Ouran High School Host Club

 

2003. augusztus 5-én indult egy sorozat LaLa DX Magazinban Hatori Bisco nevével fémjelezve, ami nem volt más, mint az Ouran High Scool Host Club. Azóta nagy népszerűségre tett szert, köszönhetően a finom humorának,a  shojou klisék kiparodizálásának, a nagyszerű történetnek és a remek szereplőgárdának. 2006-ban anime készült belőle, 2011-ben pedig élőszereplős változatban is megtekinthették a mű rajongói. A két sorozat közt van némi eltérés, hiszen a dorama inkább a mangát veszi alapul, még az animében előfordulnak original szálak is (ez azonban senkit ne riasszon vissza tőle, hiszen annyira sikerült a készítőknek elkapni a manga hangulatát, hogy észrevétlenül simulnak bele a történések az animébe), de mindkettő remekmű, legalábbis szerintem. Mivel a doramára most sikerült sort kerítenem így elsősorban arról szeretnék írni egy kis összefoglalót, belecsempészve néhány összehasonlítást az animével. 

Elöljáróban hadd szögezzem le, hogy bár alapvetően szeretem a japán élőszereplős sorozatokat, néha zavar mennyire túl tudják játszani a szerepeiket. Nos természetesen itt is előfordult ilyesmi, ettől függetlenül bátran ajánlom bárkinek, hiszen egyrészt a történet maga megköveteli a túlzásokat, másrészt minden hibája ellenére annyira bájosan szeretnivaló - hasonlóan az animéhez - , hogy azonnal nagy kedvenc lett nálam. Szóval doramák kedvelőinek, vagy doramákkal csak most ismerkedőknek is ideális csemege. 

Fujioka Haruhi egyszerű közember, akinek édesanyja elhalálozott, édesapja pedig meglehetősen egyedi figura. Történetünk kezdetén felvételt nyer ösztöndíjjal az Ouran középiskolába, ahol össze - össze súgnak a háta mögött, hiszen ez egy elit iskola a felső tízezer tagjainak. Az ország legbefolyásosabb vezetőinek csemetéi okulnak a tanintézmény falai között, akiknek az instat kávé kipróbálása nagyobb akadály, mint a Himalája megmászása. Haurhi elég nehezen viseli a gazdag örökösök világát, nem is nagyon barátkozik senkivel, egészen ama végzetes napig, amikor is egy nyugodt termet keresve a tanuláshoz betéved a harmadik zeneterembe és ahol összetör egy nyolc millió jent érő vázát. Mivel ennyi pénzt életében nem látott, nincs más hátra, le kell dolgoznia az adósságát, méghozzá nem is akárhogyan, a zeneteremben működő, fangirl hadak imádatát magáénak tudható host klub szolgálatába kell állnia. A klubot Suo Tamaki alapította, méghozzá a saját és az iskolában tanuló hölgyek szórakoztatásának céljából. Mindegyik fiú egy - egy, a lányok által kedvelt típust képvisel. Tamaki az elnök, aki a herceg szerepét tölti be, ő egyébként a legnépszerűbb host, és a legbolondosabb a fiúk közül. Otori Kyoya az alelnök és a démoni karakter, nem mellesleg ő felel a klub költésvetéséért, mindenből képes pénzt csinálni. A ikrek, Hitachin Hikaru és Kaoru tiltott testvérszerelmének nagy rajongótábora van. Ott van még a harmadéves Honey - senpai, aki imádja a süteményeket és a cuki dolgokat, a lányok pedig őt azért, hogy milyen édes, valamint Honey senapi testőre, a szófukar, de erős Morinozuka Takashi. Haruhinak fogalma sincs, mit kezdjen a hat sráccal, és hogy bonyolódjon a helyzet egy félreértés miatt lány létére gyorsan a host klub tagjai között találja magát - fiúnak álcázva. Innentől kezdve az immár hét fős host klub mindennapjait követhetjük figyelemmel, ahogy szép lassan tényleg családdá válnak, minket pedig eközben megörvendeztetnek számtalan vicces helyzettel és öniróniával, hiszen sokszor kapja magát azon a néző, hogy saját kis animés/mangás/ doramás / rajongó szokásait neveti ki. 

