Ookiku Furikabutte

Tartozom egy vallomással, én bizony nagyon bírom a shounen - sport vegyes animéket, talán a focit kevésbé, de minden más sportág jöhet. Egyrészt egyébként is csípem a verekedjünk meg a jó ügyért cuccokat, másrészt szívesen szurkolok, ez a műfaj pedig pont ezt a két dolgot egyesíti magában. Tavaly már teljesen az ujja köré csavart a kosárlabdázós Kuroko no basuke, aminek idén izgatottan várom a folytatását, valamint felfedeztem magamnak a néhány évvel ezelőtt futott Ookiku Furikabuttet, ami egy újonnan alakult, első éves felső középiskolásokból álló baseball  csapat sorsát követi a mérkőzések és újabb megmérettetések útján. A sorozat egyébként Asa Higuchi mangája alapján készült, amely 2006-ban megkapta a Tezuka Osamu Kultúrális Díjat a legkreatívabb munkáért, 2007- ben pedig Kodansha Manga Díjat nyert.

Főhősünk Mihashi Ren egy naiv, félink, mimóza lelkű srác, akinél nem áll nehéz helyen a sírás, és aki alsó középiskolában dobó volt, a basebell  csapat névleges ásza. Csakhogy ezt a posztot nem zseniális labdakezelése révén érdemelte ki, hanem protekció útján kapta meg, hiszen a fiú nagyapjáé volt az iskola. Emiatt aztán senki sem kedvelte a csapatban, sőt mi több mindent megtettek, hogy ellehetetlenítsék az amúgy sem magabiztos srácot, akit emellett állandó lelkiismeret furdalás gyötört, mert önző mód nem akart lelépni a dombról lassú dobásai és az állandó, miatta elszenvedett vereségek ellenére sem. Ez aztán oda vezetett, hogy Mihashi felső középiskolában nem csak a csapatot hagyta ott, hanem az iskolát is, így került Saitamaba. Kíváncsiságból megy el csak a baseball csapat első edzésére, ahol legnagyobb meglepetésére a fogó Abe Takaya meglátja benne azokat a lehetőségeket, amik mindig is ott voltak, amiket azonban korábbi csapatának gyűlölete és saját gátlásai nem engedtek kibontakozni benne.  Így indul kettejük különös szövetsége, amelynek célja, hogy Mihashiból tényleg ász legyen, valamint, hogy a csapat a legrangosabb eseményeken mérkőzhessen meg. 

Igazából, ami megfogott benne, hogy a főhős - hasonlóan Kurokohoz - nem egy karizmatikus, én vagyok a legjobb és ezt tudom is magamról típusú fickó, hanem inkább egy háttérbe húzódó figura. A történet folyamán aztán szépen lassan felszínre jön a tehetsége és ő maga is nyitottabbá válik, ahogy a kemény edzéssel és Abe segítségével egyre inkább észreveszi a saját tehetségét. A csapat többi tagja is mind egyéniség, és mindenkinek egyformán fontos szerep jut, nem csak Mihashi jellemfejlődéséhez statisztálnak, hanem maguk is keresik az útjukat, megvannak a  terveik a jövőre nézve és sokszor erőn felül igyekeznek a céljaikat elérni, miközben észrevétlenül a meccsek sodrásában tényleg barátokká, csapattá válnak.

 Személyes kedvencem egyébként  Tajima volt, a mini energiabomba, valamint nagy arc volt a Saitama csapat edzője Momoe Maira, aki szintén felkerült a kedvenc női szereplőim listájára, de alapvetően mindenkit szerettem . Hogy ez mennyire igaz, mutatja az a tény, hogy a sorozatbeli legnagyobb ellenfeleknek sem tudtam szívből rosszat kívánni, sőt mi több úgy ültem végig, hogy hajrá egyik, ne hagyd magad másik, hiszen őket is szimpatikussá, emberközelivé formázták az alkotók. A mérkőzések izgalmasak, tele vannak feszültséggel és hála Mihashi nem mindennapi személyiségének megmosolyogtató pillanatokkal. Amit egyedül sajnálok, hogy nagyon kevés küzdelemnek lehetünk tanúi, az első évad két csupán két nagyobb párbajt ölel fel, még mondjuk a Kurkoban ugyanennyi rész alatt több nagyívű meccsnek is tanúi lehettünk.

Hadd ejtsek néhány szót örök vesszőparipámról a seiyuukról. Igazán nagy nevek szerepelnek: Yonaga Tsubasa, Nakamura Yuichi, Fukuyama Jun, Taniyama Kisho, Shimono Hiro, Kimura Ryohei, Sugiyama Noriaki, Miyano Mamoru. Szóval kényeztetés a fülnek is. 

Összefoglalva én bátran ajánlom mindenkinek, aki szívesen néz sportaniméket, szerintem az egyik ragyogó gyöngyszeme a műfajnak. Az az igazság, hogy borzasztó kevésnek találtam még a két évadot együtt is, szívesen követném tovább is figyelemmel mozgóképen ezt a bolondos, szerethető, nem mindennapi basebell csapatot.