Kingdom

A Tsuritama-nak hála úgy belejöttem az anime kommentálásba, ismét billentyűt ragadok, bár a véleményem ez alkalommal közel sem lesz olyan elfogult és egyértelműen pozitív, mint a fent említett műremek esetében.

Véget ért a tavaszi szezon, elkezdődött a nyári (igen tudom, előbbiből következik az utóbbi >.<) és indult a Kingdom című sorozat, amelynek alapja egy seinen manga, a kivitelezést végző stúdió pedig a Pierrot. Ez azért fontos infó, mert "szakembereik" kezéből került ki többek között a Bleach és a Naruto, amik minősége enyhén szólva is ingadozó (mondom ezt annak ellenére, hogy shounen függésemet a Dragon Ball-on túl a Bleach alapozta meg :P).

Nézzük dióhéjban a történetet. (Ez most tényleg dióhéj lesz, mert még csak öt rész ment le, és a mangát nem olvastam). Kínában a Hadakozó Fejedelemségek korszakában él két fiú Shin és  Hyo. Szolgálóként tengetik napjaikat, és találkozásuk óta dédelgetik azt azt álmot, hogy maguk mögött hagyva eddigi nélkülözéssel teljes életüket dicsőséges hadvezérekké váljanak. Mindent meg is tesznek e cél érdekében, egymást támogatva tökéletesítik kardforgatási technikájukat.  Egy szép napon meglátja őket gyakorlás közben Shou Bunkun a királyi palota magas rangú tisztviselője, a király bizalmasa, aki rövid időn belül állást ajánl Hyonak az uralkodó mellett, de csakis kizárólag neki, arról, hogy Shin is velük utazzék szó sem lehet.  Hyo ugyan elmegy vele, azonban távozása előtt azonban megesketi Shint, hogy olyan hamar követi, ahogy tudja, így a fiú otthon marad, dolgozik, éli a maga életét, közben pedig folyamatosan gyakorol és aggódva figyeli a palotából érkező egyre baljóslatúbb híreket, még egy éjszaka különös zajra lesz figyelmes. Mikor kimegy, ott találja kajibája küszöbén a haldokló Hyot,  akinek a kedvéért elindul, hogy  megvédje a Hyora megszólalásig hasonlító ifjú királyt. Nem is sejtheti, hogy ezzel örökre bekerül egy hatalmi játszmákkal, harcokkal, fájdalmakkal és veszteségekkel, ugyanakkor új barátságokkal, élményekkel, tapasztalatokkal teli világba.

Az érdekes alapszituhoz - egyelőre legalábbis - csak hozzátesznek a karakterek. Shin  az a tipikus hangos, forrófejű, neveletlen, ami a szívén az a száján típusú kölyök, aki akkor is vonzaná a bajt, ha nem akarná, dehát sokszor még ráadásul szándékosan keresi is, ráadásul nulla veszélyérzete vakmerőséggel párosul. Hyo sok mindenben az ellentettje, halk szavú, meggondolt, bölcs személy, egy amolyan fék Shin számára.  A halála alapjaiban rázza meg Shin életét, hiszen kora gyermekségüktől kezdve Hyo jelentette számára a biztos talajt.  A király ő felsége Ei Sei le sem tagadhatná palotabeli származását. Van benne bőven dölyf, méltóság sem kevés szorult belé és első látásra - na meg sokadikra is - egy hideg, másokkal szemben közönyös alaknak tűnik. Később is inkább csak sejteni lehet, mint tudni, hogy nem hagyják érintetlenül a vele illetve a körülötte élőkkel történtek. Ezt tulajdonképpen meg lehet érteni, hiszen királynak lenni még békés időben sem egy életbiztosítás, hát még ha háborús éveket kell átvészelni, ráadásként a  saját testvére, pontosabban féltestvére elég drasztikus eszközökkel igyekszik letaszítani a trónról.

Talán a - magamhoz képest - szűkre szabott ismertetőből kitűnik, hogy alapvetően egy izgalmas sztorihoz van szerencsénk. Lesz itt ebben minden, ami kell, barátság, bátorság, hősiesség, testvérharc, árulás, fájdalom és angst, mindez megspékelve némi politikai csetepatéval, intrikával, udvari mocskossággal és kellemes kis csatározásokkal.

Nézzük a seiyuukat: Masakazu Morita (Tiger & Bunny - Barnaby, Bleach - Ichigo), Fukuyama Jun (Grell Sutcliff - Kuroshitsuji, Okumura Yukio - Ao no Exorcist), Kugimiya Rie (Full Metal Alchemist - Al, Gintama - Kagura), Yusa Koji (Bleach - Ichimaru, Kuroshitsuji - Lau, Tiger & Bunny - Yuri Petrov/Lunatic)  a rosszak oldalán az egyébként általában jófiiú Miyata Kouki (Tactics - Kantarou, 07-Ghost - Labrador). Szavam sem lehet, szeretem a munkásságukat, szóval e téren sincs hiányosságom.

Hogy akkor miért nem hozom ki a szezon egyik várható legjobbjának? A grafika kérem szépen, az az oka mindennek. Egyszerűen nem is tudom egy szóval  jellemezni, mert hol rémes, hol tök átlagos, hol meg nagyon is szép. Úgy hullámzik a minősége, hogy erre a teljesítményre a Balaton vihar idején is csak irigykedhetne. Legjellemzőbben ott szörnyű, ahol épp valami csatajelenet van, a mozdulatok totál természetellenesek, ráadásul mindezt förmedvényen kivitelezett CG technika koronázza meg. Még egyelőre bírom a dolgot, mert ilyen szempontból teljesen igénytelen vagyok, ha jó a történet, akkor szemet hunyok fölötte (fordítva már inkább nem), de azt is megértem, aki már az első részt sem bírta végig. 

Remélem azért egy idő után összeszedik magukat a tisztelt készítők (valaki felvilágosíthatná őket róla, hogy rossz úton indultak neki) és a fejükhöz kapnak, hogy a kevesebb néha több, nem  kell erőltetni, ha nem megy, valamint a többi közhelyes , de nagy igazságtartalmú szólásmondás . Mindent összevéve, azonban elég nagy az esélye, hogy pusztán kíváncsiságból végig fogom követni, mert most már izgat, mi lesz a szereplők sorsa. plusz csípem az openinget.