaságok, minden megtalálható itt. Nem mellesleg a tavak választják el a teleki és a belvárosi részt egymástól. (Nagy szívfájdalmam, hogy a kettes számú tó mellett üdülőtelep épült, amit lezártak és így a szigetre, ahol Aki első kültéri képei készültek annak idején nem lehet többé civilnek bejutni. )

Sarkad a vizek városa is lehetne, hiszen a tavak mellett három belterületi folyó szeli át a települést. A Gyepes, a Bárkás és a Kiskörös (aminek a neve hivatalosan élővíz csatorna és Gyulán valamint Békéscsabán is átcsordogál), valamint a város mellett húz el a Fekete - Körös is (annak idején a Cukorgyár, mikor még működött közvetlenül a partján állt. Ma már a Cukorgyárnak, ahol az én családom három generációja is dolgozott csak a kéménye van meg. )

És ezzel átléptük a belváros határát, a szót pedig innen Hikari - chan veszi át. 

A belvárosi szökőkút, ennek nagy története nincs, csak szép. Nyáron szökőkút, télen, karácsony előtt pedig fénykoszorúba öltözik. 

A volt 1. számú iskola (ezt ma már szintén az intézményi társulás működteti), ahol a mai napig szinte minden hónapra jut egy képzőművészeti kiállítás. Többek között a néhány éve elhunyt, neves szobrász, a város díszpolgára Búza Barna is megtisztelt a munkáival. 

A kilenc tornyú református templom (hivatalos nevén a Sarkad - Belvárosi Református Egyházközség). A linczi templom mintájára épült. Az 1866-os városi tűzvészben elpusztult a református templom is, de már a következő évben újjáépítették. Mára ez lett Európa egyetlen kilenc tornyú temploma. Bent a szószékre a fiókáit a saját maga vérével tápláló pelikánt faragtak. 

A Szent Árpád tér.

A Szent István tér, háttérben a római katolikus templom. 

És végül, de nem utolsó sorban a teleki református templom (hivatalos nevén a Sarkad - Újteleki Református Egyházközség). Sarkad református település, ezért is van két református templom. A teleki gyülekezet az 1950-es években alakult meg és akkor épült fel a templom. A vezetés ezt sem nézte jó szemmel, minden segítséget megvontak, ezért a hívek saját maguk, a két kezükkel, fokozott ellenőrzés mellett, a börtön árnyékával a fejük felett húzták fel a templomot. Ki - ki vitte, amit tudott, csinálta, amihez értett, így lett a telekieknek templomuk. Abból a generációból még vannak életben is, akik saját maguk tudnak mesélni róla, mit éltek át, többek között a nagymamám is az építők között volt a testvéreivel és a dédszüleimmel egyetemben. 

Most így hirtelen ennyi volt, még volt pár hely, ahova nem jutottunk el, de majd egyszer máskor még kiegészítem.