Igazából a két médium, az anime és a dorama véleményem szerint szépen kiegészítik egymást. A dorama rövidebb, kevesebb szálat dolgoz fel, mint az anime, de így is nagyon szép jellemfejlődési ívet ír le, nézőként nem volt hiányérzetem. Szép lassan mindegyik szereplő lelkivilágát megismerhetjük, bepillanthatunk motivációikba, a múltjukba, sőt egy részlet erejéig abba is, milyen komor lenne az életük, ha nem találkoztak volna Tamakival és még mindig a saját kis nyomorúságukban fetrengenének (és ha Tamaki maga is inkább önsajnált volna)

Haruhi az egyik kedvenc főhősnőm, mindkét műben egy talpraesett, belevaló csajszi lett, tudja kezelni a fiúkat, főleg a hiperaktivitás tüneteit produkáló Tamakit, e mellett pedig helyén van a szíve. Talán a doramában leheletnyit lányosabbnak látom, többet előtérebe kerül az érzékenyebb, finomabb oldala, azonban a karaktere semmit sem vesztett abból, amiért az animében megszerettem. 

A fiúk tekintetében nem sok változás van, mindenki megtartotta a fő jellemvonásait, inkább külsőségekben mások, azonban ez azért fordultatott elő, mert mint írtam, a dorama készítői mangahűségre törekedtek. Egyébként ezek nem nagy változások, annyi, hogy Tamaki nem szőke hajkoronát visel, hanem barnát (ahogy a mangában is) valamint Honey - senpai szintén hajszínt változtatott 11 rész erejéig.

A fanservise viszont maradt, sőt a doramába becsempésztek néhány olyan jelenetet, ami az animében nem volt, de igencsak megdobogtatta a női szíveket, vagy legalábbis az enyémet. (Gondolok itt a kilencedik részre, amikor Honey - senpai és Kyoya Haruhi és Hikaru követése közben "randiztak" *v* )

És ha már szereposztás, szerintem remek színészeket sikerült összeszedni, bár ha őszinte akarok lenni Mamo -chant nem adnám semmiért, őt igazán Tamaki szerepében szerettem meg, azóta is az egyik kedvenc seiyuum. Nos hát sajnos úgy jártam, hogy az élőszereplős változatban Mamo-chan (és a többi seiyuu sem) kapott szerepet, be kell érjük a "rendes" színészekkel, akiknek a munkájával egyébként - fent említettek ellenére is  -  roppant elégedett vagyok. Ügyesen hozták a karaktereket, mindegyik hiteles volt, igazi örömjátékot láthattunk tőlük. 

Álljon itt mindkét sorozat szereplőgárdája:

Fujioka Haruhi: Kawaguchi Haruna (dorama), Sakamoto Maaya (anime)

Sou Tamaki: Yamamoto Youske (dorama), Miyano Mamoru (anime)

Ootori Kyoya: Daito Shunsuke (dorama), Matsukaze Masaya (anime)

Hiitachin Hikaru: Takagi Shinpei (dorama), Suzumura Kenichi (anime)

Hiitachin Kaouru: Takagi Manpei (dorama), Fujita Yoshinori (anime)

Haninozuka Mitsukuni (Honey - senpai): Chiba Yudai (dorama), Saito Ayaka (anime)

Morinozuka Takashi: Nakamura Masaya (dorama),  Kirii Daisuke (anime)

Nekozawa Umihito: Ryusei Ryo (dorama), Ueda Yuji (anime)

Kedvenc szereplőt nehezen tudnék választani, mivel mindenki a szívemhez nőtt, talán az ördögi ikerpár,akiket kicsit jobban szeretek, mint a többieket, de éppen csak egy paraszthajszállal.

Amit nagyon sajnálok, hogy  részek egyenként kb. 20 percesek, tehát egy átlag anime résznyi időt kapunk, holott a doramák nagy részben 40-50 pernyi hosszúak szoktak lenni. Mint mondtam, ennyibe is bőven belefér mindaz, ami miatt egy igen szerethető művé válik, dehát egy remek alkotás esetében a több az jobb. >.<

Összességében tényleg bárkinek ajánlom mindhárom művet (négyet, ha beleszámoljuk a drama cd-t, amit itt most nem említenék külön, azzal a megjegyzéssel, hogy kissé más a szereposztás az animéhez képest),  aki szereti a bishiket, a romantikát és aki szeret nevetni magán.  És egy kis érdekességet is hadd szúrjak ide a végére: az animében Hikarut játszó Suzumara Kenichi felesége ma már a Haruhit megszólaltató Sakamoto Maaya.